Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kigurulva az érkezést amennyire lehet első pillantásom Mirjamra esik és még a tiltakozásfélét is felfedezem rajta, de nem marad időm sem gondolkodni, sem megenyhülni, emrt a letepert férfi számora félreérthetetlen mozdulatot tesz.*

<KÉS!!!>

*Összeszűkül szemem, de mostmár a túlélőösztön is hajtja karomat, ahogy megpróbálom állon vágni a férfit, ahogy sikerül. Eredetileg ököllel indítok, de ha kicsit elcsúszna az ütés vagy arrébb tudja kapni a fejét a acél alkarvédő is megteszi majd a hatását. Ha még ezután is kést tud rántani marad a védekezés kézzel, lábbal. Itt ismét Mestereim jutnak eszembe, de most az este folyamán talán elősször hálával gondolok rájuk.*

<"Ne súlyos páncélt aggass magadra fiam. Egy gon-corga ne felfogja az ütéseket, mint valami vasfazék, hanem hárítsa el azokat. Arra éppen elég megacélozni az alkart és a lábszárat. Ahova nem jut el a kar, oda elér a láb és fordítva.">

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a sikátorban
_______________________________________________________________

*Két lépés választ el a férfitól. Mozdulatodra ő is megelevenedik - előrántja a csizma szárából tőrét, és feléd hajítja.
Bármit is tennél ezt a tőrt nem tudod elkerülni - bal felkarodba áll bele, éles fájdalom járja át tested (-4 Fp). Mozdulatodat kicsit megtörten fejezed be - így elvéted a férfi arcát, aki hátrébb is csusszan - te pedig előre tántorodsz 2 lépést tőlle.
A férfi picit megfordul, támaszkodva feláll - sérült lábát nem hajlítja be.*
- Farro! Kérlek! Menj el innen! - *hallod Mirjam hangját erőtlenül, majd a férfi durva válaszát, amire a lány egy fájó, hangos sikítást hallat - meg mernél esküdni rá, hogy ez egy "Nem/Ne" volt, csak az anyanyelvén. A férfi durván felröhög röviden, majd újból válaszol a lánynak pár szót, s amikor végzett feléd fordul.*
- Te lenni nagy bajban. Te most megdögölni fogsz! - *szűrte ki fogai közül kicsit törve a közös nyelvet. Puszta kézzel áll veled szemben, de ebben a félhomályban is látod az elszánt, halálos gonoszságról árulkodó arcvonásait.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A tőr okozta seb lüktet és hirtelen lezsibbadt a bal karom, de azért jó jel, hogy tudom mozgatni. A pár pillanatnyi szusszanás alatt, amíg a két toroni "beszélget" kirántom a tőrt és leejtem a földre. Ahogy a férfi akcentusos, de számomra is érthető szavait hallom magam sem értem miért, de kitör belőlem a száraz, örömtelen kacaj.*

-Hehehe. Toroni ne feledd a fegyveres erőszakot csak akkor bizonyítják rám, ha a harc végén lesz túlélő, aki valljon!

*Ezzel elhallgatok és előhúzom a ramierát. Mélyítek az alapállásomon és kissé lefelé tartom a hosszú tőrt. A kisujj megtámasztja a markolatot, hogy a húsban/csontban elakadó pengére ne csússzon rá a késelő keze, míg a hüvelykujj kissé előre mutatva szinte megadja az irányt a cél felé. Lassan felemelem a fegyver hegyét, hogy az a férfi torkára mutasson, de nem nyújtom ki a karom, hogy ne lehessen könnyedén lefegyverezni. Ekkor eljut az adrenalintól tisztuló tudatomig Mirjam szavainak vélt vagy valós értelme. Nem veszem le a szemem ellenfelemről, de kivételesen kérdezek mielőtt forrófejűen és meggondolatlanul cselekednék.*

-Ki ez az alak Mirjam? Miért akarod, hogy megkíméljem az életét, mikor ő bántani mert Téged?

[Enriquel]

Rychor Occhys


A leszegett fejű fiatal fiút nézem pár pillanatig. Először nem szólalok meg, átgondolom, mit is akarok valójában, s csak utána szólalok meg.
- Bort hozz, és egy tál jó sajtot - sorolom kívánságaimat. Mielőtt azonban elfordulna, ismét megszólalok:
- Várj! - rövid ideig megint nem szólalok, átgondolom, hogy mi lenne a mindkettőnk számára legjobb dolog. Nem akarom a kis fickót bajba keverni, s persze magamra felhívni a figyelmet, így nem tesztelem le a másik asztal vendégeit. Inkább csak kérdezek pár dolgot, abból baj nem lehet:
- Láttad már máskor is az idegeneket itt? Felelj! - kérdezem, s ujjammal abba az irányba intek, ahol ők ülnek.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

*A fiatal fiú egy picit megdermed ahogy marasztalod.*
- Parancsoljon Messire!
*Kérdésedre felkapja a fejét, a mutatott irányba néz, majd rád... aztán gyorsan lehorgassza kobakját, arca lángol még ebben a félhomályban is láthatólag.*
- Bocsásson meg Messire, nem akartam tiszteletlen lenni! - *hangja halk és könyörgő, már-már azt hiszed mindjárt elsírja magát* - Nem ismerem a Primessákat és a Primessort. ... Ma reggeltől vagyok csak e fogadó alkalmazotta. - *szabadkozik neked még mindig remegő hangon. Azt felfedezed benne, hogy ez a fiú nem toroni születésű. Bár az etiketett tudja, de keveri a dolgokat néhol...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a sikátorban
_______________________________________________________________

*Szavaidra a férfi felröhög.*
- Na persze... Gondolod meg tudsz ölni, te taknyos senkiházi...! - *és újból felröhög, de nem mozdul sem testével, sem kezével semerre még egy centit sem.
Mirjamnak feltett kérdésedre a lány előbb hallgat, majd hallod, ahogy egy nagyot nyel.*
- Ő... bánthat... de mej el.... Kérlek! ...
*A férfi arca eközben gúnyos mosolyra húzódott. Köp egy nagyot a poros földre, s kézfejével törli meg száját, alóla kibukik még groteszkebbül megnyilvánuló gúnyos arca.
A szájtörlős mozdulatot befejezvén csupasz kézzel ugrik neked - kezét úgy tartván, hogy a pengét markolhassa meg, ami sikerül is neki. Acélosan fogja "tőrödet", egyáltalán nem érdekli, hogy az a tenyerébe mar, fogai közt szűri ki valami undorító vággyal keveredve a szavakat.*
- Szarházi... ha megdöglöttél a hulládon fogom megb@**ni a lányom.

[Enriquel]

Rychor Occhys

Elmosolyodom, ahogy hallgatom a beszédét. "Messire" - idézem magamban a szót. Na az az, ami sosem lesz belőlem, mulatok a hatalmas bakin, s halkan kuncogok is egyet.
- Jól van... - mondom jókedvűen. Már-már útjára engedném, amikor eszembe jut, hogy pont ő az én emberem. Külhoni, s ráadásul sok mindent összekever, a bonyolult formulák világában.
- Még valami... ha rendelést adnak le, akkor Te menj ki hozzájuk, ha pedig már megtették, akkor Te szolgáld ki őket. Jó mulatság lesz meglásd... legalább tanulsz egy kicsit. No, most menj dolgodra... - intek hanyag kézmozdulattal, de hangomban még mindig jókedv érezhető. Tetszik a srác gyámoltalansága, hosszú ideje nem mosolyogtam.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Elősször mélységes undor fog el ettől az alaktól. Mirjam akadozó válaszára visszatér a harag. Már megint nem értek semmit, de azt érzem, hogy nem hagyom ennyiben és nem fogok csak úgy elsétálni itthagyva ennek a rükes disznónak prédául a lányt. Mikor elkapja a pengém kissé meglepődök, de csupán pillanatnyi hátrányként élem meg a dolgot. Viszont az utolsó sötét vágytól csöpögő mondat úgy ér mintha arcon csaptak volna. Elkerekednek szemeim a meglepettségtől és hirtelen még a lélegzetem is elakad.*

<Istenek az égben! Nem! Nem lehet a apja! Akár az őstoroni patriarcha is lehet, akkor sem engedem, hogy akár csak egy ujjal is Mirjamhoz érjen!!! >

*Megrántom a ramierát mintha a "rettegett ellenféltől" szeretnék szabadulni, de ezzel egyidőben kis szökkenéssel felrántom a bal térdemet is, hogy bemutassam a kocsmában alkalmazott csel férfiakra szabott változatát. Itt nem a női boka a cél hanem a "nemesebb" lágy részek az ágyék táján. Közben rekedtes hangon sziszegem végső válaszom a férfi képébe, ahogy a reményeim szerint meglazuló fogásból kitépem a tőröm.*

-Nem fogod bemocskolni Mirjamot!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a sikátorban
_______________________________________________________________

*A férfi abszolult nem számított erre a lépésedre. Tökéletesen sikerült ágyékon rúgnod, aminek a következtében elengedi "tőröd", s görnyedve borul a földre elkínzott arccal.
Mirjam lép hozzád, megragad a karodnál és kissé maga felé fordít.*
- Kérlek, könyörgöm neked Farro! Menj innen... Nem bánt, nem öl meg, nem teszi meg - *itt elcsuklik a hangja és nem néz rád, egyértelmű, hogy hazudik - még talán önmagának is* - Én nem érek ennyit, én csak egy buta kis kurv@ vagyok. Nem... Nem más, csak ez. - *Lehorgasztotta a fejét és úgy mondta az utolsó mondatait.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

- Igen Messire! Én fogok kimenni. Egyedül vagyok jelenleg, más nem is tudn.... - *ismét elhallgatott, elharapva a mondatát. Valószínűleg megijedt, hogy "fecsegett" és ezért valami retorziót fog kapni.
Tényleg... nincs itt senki más a felszolgálók közül, s most még a mindig fontoskodó fogadóst sem látod. De a kevés vendégben bizonyára nem fog megszakadni ez a fiatal tanonc, meg legalább ismerkedhet az itteni szokásokkal.

Nem kell soká várnod és hamarosan kihozza a kért borodat és a tál sajtot, majd a két nő-egy férfi felállású asztalhoz hívják. Halk szóváltás történik, és sűrű hajbókolás. A két nő felkuncog hangosan, de a férfi félre fordulva vizslatja végig a felszolgálót. Élesen csattan a hangja.*
- Ugye tisztában vagy vele, hogy tiszteletlenül viselkedsz a hölgyekkel?! Hívd ide a főnököd!
*Látszik ez az a pont ahol a felszolgáló elvesztette a fonalat. Zavartan áll, bocsánatkérően nézi a két nőt, hápog-hebeg - s nem mozdul semerre sem, ledermedt.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A találat felett érzett káröröm egy nem túl emberi vicsort varázsol arcomra. Egy dühös pulykatojás-démon nézhet így fut át a képtelen gondolat az agyamon, de ekkor újabb "támadás" ér. Megragadnak, húznak. Erre rámeredek újabb ellenfelemre és szememben a gyilkos indulat és az érzelemmentes rutin különös keverékének metsző fénye játszik. Ekkor jut el tudatomig, hogy mit is csinálok. Elkerekedő szemekkel meredek Mirjamra, de csupán egy pillanatig. Megragadom a kezét és húzom el, el a gyalázatos férfi mellől, hogy egy kis távolságot és viszonylagos biztonságot nyerve válaszra is jusson erőm, de arcomra kiül az önvád és a féltés.*

<Egek! Majdnem leszúrtam! Ha... ha nem szólal meg vagy az a szemét még mozgásban lett volna... az ösztön és a sokéves gyakorlat nem enged kibúvót, nem lett volna oldalpillantás csupán kicsap az "acélvipera" és ennyi. >

*Ha sikerült jópár lépésre eltávolodni most én fordítom magam felé a lányt és akarva/akaratlanul erősebben szorítom meg a karját nem törődve a megerőltetés miatt ismételten felkarsebembe hasító fájdalommal.*

-NEM! Nem hagylak itt ennek a szörnyetegnek! Megölöm vagy megöl nem érdekel! Amíg én mozdulni tudok nem fogom hagyni, hogy bántson!... Vagy... Vagy elmegyek, itt hagyom, megkímélem, de akkor gyere velem. Nélküled elvesztem!

*Zihálva gyorsan hadarok hisz tudom nem tart örökké a fájdalom, nem bénítja már soká az ajtó előtt kuporgó förtelmet. Beszéd közben is cikázik tekintetem a földön görnyedő alak és a lány között, hogy ha ismét késdobással próbálkozik engem találjon és ne a sikátorban álldogáló angyalt. Szavaimból süt az eltökéltség és komolyan is gondlotam mindet. Ha Mirjam nem jön, akkor lassan elveszítve a csel adta előnyt kell szembenézzek a vadállattal és mint bebizonyosodott szemtől szemben sokkal gyakorlottabb mint én a magam tizenéves fejével, de nem adom majd könnyen az irhám! *

<Ez az meneküljünk! Jussunk minél távolabb ettől az elkárhozott helytől!... De mit beszélek. Elmenekülni?!? Itthagyni a küzdelmet?!? Hagyni semmivé foszlani a lehetőséget a végső megoldásra, a Gyilkolásra?!? Mi történik velem??? Soha nem menekültem még el a "munkám" elől. Soha nem állt meg a kezem a gyilkos szúrás lehetősége láttán... és most... menekülnék, futnék odadobva a becsületem csakhogy mentsem ezt a lányt?! ... IGEN!>

[Enriquel]

Rychor Occhys

A jelenetet figyelve kiderül, hogy az alapvető ismeretek birtokában vannak az idegenek. A fiú, ahogy számítottam, hibát követett el, s most magára vonta a vendég haragját. Valahogy nincs kedvem végig nézni, ahogy megbüntetik, ezért nem hagyom annyiban a dolgot.
- Drága uram, mindenképpen muszáj ezt? - kérdezem nyűgösen. - Nézzen csak körül... - mutatok körbe - ezen a szerencsétlen flótáson kívül senki más nincs itt. Ha most elvereti, akkor egyikünk sem kapja meg a jussát. Kinek lenne az jó? - kérdezek újra, elhúzva a számat. - Igazam van? - teszem még hozzá, halvány mosollyal, hátha sikerül meggyőznöm: nem ez a legalkalmasabb pillanat megtorolni az aprócska hibát. A feszültség oldása képpen megemelem kupámat feléjük, mintha az egészségükre innék.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a sikátorban
_______________________________________________________________

*Mirjam szeme könnybe lábadt - vagy attól ahogy megszorítottad a felkarját, vagy attól amit mondtál neki. Már éppen válaszolna - láthatólag tiltakozna, ellenkezne, amikor is a cikázó szemed észreveszi, hogy a férfi kezében valami villan. Szegmens, vagy még annyi sem, hogy a már röpülő penge elé állj, hogy a lányt véletlenül se találja el. Szerenséd van, a penge elkerül, bár igaz csak két-három arasznyi távolságban, de a következőt is látod ellenfeled kezében - a csizmája szárából került elő ismételten egy penge.*


Farro:
*Összehúzott szemmel fordítom Mirjamot úgy, hogy engem érjen a találat, de szerencsére elkerül. Nem állok meg a mozdulatban, hanem továbbra is takarva a lányt fordulok a tengelyem körül. Eközben gyakorlott mozdulattal átejtem a ramierát a balomba, hogy felszabadult jobbommal a poncsóm alól én is hasonló "meglepetéssel" ajándékozhassam meg a szörnyet. Előlendülő kezem útjára bocsátja a mattfeketére edzett acéltüskét és csupán reménykedhetek, hogy időben dobtam el. Vagy, ha ez lesz utolsó cselekedetem legalább megóvhattam vele a síró angyalkát a hátam mögött.*


HM:
*Időben... az túlzás, de nem is késtél el vele. A két penge szinte egyszerre indult útjára, a tied viszont valamivel - alig érezhetően, de hamarabb állapodott meg a férfi vállában. Az övé sem tévesztett célt, újból testedbe mart a pengéje - bal oldaladba kaptt, igaz csak felületes sebesülést okozva ezzel (2 Fp).*


Farro:
*Kissé összegörnyedek az újabb találat hatására, de első gondolatom parancsára összeszorított fogakkal hátra pillantok, hogy eloszlassam kínzó kétségeimet.*
<Adja az ég, hogy megakadjon bennem és ne érje el Mirjamot!>


HM:
*Gyors Hátrapillantás, és megnyugodhatsz - Mirjamot nem érte el a tőr. Tőlle úgy másfél lábnyira állapodott meg a poros talajban.
A férfi viszont nem változtat szándékán. Már nem kaparászik a csizmája szárában, hanem komótosan feláll féltérdeplő helyzetéből. Két öklét maga elé tartja harcra készen és fogai közt szűri ki szavát.*
- Megdöglötök!


Farro:
*Visszafordulok a férfi felé egy alig hallaható megkönnyebbült sóhajjal és elvigyorodom.*
-Azt majd meglátjuk.
*Ezzel kiegyenesedem én is, de eszem ágában sincs megindulni az oly nehezen megnyert távolságot feladva. Csupán félrehúzom mellkasom elől ramierás balommal a köpeny előre lógó részét és jobbommal kihúzom a következő dobótőrt a sorból. Egy pillanat a célzás és már repül is. Utánna a harmadik és a negyedik és az ötödik, amíg van rá esélyem és ide nem ér az ellenfél vagy el nem hanyatlik.*
*Ezzel kiegyenesedem én is, de eszem ágában sincs megindulni az oly nehezen megnyert távolságot feladva. Csupán félrehúzom mellkasom elől ramierás balommal a köpeny előre lógó részét és jobbommal kihúzom a következő dobótőrt a sorból. Egy pillanat a célzás és már repül is. Utánna a harmadik és a negyedik és az ötödik, amíg van rá esélyem és ide nem ér az ellenfél vagy el nem hanyatlik.*


HM:
*Három tőrt sikerül még feléje hajintanod, amikor már szinte karnyújtásnyira van tőlled.
Mindhárom penge a testében van, láthatólag nagy erőfeszítésébe kerül, hogy még ezek után is tör előre - de vagy a fogyasztott alkohol miatt, vagy egyéb szer miatt ez sikerül is neki.
Megragad jobb felkarodnál bal kezével, jobbjával pedig egy jól irányzott ütést visz be gyomorszájad tájékára, s hagy a porba esni - kissé megszédülsz, de még a gyenge ködön keresztül is hallod Mirjam éles sikoltását.*


Farro:
*A hirtelen bennakadó levegőtől összefut a kép egy pillanatra a szemeim előtt, de Mirjam sikoltása mintegy emgment az elalélástól.*
<Most nem lehet vége Ilyen közel a sikerhez Most nem >
*Ezzel összeszedve utolsó csepp erőmet megpróbálkozom a talán utolsó esélyt jelentő csellel, mely nemcsak az én egyszerű kis életem záloga, hanem meggyőződésem, hogy a lányé is ettől függ. Így feltérdelve bármennyire is kínoz a gyomorszáj tájéki görgy, inkább nem veszek addig elvegőt, előrelendül a hosszú tőrt szorongató bal kezem, hogy belemártsa fegyverem a férfi jobb combjába, de ahogy "megérzem" (Mestereim szavaival élve) azt a kritikus pillanatot, amikor az ellenség csak az adott szúrás kivédésére koncentrál egy gyors csuklómozdulattak kezet váltok és a jobb markomba biztosan érkező tőrrel élesen felfelé szúrok.
Most mindegy már, hogy a lábai közzé érkeik-e a penge vagy feljebb csúszva a hasfalat vágja meg. Érzem, hogy ha ez nem sikerül a nagyobb és erősebb férfi egyszerűen maga alá gyűr.*


HM:
*Ál támadásodra koncentrált a férfi, így a kézváltás nagyon meglepte. Nem egészen a hasába szúrtad fegyvered, hanem kicsit lejjebb, s el is akadt valami csontban. A férfi felordított a húsába maró penge miatt, de nem törődve gondolatának következményével rád veti magát bevállalva azt, hogy pengéd újra átjárja testét.*


Farro:
*Ilyen közelben már nem lenne időm ismét teljesen visszahúzni a ramierát és újra döfni a rámzúduló test előtt. Így egyszerűen csak annyira rántom vissza, hogy arrébb igazíthassam a sebben és a rámboruló hústömeg minden súlyával saját magát nyársalhassa fel. Közben balomat ösztönszerűen védekezésre emelem a fentről érkező támadás elé, de fájón hasít belém a tudat, hogy az alkarvédő kardot igen,
de egy testet nem fog tudni megállítani.*
<Ha itt a vég magammal viszem ezt a mocskos állatot is >


HM:
*Bár a pengéd nem vetted el, de újabb sebbel gazdagítottad testét - ramiérád most nem akadt meg sehol, markolatig járja át Mirjam apjának testét.
A rádvágódó test eléggé súlyos, hirtelen még a szusz is kiszalad belőled, s bár a férfinak nem volt akaratában, de megüt rendesen (5 Fp).
Szemed előtt elhalványul minden, könny szökik beléje, majd pillanatokkal később látod a vaskos ökölt arcod felé közeledni.*


Farro:
*A lezúdult testtel a nyakamban vajmi kevés esélyem lenne védeni az ütést, így csupán félrekapom a fejemet amennyire ez jelen helyzetben lehetséges, hogy mégse telibe találjon az ütés. Továbbra sem húzom vissza a tőrömet csupán kezem minden erejét megfeszítve csuklóból körzök egyet, hogy a testen belül "körző" penge a lehető legnagyobb pusztítást vihesse végbe a láby belső részekben.*


HM:
*Fejedet félrefordítva, a fülednél talál el (3+2 Fp). A fájdalom, de inkább az ütés hatása, hogy csak erős zúgást hallassz, semmi mást. Újabb könny szökik akaratlanul szemedbe - ez a fájdalom füled tövében ismeretlen és legyőzhetetlen, szinte elviselhetetlen.
Két "kört" tudtál leírni a pengéddel a testében, de a csapás után még a kezed is megáll a mozdulatban.
Szenvedésed közepette azonban arra eszmélsz fel hirtelenjében, hogy a test, ami eddig rajtad volt, de most mintha teljes sújával rádnehezedett volna. A férfi feje mellkasodra hanyatlott, s pár szegmens elteltével érzed, mintha vizesedne az inged....
Szemed egyre jobban tisztul, s Mirjamot látod meg ahogyan kifejezéstelen arccal apját próbálja lerángatni rólad.*


Farro:
*Félig megsüketülve, félig vakon és csupán félig eszméletemnél léve még egyet rántok a tstben lévő pengén biztosra menve, hogy nem csak erőt gyűjt az "utolsó rógáshoz". Mivel nem mozdul többé, így megpróbálom a két test közzé szoprult karjaimmal legörgetni magamról. Bármennyire is fáj, bármennyire is zavarodott vagyok egyenlőre próbálom elkerülni Mirjam tekintetét, de lelkem mélyén büszekség ízzik.*
<Fáj Nagyon fáj! Ez a fájdalom akkor is jó, mert az enyém! Ranagolra az első dolog, amire azt mondhatom tényleg teljesen az enyém. Mondenem, még az életem is a kláné és csak a klán szolgálatában vérezhettem eddig. Most életemben elősször magamért, a saját akaratomból szenvedtem! Nem. Nem magamért, hanem Mirjamért!>


HM:
Közös erővel tudsz csak megszabadulni a test súlyától. Megkönnyebbülsz, amikor tüdődbe betódul a levegő akadálytalanul. Ezek után pár szegmens, s füled zakatolás abbahagy, lassan hangfoszlányok eljutnak hozzád - de Mirjam hangja nem.
Nem is hallhatod, mert a lány szótlanul gubbaszt apja teste mellett még mindig a kifejezéstelen arccal meredve rá - szemei tompák, most nem csillognak fényesen.
A testre veted pillantásod. Ekkor veszed észre, hogy a férfi Hátából a bal oldalon kicsit közel a gerinchez egy tőr markolata mered az égnek.*


Farro:
*A hirtelen tüdőmbe tóduló levegő erős, kínzó köhögést vált ki. Testem rázkódik, lüktet a karom, súr az oldalam és sajog a fejem. Jelen pillanatban kétséges, hogy ezzel a kínlódással teli élettel jártam-e jobban vagy inkább a nyugodalmas halál lett volna jobb. Mégsincs időm magammal foglalkozni hisz itt van Mirjam. Az égnek meredő markolatra elősször az a képtelenség ugrik be, hogy belehempergett az egyik eldobált dobótőrbe, de nem. Ez nonszensz. Ekkor jut el kissé még fályolos tudatomig a felismerés, hogy a lány mit tett... mit tett értem.*
<NEEE NE ÉRTEM Értem Ne >
*Felkönyökölök majd kínkeservesen magam alá húzva lábaimat feltérdelek. Először csak meredek magam elé megsemmisülten, hogy nagy igyekezetembe, hogy megvédjem Mirjamot végül mégis belerántottam a gyilkosságba. Remegő kézzel nyúlok a lány felé, de nem merem megérinteni, hisz az én kezemről is az apja vére csepeg. Elborzadok a gondolattól. Lehanyatlik karom és visszahuppanva a földre lehajtott fejjel, rekedten suttogom magam elé a lánynak szánt szavakat.*
-Bocsáss meg... Nem tudtam... Nem tudtalak megvédeni... Amit tettem arra nincs mentség... A sok borzalom, amit miattam... miattam egy rövid este alatt átéltél...



HM:
*Mirjam nem mozdul, fejét sem fordítja feléd. Úgy néz ki meg sem hallotta szavaidat, csak meredten guggol az élettelen test mellett.*


Farro:
*Elhallgatok. Csak meredek magam elé az ölemben nyugvó két kezemre, saját magamra. Vérben úszom. Nem elősször és valószínűleg nem is utoljára, de ez most más. Eddig a klánra foghattam, hisz ők döntöttek a célpontok sorsáról. Számomra nem volt családjuk, nem voltak érző/gondolkodó emberek. Csupán célpontok.
Most viszont egy lány ártatlansága, az este folyamán történtek, az összes borzalom, ami Mirjamot érte mind-mind az én hibám.*
<Én erősködtem és nem engedtem el, én követtem és én provokáltam a harcot, melynek EZ lett a vége. Ha ez az ára nem kell az önállóság, nem kell az Élet. Maradtam volna meg egyszerű eszköznek. Akkor most...>
*A gondolatmenetet nem folytatom kissé belefásultan a rám nehezedő felelősség súlyába lassan talpra kászálódok és kínkeservvel összegyűjtöm az eldobott tőröket, a ramierát. Mindegyiket valami száraz rongyba vagy ruhafelületbe tessék-lássék megtörlöm és a helyére rakom. Utolsónak húzom ki a férfi hátából a kést.*



HM:
*Minden tőrödet sikerül összeszedni, s nagyjából megtisztogatni, helyretenni.
De még ez az idő sem volt elég ahhoz, hogy a lány magáhoztérjen. Egyre jobban elhatalmasodik rajtad az a gondolat, hogy Mirjam nem itt ját tudatilag - nincs tisztában azzal, hogy körülötte most mi folyik.*



Farro:
*A kezemben lévő gyilkos szerszámot eldobom a sikátorban, majd körülnézek és nyugtázom, hogy aki nem vak az szinte rögtön észreveszi milyen elkeseredett küzdelem folyt ebben a sikátorban. Majd a lány mellé lépek és megfogom a felkarját. Nem erőszakosan, de határozottam próbálom talpra állítani. Hangom rekedt, mintha ordítottam volna naphosszat, de ez talán jobban eljut a sokk mögé.*
-Mennünk kell. A dulakodást meghallhatták és ha itt találnak nem fognak kérdezni mi történt.



HM:
*A lány enged - feláll, de szemét nem veszi le a hulláról. Hangodra lassan felemeli tekintetét. Néz, néz, de nem szólal meg.
Újra a holttestet veszi célba, majd hirtelen elkapja a tekintetét róla. Testén remegés fut át, halk nyöszörgés hagyja el a száját, majd szinte belesikít az éjszakába.*
- Megöltem!... Megöltem az apámat!
*Görcsös sírás veszi kezdetét, kétségbeesetten kapaszskodik beléd.*



Farro:
*A sikításra a szájára tapasztom a kezem ijjedten, de már késő. Gyors körbenézés, de nem látok mozdulni senkit. Ha lehet még jobban próbálok behúzódni az árnyékok közzé Mirjammal, miközben elveszem tenyerem és csak átölelem, ahogy érzem kétségbeesését.*
<Ha megtalálnak majd megmndjuk, hogy én voltam. Én tettem, engem akasszanak fel. Igen. Rászolgáltam. Nem ezt érdeelte ez a szegény lány.>
*Magamhoz szorítom. Nem engedném a világ midnen kincséért sem. Így talán elkerülhetem, hogy meglássa a szemeimben összegyűlő nedvességet. Ez az elviselhetetlen kín nem sebből vagy megaláztatásból fakad. Ez a saját tetteim súlya, melyeket mindig is oly könynedén kezeltem. Soha nem volt min aggódjak hisz csak az én életem, az én boldogulásom múlott rajtuk.*



HM:
*Úgy bújik hozzád teljes testével mintha nállad, a közeledben megnyugvást, békét találna. Tese remeg, sír, bár halkan, majd lassan alábbhagy.
Eltol magától, rádnéz, arca ijedt. Szemét forgatja a sikátorban ezek után - előre hátra tekinget, s fel a háztetőkre is. Kezedet megragadja, majd arra kezd húzni amerről jöttetek.*
- Gyere, innen el kell mennünk! Főlleg neked, itt nem maradhatsz, nem találhatnak meg!
Tudok egy helyet, egy biztonságos helyet, ahol senki nem kérdez... - *hangja még tartalmazza a feldúltságát, félelmét, és a tettének a felismerését, de benne érzed azt, ahogyan félt téged. Sietne, szaladna előre - s te hiába is mennél tuána azt a tempót nem fogod tudni tartani amit ő diktálna - sebeid nem engednek futva haladni.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

*A férfi megfordul úgy hogy jól megnézhessen magának. Arca éle szigorú vonásokkal rendelkezik, s amit legelőször szemet ölt az a nemesi büszkeség, felsőbbrendűség - ezt nem egyszer volt már szerencséd tapasztalni.
Végigmér alaposan, majd szája szeglete lenézően lefittyen.*
- Megbocsásson, de ön egy famor szavát akarja megvétózni itt Shulurban. Kérdőre von cselekedetemben? Tudja, hogy ezért a tiszteletlenségéért akár meg is ölhetném?! - *vár pár pillanatot, hanghordozása kissé gúnyosra változik* - Én a saját dolgommal törődnék, és nem szólnék bele, főleg egy felljebbvaló dolgaiba, szándékába. Ha így folytatja uram, hamarosan hulla lesz.
*Ezt követően elfordul tőlled, s ismét a felszolgálóra néz, aki a földet vizslatja tekintetével ijedten, és még mindig megdermedve áll.*
- Kotródj a dolgodra! - *veti neki oda, majd a két nő felé fordul. A fiatal felszolgáló kissé darabos mozgással, de a pult felé veszi az irányt, jó mélyen hajbókolva a nagyságok előtt.
Az egyik nő pillantását elkapod - szemében tűz lobbant fel - majd ezek után nem túl feltűnően, de jó alaposan végignéz. Alig észrevehető mosolyt látsz az ajka szélén mikor ránézel, s szeme villanása elárulja rád figyel és nem arra, amit a vele szemben ülő férfi halkan mond.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kicsit még fátyolos tekintettel hagyom kibontakozni az ölelésből és mint egy engedelmes kiskutya követem bárhová is húz maga után. Ahogy egyre gyorsul a tempó zihálva próbálom tartani a tempót, de érzem, hogy ennek semmi esélye jelen állapotomban. Még teljesen épen is lehet, hogy csupán a fáradság elég lenne, hogy megállítson nemhogy a vérző, lüktető sebek. Így pár lépés botladozás után lassítok és emgtorpanok. Tenyeremet az oldalamra szorítva nekidőlök a falnak az árnyékokban.*

-Nem..hehhh... Nem bírok futni... huhhh... Menj! Menekülj! Ne aggód a farkaskölyök nem szenved ki egyhamar... Vagy legalábbis nem adja könnyen az irháját.

*Ezzel elengedem Mirjam kezét és megpróbálok fájdalomtól eltorzult arcomra valami mosolyfélét erőltetni bátorításképp.*