Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


- Igen Tod... pontosan erről beszéltem én is. Egyik véglet sem jó igazán... - mondom tűnődve.
- Szerintem a legjobb az lenne, ha nyíltan megmondanánk neki, hogy lehetséges új munka után nézünk. Azt nem feltétlenül kell elárulnunk, hogy mik a terveink... a jogi mizéria úgyis eltart pár napig, addig ott maradunk és tud keríteni helyettünk segítséget. Azaz... igazából csak helyetted... a Kék Éjszaka eddig is megvolt nélkülem - teszem hozzá mosolyogva. Rövid séta ismét szótlanul, majd újra megszólalok.
- Nem akarom, hogy elveszítsd az állásod, és most leginkább Amitől függ minden. Amíg ő nem határozott, nem mehetsz fejjel a falnak, gondolnod kell az otthoniakra. Neeem barátom, holnap estig szót sem az egészről... - mondom határozottan, miután újra átrágtam magam a lehetőségeken. Közben oldalra pislantok, hogy van e azért hozzáfűzni valója Todnak... hiszen én ugyan nem parancsolok neki.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*Belépsz a Vasmacskába, a két férfi alakját látod ahogy az emeletre mentek ők is. Eljutsz te is a szobádig, amit ki tudsz nyitni, hisz a kulcs nálad van. Semmi mozgás, semmi zaj nem hallatszik semerről - üres a Vasmacska. Bár... bevillan az az alak a szoba ablakában...
Összeszeded kevéske holmidat és kifelé igyekszel, amikor is a két hapsi - akik előtted bejöttek a Vasmacskába - vigyorogva állja el a szobádból kivezető utat.*
- Nincs szerencséje hölgyem. Velünk kell jönnie, hacsak nem akar meghalni. Van választása - ha ellenkezik, ellenáll megöljük, ha szépen csendben velünk tart élhet. Legalább is egy darabig biztosan. - *szólal meg az idősebbnek látszódó tiszta pyarr nyelven. Fegyvert nem látsz náluk egyáltalán, bár tudod ez nem jelenti azt, hogy nincs is.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Tod kicsit megfontolja a dolgokat, láthatólag alaposan mérlegel a saját szemszögéből.*
- Rendben. Amíg nem tudjuk biztosra, hogy véghez vigyük-e a hölgy segítségével ezt az őrültséget, addig senkinek nem szólunk semmit. Aztán beadjuk Solenonak szépen körítve, talán még a segítségét is élvezhetjük, ha bizonyos részesedést felajánlunk számára. Mit szólsz?
*Közben lassan eléritek a Gatteart, már csak percek kérdése és eléritek a Kék Éjszakát.
Már messziről látszik, hogy egy alak toporog az étterem előtti ajtónál az utcán. Tartásából ítélve nagyon ideges lehet. Soleno az, aki felfedezve benneteket szó szerint az öklét rázva siet elétek.*
- Hol a fészkes fenében voltatok?! Ezért mindketten mehettek ahová akartok, de a mai kiesést lerobotoljátok nekem... vagy kifizetitek egy hónap átlagos napját zsebből. Minden vendég itt hagyott, nem is jön senki... Elvágtátok a megélhetésemet, de én meg a torkotokat fogom.... Büdös szarházi banda... Pfe....

//A következő reagot már a 'Shulur - Víziváros - Gattear' topikba írd.
Köszi! //

[Navaratna]

(Xylina)

Sokminden villan át egyszerre a fejemen: nem hagyom, hogy megerőszakoljanak! Aztán az, ha velük megyek, úgy is ez lesz, meg jól leszúrnak valami sikátorban. Harmadszorra felrémlik előttem, mi lenne, ha odavágnám, Ashnala leszármazott vagyok, úgyhpgy húzzanak a francba, de esélytelen, nem hatná meg őket, aztán meg a kocsisok szerint az egy letűnt, kipurcant család.
Vállat vonok flegmán, de a torkom összeszorul.
- Tőlem aztán-vetem oda ervül. Fejben újabb tervet kovácsolok: nem juthatok ki bárányként, vagy a lépcsőn, vagy valahol, de meg kell próbálnom kicsúszni a kezük közül. Ellen akarok állni nekik, nem szabad elmennem velük sötét zugokba!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*A közönyösnek mondható viselkedésed láthatólag meglepi őket - biztos, hogy ellenállásra számítottak részedről. A fiatalabbik elindul a lépcső felé, az idősebbik kezével jelez, hogy indulj utána - ő pedig zárni fogja a sort.
Hát, ha így alakulnak a dolgok nem igen lesz lehetőséged arra, hogy kicsússz a kezük közül.
A lépcsőn lassan haladtok, az elöl lévő férfi óvatosan kémleli a lenti helyzetet, majd kicsit bátrabbra véve a tempót megindul a kijárat felé. A te agyad eközben lázasan jár, hogy mit tehetnél, szemed keresi a kiutat, hogy a legkisebb szalmaszálban is megkapaszkodj, hogy meg tudj szökni.
A lépcső aljában a hátad mögötti férfi megfogja a karod és figyelmeztetőleg morran rád.*
- A legkisebb szökés vagy figyelemfelkeltési kísérlet során maga halott... nem ajánlom!...
- Én pedig azt ajánlom, hogy engedd el a kisasszonyt! - *csattan talán 3 lábnyira tőletek egy erőteljes férfi hang, mely ismerős számodra. Odakapván a fejed a fogadó tulajdonosát (Rant) látod amint a lépcső melletti ajtó(?)ban áll. Ajtó... hát fal volt ott, most mégis ajtó...
A két fickó egészen meglepődik, de hamar, mielőtt bármit reagálhattál volna az idősebb hátulról megragad és élő pajzsként tart maga előtt.*
- Elengedsz minket és a szukát is és nem ontunk vért...
- Hát hogyne... Úgy ismersz?
*Pyarr nyelven folyik a társalgás, így megérted a beszélgetést.
Ran kérdésére érzed ahogy a fogvatartód megfeszül, majd egy enyhe remegés átfut testén.
Az események olyan gyorsan alakulnak, hogy követni alig lehet - még úgy is, hogy te részese vagy teljesen.
A fiatalabb nekiesik egy "elővarázsolt" tőrrel Rannak, aki az eddig a háta mögött tartott kezében lévő vékony rövid karddal egyetlen pontos szúrással ártalmatlanná - vagyis inkább halottá - teszi támadóját. Ezt látván a fogvatartód egy fájdalmas kiáltást hallat, majd ellök magától úgy, hogy elesel a fogadó padlózatán. Fémes csendülések jutnak el a füledig ezek után - a két férfi harcolni kezdett egymással.*

[Navaratna]

(Xylina)

Azzal nyugtatom magam, ha meg akartak volna ölni, akkor már rég megtették volna szívfájdalom nélkül. Be vagyok tojva, de adom a közömböst, rántok egyet a vállamon.
Az új hang hallatán megdermedek és egyben fel is ujjongok gondolatban.
"Köszön, istennőm!" - könnyebbülök meg. Hullára nem értem, hogy keveredett oda, és eddig mért nem bújt elő, de most ő a megmentőm.
Mire nagyot örülhetnék, ellöknek, oldalamra hemperedek és igyekszem mihamarabb felállni. Tőrömért nyúlok, de szembe jut, ha ölök, és a támadott toroni, engem nyúznak meg. Ez totál olyan, mint odahaza Erionban, talán csak annyival másabb, így sz*rnak bele, ha önvédelemből teszem...?
Fogok egy széket, hogyha kell, nekicsapom, azt Ran ellenfelének, bár ha olyan szépen leszúrta az előttem járót, talán a másik se kottyan meg neki. Lelépni eszembe se jut.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*Ran láthatólag ezzel az ipsével már emberére akadt. A harc megkezdődött és úgy látszik mindkét fél igen csak szeret "táncolni" küzdelem közben. Bár nem igen vagy egy nagy harcos, azt kiszúrod, hogyha nem is sokkal, de Ran jobb vívó lehet mint az idegen nőrabló férfi.
Veled egyiken sem törődnek láthatólag, így ha cselekedni akarsz, akkor eljött az ideje.*

//Csak támadó dobást kérnék - a székkel az alap támadóddal dobd; a szék esetleges sebzése 1k6.//

[Navaratna]

(Xylina)

Úgy szeretném kivenni a részem, ahogy nem rakok Ran alá. tehát nem őt szeretném megcsapni, és nem előnytelenül akarom a másikat, azaz nem akkor, amikor nagyobb kárt mint hasznot okozok megmozdulásommal. Az alkalmasnak tűnő pillanatban lendítem a széket, habár efféle fegyverre nem képeztek ki

//Támadó: 1k100+20 = 54(+20) [74] A +20 az alap támadóm.//

[Isshae Ianarak]

//Bocsika ^^ Rosszul írtam, hogy az alaptámadóval dobd... fegyvertelen értéket kellett volna írnom - ezzel számolok ^^//

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*Kiválóan időzíted a székkel való támadásodat - épp akkorra amikor Ran visszahúzza kardját és egy ügyes csel folyamán oldalra sasszézik ellenfelétől aki bár utána lép, de már el nem éri fegyverével megmentődet. A szék masszívan csattan a férfi hátán, az ütés ereje elsöprő, aminek köszönhetően a megtámadott egy fájdalmas nyögés kíséretében hasra vágódik és nem mozdul többet - lehet csak eszméletét vesztette-, kardját kiejti kezéből, ami csendüléssel állapodik meg jóval messzebb tőle a fal tövében - a szék viszont egyben maradt a kezedben, nem tört össze, masszív ülőalkalmatosság, minőségi munka lehet...
Ran egy elismerő pillantással néz végig rajtad, majd komolyan szól hozzád - ervvül.*
- Bajban vagy nagyon. Nem, nem miattam és jelenleg megmagyarázni sincs időm. Legfeljebb csak tömören... - *azzal kinyitja azt az ajtót amit valójában most sem nagyon látsz és egy hosszú irodaszerűségbe mutat beinvitálóan.* - Ha megbízol bennem, akkor menjünk be. Elbújtatlak míg a városőrök nem végeznek, az 1-2 óra hossza csupán. Vagy ha gondolod, akkor maradhatsz is... döntsd el. Viszont egyértelműen téged akartak... és élve, amin nem csodálkozom... A városőrség pedig nem biztos, hogy úgy áll hozzád, mint egy áldozathoz kellene. Nincs család a hátad mögött... Arról nem beszélve, hogy lehet pont ez áll a háttérben, én pedig nem húznék a helyedben ujjat egyik befolyásos családdal sem.
*Ran arca komoly és feszült kicsit. Érzed, hogy ez itt nem egy szimpla emberrablás lett volna - többnek kell lenni a háttérben. Jelenleg nincs sok időd gondolkodni ezen, hisz döntened kell gyorsan, hogy bízol-e Ranban és hagyod, hogy elbújtasson, elrendezzen mindent; vagy vállalod a városőrség kihallgatását és az ebből származó bárminemű végeredményt - ami lehet akasztás is, legalább is ahogy ismered elmondások alapján az itteni törvényeket.*

[Navaratna]

(Xylina)

-Végre valaki beszél ervül! - szorítom meg a medálom. - Ne tudja meg, mennyire idétlen közös nyelven makogni! Még szép, hogy önnel maradok!
Leteszem a szélet, vele tartok. Odabenn előjön az izgalom okozta remegés, nem bírok leülni.
- Ran, köszönöm. Ezzel ön is nagy kockázatot vállal, értem, egy erioni senkiért. Fogalmam sincs, hogyan háláljam majd meg. Ami engem illett... Gőzöm sincs, mivel keltettem fel bárki figyelmét is. Jó, kicsit talán jobban is kyrnek nézek ki, és úgy tudom, ebben az országban különleges figyelemmel tüntetik ki az ilyen származásúakat. Talán kiderül, vannak itt gyökereim, de se örülni, se elszomorodni nem tudok miatta, mert nem tudom, igaz-e, s mit várhatok tőle. Ha élve kellettem, akár kurvának is elvihettek volna, nem? Mi másért kell itt valakinek egy nő? Bár azért nem kellett volna egy fogadóban strapálni magukat.
Járkálok kicsit, csendben beszélek:
- A család hiányát kézzel foghatóan érzem. Erionban hazai terepen lennék, és én diktálnék. Ööö, nem mintha ott valaki nagy lennék, csak ismernek. Nem mindenki, és nem magas körökben, de azért a saját berkeimben igen.
Sajnálom Armadát. Remélem, gond nélkül megússza.
- Amúgy mért deszkázták be a fogadóját? Mi történt?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*Belépvén a szobába a következőket látod: Vékony és hosszú az alapterülete. Két oldalon polcok sorakoznak, rajtuk mindenféle könyvvel, tekerccsel, papírossal, a végében egy asztal mely előtt és mögött egy-egy szék várja a ráülőket. A belső székhez egy kicsit nehezen lehet odaférni - csak oldalozva, és ha valaki az átlagtól terebélyeseb... nem biztos, hogy beférne.
A jobb oldali polcrendszernek a végében már nem könyvek, papírok vannak, hanem három polcon különböző fegyverek, szépen karbantartva. Két egyforma hosszú egyenes kard,
melyeknek markolatán szép díszes, cirádás 'D' betű ékeskedik a gombvégben. Van még egy kissé hajlított pengéjű, vége felé szélesedő penge is, ennek markolata bordó-sötétkék gyöngyházberakásos, gyöngyörűen megmunkált darab. Valamint öt hamuszürke, egybeöntött dobótőr, melynek a "nyél" része alig fél araszni, míg a pengélye másfél is megvan tán. Mindegyiknek a markolatába látod gyönyörű kivitelben a cirádás 'D' betűt.
Leülsz a székre, miközben hangosan gondolkodol, Ran belép utánad, becsukja az ajtót, majd az asztal túlfelére sétál. A falból egy szög áll ki, melyen egy egyszerű kulacsa lóg - ezt a szöget meghúzza a férfi, s előtted nem messze egy ajótszerűség emelkedik fel a padlóból. Egy lejárat. Ran odalép az ajtóhoz, felnyitja azt, és lefelé mutat neked.*
- Arra megyünk, mássz le elsőnek... - *előkerít az egyik polcról egy lámpást, meggyújtja és lenyújtja neked, ha már leértél. Ott egy alig embermagas keskeny folyosón haladtok végig, mely zsákutcába vezet. Viszont Ran gyakorlott mozdulatokkal két követ tol be a bal oldali falon, minek hatására egy alig fél láb széles rés nyílik ki. Egy ablaktalan sötét helyiségbe érkeztek, melyben a lámpa fénye egy asztalt, egy széket és két szekrényt világít meg.*
- Nem túl barátságos, de amíg a városőrség el nem megy itt biztonságban vagy. Ebben a szekrényben van innivaló, igaz pálinka és bor. - *mutat a kisebb kinyithatós szekrényre.* - Amíg nem jövök vissza maradj itt és utána elbeszélgetünk, talán pár kérdésedre választ is kaphatsz...
*Ezzel Ran már indul is vissza lámpa nélkül, mert azt nálad hagyja - a rés nem csukódik vissza mögötte; Te viszont egyedül maradsz a kérdéseiddel, a kétségeiddel, a gondolataiddal.*

[Navaratna]

(Xylina)

Nézelődve követem Ran, meglep, mennyi titkos zug van egy fogadóban... Ez toroni sajátosság lehet, vagy Ran ilyen különleges?
Leérve a zárt helyiségbe azért nyelek egyet. Még egy fia ablak sem volt ott, és ha a fény kihunyna, vaksötétben kuksolnék.
-Köszönöm. Várok, amíg kell. Válaszokra pedig nagyon szükségem lenne már, mert minden összejött...
"Remélem, nem azért zár be ide, hogy aztán ő is átadjon valakiknek... Csalódnék."
Miután magamra hagyott, körbejárok. Nem turkálok, de a bort azért előveszem, kihúzom a dugóját, megszagolom, megkóstolom, aztán iszok belőle. Kis szívmelegítő rám fért, pálinkát csak azért nem mertem inni, fejembe ne szálljon. Ciki lenne berúgni...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*A bor finom, bár kissé tüzes és fűszeres ízvilágú. Nem szeretnél turkálni, de azért kíváncsian körbejársz, hogy miféle hely lehet ez - s amit látsz abból bizony nem derül ki. Lehet, hogy csak egy csendes zug, ahová Ran visszavonulhat a mindennapos nyűgtől... Vagy lehet mást rejtenek e falak?... Ez csak akkor derülhet ki esetleg, ha jobban körbenézel hol mi van...
...
Az időérzék itt nem sokat ér... nem tudod megsaccolni mennyi ideig lehettél egyedül lent, de már nagyon mehetnéked volt, amikor meghallottad a közelgő lépteket.
Ran visszatért.*
- Elrendezve a városőrség... a deszkázás bizonyára gyerekcsíny volt... vagy egy haragos... "dunszt", ezért nem emeltem panaszt... De a két jómadár, akik fosztogatni akartak... Nos, mindkettő lehet már a föld alá van elásva... Téged nem keresnek, hisz azt sem tudja senki, hogy itt voltál...
*Ő is meghúzza a flaska bort, amit visszatesz az asztalra, majd mellé ül. Rádfüggeszti a tekintetét.*
- Egyet mondj meg nekem. Hogy a fészkes fenébe sikerült összefutnod Armadával?...

[Navaratna]

(Xylina)

A bor fűt, simogat, tetszik, de mértéket tartok. Egyre jobban unatkozom, türelmetlenül mászkálok, avagy leülök. Aztán végre jön Ran, s örülök, hogy nem vizsgáltam át mindent szimatoló patkányként. Nem illik, még ha nem is vagyok patyolatfehér múltú
-Armada? Furcsállod? Miért? Egyébként leszólítottam a kikötőben, mert nem értettem valamit és ő legalább értett közös nyelven. Később segített nekem tolmácsolni. Ő volt az első helyi., aki nem nézett levegőnek s nem akart belém kötni. Kedvelhet, mert elveszett személyemnek ő keresett önnél szállást, azelőtt egy nyomasztó, varjas helyen voltam.
Elcsendesedem, az asztallapra meredek.
-Alig tettem a lábam Toronba, máris kalamajkába keveredtem, egyedül maradtam és semmit se értek az egészből. Ez itt gyakori a külföldiekkel?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délben
_______________________________________________________________

- Furcsálni? Nem. Viszont érdekes játékot űz veled az istened - már ha van -, ha pont őt állította utadba...
Gondolom azt tudod, hogy kereskedő... meghogy inkább a famorokkal köt üzleteket...
Azt viszont már nem tudod, hogy mivel is kereskedik ez a becsületes és segítőkész ember... - *mondja Ran némi iróniával hangjában a jellemzőket. Vár pár pillanatot és némi reakciót tőled, majd folytatja a felvilágosítást.*
- A segítőd, ki szerinted kedvel nem más mint egy jó üzletember, aki a vagyonát és mondhatni befolyását annak köszönheti, hogy emberekkel, más fajú egyedekkel kereskedik... Xylina, Armada rabszolgakereskedő. Ami ebben az országban elfogadott dolog ...
*Kicsit vár, hagy időt megemészteni a hallottakat, majd a kérdésedre ad választ.*
- Annak, aki nincs tisztában e ország törvényeivel szokásaival igen, gyakran megesik. Te pedig még szerencsésnek is mondhatod magad, hogy nem szúrtak le, nem vittek "börtönbe", vagy nem történt személyeddel egyéb szörnyűség...