Shulur - Víziváros - Gattear

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Amint a válasz kiérkezik belépek. Kicsit meglepõdöm a helyzeten köszöntök mindenkit illendõen, majd türelmesen várakozom a soromra. Amikor kettesben maradunk kíváncsian tekintek rá.*
- Mi történt? Mire ez a nagy szervezkedés, nyüzsgés? Mint egy méhkaptárban.
*Talán mást sikerülne is megetetnem ezzel a szöveggel, de tudom, hogy õt nem fogom becsapni az elterelõ kérdésemmel hisz hat éve lát bele lelkembe. Azért megpróbálom, hátha, bár már azon rágom magam, hogy mit mondjak neki, ha még magam sem tudom mi a helyzet velem, s a történésekkel.*

[Kalmárfejedelem]

*Amikor odasétáltál hozzá, megfogja a karodat és magához húz. Beleültet az ölébe és átkarol. Beszívja az illatodat és kicsit ellazul.*

- Ez kellett nekem. Olyan régen tartottalak a karjaimban.

*Kérdésedre megint felsóhajt.*

- Tudod jól, hogy az akcióval kapcsolatban nem beszélhetek. Minél kevesebbet tudsz annál nayobb biztonságban vagy. Ne aggódj. Jól állunk. Viszont inkább te mesélj magadról. Hogy állsz a feladattal, és hogy állsz saját magaddal? A lány tudja már, hogy a testvéred? Mit vársz tõle? Szerinted mi lesz a végeredménye ennek az egésznek?

*Beszéd közben néha belecsókol a nyakadba, simogatja a combjaidat és megmarkolja a kebleidet. Érzed hogy tele van feszültséggel és vággyal. Egyik keze ügyesen kioldja a lány nadrágját is.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Biztonságban vagyok én így is. És nem vagyok már egy tojáshéjfenekû gyakornok. Legalább is mintha rémlene, hogy a vizsgáimat sikeresen letettem.
Mit meséljek? Az már biztos, hogy a húgom. Bevette magát egy famorhoz, valami Wyemarhoz. De ezt már mondtam azt hiszem Nem tudja, hogy ki vagyok, azt sem tudja, hogy létezem szerintem. Nem tudom hogy álljak elé megmondani az igazat. Nem hiszem, hogy elhinné - bizonyítani meg nem tudom. - *az érintéseire, csókjaira megborzongok. Végig cikázik agyamon, hogy igen... talán ez volna a legjobb orvosság, azonban megállít egy név, mely felötlik tudatomba: Noel. Egy kicsit megmerevedek, ahogy a nadrágot minden bajlódás nélkül kioldja rajtam - hisz alatta nincs fehérnemûm, ami még esetlegesen megállíthatná Drayht.*

[Kalmárfejedelem]

- Akkor talán eljött az ideje, hogy közöld vele a dolgot. Egy famor ágyasával sem olyan nehéz szerintem kapcsolatot létesíteni. Ha kell, akkor segítek. A bizonyítás már más kérdés. De szerintem megoldod. Ügyes lány vagy te. Méghogy lány. Nõ.

*Mondandója közben kezei sem tétlenkednek. Az egyik az inged alatt eléri kebleidet, a másik ágyékodra csúszik. Drayh nem vacakol. Erõteljesen masszíroz, és közben a nyakadat csókolja, aztán feláll a fotelbõl veled együtt és ráhasaltat az íróasztalra. Fölébed kerül és harapdálja a tarkódat.*

- Nagyon kívánlak. Oly régen voltál már az enyém.

*Letolja a nadrágodat és mire észbekapnál már be is hatol. Kezeivel markolássza a testedet, hátadat elborítja a csókjaival és vadul magáévá tesz.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Igazad van, de azt hiszem elrontottam a naplója elvételekor...
Uhhh... kérlek... - *fúlik el a hangom, s magam sem tudom eldönteni akarom-e a következõket vagy nem. Pár perccel késõbb már tudom, hogy elvesztem, ha akarnám sem tudnám megállítani. Együttlétünket mindig is a vadság és szenvedélyesség kettõse jellemezte, így tudom mire számíthatok tõle*
- Csak kérlek óv... áááááááááhh - *torkollik a modnatom egy fájdalmas hangos nyögésbe. Testem megfeszül a fájdalomra mi átjárja egész lényemet, így tiltakozva az aktus ellen. De nem mozdulok, hagyom, hogy így vezesse le a feszültségét, mi felgyülemlett benne.
Idõ közben választ kapot az esti értetlenségemre, hogy Noel miért is tudott kihozni belõlem akkora szenvedélyt, mit eddig csak Drayh volt képes.*
<Uhhhh... teljesen egyformák. Vad mind a kettõ, de egyben szenvedélyesek, ilyenkor teljesen ösztönlényekké válnak. Nem kérnek, nem adnak, csak elvesznek egyszer... egyszer meg kezesbárányokká válnak. Megvan mindkettõjükben az a belsõ tûz... az.. az a... nem is tudom mivel jellemezzem... s ez vonz... ez gyújt bennem is tüzet...>

[Kalmárfejedelem]

*Mikor vége van, hátralép és a fotelbedobja magát. Fejét hátraveti és szuszogva piheni ki a fáradalmakat.*

- Imádlak te boszorka. Nagyon hiányoztál ... na de foglalkozzunk fontosabb dolgokkal. Tudom, hogy milyen fontos neked a testvéred. Talán segíthetek neked, hogy tudj beszélni vele. A Gattearban ma este lesz egy elõadás. Cartyss on Wyemar is hivatalos rá. Ha pedig a testvéred valóban a szeretõje, akkor biztos magával viszi. Ott tudsz vele beszélni ha akarsz. Így hirtelen ennyit tudtam tenni érted. Én is elmegyek amúgy az elõadásra, ezért tudom amit tudok. Ha akarod lehetsz te a kísérõm. Úgy könnyebben a közelébe férkõzhetsz. Ha ezt választod akkor hétre legyél indulásra kész.

*Feláll a fotelbõl, megigazítja a ruháját és odalép hozzád. Kezei közé veszi az arcodat és hideg, érzelemtõl mentes szemeivel a tieidbe néz majd elmosolyodik.*

- Ha vége ennek az összezördülésnek a klánok között, akkor többet fogok veled foglalkozni.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Aha... - *hangomban cseppnyi megbántottság vegyül, s továbbra is hátatfordítva neki öltözködöm fel. Csak akkor fordulok feléje, ha már a lelkemben is helyretettem ezt a gyors letámadást, s nem mutatom a csalódottságot. Kapóra jön a Gattearról való beszélgetés, hogy mindezt könyebben elérjem lelkemben.*
- A Gattearban... aha... - *végignézek magamon, majd grimaszolok egyet* - nem hinném, hogy engem így beengednének.
*A hidegen csillogó barna szemektõl mint mindig most is kiráz a hideg, szavaira lebigyesztett szájjal bújok ki kezei közül.*
- Ennek az összezördülésnek vége, s jön a következõ, amitõl ugyancsak így fogunk állni, mint már lassan a 6-dik éve. Jövünk-megyünk, ha kedvedvan megkettyintesz és mégy tovább. Ez nem fog változni és ezt te is ugyanolyan jól tudod mint én. - *mint akit nem is zavar a téma folytatom tovább színtelen hangon.* - Nos, ha a Gattearba kell mennem szereznem kell ruhát, bár a hányinger kerülget, ha arra gondolok fel kell vennem egy olyan zsákot ... gondolod Lícia egyik ruhája jó lenne rám? Bár nem... õ jobban gömbölyûbb mellben mint én...

[Kalmárfejedelem]

*Drayh szokásos módon sóhajt egyet, aztán rád néz.*

- Lícia régi ruhái között biztos akad valami ami jó is rád és alkalomhoz illõ.

*Visszatottyan a székbe és ártatlan bárány nézéssel folytatja.*

- Tudod, hogy sok a munkám, és nagy felelõsség nehezedik a vállamra. Komoly döntéseket kell meghoznom. Ha marad idõm, azt rád fogom szánni. Tudod nagyon jól.

*Kicsit megkeményednek az arcvonásai.*

- Na de sok a dolgom. Majd este találkozunk.

*Ezzel jelzi is, hogy egyedül kíván maradni a papírmunkájával és befejezettnek is tekinti a társalgást.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Hiába sóhajtozol... ez van.
Tudom, hogy sok a munkád és én csak a háttérben kulloghatok. Nem is panaszkodtam sosem e felõl, ha jól emlékszem. Ellenben nõ vagyok és nem egy darab fa, amibe beteszed, kiveszed oszt jól van... Az utóbbi idõben egyre durvább vagy. Tudom, a sok felgyülemlett feszültséget valahol le kell vezetni, és ez a leghatásosabb módja, de... miért kell nekem mindig szenvednem? - *annyira belemerülök a szóáradatba, hogy nem veszem észre az egyre jobban élesedõ beszédemet. A végén már kissé korholó is vagyok.* - Phööö... most is elküldessz. Futárokat küldessz értem, hogy megzavarhass...és mehetek, részedrõl ennyi. - *amint kiejtem a szavakat beharapom számszélét. Tudom, hogy erõsen fogalmaztam, és nem teljesen ez az igazság, így bûnbánóan lehajtom fejem mellkasomra, miközben megfeszítem izmaimat - nem egyszer tapasztaltam bõrömön Drayh haragját, így tudom ezért semmi jóra nem számíthatok.* - Hibát követtem el, bocsáss meg! Várom a büntetésemet.

[Kalmárfejedelem]

*Látod, hogy mondandód végén Drayh felpillant rád. Szeme villámlik. Lehunyja szemét és csak ennyit mond.*

- Most menj!

*A hangjából kiérzett keménységtõl még ennyi év után is megijedsz. Mestered visszafordul a papírok közé és tovább nem figyel rád.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Csendesen lépek ki a szobából, zavartan - magamat sem értem, hogy most miért beszéltem vele így. Mindazok ellenére ahogy viselkedik tudom, hogy szeretem. No nem igazán szerelemmel, de valami hasonlóval. Hat éve...
Míg magamban rendezgetem gondolataimat nem törõdöm a nyüzsgéssel mi a menedékben folyik épp. Utamat egyenesen Lícia szobájához irányítom. Amint elértem az ajtót kissé tétován kopogok be.*
- Ryni vagyok, beszélnem kell veled.
<Lehet mindenrõl számot kellene adnom neki... Tartozom neki ennyivel, s õ mindig megértett, és ellátott tanácsaival. De ha megint úgy fog viselkedni mint tegnap reggel, akkor bizony meg nem szólalok másról, mint amiért jöttem hozzá...>

[Kalmárfejedelem]

*Lícia kinyitja az ajtót és rádmosolyog.*

- Gyere be kicsim.

*Meglep a közvetlensége, de még tartogat meglepetést. Mikor belépsz, becsukja az ajtót és a válladra teszi a kezeit.*

- Ne haragudj, hogy tegnap olyan undok voltam, de tiszta ideg voltam egész nap. Drayh is balhézott velem ... Mondd mit szeretnél.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Óóóóóóhhhh - *lepõdöm meg a mosolyon, meg a "kicsim" szaván. Belépve meg még el is kerekedik a szemem szavain.*
- Nem, már nem haragszom...
Amiért jöttem az az, hogy volna-e olyan ruhád számomra amit felvehetnék a Gattearba ma este. Nem tudom, hogy mit mondott el Drayh és mit nem velem kapcsolatban, vagyis hogy min ügyködöm mostanában... Szóval, mostmár teljes bizonyosságban vagyok afelõl, hogy megtaláltam az egyik húgomat. A kisebbiket. Bevette magát egy famor házába, ma este a színházba mennek, s ez talán jó alkalom lenne számomra, hogy találkozzam vele, beszéljek vele. Bár igaz nem tudom, hogy hogy mondjam meg neki, hogy álljak elé, de majdcsak adódik alkalom valamire, s rögtönzök... az úgyis jól megy mostanában. - *utóbbit fintorral az arcomon mondom, szinte csak magamnak, s enyhe gunyor is van hangomban.*

[Kalmárfejedelem]

- Örülök, hogy megtaláltad a húgodat. Mindent meg kell tennünk, hogy jó benyomást tégy rá.

*Elõvesz gyorsan egy bõr szalagot és megmér téged. Gondolkozik pár pillanatig, aztán a szekrényéhez siet.*

- Hát azt nem ígérem, hogy úgy nézel majd ki mint a kis famor cafkák, de alkalomhoz illõ lesz az biztos.

*A szekrénybõl elõhalászik egy éjfekete estélyi ruhát. Odatartja hozzád és elmosolyodik.*

- Morgenára ez gyönyörû. Nem is kell fodrosítani. Kiemeli legalább a formádat.

*A ruha egy teljesen testhez simuló öltözék. Térdnél lengébb cikk-cakkban van hajtva hosszában. Az egész hátat szabadon hagyja és az egyik válladon van átvetve csak. Dekoltázsa igazán nincs, inkább a mell formáját hangsúlyozza ki. Hozzá elõvesz egy magassarkú hasonlóan fekete cipõcskét. Ez egy árnyalatnyira szûk, de annyira nem vészes. A bélést kivéve jónak is mondható. Ékszerként kapsz egy egyszerû ezüstnyakláncot és két igazgyöngyutánzat fülbevalót.*

- Hát kicsim tõlem ennyi tellett. Még a frizurádat meg tudom csinálni, meg ki tudlak festeni.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*A ruhán végignézek, majd az orrom alatt eldünnyögök egy "zsebkendõ"-t....
Fintorral, idegenkedve veszem fel a ruhadarabot - hiába, amióta itt vagyok Shulurban nem ez a rész tetszett, és így a bálokat, összejöveteleket hanyagoltam is rendesen. Sosem éreztem magam jól az ilyen ruhákban.
Amikor a cipõcske elõkerül nem bírom magában tartani mondanivalómat.*
- Inkább a csizmám, mintsem, hogy kitörjem a nyakam... és szorít is
Hogy mit akarsz te a frizurámmal csinálni? Ez tökéletes... - *túrok bele két kézzel a hajamba... arcomra egyre jobban ül ki a rosszkedv.*