Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

*Ryni arcán egy különös érzelem suhant át - mintha megbántódott volna...*
- Értem. - *válaszolja kurtán miközben nem néz rád, majd rövid tanakodás után rád emeli fakó szemét* - Ha nem érsz rá, akkor majd máskor folytatjuk ezt a beszélgetést. Mikor tudsz legközelebb kijönni?

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna észreveszi Ryni megbántódását. Odalép és kezei közé veszi a lány arcát.*

- Ne bántódj meg. Ez az egész nem neked szól, hanem ennek a képmutató világnak. Nekem is meg kell valahogy élnem, és nem szeretek leadni a jelenlegi életminőségemből. Mondj egy helyet, ahol tudunk találkozni, és ahol, amin keresztül tudunk egymásnak üzenni.

*Kedvesen rámosolyog testvérére és elengedi. Várja az ötletet, hiszen biztos jobban ismeri Shulurt.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Urc csöndesen, de magában azért fortyogva viseli a megaláztatást.*

<… Ez megalázóbb, mint gondoltam! A fene enné meg ezeket a fattyakat! A varjak szedjék ízekre őket! Dögöljetek meg velem együtt. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…>

* Önti el agyát a vad, törzsére jellemző elemi ösztön. Szemei ismét régi fényükben úsznak. Csak úgy cikáznak át agyán a gondolatok. Egy idő után nem tudja magát kontrolálni. Előtör belőle a pár pillanatig elfojtott büszke harcos, felnéz a kapitány csizmájára, majd megfeszül minden izma és nekiugrik a hőn áhított fő ellenségnek. Ököllel üti annak fejét ha tudja, majd ha még nem szúrták le fölpattan és nekirongyol az első, legközelebbi őrnek.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

- Nem... de azt hittem.... Mindegy....
*Arcán maradnak az érzelmei, de gondolkodóba esik egy kicsit.*
- Mit szólnál a Vízivárosban a Gangwel fogadóhoz. Jártál már ott Rosanna Raymadurként.
Üzenetet pedig ott a pultnál hagyhatnánk egymásnak. Vagy esetleg futár útján... de azt tudod ha eleget fizetnek nekik bármit kikotyognak...
Más... más üzenési lehetőséé..... - *hirtelen elhallgatott. Fülelni kezdett. Te is felfigyelsz a bokrok közül érkező neszezésre, valami kistetű állat lehet. Hamarosan meg is érkezik hozzátok egy piszkosfehér bundájú alig 4 arasznyi magas kutya. Idő közben Ryni keze a kabátja alá csúszott - biztos, hogy az oldalán csüngő kardjára fogott rá. A kutyát meglátva neki ráncba szalad a homloka, de nem tesz azellen, hogy a kutyát elzavarja - aki láthatólag nem törődik veletek. Körbeszagolja a padot, megjelöli vizeletével, majd a környező bokorba indul szaglászva.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

- Tetszik az ötlet. Megfelel az a hely. A körülmények meg majd hozzák a részleteket.

*A kutyus szöszmötölése őt is megijeszti, de a megjelenése kicsit megnyugtatja. Utána megint nővére felé fordul.*

- Most viszont mennem kell. Az én életem olyan most, hogy minden szóra, minden gesztusra vigyáznom kell. Vissza kell mennem a szeretőmhöz. Próbálok minél előbb jelentkezni. Vigyázz magadra. Nem akarlak elveszíteni, most hogy megtaláltalak. Pontosabban te találtál meg.

*Megöleli Rynit és nyom az arcára egy puszit.*

- Egy-két napon belül jelentkezem. Írok levelet és otthagyom a fogadó portáján.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

- Jó, rendben húgom! - *visszaölel, de van a tartásában valami, mely kicsit zavaró számodra - szemében pedig mintha szomorúság csillana meg.* - Várom a jelentkezésedet.
Ja... és ne a nevemre hagyj üzenetet - címezd Ronaninda Demarcadys Drayh névre. Várj, leírom... - *azzal a táskájába nyúl, és egy gyűrött sárgás papírost húz ki belőle, melyen pár pötty tintafolt látható, majd egy üvegcsét és egy tollat. Kicsit hanyagnak látszik a nővéred e szempontból...
A papírra lassan ráírja a nevet: Ronaninda Demarcadys Drayh. Fúj rajta párat, majd neked nyújtja.*
- Tessék. Ha én hagyok számodra üzenetet a Rosanna Raymadur névre fogom címezni.
Azt még nem árt tudnod, hogy a pultos férfi két ezüst fejében bármire hajlandó... viszont ha ezt valaki felüllicitálja tojik arra amit neked ígért... Védve van alvilági körben... a Kobrák mindenütt ott vannak.... így túl sokat sem szabad neki adni, még akkor sem ha megteheted... feltűnő és érdeklődést válthat ki bárkiből, akár még kutyákat is utánadküldhet szimatolni...
Most pedig menj, ne legyen bajod ebből a találkozóból!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*A kapitányt meglepte támadásod – nem számított az ily heves kitörésre azok után, ahogy először viselkedtél, így sikerült a lábáról ledöntened és az első ütésedet bevinned, amit egy fájdalmas kiálltással honorált a kapitány.
Ezután fordított helyzetén – bár ő nem rendelkezik akkora fizikális erővel mint te, de ügyessége és harci tapasztalata jóval felülmúlja a tiédet. Még négy támadást tudsz ellene indítani, melyből csak az utolsó találja el a tisztet, de az is csak felületesen, elcsúszik testén az ütésed. Ezt követően gyakorlott mozdulatokkal fogja le kezedet és lábadat, miközben pattogó parancsot oszt szét maga körül. Négyen a segítségére sietnek, kezeidet, lábaidat fogják meg, majd egy személy azzal a bilinccsel közelít meg, amit viseltél a rabszolgapiacon. Minden erődet összeszedve sem tudsz szabadulni ebből a szorult helyzetből, s hamar rabláncra vernek ismét. A kapitány tekintete könyörtelen, fogai közt szűri ki a szavakat.*
- Szerencséd, hogy én nem ölhetlek meg… Zárkába mégy addig, míg a gazdád haza nem tér és nem dönt életedről-halálodról. Se zöld fű, se kék ég, se semmi…
*Idő közben két katona egy szépen elrejtett csapóajtót nyitottak fel – nem látszódott ott semmi a füvön… mégis ott a csapóajtó – vastag, masszív, bizonyára jó nehéz, ha ketten kellettek felnyitni. A négy katona kis segítettek lefogni a földben tátongó lyukhoz taszigálnak – szoros és kis bilincsed akadályoz a lépésben, így elvágósz a földön, bal vállad sajogni kezd, így nappal kis csillagokat látsz a fájdalomtól előtted táncolni. Viszont a katonák nem állnak meg, mind a négyen megkapnak, felemelnek, és a lyukba hajítanak.
Fájdalmasan érkezel ismét a talajra, de most a lábad sínylette meg az esést. Térdre érkeztél, rá az egész testsúlyod – fájdalmad elviselhetetlenre nő, majd a következő pillanatban a lendülettől arccal a földre puffansz. Érzed, ahogy orrodból valami meleg elkezd csordogálni szépen lassan.
Hiába van nyitva szemed teljes sötétség honol körülötted, még egy gyenge fénysugár sincs sehol, semerre. Nem látsz, és nem érzékelsz semmit sem – egyedül vagy mindentől teljesen elszigetelve – nincs másod csak a saját léted, a testi-lelki fájdalmad, ami árulkodik arról, hogy mindez valóság... a könyörtelen valóság.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Urc fekszik a teljes sötétségben. Lába, válla sajog, orrából folydogál a sós szagú vér. Erőt vesz magán, s oldalára fordul, összekuporodik, s nyüszít az idegtől, s a helytől.*

<… Legyőzött az a rohadék! Legyőzött, mi nem sikerült másnak eddig, csak apámnak! Rohadt állat! Talpnyaló kutya, de legalább ölt volna meg az a lator, hogy megszabaduljak szenvedéseimtől, a rabságtól. Szabadság!? Hol lehetsz, eljön-e valaha, vagy így kell végigszenvednem életem?! …>

* Régi sebei is felszakadtak, érzi. Teljesen kimerült. A mai nap minden a feje tetejére állt az eddigi életéhez képest. Eszébe jutnak a történések. A rabszolgapiac, a hajók, a raktár, a sokféle népség, Tallashina meggyalázása. Az új gazda, a nő, ki szépséges, de hidegséget áraszt. A kapitány, ki legyőzte őt. A szenvedés szabadsága elvesztésétől… Mély lázálomba merül. *

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Érzi, hogy ez a titkolózás nem tetszik testvérének, de nem tehet mást. Vékony kötélen táncol, és a legkisebb hiba is bukását okozhatja. Hálás mosollyal fogadja nővére megértését, mondandójára csak bólint. Hosszú búcsúzkodás után elindul vissza otthonába. Közben figyel környezetére. Kíváncsi rá, hogy ráállítottak e már valakit, aki megfigyelheti. Így kissé idegesen és szapora léptekkel halad a villa felé.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
_______________________________________________________________

*Testi fájdalmad eltörpül szinte az mellett amit lelkedben érzel a vereség miatt. Hosszú percek telnek el, hogy magadban dühöngsz, majd szemeb becsukódik - de a pihentető alvás elmarad, helyette lázas képsorok jönnek. Hol ráz a hideg, hol gyöngyözni kezd homlokod, tested...
A képsorok nem hagynak békén - minden az otthonoddal kezdődik. A puszta, a végtelen szabadság, boldogság.... a rabság kezdete és a hajóút borzalmai, melyet a rabszolgapiac képe vált fel. Tallashina. Egy kis békesség, nyugalom, de újra jönnek a rémképek. Lázálmodban tőlled alig pár centire becstelenítik meg a lányt és vagdossák szét finom bronzbarna bőrét, s te csak tehetetlenül tudsz vergődni, láncod nem enged... Nyers vihogás vált fel mindent, a kép kifakul... s Tallashina helyén immár lenézően, vadul vigyorogva Zargesa áll egy hatalmas karddal a kezében. Egy ismerős alak térdel előtte... apád az... a kard suhan a levegőben, apád feje a porba hull, majd megállapodik, hogy arca feléd néz vádlón....
Valami hűvös siklik végig homlokodon, arcodon. Felemeled a fejed, hogy felnézz, de a fájdalom mi belédhasít nem enged mozdulnod... Akár merre nézel csak apád levágott fejét látod vádlón rádtekintve.
Újra a hűvösség.... de már az egész testeden érzékeled, ismét megpróbálsz feltekinteni, és most már valami halovány körvonalat látsz magad felett. Mintha egy angyal lenne...
Újra hűvösség... most már ki tudod nyitni a szemed. Egy fekete ruhába öltözött fiatal, alig 15 éves lányka, egy szürke vászonnal a kezében törölgeti hol arcodat, hol mellkasodat. Észreveszi amint kinyitod szemed, de nem szól - sem neked, sem másnak... folytatja amit eddig csinált.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

*Ryni elenged, egy mély elgondolkodó arckifejezéssel.
Elindulsz, ki a sövények között az ösvényre. Azonban ki nem érsz. Veled szemben az utolsó forduló előtt egy barna kámzsás alak áll, csuklyája mélyen az arcába van húzva, azonban érzed, hogy tekintetét rád függesztette. Nem szól semmit, csak szépen elállja az utad.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Mikor meglátja a nem túl bizalomgerjesztő alakot, megtorpan. Hirtelen nagyon sokminden végigfut az agyán. Eszébe jutnak anyja bölcsességei. Mindig számíts a legrosszabbra és akkor nem érhet meglepetés. Ebből az alakból pedig így elsőre ki is tudja nézni a legrosszabbat. Úgy három méterre áll meg tőle és szokásos felsőbbségével szólal meg.*

- Lenne szíves elengedni? Nem szándékozom kikerülve önt összeszabdalni a ruhámat a bokrok töviseivel.

*Nagyon reméli, hogy ez az egész helyzet csak egy ártalmatlan közjáték és nincs min izgulnia. Hiszen fegyvertelen, a varázshatalma igen csekély és a bokrok is eléggé eltakarják a járókelőktől.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Nyna
Helyszín: a calowyni Hősök sétányán
_______________________________________________________________

- Nem. - *jött felőle a tömör, rövid, kissé nyers válasz. Hangja reszelős és mély, már úgy 40 évesre tippeled hangja után.
Nem is szándékozik arrébb állni, de ahogy elnézed mást sem akar mondani - csak figyel a csuklyája alól. Mögötted megmozdul a bokor, Ryni alakja tűnik fel. Először meglepődik amikor meglát, majd kissé előrébb tekint. Nyújtogatja a nyakát, hogy miért nem mégy tovább és amikor meglátja az illetőt egy elfojtott szitkozódás hallatszik felőle.
Az idegen férfi megszólal.*
- Ryni drágám. Mily meglepő, hogy itt vagy. - *hangja viszont egyáltalán nem ezt tükrözte, inkább ellenkezője - megvagy arról győződve, hogy tudta nagyon jól ki-kik vannak itt ebben a kis eldugott részben.
Ryni nem szól semmit, csak komoran tekint a férfira.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Összeszűkülnek pupillái a fény hatására. Nem tudja a barbár, hogy mennyi időt tölthetett a pincében, de álma ezer évnek tűnt. Egy pillanatra fellebben előtte ismét apja levágott feje, annak vádló tekintete. Kirázza a hideg ettől a képtől, majd megpróbálja gondolatait elhessegetni. Szétnéz a helyiségben, majd jól szemügyre veszi a lányt. Megnyalja kiszáradt szája szélét, s halkan, rekedtesen megszólal:*

- Vízet!

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna teljesen összezavarodik, mikor kiderül, hogy Ryni ismeri az illetőt. Nem érti, hogy ki az és mit akar. Kezd rossz sejtése lenni, de próbálja megtartani a nyugalom maszkját. Ryniről visszanéz a férfira.*

- Már megbocsásson, de mit jelentsen ez az egész? Ki maga és mit akar? Kinek képzeli magát, hogy útját állja egy nemesen születettnek? Követelem, hogy engedjen utamra.

*Reméli, hogy magabiztos fellépése meghozza a kívánt hatást. Semmiképp nem fog meghunyászkodni, pláne, hogy az illető rangjával sincsen még tisztában.*