Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Navaratna]

(Xylina)

Fáradtan nekitámaszkodom a pultnak, fejem ingatom, hallva, Ran házon kívül. Ez is jó, az alkalmazottaiba nagy bizalmat fektethet...
- Igen, van üzenet. Figyel és mond neki ezt pontos! - nézek a pincérre. - Xylina üzen, két sütemény, volt ma este egy tányér. Lát ezt éhesek. Éhesek csinál két sütemény lees tányér. Nyúl sok kéz, akar mind megesz. Egyik sütemény tesz zseb és nem tudni ki esz meg, másik marad. Mond ezt neki, ő fog érteni, és kér, keres engem. Köszönöm.
Azzal tudomást sem véve arról, mezítláb vagyok, elkérem szobám kulcsát és felvonulok.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacska előtt
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel
_______________________________________________________________

- Öhm...
Szóval az üzenet: volt két sütemény, volt sok éhes száj. A sütemények leestek, az egyiket valaki zsebre tette, de nem lehet tudni, hogy ki, a másik megmaradt.
*Mikor a szobád kulcsát kéred láthatólag elkerekedik a szeme - talán nem gondolta volna, hogy te a Vasmacskában szálltál meg, de azért gyorsan cselekszik és átadja a szóban forgó ajtónyitót.
Miközben a lépcső felé veszed az irányt észreveszel egy fiatal leányzót, ahogy egyedül ül egy asztalnál, téged méreget alaposan és közben vigyorog mint a tejbetök. Láttad már itt egyszer.
Egyébként a fogadó úgy félig telt lehet ezen a kései órán. Nem sokan méregetnek és figyelnek a lányon kívül, s aki mégis ezt teszi inkább kíváncsi tekintettel mér végig egy-két pillanat erejéig.*

[Navaratna]

(Xylina)

- Ehm... Körülbelül - hagyom rá a fickóra. Fáradtságom ingerültségbe csap át. Várnom kell, telik az idő, és Leonas bajban van.
Kérem a kulcsom, még ámuldozik is, egyik szemöldököm felvonom, a másikat összevonom, jobban teszi, ha nem grimaszol tovább.
Erre újabb lapáttal tesz az ismeretlen csitri odébb. Nagyon vicces lehetek mezítláb Fintort vágok a lánynak, aztán felmegyek a szobámba. Azonnal átöltözöm tunikára és nadrágra, pótlom a lábbeli hiányát, felkötöm a hajam, tőrt és fúvócsövet is veszek magamhoz mérgestül. Utóbbiakat nem verem nagy dobra. Eddig védtelenül balettoztam, ennek vége. Visszamegyek a földszintre, még nem vacsoráztam és éhes vagyok. Ha elképzelem, milyennek indult az este, sajog a szívem.
- Egy adag vacsora kér - adom le rendelésem a pultnál.
Ha a lány odalenn van még, pont ahhoz az asztalhoz ülök, ahol ő van.
- Na, mi érdekes? - szegezem neki a kérdést.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacska előtt
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel
_______________________________________________________________

*A grimaszodra a lány kuncogni kezd nem zavartatva magát. Ahogy akkor sem jön zavarba, hogy a vacsorarendelésed leadod és mellé ülsz az asztalhoz. Mielőtt válaszolna neked meghúzza az előtte lévő kupát, miben a szag alapján bor lehet.*
- Egy látszatra famor idegen ajkú nő báli ruhában, mezítláb és hót retyán... már ne is haragudj, de eléggé viccesen néztél ki. És még rám szokták azt mondani, hogy hülye vagyok DD
De azt meg kell hagyni, hogy így azért már jobban festessz.
Egyébként vesztettél valamilyen úri vetélkedőn, hogy cipő nélkül porban hemperegve végezted?

[Navaratna]

(Xylina)

Figyelnem kell, mert a lány sokkal gördülékenyebben beszéli a közöst, mint én, és nem minden szófordulatát értem.
"Úgy beszél, mint egy csavargó lány. Mint egy tolvaj csitri Erion utcájáról."
Elhúzom a szám:
- Bár játék csinál én elveszt cipő! Nem akar róla beszél, nem tréfa, talál ki más. Hol te apa, mért itt egyedül ül és nem otthon van este?
Szimatolok, érzem a bor szagát. "Ah, vedel..."
- Á, te apa csillag-ég, és te itt otthon, mint utca kint - azzal elveszem a kupáját és meghúzom a tartalmát. - Ez este rossz, közös nyelv nehéz, de ez jó.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacska előtt
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel
_______________________________________________________________

*A lány megvonja a vállát arra, hogy nem akarsz beszélni az estédről, majd arra, hogy érdekel téged az ő apjának holléte szélesen elvigyorodik.*
- Tharr segge lyukán ülhet mint egy fekélyes pattanás. Kellett neki meglopnia egy famort
Hát, ha rossz a közös nyelv, akkor - *és mond pár szót toroniul, melyből a "toront" megérted, de sajnos mást nem. Amikor látja, hogy azt meg végképp nem érted ismét megvonja a vállát.*
- Te aztán nehéz eset vagy. Igyad csak, majd hoznak még eggyel, ha kiürül
Ha nehezen megy a közös nyelv, akkor majd lassan tagolva beszélek. Jó? - *mondja valóban lassabban, tagolva, artikulálva, mint aki hülyéhez beszélne.*

[Navaratna]

(Xylina)

- Hé, én nem hülye, nem kell így beszél - vonom össze a szemöldököm. Meglehetősen sótlan a kedvem, várom a vacsorám, és ha kerül még elém pia, azt sem vetem meg - de csak mértékkel fogyasztok, nem akarom bánatomban az asztal alá inni magam. Míg Ran nem jön, meg a vacsora se, végigfuttatok újra fejben mindent. A színházbeli esetet, a későbbi rossz előérzetet, a támadást, Leonas elhurcolását, az üldözésemet, az alakot az udvarban... Próbálok rájönni a dolgok nyitjára, de túl kevés részletet ismerek és a helyi alvilági viszonyokról semmi tudomásom.
"Még..." - jut eszembe a kiscsaj. Ha az apját lopás miatt nyuvasztották meg - valahogy sejtem előadásmódjából és a famor szóból, nem sittelték le -, a família nem éppen az élet törvényesebb oldalán süttetheti a hasát.
- Mi te név? Én Xylina - dőlök hátra székemen. - Nem kell sok ész, hogy te hall, nem beszél toron és közös nyelv nem kedvenc. Én csak vendég itt, és sok dolog nem ért. Mondd, az itt van gyakran, hogy akar ember elrabol utca, vagy ez egy játék, amit én nem ismer?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacska előtt
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel
_______________________________________________________________

- Jó-jó, nem beszélek így Xylina. - *mondja jó pár szívdobbanásnyi idő elteltével, mi alatt téged fürkészett leplezetlenül.*
- Hívjál csak Zizzentnek, mindenki így hív, így ismernek.
Az egész élet egy nagy játék , de sokaknak nem elég egy élet, hogy megismerjék a szabályokat. Az intrika a hatalom megszerzéséért, az élhetőségért elég komoly játék. A nagyok nagyban csinálják, az alja nép kicsiben legyen akár famor, kancellár, tolvajherceg, pék, egyszerű szolga vagy útonálló bandita. Nincs kivétel. De tudod mit mondok. Rosszul gondolják, nem az az igazi hatalom - *azzal meghúzza a kupáját, ami ki is ürül, csettint és int a pincérnek. És a pincér jön is. Előbb eléd rak le egy emberes adagnyi rántottát vacsora gyanánt, van hozzá kenyér és savanyúságnak uborka is. A tálcán két kupa, az egyiket hagyja előtted, a másikat Zizzent elé rakja és az üreset viszi tovább. Mindkét kupában bor van.*
- Osztán mond láttál ilyen rablást? Izgis volt? - *és vigyorog, mint aki nem éri fel ésszel a súlyosságát egy ilyen dolognak, vagy mint akinek valami baja van az elméjével.*

[Navaratna]

(Xylina)

"Zizzent... Zizi... Ah, gyagyás! Te jó ég Mondjuk a viselkedése magáért beszél. Sebaj, egy shadoni paptól, ha az volt egyáltalán, egyszer azt hallottam, boldogok a lelki szegények Mindazonáltal néha pont ők világítanak rá pár érdekes dologra. Soha se becsüld le a félkegyelmű koldust!"
- Üdv, Zizzent - emelem rá az új boros kupát. Elmélázok, mit felelhetnék a kérdésre, aztán vállat vonok. - Ha te csak néz rablás és nincs közel hogy rabló lát és nincs fegyver-veszély, akkor igen, izgalmas. De ha te vagy, akit el akar rabol és nem ért mit beszél mert nem ismer nyelv, és nem tud, mért akar elrabol, akkor nem tréfa. Akkor a veszély ott ül te bőr. Jön első a félelem, második a harag.
Kijön a vacsi, hozzálátok. Két falat között visszakérdezek:
- Te mit gondol, mi igaz hatalom, hm?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacska előtt
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel
_______________________________________________________________

- Úgy is izgis benne van az, hogy vagy túléled vagy nem - *neveti el magát végképp Zizzent. Mikor már alább hagyott a kacarászása ismét jót húz a kupájából.*
- Hogy mi az igazi hatalom? Szerinted? - *kérdez vissza* - Ha nem a neved, nem a birtokaid száma, nem a pénzed csengése, akkor mi lehet?

[Navaratna]

(Xylina)

Félrebillentem a fejem.
- Én sose gondol ez el. Talán a tudás lenni a hatalom? Egyszer valaki mond, azt senki soha el nem vesz. Aki mond ez, nem jár Erion, ott ahol van vastag városfal és lakik olyan idegen, aki ismer erő, ami elvesz tudás mindenki ha akar Vagy talán az akarat a hatalom? Ha valaki csinál kényszer, amit ő akar azt tesz más? Rövid hatalom, mindig van vagy lesz valaki, aki nem csinál úgy és mond nem. Hm, Zizzent, én nem ismer a válasz. Papok és sok bölcs csinál sok elmélet erről, de én nem pap. Van kevés ész, én fog meghal mint hülye - és kortyolok egy kis bort.
"Elmékedek egy hibbant shuluri bűnözőcsajszival. Alakul az este!"

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacska előtt
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel
_______________________________________________________________

*Eszmefuttatásod alatt Zizzent bőszen bólogatni kezd a "tudás" emlegetésénél, aztán már csak vigyorog rád ahogy a többit fejtegeted. Mikor végzel kiissza a kupájából a borát és hirtelen feláll, hogy még a széke is majd felborul mögötte.*
- Kapisgálod - *és még mindig vigyorogva vakarja meg a tarkóját.* - Mennem kell lefeküdni valakivel. Csak ki legyen az? - *Töpreng el egy pillanatra, majd körbenéz a fogadón. Lebiggyed a szája, majd egy vállvonás kíséretében búcsút int neked.* - Csá! Vigyázz magadra, nehogy a játékban veszíts! - *azzal az ajtó felé veszi az irányt, járásán látszik, hogy többet itt mint kellett volna.*
Talán jókor is állt fel az asztaltól és távozott, mert Ran pont ekkor lép be a fogadó ajtaján. Ránézésre nincs jó kedve. A pultos egyből "letámadja", váltanak pár szót, majd a pultos feléd mutat. Ran arca még komorabbá vált mint amikor belépett és egyenesen feléd veszi az irányát. Elmegy Zizzent mellett, majd megáll előtted összehúzott szemöldökkel, ráncolt homlokkal, értetlen arckifejezéssel.
- Mi van?

[Navaratna]

(Xylina)

Zizzent érdekes a maga módján Látván, lazán rendel és kiszolgálják, ismerős arc a fogadóban, megszokott lehet a jelenléte.
Amikor bedobja, megy lefeküdni, és azt nem egyedül szándékszik tenni, sóhajtok.
"Hm, azt hiszem hivatalosan is kijelenthetem, öreg vagyok. Búcsút inthetek annak, tagja lennék a mai fiatalságnak. Szerintem a hajam valójában ősz, nem is fehér..."
Belép Ran, és nagy erőfeszítésembe kerül, föl ne pattanjak. Felém indul, ekkor már viszont felállok:
- Kell beszél, de nem itt, és nem most. Én lenni nagy baj. Megtámad utca és elrabol társ - sütöm le a szemeimet. Előljáróban szerintem ennyi is eléggé ütni fog. Nagy bennem a közléskényszer, annyira, hogy figyelmen kívül hagyom, ő sincs jó passzban.
"Ez annyira szánalmas! Vajon minden ügyes-bajos dolgommal hozzá fogok futkosni, ő meg mint egy jó apuci, segít? Rohadtul lekötelezem magam, és egy nap be fogja nyújtani a számlát. Vagy ha meghallja, mibe keveredtem, egyből kivág mint macskát sz*rni, és mehetek Zizzent után csövezni. A jóindulatnak is van határa, és sajnos attól tartok, hamarosan elérem Ran ilyen határát."
Kezem ökölbe szorul, szám elkeskenyedik, arcom megfeszül, talán így már majdnem hajazok egy feszült és dühös kyrre.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacska előtt
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel
_______________________________________________________________

*Rannak elkerekedik a szeme és villogó tekintettel ragadja meg a felkarod - kicsit erősen.*
- És nem ismer olyat, hogy városőrség?! De most beszéljük meg és ott. - *láthatólag nehezen esik uralkodnia magán, de további szó nélkül a pult mögötti szobához ránt és vezet még mindig fogva a karod. Csak odabent enged el, de szinte sziszeg ervvül ahogy megszólal az ajtó záródása után.*
- És miért nem kértél segítséget akár az utcán, akár mástól, miért kellett megvárni engem?
Mi a frász történt? Csak színházba mentetek nem?!?

[Navaratna]

(Xylina)

Felhúztam, de ő is engem, akarom is fájt, ahol megragadott, így mire bejutunk a szobába, kifakadok. Elszakadt a cérnám, túl feszült vagyok ahhoz, uralkodjak a nyelvemen:
- Mért nem mentem a városőrséghez? Tucatnyi okot fel tudnék sorolni! Az első, és leglényegesebb: mert meg sem fordult a fejemben! Minden más normális embernek ez ugrana be először, ha bajban van, őrségért kiált, de én nem vagyok más, normális ember, Ran! Erionban az alvilágban éltem, mint rabló és hamisító, a fenébe is! Hogy is jutna eszébe egy ex-tolvajnak, hogy ha bajba kerül, az őrséghez forduljon?! - zihálok. Vörös a képem, és pillanatnyilag nem érdekel, kiadtam magam Rannak.
- Rohadtul be vagyok sz*rva! Nem ismerem a helyi viszonyokat, semmit, de semmit! Lövésem sincs, mibe keveredtem! Elszoktam a napi trükközéstől, mert elpuhult jósnőként kerestem az utóbbi hónapokban a kenyeremet! Ki a fenéhez fordulhattam volna, ha nem hozzád?
Fel és alá járkálok a kis helyiségben, hajamba túrok, próbálok mély levegőt venni és lejjebb adni a hangerőből.
- Úgy volt, elmegyek egy színházba, minden szépen és jól indult, erre amikor a társam, Leonas kimegy egy kis időre, a semmiből egy vadidegen toroni ül le mellém. Összekevert valakivel, rám akart sózni valamit egy szütyőben, de hiába adtam a hülyét, ami igaz is volt, alig akart leszállni rólam. Szóltam Leonasnak az esetről, mire visszamentünk a páholyba, az alaknak se híre, se hamva. Úgy döntöttünk, inkább távozunk, és a hátsó kijáraton, mert rémes érzés tört rám. Ne nézz rám így, megérzem a veszélyt, és ott, akkor, töményen tapintható volt. Ha a főbejáraton mentünk volna ki, én most nem állok itt veled szemben.
Róttam az újabb köröket, közben be se állt a szám:
- Amikor azt terveztük, lelépünk a kocsinkkal és fátylat dobunk a színházi esetre, rohadt átlátszó módon belesétáltunk egy utcai csapdába: ál-hullák a kocsi előtt, mögöttünk meg egy másik kocsi eltorlaszolta az utat. Röviden-tömören megtámadtak minket, és hiába menekültünk be egy közeli házba, Leonast lelőtték, elhurcolták, én meg a tetőn át léptem meg előlük. Engem akartak, és ugyan az a banda volt, amelyikhez a színházas szemét tartozott - villantok ki egy vicsort. A harag az idegenre irányult, nem Ranra. - Mire eltűntek, eszembe sem volt, hogy a kocsissal az őrsre vitessem magam! Örültem, hogy egy udvaron kószáló vadidegen megmondta, hogy tudok kijutni a magánterületről, meg hogy épkézláb közös mondatot össze tudtam tákolni! Ó, a p*csába! - csapok az asztal lapjára. - És azt modod, menjek az őrséghez, ahhoz az őrséghez, amelyik lecsukta a társulatomat, mert volt közöttük elf és ki merték kérni maguknak a bánásmódot a kikötőben? A végén még engem is melléjük csaptak volna! Az őrséghez, az istennőre! Erionban minden nap azt sulykolták belém, ha azt akarod, megoldódjon a bajod, az őrség legyen az utolsó, ahova mész, olyan csigalassúak és bürokratikusak!
Támasztom az asztalt, pilantásommal szinte felnyársalom szerencsétlen bútortárgyat.
- Alig teszem be a lábam a városba, első nap az őrség vallat a társulat miatt, másnap egy emberkereskedő akar túladni rajtam, harmadnap a nyakamba szakad a helyi alvilág?! Mi a jó fene folyik itt? Én senkit se ismerek itt!!! Senkit, és semmilyen ügyletbe nem tettem a kezem! Akarattal, szánt szándékkal soha de soha! Hulljon ki az összes hajam ha mégis! - mélyesztem körmeimet az asztalba.
Még mindig hulla ideg vagyok, de végre képes vagyok Ranra nézni:
- - Megvártalak, mert csak benned bízok ebben az átkozott városban, egyedül benned. Most lett eleged az egészből, ugye? Ahhoz képest milyen csinos a pofim, zűrös némber vagyok. Zűrös és végtelenül ostoba...
Leginkább magamra voltam dühös, hogy hagytam, magukkal ragadjanak az események. Úgy, hogy gőzöm nem volt arról, kik és miért mozgatják a háttérben a szálakat. Úgy véltem, ha résen lettem volna, ez nem történik meg, vagy nem így. Szinte várom, hogy Ran elhajt a pokolba.