Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Fohásza után szépen végig gondolja az eseményeket - nyugtalanítja szinte minden mozzanat. A fogadós viselkedésének okát sejti: észrevették a betörést. Így már bizonyos abban, hogy a kocsiban ülõ nõ a célszemélye volt. Komoran tekint ki a sötétségbe, nem várt fordulat, de majd csak adódik valami, hogy közelébe kerülhessen. Még egyenlõre halvány gõze sincs arról mit is tegyen azon kívül, hogy megkeresse kihez hízelegte be magát; de azt tudja, hogy a fejét veszik ha napokon belül nem produkál valamit...
A kopogásra egy apró sóhaj hadja el a száját, majd kiszól Artunonak, hogy beléphet, miközben az ágyra telepszik. Végighallgatja a férfit, majd kicsit aggodalmas arcot vágva, simít végig arcán.*
- De hát délután még nem volt gond.... Vagy észrevették, hogy itt voltál sokáig? Ugye nem miattam, s társaidat nem azért mert falazni akartak neked? Gyere mond el mi történt!

[Kalmárfejedelem]

*Artuno közelebb húzódik Rynihez és végigsimít az arcán.*

- Nem a te hibád. Nem arról van szó. Az együttlétünkbõl nem lenne ekkora balhé.

*Sóhajt egyet, nézi a lány arcát pár másodpercig, aztán megint megszólal.*

- Tudod ez bizalmas dolog, úgyhogy ne add tovább senkinek ... Betörtek valakihez itt a fogadóban. Ne aggódj mégegy ilyen dolog nem fordulhat elõ. Nincs mitõl tartanod. Ahhoz a lányhoz törtek be, akit mondtam is neked. Akinek megmutattam a szobáját.

*Ekkor kicsit megakad a mondandójában és a lányra néz. Gondolkodik, de visszatér régi arcvonása és folytatja.*

- De ez még nem is a legnagyobb baj. Úgy látszik, hogy a kisasszony akihez betörtek, ismer pár magasabb rangú Urat. Személyesen Cartiss on Wyemar vitte el a fogadóból hintóval. Az a kékvérû rokonságban áll a Ricmedcon dinasztiával, mégha távolról is. A fõnököm meg annak a famorcsaládnak a lekötelezettje. Szóval nagy a baj. Ha Wyemar Úr elejt pár rossz szót valamelyik nagybácsikájának, akkor mehetünk az utcára. Hát ez történt amíg nem voltál a fogadóban. ... De itt vagy, és ha a közeledben vagyok, semmi rossz nem történhet.

*Odahajol és csókolgatni kezdi Rynit. Látszik rajta, hogy mennyire belezúgott a lányba.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Láthatólag megkönnyebbül, amikor nem õmiatta történt, majd a folytatásnál meglepõdötten szája elé kapja a kezét. Szemeit még ki is mereszti.*
- Óóóóhhh.... Amikor lekísértél senki nem volt a szobában, legalább is nem jött ki senki a kopogásra. Ezért is mentem ki a városba, hogy ne itt üljek egyedül a szobában.
Még jó, hogy nekem nincs különösebb vagyonom... fúúú, bele sem bírnék gondolni, hogy mi lenne, ha ettõl a kicsitõl is meglovasítanának.... De persze egy ilyen - *mutat eközben arcára* - szürke egér mint én... ki látna bennem bármilyen prédát. - *Kicsit feszengeni kezd a csókoktól, majd elhúzódzkodik Artunotól.* - Õszintén.... Te hogy-hogy nem ódzkodol tõllem. Ne érts félre, nem mintha baj lenne, csak tudod mások... mások nem ennyire, sõt egyáltalán... sokan rémísztõnek látnak.

[Kalmárfejedelem]

- Ne félj. Nem kell aggódnod. Mostmár meg lett szervezve a hathatósabb védelem. Nem fordul elõ többet ilyen.

*A lány önbizalmatlanságán kicsit meglepõdik. Félredönti a fejét és megpróbálja megszemlélni Rynit Ryni sajátmagáról való beszámolója alapján. A kicsit antiszociális beütést láthatólag vagányságnak, önbizalomnak, lázadásnak tartja. Ez az õ kasztjában nem megengedett, és így neki csodálatra méltó. Ryni is levághatja, hogy a közvetlen viselkedése is hálával töltötte el a szolgálót.*

- Nincs semmi baj a kinézeteddel. Gyönyörû vagy, és kívánatos. Aki ezt másképp látja annak valami agybaja van.

*Artuno odabújik a lányhoz és megpróbálja magához ölelni. Nem akarja leteperni, csak vele szeretne lenni.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Tényleg? Így gondolod?.... - *a szürke szemek megcsillannak a sötétben, s belesimul a férfi karjába. Az ablakon át hûvös szellõ érkezik a tenger felõl, Ryni egyszál fehérnemûjében beleborzong.*
<Érzelmekrõl nem beszélünk... késõbb nem érhet a vád, hogy mert így mondtad... Az, hogy mit magyaráz be magának nem érdekel.... Vehehh... lehet megtartom ezt az ipsét. Túl közel van a tûzhöz viszonylag, sokmindenben lehet még hasznomra...>
*A "hideg hatására" még közelebb fészkeli magát hozzá, most nem kezdeményez...*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Szürke incognóját fejébe húzva, hátán zsákjával és benne azzal a kevés holmival, amit rövid családlátogatására magával hozott, lassan ballag a kikötõnegyedben. Az alkonyattal ritkuló tömegben kerülgeti a shuluri polgárokat, vagy éppen azok kerülgetik õt. Közben morfondírozik.*

<Valami szállás kell éjszakára. Ha emlékeim nem csalnak a kikötõnegyed a Cápák "védelmét" élvezi. Talán Shulur rettegett tolvajklánja tiszteli annyira az Árnyék Úrnõ késes szolgáló lányát, hogy nem háborítja annak papját sem. Remélem csak egy éjszakát kell maradnom, míg megtalálom itteni társaimat.>

*E legközelebbi általa ismert fogadó felé veszi az irányt. Néhány sarok múlva el is éri célját és csak egy lélegzetvételnyi idõre torpan meg az ötletes nevû fogadó kétszárnyú tölgyfa ajtaja elõtt. Csak épp annyira, hogy szemügyre vegye az épület tetszetõs szürke, fekete erezetû kövét, majd incognója alá burkolódzó jobbjával belöki az egyik ajtószárnyat. Miután behajtja maga mögött az ajtót, hátraveti csuklyáját és körül sem nézve, a pulthoz lép.*

- Estét. Egy szobát kérnék egy éjszakára. *Szol félvállról a fogadóshoz*
- Húsz réz lesz elõre!

*Az pultra dobja a 20 rezet, majd elveszi a kulcsot, amit a fogadós szintén a pultra dobott.*

- Merre találom a szobát?

*A fogadós gyorsan felvázolja a szoba elhelyezkedés. Halvány elégedett mosollyal indul harmadik emeleti szobájába.*

<A jelek szerint nem lesz gond. A fogadós sem kérdezõsködött, bár nem is volt olyan szívéjes, mint a háromfejû szolgájával lett volna, de aki süket vak és hallgat… Enni pedig egy kicsit késõbb fogok, csak már kezd sajogni a vállam.>

[Kalmárfejedelem]

(Ryninek)

*Artuno sem kezdeményez tovább, csak magához öleli a lányt és elalszik. Ha Ryni nem akar még valamit akkor reggelig csak a közelségét élvezi. Az éjszaka eseménytelenül tellik, reggel egy rövid kis hajnali zápor után kisüt a nap és elkezdi felszárítani a nyomokat. Az embertömeg kicsit késõbb kezdi meg hangyabojszerû életét.*

(Cyriannak)

*Az egyik szolgáló azért felkísér a szobádhoz. Õ már szívélyesebb, de a véleményed szerint csak a borravaló miatt. A szoba elég tágasnak mondható, de ára mellett ez el is várható. A szolgáló még elmondja, hogy a vacsora este tízkor kerül tálalásra, az ebéd pedig elég szabadon értelmezett idõpontokban fogyasztható, mert a rendelést emberenként veszik fel, és nem egyféle ételt fõznek a vendégeknek.
A helyi viszonyok miatt hittársaid valószínüleg csak a tükörvilágban fognak kapcsolatba lépni veled, de az este még messze, a város vár ezernyi érdekességével.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Neki sem kell sok az elalváshoz, így miután betakargatta magukat félig-meddig õ is álomra hajtotta a fejét. Reggel a zápor hangjaira riadt fel. Jólesõen nyúltózott egyet a takaró alatt, majd költögetni kezdi Artunot - egy rövid csókod ad a szájára, lábával átfonja derekát.*
- Jóreggelt!... Mikor kellene menned dolgozni?

[Kalmárfejedelem]

(Ryninek)

*Artuno felébred, kinéz az ablakon és leesik az álla.*

- Hú a francba!

*Felugrik és valószinütlen gyorsasággal felöltözik. Még megigazítja utána kicsit a fizimiskáját és odatérdel az ágyra a lány fölé. Megsimogatja az arcát és rámosolyog.*

- Egy kicsit késésben vagyok. Majd találkozunk.

*Azzal kiviharzik a szobából. A résnyire nyitott ablakon keresztül egyre jobban hallatszik a nyüzsgés, és az esõ semmivel sem összetéveszthetõ illata. Ryni is lassan teljesen felébred és kimegy az álom a szemébõl. Az elõtte álló problémák is nyomasztják kis lelkét.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*A villámgyors öltözésen mosolyodik, a hozzábújáskor ad neki egy csókot, apró szenvedélyességgel megfûszerezve; majd elengedi miközben utána szól.*
- Nem leszek napközben, csak este - bejárom a várost.
*Ahogy az álom kiment a szemébõl, úgy tért vissza feszültsége az elõtte álló feladat miatt. Lassan kikelt az ágyból, s felöltözött. Szélesre tárta az ablakát és kikönyökölt a párkányra. Nézte az éledezõ várost, s gondolkodott mihez is kezdjen igencsak szûkre szabott idejében a jelenlegi helyzettel.*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Miután a szolgáló nyomában felér szobájához egy rezet dob neki, majd belép a tágas helyiségbe és becsukja maga mögött az ajtót. Odalép az ágyhoz, és ledobja rá hátizsákját. Tenyerével kissé meglapogatja elgémberedett vállizmait és egy kicsit meg is mozgatja vállízületeit. Tekintve, hogy az este még messze nem igazán tudja mit csináljon, márpedig ma az estével fog csak igazán ébredni.*

<Talán nem ártana keresni valakit, aki majd megmasszírozza vállaimat még ez éjszaka elõtt. De akár csak egyszerûen körbe is nézhetnék a városban. Elég régóta nem jártam erre.>

*Ez utóbbi mellett dönt, és mindenféle berendezkedés elõtt kilép szobájából. Az ajtót ugyan bezárja, de tudja nagyon jól, hogy a Kobráknak ez cseppnyi gondot nem jelentene, mások pedig nem mernének betörni a szobájába egy ellenséges tolvajklán területén. Mivel a lakbért kifizette és nem csinált semmi törvényellenest, a Kobráktól nem kell tartania. Legalábbis az egyik fajtájától nem. A tûzkobráktól viszont nem árt. Tharr nem száll mindig más vallások híveivel. Sokszor, mint az utóbbi idõben is Sogron papjaira bízta az üldözésüket.*

<Csak nem lesz gondom a Sogronitákkal. Végül is a köznép berkeiben még mindig elég sokan tisztelik az Árnyak Úrnõjét, vagy angyalát Ilho-Mantarit. Amíg nem csinálok galibát, addig a nyilvánosság elõtt biztos nem intéznek el. Persze arra számolhatok, hogy követni fognak, hátha leleplezem nekik az itteni szektát. A balgák. Hahaha...>

*Morfondírozik e lépcsõn lefelé menet, és annyira belefeledkezik gondolataiba, hogy mikor leér még egy pillanatra el is neveti magát. Aztán gyorsan visszazökken a való világba, és a pulthoz sétál *

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Vagy két fertályóra elteltével ellökte magát az ablaktól. Tanácstalan arca lassan fancsali grimaszba fordult. Még soha nem érezte ennyire tehetetlennek magát. Úgy döntött nyakába veszi a várost, s egy napot rászán - majd csak akad valami ürügye, lehetõsége...

Oldalára felcsatolta rövidkardját, e nélkül nem tette volna ki a lábát szobájából. Magára öltötte kabátját, összefûzte, hátiját kezébe kapta, s kilépett az ajtaján. Bezárta maga mögött az ajtót, majd a kulcsot zsebervágta és elindult a földszintre.

Mivel már a nap jócskán felkelt, így ebben a napszakban kevés a vendég a Hóhérban. Így könnyen talál üres asztalt magának, miután egy könnyed rántottás reggelit rendelt magának egy kupa sör kíséretében leült egy sarokban lévõ asztalhoz. Hátiját hanyagul a mellette lévõ székre dobta, s várt a reggelijére. Míg várt lassan körbekémlelt, megfigyelte a bent tartózkodókat.... azt a kevéske vendéget.... csendesen beszélgetõ valószínûsíthetõen navor származású férfiakat, kik kupicát hörpintettek fel, egy magányosan üldögélõ csuklyás fazont a túlvégi sarokban, valószínûleg vár valakit, valakiket, a pultnál álldogáló ezüst-szürke, hímzett mirtuszkoszorú mintákkal díszített incongót viselõ, nemesi kiállású férfit is. Utóbbin kicsit megakadt a szeme, s talán kicsit jobban is megbámulta mint kellett volna, majd morfondírozva kényszerítve magát el is fordította tekintetét róla.*
<Te sem vagy egy félõs fazon... S ha az vagy akinek gondollak.... Remélem nem utánam kémkedik... Bah... miért tenné?... Biztos van jobb dolga is, s ha így is lenne, nem tenné közszemlére kilétét... Nah, jöhetne az a reggeli már, inkább ülnék egy vastag fekete bársony borítású könyv felett mint itt üljek, várva, hogy aztán olyat tegyek mit eddig még sosem... A fenébe, hogy ezt rámtukmálták... nem vagyok én kém... a pi**ába...>
*Arcán meglátszik morcossága, feszültsége türelmetlensége, s így egy kicsit riasztóbbnak is hathat a bal arcféltekéjét elcsúfító sötétlilás folttal, mely a homlokától egészen a szája vonaláig húzódik, s olyan formát ölt, mint egy égen futó villám vonala. Sötétszürke kabátját kioldja, így elõvillan világosbarna felsõje alóla, és a barna nadrágba bújtatott lába is. Jobb kezével - melyen csuklójánál egy piros kendõcske díszeleg - félhosszú, fakófekete tépett hajába beletúr kissé idegesen, látszik haja nem sok fésût láthatott eddig.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Nem volt egy fertály óra, mire kihozták a még gõzölgõ, friss rántottát a kupa sörrel. Kicsit kedvtelenül fogott hozzá, de hamar végzett vele. Már nem törõdött a pultnál álló alakkal, sem a többiekkel, minél elõbb útra akart kelni. Így is tett, miután felhajtotta a sörét - nagy lendülettel, tettre készen felállt az asztal mellõl, s miután táskáját magához vette gyors léptekkel elhagyta a fogadót. Egyenesen Cartiss on Wyemar "háza" környékére igyekezett - elõször egy rövid terepszemlére, majd pedig a tettek mezejére szándékszik lépni, ugyanis a határidõ nagyon közelít... *

//folytatás a Zadon kerületben//

[Raziel Carpathian]

*A pultnál rendel egy üveg iható vörösbort, majd az egyik üres asztalhoz ballag. Közben körbe kémleli a bent lévõket. A néhány iszogató Shuluri polgárt, a feltõnõen kocos fiatal nõt és az egyik sarokban ücsörgõ csuklyás alakot. Elõbbiek közül utóbbi érdekli a legjobban.*
<Lehet, hogy engem követsz? Hát kövess. Ahhova én megyek, oda úgysem tudsz utánam jönni. Persze lehet, hogy egyszerûen csak másra vadászol, vagy éppen senkire. Minden esetre este jól kell majd zárnom az ajtót.>
*Az elsõ üres asztalhoz érve, kényelembe helyezi magát majd, mivel jobb dolga nincsen gondolataiba merül. Kis idõ múlva megérkezik a bor, amit lassan kortyolgatva fogyaszt, miközben az elmúlt pár nap eseményeit értékeli magában. Lassan elfogyasztja az alig fertály óra múlva érkezõ reggeliét, majd a kocos nõszemély távozása után szeme sarkából figyeli a sarokban ûlõ csuklyás alakot. Hátha a nõ után "koslat". Bárhogy is legyen, még pár órát kénytelen az épületben tölteni, ha Istan Asszonyának tett "fogadalmát" teljesíteni akarja. A képességekért, amit tõle kapott, naponta órákat kell árnyékban töltenie, ha biztos sikerrel akarja használni varázslatait.*

[Kalmárfejedelem]

*A csuklyás alak nemsokára elhegyja az épületet. Láthatólag nem miattad jött. Az emberek pedig ugyancsak kezdenek szállingózni kifelé. Az utcában pedig egyre nagyobb kezd lenni a tumultus. Jó nagy tömeg hömpölyög végig a kikötõ felé. Nagy zene-bona kíséri a menetet és vallási jelképeket mintázó zászlók, meg termékenységi szimbólumok villannak elõ a tömegbõl.*