Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

- Minek teketóriázni? Ha csak halogatjuk a dolgokat elmúlik az életünk anélkül, hogy éltünk volna. Nem? Vagy te ezt másképp látod? - *néz rád huncut szemekkel, majd belép az ajtón, miközben "véletlenül" kezét végighúzza a combodon.
A szoba írzlésesen van berendezve, elegáns, de nem lakosztály - mint ahogy várta volna az ember egy famor nőtől.
Ami a bal oldali kétszemélyes kanapén foglal helyet úgy, hogy ott még te is bőven elférsz mellette.*
- Helyezd magad kényelembe, ahogy és ahol tetszik. Kérsz valamit inni? Ha igen, akkor fel kell hozatni az italt, ebben a szobában nincs italszekrény. Ez ugye előbb is eszembe juthatott volna - *lesüti a szemét, majd szórakozottan elmosolyodik* - Sosem voltam jó háziasszony

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Az ajtót kilincsre csukom, s kellemes, bizsergető érzés kúszik végig testemen az érintéstől. "Ravasz a kisasszony..." - mosolyodom el magamban.
- Egyet kell értsek veled... ha alkalom adódik, hogy megédesítsük az életünket, akkor butaság lenne nem kihasználni - válaszolom helyeslőn, jelezve, hogy tökéletesen egy hullámhosszon vagyunk.
- Ez igazán aranyos... - lépkedek közelebb - ...nem hiszem, hogy feltétlen szükséges lenne - válaszolom utolsó mondatára. - Az arra hivatottak úgyis elvégzik az efféle munkákat. Különben is... - folytatom az ágyhoz érve, s megfogva egyik kezét - ...nem illene kedves arcodhoz a kérges, durva tenyér... - lehellek csókot kézfejére, miközben ujjaimmal a kéz puhaságát élvezem. Beszéd közben folyamatosan a szemébe nézek, majd jobb lábammal feltérdelek, az ágyra s közelebb hajolva suttogom:
- Nem bor az, mire igazán szomjazom - duruzsolom egészen közel az édes ajkakhoz, miközben mélyen, élvezettel lélegzem be Ami bőrének illatát. Orrunk "véletlenül" összeér, s ahogy kitérek, szélesebbre húzódik mosolyom. Kíváncsi vagyok miként válaszol közeledésemre, s még inkább, hogy mit tartogat még az éjszaka. Egyes dámák igen veszélyesek tudnak lenni, ha közeleg az öröm ideje...

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Mirjam mnden szava édes nektár számomra, a lelkem számára. Boldogságban úszva iszom minden szavát, minden mozdulatát, ahogy egyre közelebb kerül és ennek hatására ismét felébred bensőmben a tűz. Érzem hasonlóan reagál az ő teste is, így ismét kifogyva a szavakból viszonzom a csókját és ahogy átkulcsol lábával kissé meghajlítom térdeimet, hogy teljesen ölembe simuljon. A forró ölelés közben lassan elkalandozik ajkam a nyaka és a füle irányába. Gyengéden lesegítem róla a fűzöld felsőt és elárasztom helyette forró csókjaimmal. Már csak a gyűrött szoknya és a laza nadrág van hátra, de érzem azok sem maradnak már sokáig. Lassan ismét elnyel az érzelmek és érzékek tánca. Figyelek, hogy ne legyek túl elhamarkodott vagy esetleg durva, de mostmár magabiztosabban tartom, ölelem "hitvesem", mint az éjjel. Próbálom megadni mindazt a szeretetet és boldogságot, amít én érzek iránta.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*Ami elmosolyodik szavaidra, arca nyugodt még, de szemeiben vad tűz lobban - ígéretessé téve az éjszaka hátralévő részét. Bátran állja tekinteted, még csak a zavar piciny szikráját sem fedezed fel szemében. Közelhajolásodra sem húzódik el, csak a mosolya lesz szélesebb, valamint a tűz lángja nagyobb szemében. Édes, duruzsolóvá válik hangja, miközben jobb kezének mutatóujjával aprókat köröz mellkasodon (balját még mindig fogod).*
- Ha nem borra szomjazol, akkor mire? - *ártatlan arccal kérdezi mindezt, de észreveszed rajta, hogy a levegőt mintha nehezebben venné közelségedre, s ahogy telnek a szegmensek egyre forróbb a lélegzete, mely a résnyire nyitott ajkai közül távozva cirógat téged. Bőréből enyhe rózsa illat árad.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*A felső lekerülésekor Mirjam teljesen átadja magát a vágynak, rád bízza magát. Nehezen veszi a levegőt, mélyeket sóhajt és úgy szorít magához, mint aki soha el nem akarna engedni. Felső testét érő cirógatásra kissé hátra veti magát, hogy jobban hozzáférj ajkaddal. Forró ölelések után fordít a helyzeten, s ő kezd el téged kényeztetni kezével, puha ajkával.
Már éppen azon van, hogy nadrágodtól megszabadítson amikor mindenféle kopogtatás nélkül kinyílik az ajtó. Sazi-mama lép be rajta.
Az ajtónyitásra Mirjam megugrik öledbe, és vérvörös arccal, döbbenten nézi a belépő öregasszonyt - öledben ülve, félmeztelenül.
A mama szája szegletében egy gyenge mosoly vonul végig, majd rekedtes hangjával megszólal, de te nem érted. Mirjam nyögve-nyelősen válaszol, és kérdez. Sazi-mama válaszára azonban felpattan, magára rántja felsőjét, és a kezét nyújtja neked.*
- Gyere. Öltözz fel, pár percünk van csak, míg ideérnek. Sietnünk kell!

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Mikor épp beszippantana mindkettőnket a vágy forgataga... Nyílik az ajtó és belép... Sazi-mami. Azt sem tudom hirtelen mit kellene tennem. MEgfeszülnek az izmaim, mintha talpra akarnék ugrani, de az ölemben "pihenő" nőt nem akarom ledobni. Így csak fülig vörösödve próbálom kerülni az öregasszony tekintetét. A szemem sarkából lopva elkapott kis félmosolyszerűség azért valamelyest biztató jel számomra, hogy annyira talán mégsem haragszik meg rám az anyóka. A beszédet csak értetlenül hallgatom, de Mirjam szavaira rögtön mozgásba lendülök. Felkelek és gyorsan körülnézek mit hol is hagytam. Végül nem kezdek bele a gyolcsok feltekerésébe és az acél rácsatolásába. Csupán összegöngyölöm egy nagy csomóba a szövetet és egy nagy görccsel rákötöm a dobótőröket rejtő fegyverövemre a két erszény mellé, majd az alkar-lábszárvédőket is "összecsúsztatva" felcsatolom a fegyverhevederre, hogy ahogy felveszem elől a tőreim, hátul pedig a fém símuljon hozzám. Kissé hideg elsőre, de ezzel nincs idő foglalkozni. Felnézek. Ha van még annyi idő a két nő arcából ítélve felveszem a lábbelijeimet is, valamint a ramieratok felső bőrszalagját felkötöm a jobb combomra, az alsót kissé furcsán szökdécselve, de menet közben is meg tudom kötni. Ha erre már nincs idő, akkor egyszerűen egyik kezemben a tőr tokostól, másik kezemben a lábbelik és majd, ha biztosabb helyre érünk akkor öltöm magamra. Még vetek egy pillantást szétszabdalt ingemre és beszáradt vértől vöröslő poncsómra.*

-A pnocsót el kell tüntetni, mert árulónkká lehet, hisz ez errefelé nem népviselet.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Mirjam elmosolyodik kapkodásodon, s miközben a ruháját igazítja meg magán (van mit, ugyanis fordítva vette fel a felsőt ) felvázolja a helyzetet neked.*
- Rotti ide tart a városőrséggel. Úgy egy fertályóra alatt ideérnek. Addigra megkapjuk a házasságlevelet. A pap jön nemsokára kíséretével az esketésre.
*Ő is ideges, hallatszik a hangján.
Sazi-mama a kis ládikát összerakja, és a szekrénybe teszi, a lavórt pedig az ágy alá csúsztatja. Ezek után a véres inget és a poncsót felnyalábolja és mit sem törődve veled terebélyes alsószoknyája alá rejti. Eddig is csak csoszogott... alig tűnik fel a különbség.
Mire végeztek egy 10 év körüli fiú lép be a szobába és neked egy sötétkék inget ad át - na igen... nem árt valamit felvenni, ha már pap jön a házhoz.
Az ing nem sokkal nagyobb mint a te méreted, de ez most nem is baj. Így legalább a kötéseid alaposan el vannak rejteve a tekintetek elől.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Ami fogva tartott kezét elengedem, hogy ő is szabadon kalandozhasson, kénye-kedve szerint. A kérdés után a füléhez érnek ajkaim, úgy suttogom a következő szavakat:
- A bőröd bársonyára... - siklik fel bal kezem a karján - ...izgalmas illatodra... - apró csók a fülcimpa szélére, majd lassan lejjebb vándorlok a nyak érzéki tájékára, ahol az apró pelyhek csiklandozzák ajkaimat - ...az ízedre... mindent akarok, ami te vagy... - mondom elnehezedő légzéssel, miközben jobbom a derekat karolja, s ajkaimmal huncut félkört írva levándorlok a ruhával szégyenlősen eltakart, feszes mellekig, hogy onnan felfelé a nyakat érintsem többször ajkaimmal. Ugyanekkor balom a vállon szánkázik végig, majd lejjebb ereszkedik, hogy forró tenyerembe illesszem másik mellét, mit ajkammal nem kényeztethettem, majd követve a csókok vonalát felfelé simítok a nyakon, s mutatóujjammal megemelem a lány állát. Rövid ideig kivárok, a kipirult arcra pillantok, magamon érezve a forró leheletet, majd ritmust váltva szenvedélyes csókkal jutalmazom Amit. Testsúlyomat előrébb helyezve, dőlésre késztetem, hogy hanyatt terüljön el a kanapén, de akár ki is csusszanhat, hogy változtasson helyzetén, ha akar...

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy gyorsan szedelőzködök épp a felszerelt fegyveröv vállon átlendítése következik, mikor Mirjam eljut a házasságlevélig és a papig. Önkéntelenül elvétem ezt az igen egyszerű mozdulatot és elkerekedett szemekkel ejtem le kezem. Így nagyot koppannak a vasak a padlón.*

-M-m-mi? Azt hiszem rosszul értettem valamit a nagy sietségben. Esketés pappal és házasságlevéllel?!?

*Aztán hirtelen észbekapok és az első megdöbbenés után eljut a tudatomig mit is jelent ez. Felderül az arcom és enyhe pírrel, üdvözült mosollyal folytatom a készülődést mostmár biztos kézzel. Észre sem veszem, hogy ismét kimondom a gondolataimat.*

-Ez itt tényleg gyorsan megy. Farro! Te mázlista! Vigyázz mit kívánsz, mert ha minden ilyen hamar valóra válik boszorkányságért elégetnek.

*Ekkorra végzek a ramiera felkötésével és a belépő fiútól elveszem a kék inget. Mivel nincs olyan bő, hogy alá férjen a heveder így azt levéve öltöm magamra a felsőrészt. Így azért már meglehetősen fess fiatalember benyomását kelthetem. Leszámítva a sok vöröses szeplőt és azt a nagy színes duzzanatot, ami a bal fülem tövét borítja, de erősen remélem, hogy a gallér majd takar belőle valamit. *

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

- Gyóós... muca... Ha nincs levél Mirjam megy Rotti, és azt én nem hagyom menni véle, ő mocsok nője - *állt meg ezekkel a szavakkal Sazi-mama előtted. Egyet tudsz kivenni ezekből a mondatokból, a taglejtésből, mimikából - hogy a mama akár az élete árán is megvédené Mirjamot attól amit Rotti nyújthat neki. Túl sok kérdést vet fel a helyzet, de jelenleg ezekkel nem foglalkozol.
A fegyvereidet a fiú kapja fel a földről - gyakorlott mozdulatokkal tekeri fel a hevedert, szíjat, s a szekrénybe rakja - mintha nem is sebtiben lett volna oda betéve.
Az ajtó résnyire nyitva, mert a fiú nem csukta be maga mögött - te még az utolsó simításokat végzed ingeden, hogy minden rendben legyen amikor kissé döngő léptek ütik meg a füled.
Pár szegmenssel később egy vérvörös kámzsát viselő, alig harminc éves kecskeszakálas, fekete dús szemöldökű, igen mogorva arcú férfi lép be, tarkopasz fejjel, fekete friss tetoválással a fehéren csillogó fejbőrében. Szemét először rád veti, alaposan végigmér, majd pedig Mirjamot.
Azt szemed sarkából látod, hogy mindenki a szobában mélyen meghajol a férfi előtt, és mintha nem is akaródzana nekik felkelni.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

<Hmm. Erre a Sazi-mamára ne felejtsek el rákérdezni. Mondjuk talán már kicsit későn jut ez is eszembe. >

*Az anyó szavait és mozdulatait jámbor arckifejezéssel szemlélem. Végül pedig őszinte meggyőződéssel válaszolok neki és csak remélhetem, hogy megérti a szavaimat.*

-Ígérem Sazi-mama én sem fogom hagyni, hogy Mirjamot bántsa akár ez a Rotti vagy bárki más.

*A fiú felé megvillan a tekintetem, ahogy a hevederhez nyúl, de mivel nem elsiet velük, csupán a szekrénybe teszi így nem foglalkozom vele egyenlőre többet. Ekkor érkezik a vörösruhás alak. Ahogy belép kissé Mirjam elé lépek és a hátam mögött emgfogom a kezét bátorítólag. Ez a gesztus nem csak az ő támogatását célozza, emrt én legalább úgy meg vagyok zavarodva az események sodrában, ha nem jobban. A végigmérésre felhorgad bennem a gorviki vér átka. A dacos makacsság. Először csak egyenes tartással, felszegett fejjel meredek az alakra, de ahogy látom, hogy mindenki más mennyire meghúzza magát kis vacillálás után és is engedek. Ha nem is hajolok túl mélyre, de azért a fejem meghajtom előtte a tisztelet jeléül.*

<Átkozott rangrendszer! Ez meg kiféle? Biztos ez a pap, de azért nem ártott volna megmondani, hogy a pap és a külországi utazó mennyivel tér el egymástól ebben a kifacsarodott kultúrában. Főleg azt nem ártana tudni kinek a javára szól az eltérés. >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*Érzéki játékodra Ami egy pillanatra megfeszült, majd engedett végképp a felkorbácsolt vágyának. Mindkét kezével végigsimított mellkasodon, hogy onnan a derekadra vándorolhasson, s ebben a tembóban visszafele az ingedet húzza ki a nadrágodból. Nem gombolta szét, amikor kiért az ing alja kezét alácsúsztatta és a csupasz bőrödet kezdte érzékien simogatni - oldalad, mellkasod, hátad, néha-néha körmével végigkaristolt.
Arca teljesen ki van pirulva, ziháltan veszi a levegőt, szeme vad tűztől csillog. Teste felhevült, s gyenge remegéssel "piheg" míg kivársz.
Forró, szenvedélyes csókodat hasonlóképpen viszonozza, s enged a gyengéd késztetésnek - hanyatt dől a kanapén (ugyanis ő oda ült le!).*
- Akarlak! - *tör ki belőle egy lélegzetvételnyi idő alatt a szenvedélyes csókok között. Csípőjét felemeli, hogy teljesen hozzád símuljon, miközben kezével derekadat fogja és magához húz.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Ami teste beszél hozzám, s én úgy játszok rajta, mint a legérzékenyebb hangszeren. Minden rezdülését érzem, s a vágytól terhesen kimondott utolsó szó után, ösztönösen cselekszem.
- Imád meghallgatásra talál... - suttogom férfiistenként, bár meg sem fordul fejemben, hogy kissé nagyképű a hasonlat. Az apró fűzők kitapintása után, gyakorlott mozdulatokkal oldom meg a kötéseket, míg másik kezemmel gyengéden simogatom, a már szinte követelőző lányt. Ajkaimmal bejárom egész testét, s megpróbálom felfedezni minden titkát. A pillanatok elmosódnak, halk sóhajok, s nyögdécs elegyévé válnak. Arra nem emlékszem, mikor kerül le rólunk az utolsó ruhadarab, de annyi biztos, hogy a kanapén kezdődő nász, a kerek asztalon folytatódik - a mécses kárára -, s végül megnyugvó szuszogással ér véget a széles, hűs takarójú ágyon.
Kiterülve, szótlanul fekszem a fehér ágyneműn, csontszín hajam - a paróka valahol lehullott - szinte egybeolvad vele. Balommal a lány vállát karolom át, jobbom pedig, finoman cirógatja Ami testét. Néha a mellek ívét érintem szelíden, s ajkaimmal apró csókokat szórok a lány testére. Kis idő elteltével, az apró csókok ismét szenvedélyesebbé válnak, s újult erővel húzom magamra a lányt. Érezni akarom teste melegét, mintha a hűvös éjszaka érintésétől akarnék menekülni.
Második alkalommal sem alszom el. Féloldalasan fekszem, Ami felé fordulva, s a könyökömre támaszkodva, arcomat bal tenyeremen nyugtatom. Kedvtelve nézem a mellettem fekvő lányt, arcom békés, még a finom barázdáknak sincs nyoma. Pillantásom szelídséget, gyengédséget és elégedettséget sugároz.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*A hirtelen jött szenvedély nehezen akar elhagyni benneteket. Erre ékes bizonyíték az, hogy második együttlétetek után pár percre ismét egymás testét becézitek, s a szelíd, lágy símogatások szenvedély tüzével telítődnek ismételten.
Harmadszorra azonban Ami veszi kezébe a kezdeményezést, irányítást. Úgy veszed észre, hogy személyében tüzes menyecskét találtál, aki nagyon is jó szerető - hamar megtalálja mik a gyengéd pontjaid, és ezeket ki is használja, hogy vágyadat szinte az elviselhetetlenségig fokozza. És a tüzes jelző nem elég rá: fékezhetetlen valamint telhetetlen.
Egész testedet bejárja, cirógat, csókol ott ahol ér - egy porcikádat sem kihagyva, míg végül még mindig fölébed ülve testetek egyesül a vad szenvedélyek viharában.
Ami még a gondolatok csíráját is messzire űzi játékával tőlled és megzabolázhatatlan vágya szinte úgy tör elő belőle, mint egy tűzhányóból a forró láva. Életedben nem tapasztaltál még egyetlen nőn sem ekkora szenvedélyt, tüzet ahogy minden egyes mozdulatával, játékával hajszol benneteket a beteljesülés felé.
A földöntúli gyönyör mi szétrobban testedben elnyom mindent mi valós számodra - valahol messziről hallod csak a lány kéjtől eltorzult halk sikkantását, mely után forró, lüktető testével rádborul.
Percekig csak piheg rajtad, majd lassan mozdul, oldalára fordul, hozzádbújik, lábával átkulcsol. Barna haja szétterül az ágyon, pár hajfürt az arcához tapadt. Nem szól semmit, csak néz gyémántként ragyogó szemeivel, boldog, elégedett mosollyal az arcán.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*A dacosan felszegett nézésedre az idegen férfi szeme megvillan, de nem szól semmit, s nem tesz semmit.
Az ajtón még ketten lépnek be, kiket szemed sarkából látsz. Egy felfegyverkezett - két hosszúkard tokot látsz - díszes vértbe öltözött férfit, valamint egy idős embert, aki könnyű fatákolmányt hozott magával, melyen papír és penna van.
A vérvörös kámzsás alak furcsa rekedtes hangja töri meg végül a csendet ami a szobára telepedett, s ekkor mindenki feláll hódolatteljes tartásából.
Neked a legrosszabb, mert a következő pár percet csak fejkapkodással töltöd, ugyanis a beszélgetést - a pap (mert most már biztos vagy benne, hogy az) kérdéseit, Mirjam és Sazi-mama válaszait - nem érted. Végül a pap hozzád lép, hideg tekintetét rádfüggeszti - ettől még a hátadon a szőr is feláll.*
- Szereted a lányt? Hű férje leszel? Megóvod a gonosztól? ... - *kis szünet és még jobban vesédig hatol tekintetével* - Van közöd az apja meggyilkolásához?
*Mirjam megszorítja kezed, érzed a rezdülésén, hogy megijedt.*
- Ő csak megakart vé....
- Halgass! Nem téged kérdeztelek! - *dörrent a pap hangha Mirjam bátortalan magyarázatába. Mindenki rádfüggeszti tekintetét, szinte egy emberként néznek.*