Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________

- Mi....?
*Most Mirjamon a sor, hogy elcsodálkozzon és mindenféle érzelem kiüljön az arcára a düh mellett. Zöld szemeit rád emeli, megenyhül a tekintete, majd újra megkeménykedik arcvonása.*
- Megcsókoltad! Majdnem itt... - *mutat mellettetek a lépcsőre, ahol nemrég még az idegen nővel "etyegtél"* - majdnem itt... itt... - *csak sejted, hogy mit akar mondani mindezzel.
Amikor elengeded egy lépcsőfokot feljebb lép.*
- Én azt hittem, hogy te más vagy... hogy te.... hogy... mert...
...
Én ezt nem.... Farro, én....
...
Azt hiszem jobb, ha most haza megyek. - *megtört a hangja és a zsivalyban alig hallod a végét, még pár szegmensig ott áll, s ha nem teszel ellene hátat fordít és elmegy.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Lelkem mélyén egyre erősödik az öröm, ahogy Mirjam beszél és felemelem fejem, ránézek, majd feljebb lépek én is a lépcsőn, hogy ismét csak egy fok különbség legyen kettőnk között. Így még mindig kissé felfelé nézhetek rá, de már elérem és ismét megpróbálom a gyengédebb típusú kézfogást.*

-Ő támadott le. Nincs metségem, de ez az igazság. Nem tudtam mit akar, de abban igazad van, hogy sejtenem kellett volna és hamarabb is tehettem ellene valamit. Hidd el Mirjam, ha csak egy kicsit is jobban ismerem az ilyen helyzeteket, az ilyen nőket, mint ő, akkor már az elején otthagyom. A közelébe sem megyek, de...

*Hiába a sok éves gyakorlat és a verések emléke ez most a hús vér jelen, a valóság. Hát kimondom, ami eszembe jut és a szívemet nyomja, miközben még egyet lépek felfelé, hogy a lány mellé kerüljek és közelebb hajolva hozzá csak ő hallhassa a megtört suttogást.*

-... nem ismerem az "Élet iskoláját". Csupán a Halálét tanították meg. Egészen eddig azt hittem ez így is van jól, de megismertelek téged és... egy rövid este alatt...

*Ismét hagyom elhalványodni a végét. Most nem azért, mert eljutott volna a tudatomig mit is kotyogok ki éppen csak a zavar miatt. Égő tekintettel figyelem Mirjam reakcióját, ha most is menni akar hát csak a jólneveltség és a tisztelet marad nekem, így ebben az esetben még befejezem ismét lehajló fejjel, hogy valamelyest takarjam a feltörő érzelmeket.*

-Megértem, hogy haza akarsz menni és azt is, ha ezek után soha többé nem akarsz hallani felőlem, de kérlek hadd kísérjelek el nehogy bajod essen az éjszakában.

<Vége. Megvolt az esélyem az életre, a "normális" életre, ahol nem csak egy egyszerű eszköz vagyok sosemlátott urak kezében. DE ELSZÚRTAM!!! Barom! Maradtál volna meg a kaptafánál. Csak mészárosnak vagy jó! NEM! Még annak sem! Bokánrugod, leülteted?!? Hahh! Helyben le kellett volna szúrnod a híres vigyoroddal, meg a belédvert nyugalommal! >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________

- Nem értelek.... Mit értessz halál iskoláján? - *Mirjam viszont nem suttog annyira mint te. Zavarodottan és tanácstalanul áll a lépcsőn.*
- Haza?!?... Nem! Úgy értem... nem kell.... nem esik bajom itt éltem tudom, ismerem a környéket... nem szükséges... de nem akarok... én csak...
*Hirtelen akar elfordulni tőlled, azonban nem úgy jön össze a mozdulata ahogy szeretné. Meginog és lefelé zuhan a lépcsőn.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A lány szájából nem félénken suttogva azért már mindjárt másképp hangzik, amit mondtam. Elkerekednek szemeim felfogva miket locsogok, de kissé megadóan lemondok a pontosításró, magyarázkodásról már úgyis mindegy. A hazamenés körüli bizonytalanság azért még valamennyi kis reménysugarat felvillant előttem, hisz már az is jó, hogy nem küldött el a pokolba. Ahogy meginog Mirjam a gyakorlat szülte reflexekre hagyatkozva lejjebb lépek féllábbal és egyszersmind a zuhanó lány alá, hogy a karjaimba essen a kemény lépcső helyett. Gyengéden átölelem, hogy egyrészt ne fejezhesse be az esés ívét, másrészt a feje a felkaromon/mellkasomon nyugodhasson pár pillanatig. Így állok, amíg meg nem bizonyosodok róla, hogy csupán pillanatnyi egyensúlyvesztés és nem valami komolyabb a ludas a dologban. Most vagyunk a legközelebb egymáshoz. Talán csak pár hüvelyk választhatja el arcunkat. Közben a külvilág zajai, ingerei ismét elmosódottá válnak körülöttem... azaz körülöttünk. Csak Mirjam létezik ebben a pillanatban.*

-Jól vagy drága Mirjam? Bocsáss meg midnenért... mindenért, ami kellemetlenséget és szomorúságot okoztam.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________

*Nem nagy erővel zuhan, így könnyedén megfogod a lányt, megóvod a zuhanás esetleges végzetes következményétől. Arca piros, szemei fátyolosak - bár utóbbit nem tudod megállapítani mitől. Ajka ki van száradva, kissé cserepes, s enyhén szét vannak nyílva - valami nagyon kezd késztetni arra, hogy megcsókoljad...
Zavartan néz rád, s elvörösödik füle tövéig, karodba erősen belekapaszkodik, próbál a saját lábára állni.*
- Kö... köszönöm Farro! Egy kicsit elszédültem. Azt hiszem pihennem kellene. Üljünk le az asztalhoz. Jó?
Bár... - *szétnéz a tömegen, akik észre sem vették, hogy mi zajlott le köztetek az imént. Kiül arcára, hogy amit lát az nem tetszik neki, inkább szabadulna a helytől, de...* - nem... jó lesz ez... csak pihenhessek. Nem akarlak elszakítani a barátaidtól, s... te mulatni jöttél ide...

[Enriquel]

Rychor Occhys


***
Menekült. Atyja csatlósai a vérét venni érkeztek, s nem hagytak számára megnyugvást. Amint megpihent egy szűk utcában máris meghallotta üldözői lépteit. Bármerre is futott, minduntalan a nyomára akadtak. Mintha csak jó szimatú vadászebek lettek volna... pedig nagyon is emberiek voltak. Macskamozgású, köpenyes alakok, drága pénzért bérelt skalpvadászok. Átkozottul jól mozogtak, s a hurok egyre csak szorult. Bármelyik sarkon is pillantott be Rychor, közeledőket látott. Veszett iramban közeledett a sikátor végi elágazáshoz, hogy az utca forgatagát használva menedékül, elvegyülhessen a vérre éhes pengék elől. Már éppen kilépett volna, amikor megvonaglott a gyomorszájába nyilalló fájdalomtól. A hihetetlen erejű rúgást gúnyos röhögés követte. Rychor parókája gazdája vesztetten penderült a macskakövön felgyülemlett szennylébe. A fájdalomtól elhomályosult minden, s bíborszínre váltott a felhővel sűrűn hintett égbolt. A hideg esőcseppek sűrűvé váltak, s olvadt rubinszemekként hullottak alá. Rychor csontszín fürtjei, vértől váltak csatakossá. Úgy érezte örökre magukba itták vörös színét, hogy szégyenletesen hirdesse bukását...
***

Izzadva ébredt. Fogadóbeli szobájának félhomálya lassanként megnyugtatta, de még így is percek kellettek, hogy légzése a normális mederbe visszatérjen. Kábán tapogatózott a mécs irányába, kezével lesodorta az előző éjjel az asztalra tett boros kupát. Tompán koppant a padlón, majd néhányszor áthengergőzve az oldalán elcsendesedett. A fellobbanó halovány fény, ijesztővé tette sápadt arcát. Az ágyról lekászálódva a fürdődézsához tántorgott. A víz nem volt friss, de ez most egy cseppet sem érdekelte. Minél előbb ki akarta kergetni az álmosságot a szeméből, s fejéből az egyre visszatérő rémálmot. Reszketeg végtagjai arról árulkodtak, hogy még korántsem szabadult meg szenvedélyének utóhatásától. A fürdőből visszatérve megcsapta orrát a szoba áporodott levegője. A sötétet adó spalettákat azonban, esze ágában sem volt kinyitni. Egy darabig felhúzott térdekkel kuporgott ágyán, majd mandolinját kitapogatva magához vette. Ujjai ismerősen simultak a hangszerre, s néhány félszeg akkordot fogott a húrokon, de valahogy nem jött az ihlet. Az ismert dalok túl keserűnek tűntek, s pár ritmus után mindegyik játékát félbehagyta. Türelmetlenül lökte félre a hangszert, s az ágyon elterülve várt. Várt, hátha megjelenik a gyönyörű teremtés, kit oly sokat látott álmaiban. De nem jött, s csak a négy fal határolta ürességet, s kézzel fogható csendet érezte. Nyomasztón telepedett rá. Hamarosan felült, s a csekély fényben a tükör elé ült. Fekete parókájáért nyúlt, s világosszín tincseit gondosan eligazgatta alatta. Ujjaival a szeme körüli foltot érintette, s pár pillanatig eltöprengett. Folyosón csapódó ajtó hangjára rezzent össze. Magához vette incognóját, s erszényét. Utóbbit párszor megemelte tenyerében, s csalódottan vette tudomásul, hogy nincs túl nagy súlya. Hamarosan nincstelen koldus lesz... ezt az örömet azonban nem akarta megadni a kárörvendő fivéreknek. Az ágyra hajított hangszerre pillantott, s elgondolkodva harapta be ajkát. Mégis magához vette, s azzal együtt lépett ki a szobákat összekötő folyosóra. A lépcsőn leérkezve, tekintete üres asztal után kutatott, s remélte, hogy nem kell osztoznia senkivel sem.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

<Milyen gyönyörű! Milyen kívánatos!>

*Próbálom leküzdeni a késztetést, de érzem már nem sokáig tart ki az akaratom ilyen téren. Közben talpra segítem, de akármilyen biztosan is áll valahogy nem akaródzik elengednem. Csak szelíden mosolygok azon, hogy még most is miattam és a "szórakozásom" miatt aggódik.*

-Ne gondolj a többiekkel. Nem olyan közeli barátok és biztosan megértik, ha elszabadulunk ebből a folytogató környezetből. Nem mulatni jöttem csak megtudni mi fán terem a matrózbeavatás, de mióta megláttalak nem érdekelnek a furcsa szokásaik. Csak Te számítasz Mirjam.

*Itt elérkezik az idő mikor nem tudom és nem is akarom tovább tűrtőztetni magam. Közelebb hajolok és kicsit félénk csókot lehelek a lány ajkaira. Minden más. Nem az a kiszolgáltatott érzés, mint az előbb, hanem valami sokkal puhább, sokkal tisztább és felemelőbb. Most ismét bármire képesnek érzem magam.*

-Hagyjuk itt ezeket az alakokat és menjünk ki kicsit a levegőre. Persze csak, ha te is ezt szeretnéd.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________

- Tényleg? - *de nem jut tovább mondandójában. Csókod váratlanul érte és szemmel láthatólag meg is döbbent. Félelem ült ki szemébe ezek után, megremegtek ajkai, amit azonnal be is harapott. Egy könnycsepp csurrant ki szeméből, de ezt már csak féloldalasan láttad. Mirjamhátat fordított neked, s amennyire a tömeg engedi ki szalad a Vasmacskából.
Reflex szerűen ugranál utána, azonban egy kéz válladnál fogva visszatart.*
- Héééé..... Nem úrinő a húúúúgom..... keményen szereti ... ahogyan én is... - *Rotti állított meg igencsak inluminált állapotban. Álltában is dőlőngézik, s szemei érdekesen állnak, mintha nem is téged néznének. Karl tűnik fel mögötte hasonló állapotban, s nem titkolva vágyát hátulról öleli át a nőt, s a melleit markolássza, aki erre megfordul és már nem is törődik veled. Hát... nem sok kell, hogy a matróz le ne teperje a fogadó közepén választottját, azonban enyhe lökést érzékelsz a másik oldalról. Ran tűnik fel szikrákat hányó szemekkel. Karlt a grabancánál fogja meg, míg Rottit a hajánál fogva s távolítja el egymástól a két embert.*
- Könnyűvérű kis ribanca! Nem megmondtam, hogy ebben a fogadóban nincs ilyen! Mentél volna fel szobára, te cafka! Lesheted, hogy legközelebb ide mikor teszed be a lábad!
Karl! Te meg már rég voltál ennyire.... állat! Hogy az anyádba szakadt volna a fejed!
Takarodjatok innen mindketten! Gyerünk! Kifelé! Addig amíg nem doblak!
*Karl ellenkezni akart volna, de Zak termett mellette és elvonszolta a helyszínről. Úgy látszik Rannak nagy a tekintélye, hogy ennyi berúgott matróz sem támad neki megvédeni társukat
Rotti felől hallassz még egy két gyermeki füleknek nem való káromkodást, de csetlőn-botlón ő is távozik.
Az apró kellemetlen szünet után viszonylag gyorsan visszatér a jókedv, mintha mi sem történt volna.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

*A szoba levegője kellemesen hűvös. A dézsa vize is hideg, így az álom hamar elkergetődik szemedől.
Éjszakáról éjszakára ugyan az az álom, de most már nincs ki megóvjon tőlle. Nem jön, hetek óta nem jelentkezett...
Feszültségedben még a zene sem nyugtat meg... sőt, inkább zavar, hogy normális hangot nem tudsz kicsikarni hangszeredből.

A harmadik emeleten van a szobád, így az ivóban lévő zaj ide már nem ér el. A letelepedett csendtől inkább menekülsz - most bármi jobb ettől.
Levonulsz hát az ivóba - a folyosók, lépcsők csendesek.
Ahogy egyre jobban közelítessz halk muzsika szó kúszik füledbe. Lassú szám, kicsit szomorú, de valahogy mégis olyan 'nem törődöm a világgal, csakazért is jókedvem van' hangulatot áraszt. A három zenész kitűnően ért a kettős hangulat megteremtéséhez, ami illik is a Horgas Hóhérhoz.
Lent találsz szabad asztalt bőséggel, hiába, hogy az éjszaka azon időpontjában vagy, amiben javában kellene folynia a mulatozásnak.
Talán két tucatnyian vannak bent összesen. A fele matróz, akik vígasan beszélgetnek, jó nagyokat nevetnek - bizonyára egymást szórakoztatják történeteikkel. Ők összetolt asztaloknál ülnek egy kupacban.
Rajtuk kívül már csak külhoni tartózkodik odabenn, egy férfiről, s nőről nem mondanád, azt, hogy toroni.
Egy felszolgáló fiatal férfi serénykedik az egyik asztalnál ahol két szép nő és egy vékony testalkatú férfi üldögél, jelenleg neked háttal (mármint csak a férfi!).

Az asztalok közül így válogathatsz bátran, van még vagy egy-másfél tucatnyi szabad. A pulhoz közel, vagy a zenészekhez, a matrózokhoz, vagy a lépcső mellett.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ismét nem értem mi a baj, de úgy érzem megint sikerült valami rosszat csinálnom. Pedig nem éreztem helytelennek vagy sértőnek a csókot. Ahogy Mirjam után lendülnék és elkap ez a Rott, de akárki más is lehetett volna csak dühösen acsarogva szizsegek neki néhány szót, miközben erővel tépem ki magam a fogásából.*

-Engedj vagy meghalsz.

*Nem érdekel a dulakodás csupán idegesítő és hátráltató tényező, így minél hamarabb próbálok szabadulni a tömeg szorításából és futok Mirjam után. Szívemben egyre árad a félsz, hogy elveszítem szem elől. Most nem engedhetek meg több megtorpanást, hibát. Mit nekem illem, jómodor, álca... Csak előre!*

//Módosítva egy kicsit helyesírásilag. //

[Enriquel]

A muzsika hangja valóban fülbemászó, bár ennél egy kicsit több kéne, hogy a fölöttem tornyosuló fellegeket elkergesse. Lassú, megfontolt mozdulatokkal keresek megfelelő helyet, mint amikor ragadozó készül ugrásra. A zenészek közelében túlzottan szem előtt lennék, a matrózok társasága pedig túl egyszerű számomra. Nem távolodok el hát a lépcsőtől, hanem az egyik közeli asztalhoz lépek, hogy ott telepedjek le. A szépet tevő férfit rövid ideig figyelem, majd inkább a külhoniak felé fordulok. Kíváncsivá tesz miféle szerzetek lehetnek, akik be merészelik tenni lábukat a Császárvárosba. Valószínűleg ez lehet az első napjuk, hiszen még életben vannak. Az óvatlan idegeneket hamar elragadja a végzet, ebben a szigorú szabályokra épülő világban, hacsak... Nem hagyom gondolataimat elkalandozni, mert nem akarok feleslegesen találgatni. Ha lehetne, akkor most fogadást kötnék, az első pár gesztus alapján, hogy vajon meddig húzzák itt pártfogó nélkül. Nem erőltetem meg magam, hogy rendelést adjak le, hiszen jó ideje már, hogy meghúztam magam ezen a helyen. Nem éppen kasztbéliknek tervezték, de mégsem afféle lebuj.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
_______________________________________________________________


*Rotti csak visszafogott, nem tartotta kezét hosszan válladon. Így hamar szabadulsz "marasztalásából", s a nem kívánatos jelenet számodra csupán hangfoszlányokban jut el. Köszönhető a csetepaténak, hogy a mulatozás egy pár percig befagy, így könnyebben el tudsz jutni a lépcsőig, s onnan fel a földszinti terembe. Felérvén épp látot Mirjamot kilépni az utcára vezető ajtón. Tovább lódulsz, nem törődsz az egykori matróztársak kiáltozásával, kérdéseikkel, egyedül csak a lány utólérése ami fontos most számodra.
Szinte felszakítod az ajtót... odakint már sötétség honol. Úgy 20-25 lábanként egy-egy lámpás ad némi fényt az éjszakában. Jobbra pillantassz meg egy szaladó alakot, s a következő lámpa fénynél egyértelműen kiderül - Mirjam az.
Habozás nélkül lódulsz utána. Észreveszed, hogy a lány van olyan gyors mit te, így aligha fogod utólérni - bár abban bízol neked a kitartásod jobb... viszont az ő számlájára van írva, hogy a terepet jól ismeri. Elég egyet is hibáznod, s nem csak hogy elveszíted szem elől Mirjamot, de ebben az idegen városban, idegen világban te is elveszel. Megfordul a fejedben, azonban ez most a legkevésbé sem érdekel, csak futsz utána.
Erről a szélesebb útról a lány lekanyarodik egy szűkebbre, rosszabbul megvilágítottra. Alakját még mindig ki tudod venni, s mintha csökkenne nagyon lassan az a távolság, azonban még így is elérhetetlennek tűnik - de nem adod fel!
Erről az utcáról egy rövid sikátoron keresztül szaladsz, egy szélesebb utcára érsz, de szerencsédre a sarkon lévő lámpának köszönhetően láttad, hogy Mirjam balra szaladt. Követed, fáradsz, de már nincs hátra olyan sok - két villanyoszlopnyi a távolság köztetek. Egy széles tér következik, majd újra egy szűkebb utca, s az utcáról egy keskeny sikátorszerűség. Azért csak szerűség, mert középen azért egy lámpa árválkodik némi fényt adva.
Még a lámpa előtt meglátod Mirjamot egy ajtó előtt állni kifulladva, levegőért kapkodva (durván 40-50 lábnyira tőlled). Az ajtó nyílik, egy férfi lép ki rajta. Idegen csendégű haragos hangokat sodor feléd az éjszakai szél, majd a lány elfúvódó hangját. A férfi keze lendül, hatalmas pofont kevert le a lánynak, majd élesen rádörrent - ez a parancsoló hideg, ellentmondást nem tűrő hang egy kicsit emlékeztetett mentoraidra. Mirjam feltápászkodik - ugyanis a pofontól a földre esett, s lehajtott fejjel lassan megindul feléd - nem vett még észre, ahogyan a férfi sem. Viszont nem tetszhet neki a lány lassúsága, egy lépéssel mögötte termett, s jó nagyot taszított rajta, hogy a kis utcácska porában, hason csússzon jó pár métert.*

[Isshae Ianarak]

//Egy kis off a Horgas Hóhérról:
Ebben a fogadóban a véknyabb erszényű is megtalálja a maga álltal megfizethető szobát, s a nemesek is - rendelkezik ugyanis a második emeleten lakosztályokkal, amibe egy famor beteszi a lábát. Ha a harmadik emeleti szoba nem felel meg a kari szempontjából módolok - csak gondoltam nem fog luxust fizetni, megelégszik egy jobb szobával is, főlleg hogy írtad kevés a pénze már.//


_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________


*A lépcsőhöz közel ülsz le. Csendes magányodat semmi sem zavarhatja, itt most abszolult nincs forgalom. Pedig emlékszel pár estével ezelőtt bizony ilyen tájban szép mulatság, telt ház volt.
A zenészek a saját, egyedi stílusukban játszanak, mintha nem is érdekelné őket, hogy alig vannak idebenn - ugyan úgy húzzák, mint teltház idején.
A háttal ülő férfi lehet a tényleg a szépet teszi, mert a két nő inkább hallgat, s csüngenek a szaván. Viszont gesztusokból ítélve régóta ismerhetik egymást.
A többi vendégről is hasonló gondolatok jutnak eszedbe, régóta ismerős egyének lehetnek egymással.
Hogy Shulurral milyen rég ismerősök, s az itteni helyzetekkel - jelenleg még nem tudod felmérni őket. Ahhoz bizonyos cselekmény kellene, hisz maguk között ez nemigen jön le.
Kellene egy helyi famor, aki leteszteli őket... vagy épp egy navor, aki nem a legjobb formában közelítene feléjük. Másképp nem megy.

Gondolataidat a felszolgáló fiú zavarja meg. Asztalodhoz áll, mellkasára lehajtott fejjel, szívére tett kézzel kérdez (azt már megszoktad, hogy a felszolgálók nem várják meg az engedélyt, hogy hozzád szóljanak, viszont szigorúan csak a rendelés felvételére vonatkozó kérdéseket teszik fel. Másró önként nem szólnak, csak ha kérdezik őket).*
- Elnézést kérek Uram! Hozhatok Önnek valami innivalót?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kifelé a fogadóból még nyoma sincs a nyugalomnak vagy a tervezésnek csupán gyerekes, ritmustalan szaladásnak nevezhető a mozgásom. Kiérve felmérem, hogy így nem fogom soha beérni Mirjamot, így kis önuralmat erőltetve magamra átváltok a kitartó egyemnletes tempóra, melyre kiképeztek és "fáradhatatlanul űzöm a vadat", ahogy Mestereim mondanák. *

<Ki kel tartsak! Mirjam is van olyan jó futó mint én, de reménykednem kell, hogy egyszer megáll és én akkor ott leszek! Csak levegő és kitartás kérdése. Nomeg a sok kanyargással egyre inkább létkérdés is, hisz már csak ő tudja hol is járunk ebben az idegen kőrengetegben. >

*Mikor már kezd kissé megfogyatkozni a távolság, mégha csupán centiméterekkel is érzem, hogy nem tart már sokáig a hajsza. Elérkezik az utolsó forduló és meglátom a férfit és a lányt az ajtóban, ahogy az állatja porbasúlytja féltett Mirjamom. Ezt látván ismét klánom öregjeinek bölcsessége ellen fordulok, mikoron hagyom eluralkodni magamon a haragot és az indulataimat. Minden porcikámat, izmomat emgfeszítve vágok neki az utolsó nagy sprintnek az árnyékos utcán. Próbálok kissé görnyedten előre hajolva a fal mellett haladni, ahogy tanították a rajtaütésket. Mikor már majdnem elég közel értem a férfi elköveti a következő hibát, ami reményeim szerint az egyik utolsó lesz... Megtaszítja Mirjamot és ő ismét a földre rogy sírva és a porban csúszik a lendülettől. Ekkor szinte kirobbanok a sötétségből átugorva a lány felett. A poncsó szürke szárnyként lebben körülöttem, ahogy minden erőmet és elkeseredettségemet beleava páros lábbal megpróbálom letalpalni a férfi térdkalácsait vagy legalább az egyiket az ugrásom lendületét és remélhetőleg meglepetését kihasználva.*

-EZÉRT MEGFIZETSZ!!!

*Saját hangomat is csak különösen távolian hallom a vér dobolásán és a tudatomat elárasztó düh ködén keresztül.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a sikátorban
_______________________________________________________________

*A férfi igen csak meglepődött amikor eléje robbansz - abszolult nem vett észre, nem számított "vendégre".
Ugrásod sikeres lett - Jobb lábaddal először a bal térdét trafáltad telibe, majd a jobb lábszárát "rúgtad" meg. Megroggyant, fájdalomtól eltorzult arccal ült a hátsófelére, és éktelen (valószínűsíthetően) káromkodásba kezdett.
Mirjam felől csak egy nyöszörgős "Neeee" jut el a füledig, a lány azzal küszködik, hogy fel tudjon állni a földről.
Megfordulván a férfi felé elkapod a mozdulatát, hogy jobb keze már nem a térdét tapogatja, hanem a csizmája szára felé vándorol.*