Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacska előtt
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel
_______________________________________________________________

*Kiadod a dühöd és ami még kikívánkozik belőled eléggé hevesen, közben észre sem vetted, hogy Ran honnan vett elő két feles poharat és belevalót. Ám amikor felé fordulsz épp az egyiket nyújtja feléd kicsit hitetlenkedő arckifejezéssel - meg kell mondani, ritkán láttál eddig az arcán bárminemű érzelmet kiülni -, míg a másik pohár tartalmát egy húzásra felhajtja.*
- Így már értelek.
Egyébként véleményem szerint pont azért történik veled mindez, mert senkit és semmit nem ismersz ebből az országból.
Viszont... próbálj meg visszaemlékezni minél részletesebben már a színházi félreértéstől kezdve. Láttál-e valamilyen szimbólumot, ékszert, medált, bármit amin elindulhatunk.
Ott a fiókban találsz papírt és ott az asztalon a tinta a tollal, írd le részletesen a történteket, addig én küldetek az őrségért egy kölyköt.

[Navaratna]

(Xylina)

-...értesz? - hökkenek meg. Nézem őt, a poharat, újra őt, aztán kifújom lassan a levegőm, elveszem a poharat, ledöntön tartalmát. - Kérek még. Zizenttel ugyan ittam már, de nem számít - vonom meg a vállam.
- Shulur kiszemelt magának. Kizárt, hogy minden külhoni egyből ezeken megy keresztül. Vonzzom a bajt. Biztos a vacak hajam miatt - kapom ki a bőrszíjat belőle mérgesen. - Tőből le kéne nyírni és hollófeketére festeni! Úgy nézek ki, mint egy famor kyr, és csak bajom származik belőle! Legközelebb vajon valaki az ágyasával kever össze? - hőbörgök.
Leülök az asztalhoz, rákönyöklök, ujjaim homlokomon dobolnak.
Végiggondolom, mi hogyan zajlott. Sebesen és rondán írni kezdek:

*Minden gond nélkül érkeztünk meg, a belépőnk érvényes volt a páholyba. Puccos volt, jó kilátással, de mint kiderült, nem az övé, csak használatba kapta. Valami Messzire Martian Baytant emlegetett, hogy a páholy eredetileg az ő nevére szól. Hm, az iskola is Martian-ház, ahova járok, lehet köze egymáshoz, vagy csak névegyezés? Hm, folytatom. Szóval Leonas eredetileg nem velem ment volna színházba, hanem a tanítómmal, Levonnal, és annak családjával. Feleség, meny, unoka, igen, talán így együtt, mert Leonas velük jóban van. A család lemondta az estét, Leonas nem szerette volna, elússzon a lehetőség, így elvitt magával.*

Abbahagyom az írást, elmélkedem, újra folytatom.

*A darab egyik pontján Leonas kiment, mert rájött a... hasmenés* -suhan át fintor az arcomon.-* Volt az asztalon bor is meg narancslé is, lehet, keverte a kettőt, vagy izgult, hogy női társasága van, lényegtelen. Ekkor maradtam egyedül a páholyban. Elmerültem a darabban, mire észbe kaptam, valaki köhintett és egy idegen ült nem messze tőlem. Nem a páholy ajtaján érkezett, annyi szent. Arca takarásban sötét ruházat, semmi jellegzetes. Toroniul szólt hozzám, egy szütyőt tett az asztalra, nem néztem meg, mi van benne. Még ő volt meglepődve azon, nem értem, mit mond, másra számított. Valami áruról hadovált, és kérte érte a 10 aranyat. Azonnal elhagytam a páholyt. Senki se jött ki onnan utánam. Mire Leonas visszatért az árnyékszékről és visszaléptünk a páholyba, sehol senki Az őr se látott senkit belépni, vagy csak megvolt az ára, hogy ezt mondja Tuti összekevert engem az az alak valakivel, nem engem várt a páholyba.*

Az ajtóra pillantok, visszajött-e már.

*A távozás mellett döntöttünk. Akkor meg jött az az iszonyú érzés, baj fog történni! Így zsigerből. Nálam ez nem csak légből kapott megérzés, hanem halálosan komoly. Amikor azt mondtam, jósnőként "praktizáltam" ne zugsarlatánra gondolj. Van érzékem hozzá. Emiatt beszéltem rá Leonast, ne a főbejáraton távozzunk. Innentől ismered: kocsiba szálltunk, kelepcébe kerültünk, megtámadtak minket az utcán. Nagy nehezen bemenekültünk egy házba, de ott Leonast lelőtték és elhurcolták*

-itt eltorzul az arcom.-

*Semmit sem láttam belőlük! Így egyik őrség se fog tudni ezzdeni ezzel semmit.Az a szemét meg még szövegelt, miközben a tető felé menekültem, ne legyek gyerekes, nem tartottam be a megállapodást! De milyet? Velem senki se kötött üzletet! Fenyegetett, meg olyanokat mondott, tegnap nem tűntem ennyire butának... *

[i]Arcom megnyúlik, kihúzom a hátam, megáll kezemben a penna. Ha Ran visszajött azóta, rá meredek, ha nem, az ajtóra.
Akkor Armada egyik emberének véltem, de kezd valami összeállni.
- Ezek a barmok BIZTOS összekevertek valakivel - suttogom- Mint az a szobor a parkban.
Ha Ran már ott van, megkérdem:
- Ran, ismersz bárkit, aki Suessa és kísértetiesen hasonlít rám? Azaz kyr, meg minden?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel
_______________________________________________________________

- Igen, értelek, hogy miért nem mentél a városőrségre. - *közben ad még egy pohárral a fűszeres pálinkából. Ez tuti az agyadnak fog menni.
Aztán nekiállsz, hogy leírd mi is történt az este folyamán, Ran meg kimegy, hogy értesítse a városőrséget.
Nem telik el sok idő - te még javában írsz - mikor vissza is tér. Meghúzódik a háttérben és csendben figyel ahogy írsz mindaddig amíg nem teszed fel neki a kérdésed.*
- Nem, nem igazán ismerek hasonló kinézetű nemes asszonyságot, bár hozzáteszem, hogy nem is ismerem mindet. Nincs kizárva, hogy valakire hasonlítasz.
Egyébként készen vagy? Elolvashatom? - *ha megengeded neki, akkor végig futja a lapra vetett történetet olyan egykedvűséggel, mintha valami ételreceptet olvasna. A vége felé azonban ráncolja a homlokát.*
- Tudom, hogy zaklatott vagy, de... ezt a támadást nem tudnád részletesebben leírni? Mennyien voltak, hogy támadtak meg, hogy vitték el Leonast, hogy menekültél meg? Hidd el, bármilyen aprónak is tűnik, de segíthet.

[Navaratna]

(Xylina)

- Tudnám, csak... - nagyon melegem van, biztos kipirultam, zaklatott kedvem feloldódott, alig tudok koncentrálni. - Ran, berúgtam - túrok a hajamba. - Így egy épkézláb mondat se telik tőlem... A betűk ugrálnak a szemeim előtt, jobb, ha te írod, amit mondok.
Megdörzsölöm az arcom, de ettől frissebb nem leszek.
- Behajtottunk egy szűk utcába, ahol megfordulni se lehet kocsival... Két alak hevert a kocsink előtt, megálltunk. Beállt mögénk egy másik kocsi. Sehol senki. A hajtónk leszállt megnézni a fekvőket, és leszúrták. A másik kocsiból hárman szálltak ki. Nem akarták, hogy lelépjünk, mégis sikerült Leonasnak egy nyitott ajtajú házat lelnie. Még mielőtt felmehettünk volna az emeletre, Leonast feltartóztatták a bejáratban. Az egyik férfinél kis nyílpuska volt, azzal lőtte le Leonast... - keserűen felkacagok. - Tudod, Ran, ez egy akkora szívás! Végre elvisz randira egy jóképű fazon, aztán huss! Vége is neki! - nevetgélek fanyarul. - Új átokkal vernek, aki megtetszik, az eltűnik!
Megrázom a fejem, felállok, de a pia megszédít, óvatosan visszaereszkedem a székre.
- Imbolyog a szoba, tudsz róla? Hol is tartottunk? Ja, Leonast lelőtték, és elvonszolták. Felrohantam az emeletre, ott szobák voltak csak. Az egyik pasas utánam eredt, pyarrul beszélt. A kertbe nem tudtam kimászni, nem votl oda kijárat, csak a tetőre az egyik szoba ablakán keresztül. Merész vállalkozás volt, de sikerült. átmásztam egy másik ház tetejére, ott egy lukon pedig be a padlástérbe. Az üldözőmet ez felpaprikázta, csak úgy parancsolgatott az embereinek! Utánam jött, de a padlástérbe már nem jött le. Elvesztette a nyomom, szép lassan le is léptek. nagysokára kimerészledtem a padlásról, kitapogattam a feljárót. Új házban voltam, és az udvarán láttam, mászkál valaki. se gyertya, se lámpás, úgy festett, mint én: eltűnni onnana de hamar. Nem engem keresett, mert amikor kimásztam hozzá nem akart elfogni. Az istennőre, még ervül is beszélt, az én anyanyelvemen! - csillant fel a szemem. - Megmutatta, hol lehet kimenni az utcára. valami Tavasz sikátor vagy mi volt a hely neve, ahol végül is kikeveredtem az udvarról. Öhm, belőle se láttam sokat, tiszta, sötét, fél arasznyi haja volt, ez Shulur fél lakosságára igaz lehet Ő is lelépett, én is, a nevét nem árulta el, ami érthető Eztán már csak fogtam egy kocsit, aki először az őrséghez akart vinni, de ide kérettem magam. Ennyi.
Újra próbálkozom a felállással, fogom az asztal szélét, ferdén Ranra mosolygok.
- Elegem van a félelemből. Lassan erről fog szólni az életem, és nem tetszik. Az egy dolog, nem ismerem ki magam itt, de másutt sem - bököm meg a fejem. Ami máskor megmaradt volna gondolataim keretén belül, most a bor hatására a nyelvemre tolul, részegen szövegelek:- Lehet, Leonas már nem is él. Vagy ha él, ennyi elég is volt neki belőlem. Igazad volt, naiv kiscsaj vagyok. Alig ismerek meg valakit, máris tovább szövöm képzeletben. Ciki. Még Zizzent is vagányabban ismerkedik. Tudod hogy búcsúzott tőlem? Keres valakit, akivel együtt hál! Hah! Lehet, vagy 14?! Most meg nézz rám, rám, aki azon is vacakol, megfogják-e a kezét vagy sem! Na erről kéne színdarab, komédiában! lehet, olyannal kéne kezdenem, mint te! Minek a romantika, csapjunk a közepébe!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel, majd másnap
_______________________________________________________________

*Ran szó nélkül írni kezdi amit mondasz. Nem tesz megjegyzést semmire sem, még a kitérő gondolataidra sem.
Az imbolygó szobára vonatkozó kérdésedre is csak felpillant a papírból rázva a fejét, hogy nem tud az imbolygásról. Ír tovább rendületlenül, neked meg egyre jobban meleged lesz. A pia hatása miatt, mely igen gyorsan a fejedbe szállt elveszted az önkontrollod és olyanokat kezdesz beszélni, ami máskor még a gondolataidban sem maradtak meg.
Zizzent korának említésekor tisztán hallod Ran hangos morgásszerű elfolytott röhögését, de arcát nem látod a forgó szoba okozta elmosódás miatt. Azért még rádobsz egy lapáttal.
...
Arra ébredsz, hogy valaki morog a közeledben. Nagyon nehezedre esik az, hogy kinyisd a szemed. A mozgásra sajogni kezd a fejed, tompa vagy és hiába, hogy most ébredtél hulla fáradtnak érzed magad.
Nehezen, de ki tudod nyitni a szemed. A szobádban vagy a Vasmacskában ez biztos. Az ablak spalettái zárva, fény szűrődik be az apró réseken, de az így keletkező félhomály még jól is esik. Rásiklik a szemed az ágy mellé állított székre, ahol a báli ruhád pihen szépen lehajtogatva.
Aztán újra morognak a közeledben, s bele telik pár pillanatba mire rájössz, hogy ez tőled származik - mégpedig a gyomrod korog hangosan és követelőzően.
Aztán lassan eszedbe jut az előző nap eseményláncolata. Végigpörög gyorsan előtted az ebéd, a beszélgetés Leonasszal, a színház és az utána történtek. Emlékszel Zizzentre, a beszélgetésre Rannal, hogy leírtad mi történt... de hogy hogy kerültél fel a szobádba, arról már fogalmad sincs. Újra ránézel a székre. Ott a ruhád, amit tegnap este viseltél. De akkor mi van rajtad? Vászon anyagot érzel ujjaid közt - egy ingszerűséget és egy nadrágot tapintasz ki testeden, alatta a fehérneműd azért rajtad van.*

[Navaratna]

(Xylina)

"Tehát ilyen másnaposnak lenni. Undok!" - fordulok az egyik oldalamra. A fényviszonyok jók, hunyorgok a ruhámra, azt meg ki terítette ki.
- Az istennőre, engem levetkőztettek - dünnyögöm. Gondolkodni próbálok, ilyenor zavarba jönni vagy mérgesnek lenni illik. Végül kínomban felnevetek. Üdv Shulurban!
Fájó fejjel, óvatosan felülök, a viseletemet méregetem, megbököm a hasam.
"Vajon ételszag közelében is éhes leszek, vagy kiokádom a lelkem?"
Körbe is sandítok, hánytam-e az éjjel...
"Ran bora ütött. Zizzentté nem is, de Rané..."
Üldögélek kicsit az ágy szélén, amíg úgy nem ítélem, kész vagyok arra, felkeljek, lábbelit húzzak és lemenjek a földszintre. Nem öltözöm át, jó az, ami rajtam van. Tőr van nálam, többé nem járok fegyvertelenül.
Töprengő kedvem van, a hisztériát a tegnapban hagytam. Lent halkan jóreggelt kívánok, eszembe jut, nem fésülködtem de vállat is vonok.
"Na és, a fejem szénaboglya. Nem vagyok úrinő!"
Ha meglátom Rant, ennyit kérdezek tőle pyarrul:
- Ugye nem lesz gyerek?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel, majd másnap
_______________________________________________________________

*Az éjszakai viseleted egy szép tiszta vajszínű pizsamaszerűség. Kicsit nagy rád hosszában is, meg széllességében is.
Hányni nem hánytál, legalább is sem az ágyon, ágy mellett nincs ennek nyoma.
Míg üldögélsz az ágy szélén igyekezvén összeszedni magad, hogy le tudj menni matatásra leszel figyelmes az ajtó felől. Kulcs fordul a zárban és egy középkorú asszonyság bukkan fel a nyíló bejáraton át. Magasabb lehet egy fejjel tőled, és talán kétszer akkora a vastagsága mint a tiéd. Kedves, gondoskodó arca van, a ahogy meglát hozzád siet.*
- Kisasszony! Kérem, feküdjön le, pihenjen még! Ran a lelkemre kötötte, hogy ne engedjem felkelni.
Hozok vizet, hogy meg tudjon mosakodni, s ha kér reggelit, akkor hozok fel egy kis pirítóst sok-sok teával.
Egyébként Marie vagyok.
De most fekvés és nincs ellenkezés. - *nyom vissza enyhe erőszakkal az ágyba, hangja halk, alig bántja a füled.*
- Kér reggelit kisasszony? És egyúttal szólok Rannak, hogy felébredt, biztos beszélni akar magával, mert reggel óta szinte fertályóránként érdeklődött, hogy feltetszett-e már kelni.

[Navaratna]

(Xylina)

"Be voltam zárva?" - fut át az agyamon.
csodálkozom, mire ez a nagy gondoskodás.
- Ó, én nem beteg, csak tegnap részeg, Marie - dünnyögöm. - Étel, tea? Jó, én remél tud enni. És kérem, szól Ran.
Visszahúzódom az ágyba, de eszem ágában sincs elaludni. megtudott volna Ran ilyen hamar valamit?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel, majd másnap
_______________________________________________________________

*Az asszonyság megvárja míg visszafekszel az ágyba, majd távozik a szobából. Alig telik el pár perc kopognak az ajtón és Ran nyit be hozzád. Ugyan úgy fest mint bármikor eddig láttad; kissé mogorva tekintetével néz rád, majd egy aprót sóhajt.*
- Az éjjel itt voltak a városőrségtől, csak akkor már nem voltál magadnál. Jelentettem Leonas eltűnését, vagyis elrablását. Megkezdték a nyomozást. Majd lehet veled is beszélni fognak, de megelégedtek a részletes leírással amit készítettél. Mert te írtad, hisz én nem tudok ervvül...
Tessék, itt a másolata, csakhogy tudd mi van benne. - *húz ki a mellénye alól egy papírost összehajtva és neked nyújtja miután az ágyad mellé lépett.*

[Navaratna]

(Xylina)

Végighallgatom Rant, forgatom a szemeimet.
- Te azt a szedett-vedett irományt átadtad az őrségnek? Ha tudom, mihez kell, más stílusban írom Meg kihagyom a jósnős részt... Meg mért is akkora titok, hogy te tudsz ervül? A kettős kézírásképp csöppet sem lesz feltűnő... - kelek ki az ágyból, hogy átvegyem a másolatot. - Te hoztál fel éjjel ide? Ugye nem másztam rád, vagy ilyesmi? - sandítok rá.- Egyébként köszönöm. Nő nálad a számlám.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel, majd másnap
_______________________________________________________________

- Még odalent elkezdted... azonban hamar kiütött a páninka, s mivel jobban szeretem a tudatuknál lévő nőket az ágyamban így felhoztalak, Marie pedig átöltöztetett.
A papírost pedig olvasd el. - *ha belenézel láthatod, hogy az bizony nem a te írásod, de mégis nőies betűkerekítéseket látsz. A fogalmazás pedig tényleg olyan mintha egy zaklatott lelkű személy írta volna az eseményeket, kicsit olyan hivatalos is egyben. A kényes részek, a jósnősség és a vakvágányos megjegyzések pedig hiányoznak belőle - egyébként hűen a valóságnak megfelelően van leírva minden esemény.*
- Mondtam már. Jobb, ha bizonyos dolgokról kevesen, vagy épp senki sem tud. Így több mindent tudok meg... - *ereszt meg egy mosolyszerűséget.*
- Marie lassan felér a reggeliddel, bár inkább nevezhető lassan ebédnek. Tedd el a papírost, hogy ne lássa...

[Navaratna]

(Xylina)

Mielőtt belenézek a másolatba:
- Ó, az pálinka volt...? - vörösödöm el. - Én borra emlékeztem. Kösz, hogy nem éltél vissza a helyzettel, kínosan érzem így is magamat - köszörülöm meg a torkom és az irományba temetkezem.
"Megkíséreltem rámászni Ranra? Tudat alatt nem stimmelek."
Elismerően hajtom össze a papírost, megnyugtat a tartalma, külleme.
- Te magad írtad? Ügyes. Sokmindenhez értesz, én meg kitálaltam magamról mindent, oda a meglepetés
A holmim közé dugom az írást, sóhajtok:
- Hogyan tovább? Ölbe tett kézzel várakozunk, vagy van más terved is? Ugye nem azt akarod, hogy egész nap Marie etessen-itasson, mintha nagybeteg lennék? Jól vagyok, készen arra, kezdjek magammal valamit.
Homlokomra csapok:
- Francba! Iskolába kellett volna mennem! Igazolást is hamisítottál, vagy vegyem úgy, ki vagyok rúgva?
Félrebillentem a fejem, csípőre teszem a kezem:
- Ran, túlontúl is lekötelezve érzem magam. Utalások arra, mi mindenhez érthetsz, Marie, a tisztességem, az írott vallomás, megmentésem Armada embereitől, a Martian-házi tanoda leszervezése, nagyobb összeg tőled amivel rendelkezhetem... - fejem ingatom, közelebb lépek hozzá, komolyan érdekel, mit akar tőlem. - A mérleg egyik tányérja nagyon lehúz, a másikban meg semmi. Nem ma születtem, sokba fog ez nekem kerülni. Áruld el nekem, hogyan képzelted, és ne rázz le. Gonosz dolog lenne kétségek között tartanod.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel, majd másnap
_______________________________________________________________

*Ran arcáról eltűnik a mosoly ahogy közelebb lépsz hozzá kérdőre vonva finoman. Haláli nyugalommal néz végig rajtad lassan le, majd fel. Már-már kínos a csend.*
- Akkor haladjunk sorban.
Sok mindenhez értek, mert talpon kellett maradnom, felépíteni a fogadót és jelenleg igazgatnom. Egyedül.
Marie nekem dolgozik. Általában a szobákat teszi rendbe, takarít. Ezért megkapja a fizetését. Vagyis nem szívességből gondoskodik rólad.
A tisztességed megmarad míg te úgy akarod. Nem vagyok állat, kinézetem ellenére. Ezért nem tartozol semmivel.
A megmentésed Armada embereitől önérdek volt. Nincs szükségem a városőrök szimatolására.
A tanoda pusztán üzlet, melyben mindketten jól járunk. Te tanulsz, hogy itt boldogulj, én meg hallok esetleg ezt-azt.

Nos, azt hiszem az a bizonyos mérleg egyensúlyban van.
...
Ha már ettél és úgy érzed magad, akkor a tanodába elmehetsz személyesen magyarázatot adni a kimaradásodra, Zamu biztosan elkísér.

[Navaratna]

(Xylina)

A mosoly eltűnése rosszul esik, de én se a mai menüt kérdeztem. Állom a nézését, csöndben várok.
Felsorolja a tényállást, biccentek, hogy tudomásul vettem, de még mindig nézem. Megkönnyebbültem, és ezt nem tudom elrejteni az arcomról. Nem is akarom. Én is végigmérem őt, de nem mereven, sóhajtok.
- Rosszul tudod, nem nézel ki állatnak - mondom puhán. Még közelebb lépek és megérintem a karját. - De még ha úgy néznél ki, akkor is bíznék benned, és akkor is kedvelnélek. Remélem, ez egy kicsit kölcsönös.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, éjjel, majd másnap
_______________________________________________________________

- Neeem? - *kérdez vissza Ran, hangjában érzel némi rekedtséget. Ahogy megérinted a karját érzed, hogy feszültek az izmai, merev a tartása, a levegő is bennrekedt tüdejében. Aztán lassan kifújja a levegőt és megkerülve a te alkarod ő is megfogja a te karod mindkét kezével, hogy kissé távolabb toljon magától.*
- Veszélyes vizekre eveztél.
Ne kedvelj túlságosan, mert ártalmas lehet az egészségedre.
Megnézem Mariet. - *mondja miközben elengedi karod, bár te ezt alig érzékeled, mert bár tisztán hallottad a férfi szavait látni mást is láttál mint Ran komoly arckifejezését.
Tavaszi virágesőben láttál egy szőke hajú nőt fehérbe öltözve, fátyollal a fején boldogan, szerelmesen nevetni, majd éreztél egy mély fájdalomhullámot átsöpörni testeden. Nem fizikai fájdalom volt ez, de mégis megérintett.
Ran már az ajtóban áll, amin épp kopogtatnak. A férfi kinyitja, Marie áll előtte tálcával a kezében. Érzed a finom pirítós illatát, ahogy a nő behozza a szobába a tálcát és leteszi az asztalra. Két szelet pirítós van rajta, láthatólag meg van kenve valamivel (fokhagymát érzel az illatban), és kupa, melyben hideg ital lehet, mert nem gőzölög.*
- Megkerestetem Zamut, addig gondolja meg, hogy elmegy-e a tanodába, vagy sem. - *szól Ran az ajtóban pyarr nyelven immár, majd távozik is a szobádból.*
- Mogorva az alaptermészete, de úgy látszik megint citromba harapott a főnök. :s - *szólal meg Marie kicsit fanyarul miután Ran mögött bezáródott az ajtó.* - Van még rám szüksége a kisasszonynak?