Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Lelököm magamról a párnát, s úgy fekszem hanyatt a plafont bámulva. Lassan az álmok világa sem nyújt menedéket számomra. Mindig gyötörnek, s egyre fáradtabb vagyok az ébredésekkor, mintha az üldöztetés valóságos lenne. Ahogy fekszem, és elmélkedni próbálok, eszembe jut, hogy mi van akkor, ha jelentésük van. Jelenteniük KELL valamit, csak lehet, hogy én vagyok túl vak. Visszaidézem magamban az utolsó jelenést, a hollószárnyakkal, s a felemás maszkkal együtt. Kutatni kezdek elmémben, hogy láthattam e már valahol ezt a jelképet. Vajon van e bármi jelentősége, s eddig csupán az erős félelemtől nem tudtam kellően figyelni rá.
Felülök ágyamban, s összekapom magam, bármennyire is fáradt vagyok. Mivel nincs másik lábbelim, szereznem kell egyet sürgősen. Kinyitom a szobaajtót, s megindulok lefelé az ivórészbe, szobámat azonban - mint mindig - most sem felejtem el bezárni. A pult felé tartok egyenesen, hogy a fogadóst keressem. Ha csak a fiú van itt, akkor magamhoz intem, s megbízom, hogy azonnal kerítse elő a tulajt, hacsak nem tud ő maga is lábbelit szerezni nekem. Amíg ő intézkedik, körbenézek a korai vendégek, s a korán kelők között. Tekintetem a felvigyázókat keresi, s ha megpillantom valamelyiküket, akkor felé indulok. Feltett szándékom, hogy megkérdezzem, mi történt az este folyamán az emeleten, ami miatt kénytelenek voltak elhagyni posztjaikat.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*Hiába is kutatsz még a maszkos jelképet nem láttad - sem mást ami ebben a "látomásban" megjelent.
Odakint már kipirkadt. A folyosón gyenge fényviszonyok vannak, de még így is észreveszed a macskát, amit már korábban is láttál lent az ivóban.
Nem jutsz el a második emeletre levezető lépcsőfordulóig, amikor veled szemben egy fekete egyenruhába öltözött fiatal férfi ballag felfelé a lépcsőn. Már látásból ismered, a szobák rendjéért felelős a harmadik emeleten.
Most egy pár cipő van egyik kezében, míg másikban apró holmik. Ahogy meglát köszönt kasztodnak megfelelően és két keze tartalmát nyújtja feléd.*
- Bocsásson meg uram, de ezt Amiryanna del Celsior küldi önnek!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Mirjam észrevehette a változást hamarabb, mert ahogy leültél az ágy szélére elédtérdelt és úgy fürkészte az arcodat.
Nem szól semmit, csak néz egyre fáradtabban, elcsigázottabban, s egyre szomorúbban.
Amikor elmondod neki, hogy nem mehetsz el, csak egy nagyon aprót bólint, de még mindig nem szól semmit. Csendesen feláll mellőled, majd lassan öltözködni kezd. Miután minden ruhadarabja felkerült az ajtóhoz lép, onnan visszafordul és csendben jegyzi meg.*
- Nem kérem, hogy elmondd. Ahogy látom úgysem tennéd meg. Még ezek után sem... ezek után sem bízol bennem.
*Nagy levegőt vesz, benntartja pár szegmensig, majd kifújja.*
- A Horgas Hóhér környékén, a főmólónál szokott lenni egy alig idősebb lány mint én. Tőle bármilyen információt megtudhatsz - rengeteg kapcsolata van. De .... vigyázz vele.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Megvonaglik ajkam. Ez most mélyen szíven talált. Kissé elfúló, bánatos hangon válaszolok Mirjamnak.*

-Bízom benned Mirjam. Vakon követnélek bárhová, ahogy eddig is vakon követtelek. Magamban nem bízom. Nem tudom mit hoz a jövő és nem kockáztathatom, hogy bajod essen. ...

*A lelkemet szaggató kíntól kissé fátyolos tekintettel nézem az ajtóban álló szomorú nőt, aki mindent megérdemel, ami e világon jó, de tőlem csak titkolózást kap.*

<Bárcsak elmondhatnám. Bárcsak mindent kitálalhatnék.>

-Köszönöm. Még ezek után is segítesz információforráshoz jutnom. ... Vigyázni fogok.

*Ismét lekókad fejem. Úgy érzem nem bírom már a felelősség és féltés együttes súlyát soká. Kényszerítem magam, hogy lassan felkeljek az ágyról és a szekrényhez lépve előveszem sebtiben berakott felserelésem. Lassan leveszem a fegyverövről a gyolcsokat és az alkar-, lábszárvédőket, hogy felcsatoljam őket. Nem tudok, nem merek Mirjamra nézni. Tudom, hogy most erősnek kell lennem, mert ha ismét rá nézek lehet soha többé nem tudok majd elszakadni a gyönyörű smaragdtüzű szemektől. Minden előtör és végleg magammal rántanám a sötötség és vérbosszúk világába.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Amikor meglátom a felfelé közeledő férfit megtorpanok. Első pillanatban arra gondolok, hogy mindjárt menekülnöm kell, s izmaim megfeszülnek. Amikor azonban a férfi megszólít, s semmi fenyegetőt nem érzek hangjában, kieresztek kissé, s ekkor pillantom meg saját holmijaimat. Csendesen veszem át őket, de szólni nem tudok a meglepettség miatt, csupán egy biccentéssel jutalmazom a férfit. Tűnődve nézem cipőmet, s az apróságokat, majd mielőtt eltűnne az őr, utána szólok:
- Üzent valamit...? - kis kivárás - ...Ami... - hangom zavartságról árulkodik - ...a hölgy üzent? - kérdezem még egyszer, kijavítva magam.
Bármilyen választ is kapjak a férfitól, kis szünetet tartok válasza után, de még nem engedem útjára. Felteszem neki az újabb kérdést:
- Meg tudná mondani, mi történt az este az emeleten? Kissé aggódom, hiszen itt bérlek szobát... mi volt az a rendbontás? - kérdezem kíváncsian, remélve, hogy választ kapok. Míg várok, belebújok lábbelimbe, hogy kimehessek az utcára a beszélgetés befejeztével.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: napfelkeltekor
_______________________________________________________________

- Nem Uram, nem üzent semmit a Hölgy.
*Második kérdésedre kissé meghökken az arca, de továbbra sem néz fel rád.*
- Bocsásson meg Uram, de én nem tudok semmilyen rendbontásról. Egy fertályórája kezdtem meg a mai napi munkámat.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Ahogy a fegyvereiddel bíbelődsz halkan hallod az ajtót nyílni és becsukódni - Mirjam elhagyta a szobát szótlanul, csendesen.
Egyedül maradtál - gondolataiddal, érzéseiddel.
Lassan felöltessz magadra mindent. Öltözködés közben észreveszed, hogy sebeid alig akadályoznak már (még 2 Fp-t visszagyógyultál) - lehet a kötéseket is le lehetne már venni.
Végigfut fejedben Mirjam szava, hogy a Horgas Hóhér előtti főmólónál... igen ám! De hol van a fogadó? Vagyis inkább, te hol vagy ebben az idegen, hatalmas városban...*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


"Hmm, nem terjednek valami gyorsan a hírek..." - gondolom magamban, s elég furcsának találom a dolgot. Minden esetre, az első kérdésre adott válasz nem valami jó jel. Legalább elküldhetett volna Tharr legmélyebb poklára...
- Köszönöm... még egy utolsó kérdés. Kijelentkezett a hölgy? - kérdezem, s remélem, hogy a válasz igen lesz.
Mikor már mindent tudok, gondterhelten indulok meg a kijárat felé, s azt tervezem, hogy az ablakom alatt futó utcácskába betérek. Aki olyan hirtelen menekülésre kényszerül, mint az az éjszakai csirkefogó, az akár még hibát is véthet. Mivel nem nagyon volt érkezésem aludni, abban bízom, hogy ha van is bármilyen nyom, akkor annak még ott kell lennie. Bármi... egy ruhadarab, egy elejtett mászóvas... akármi. Tüzetesen átvizsgálom a környéket, persze nem áltatom magam azért. Ha végzek, akkor megindulok a Gattear pompás épülete felé, mert erszényemből már majdnem teljesen elfogyott a pénz. Munka után kell néznem... Kicsit szokatlannak tűnik, s valószínűleg egy valamire való famor nem vállalná fel, amit én.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: napfelkeltekor
_______________________________________________________________

- Nem uram, a hölgy nem jelentkezett ki, és ... - *tétovázik el egy pillanatra* - és azt hiszem nem is áll szándékában. Estére ugyanis virágözönt kért a szobájába, hogy ahová csak tudunk rakjunk virágot, vázában, cserépben, bárhogy.
*Számodra ez nem egészen megnyugtató hír...
Ezek után senki nem akadályoz abban, hogy kimenj az utcára, s alaposan körülnézz.
Bárki is volt, a második emeleti ablak ahonnan láttad kb. 10 lábnyira magasodik föléd - és alig van kapaszkodó a falon.
Hiába kutakodsz, semmit nem találsz ami bárminemű nyomot adna az ismeretlen árnyra.
Nézelődsz még, ismét feltekintessz az ominózus ablakba, ahol meglátod Ami alakját. Pillanatok kérdése és a nő vissza is húzódik az ablak/szoba takarásába.
Ahogy elindulsz a Gattear épülete felé hátadban érzed ismét a pillantását addig, amíg az első sarkon be nem fordulsz.
Utad minden kitérő nélkül a színházhoz vezet, a hűvös hajnalban még az ébredező város látványa sem gyönyörködtet.
Egy fertályórás gyaloglás után a Gattear impozáns látványa eléd tárul, ahogy a Víziváros szélén egy nagyobb téren foglalja el előkelő helyét.
A környéken már eléggé jó forgalom van - bár inkább csak a dolgos emberek nyüzsögnek mint a szorgos kis hangyák.*

//A következő reagot kérlet a Vízivárosba írjad.
Köszi!//

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy Mirjam elhagyja a szobát úgy érzem, mintha örök éjszaka szakadt volna lelkemre. Egyetlen fényességes Napocskám elment. Nem tudom hogyan oldhatnám fel ezt a kínzó görcsöt, mely szívemet szorítja, így a feladataimra koncentrálok és gyakorlott, biztos mozdulatokkal öltöm magamra a felszerelésemet. A kötéseket megvizsgálom, ha nem nagyon látszódnak az ing alatt inkább fenthagyom még őket, emrt nem szeretném, ha egy hirtelen mozdulat hatására levedzni kezdenének a nyílt utcán. A vékony szövet biztosan csúnyán átázna, így legalább a gyolcsok felfogják majd az esetleges kellemetlenségek elkerülése végett. A dobótőröket rejtő hevedert az ing alá veszem, hogy ne legyenek szem előtt és reménykedem, hogy ha az inget nem tűröm bele a nadrágomba nem ütnek át nagyon a körvonalak. Mikor mindezzel kszen vagyok épp elindulok kifelé, de ahogy kinyitom az ajtót, félig kint, félig bent állva eljut tudatomig a felismerés. Ismét ugyan az a hiba, mint tegnap. Azt tudom mi az uticélom és azt ksi, hogy kit keresek, de fogalmam sincs én hol vagyok és merre menjek, ha nem akarok elveszni egy idegen nagyvárosban ezer meg ezer mérföldre hazámtól. Erre még magamat is meglepve hangos kacagásban, nevetésben török ki. A felhalmozódott feszültség, a megélt borzalmak és örömök mind-mind felszakadnak. Nem gondolkodok, hogy mit kellene csinálnom, nem kapok észbe, hogy kit zavarok meg ezzel a hahotázással. Csak egyetlen dolog tartja magát makacsul kissé zilált tudatomban. Ezt az egyet tisztán látom már. Mirjam nélkül végem van. Nem csak a lelkem miatt, hanem mivel ő az egyetlen, akit ismerek és tudja is mit merre találhatok meg ebben a hatalmas kődzsungelben. Visszatér a gondtalan, vidám mosoly arcomra, melyet oly sok év sanyarúsága és kínlódása sem tudott letörölni a kis pulykatojásról. Mégis egy röpke éjszaka alatt ez majdnem sikerült akarva/akaratlanul annak, aki talán egyetlenként-e világon igaán fájdalmat tudott okozni. Még visszapillantok a szobába, az ágyra, az ablak alá. Felsejlenek a történtek, minden egyes boldog pillanat-perc-óra, majd halkan becsukom az ajtót és elindulok a folyosón. Megyek amerre a lábam visz.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Magadhoz veszel minden felszerelésedet, s elindulsz.
Bár az éjjel rohamléptekkel, félhomályban közlekedtetek Mirjammal, de nagyjából megtalálod a házból kivezető utat. Igaz nem mentél keresztül azon a helyiségen ahol sokan voltak, de pár forduló és ajtó után az utcán találod magad.
Na most merre? Az út egy picit lejt. Felfelé mintha csak egy kaptafára készültek volna az épületek (teljesen egyformák), némelyik csak állapotában tér el a mellette lévőtől.
Lefelé sem másabb a helyzet, de mintha arra nagyobb lenne a mocsok, és nem látol az utcából pusztán vagy 50-60 lábnyit, ugyanis kanyarodik balra az út.
Az utca csendes, nem lézeng senki rajtad kívül erre, de "lentől" mintha lovak patájának hangját hozná a langyos szél.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

<Na most merre. Remélhetőleg jól okoskodom, hogy a kikötő felé lejt a terep hisz ellenkező esetben a partra kicsapó hullámok ivze a városban állna meg. >

*Kis zsibbadást érzek csupán lelkemben így viszonylag vidáman vonom meg a vállam és hátratett kézzel halkan fütyörészve indulok el lelefé a kanyargós utcán. Egyenlőre inkább az utca szélén haladok, hogy az esetlegesen feltűnő robogó lovasok ne gázoljanak halálra véletlenül. Nézegetem a házakat és most figyelmesebben vésem emlékezetembe az utat, hogy Mirjamhoz vagy legalábbis hitvesi hajlékunkhoz visszatalálja még akkor is, ha a kikötőt soha nem találom meg az ismeretlen rengetegben bolyongva.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: a déli órában
_______________________________________________________________

*Elindulsz lefelé az úton, s amikor a kanyarból kiérsz szemed elé tárul egy gyönyörű látvány: a város látképe nappali fénynél is csodálatos, sőt egyszerűen lenyűgöző, ahogy a sok karcsú toronyos ház mint a csipkés felhők az égen ezer és egy darabja osztják a területet anélkül, hogy éles határokat húznának a látképben. A város szélén ezüstösen csillan meg egy hatalmas - a városhoz képest - sík terület. Bizonyára az már ott a tenger.
A lovak patahangja alig kétszáz lábnyira lévő keresztirányú utcácskán hangzottak fel, még éppen elcsípted a lovaskocsi hátulját ahogy jobbra haladt el szép lassan, komótosan. Az utca egyenesen levisz a domb aljába, ami már láthatólag a népesebb helyeihez tartozik Shulurnak.
Egy fertályórádba telt mire leértél az aljba egy nagyobbacska térre érkezvén. Két cégéres épületet látsz, és a térről elvezető három kis utcácskát. Az egyik cégéren ollót véslz felfedezni, tű és cérna stilizált rajzával, míg a másikon számodra ismeretlen jelek ékeskednek az elég terebélyes rézlapon.
A tömeg nem nagy, de nem is kevés... dolgos kis embereknek néznek ki. Mindenki igyekszik valahová - ki üres kézzel, ki felpakolva mint egy málhás lovat szokás, van aki lovon ülve baktat az előtte szétnyíló tömegben, és néha feltűnik egy szekér, hintó - utóbbit a hajtó igen gyorsan vezeti át az alig 50 lábnyi széles téren, láthatólag nem tudna megállni, ha bárki is a lovak-kocsi elé kerülne*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

<Festői. Azt hiszem ez a jó szó rá. Mégis így egyedül már nem olyan szép. Majd egyszer megkérem Mirjamot, hogy nézzük meg együtt is, hogy tudjam mennyivel másabb édes kettesben.... Nem lesz ilyen. A mai elválás után nem hiszem, hogy valaha is látni akar még. Meg tudom érteni.>

*Az ismét feltörekvő érzések hamar lenyomják a kedvemet, de most koncentrálnom kell, ha el akarom érni a kikötőt. Így még a magaslati részről belövöm merre kell tartanom a víz irányába és elindulok. A forgalmas teret elérve balommal megfogom mindkét erszényemet mintha csupán a séta kényelmét akarnám fokozni azzal, hogy pihentetem a hevederbe akasztva kezem. A cégérekből az egyik valószínűleg a szabóé, de a másikról fogalmam sincs mi lehet. Erről ismét feldereng, hogy ha itt lenne hitvesem ő biztos tudna segíteni az eligazodásban. Mindezekből a bensőmben lejátszódó dolgokból természetesen nem mutatok a külvilágnak semmit. Kifelé a szinte ösztönös mosoly látszik csak. Folytatom az utam azon a kis utcán át amerre a tengert sejtem előzetes megfigyeléseim alapján. Vigyázok, hogy ne kerüljek se túl nagy tömegnyomorba, se pedig a robogó kocsik, lovak elé. Séta közben megkordul a gyomrom jelezve, hogy nem tartom valami jól. Már tegnap délután óta nem ettem semmit és az a fél kancsó gyümölcslé sem volt valami tápláló. Az üdítő gondolatára mitegy varázsszóra megérkezik a torokszárasság érzete is, hiszen inni sem ittam semmi mást.*

<Mit tesz a szerelem. Mindezt észre sem veszem, ha Mirjamot láthatom. Már az elég lenne, hogy elmúljon minden bajom. ... Koncentrálj! A lány elment és ez így van jól. Nem szabad, hogy elgyengülj! Azzal csak Őt is veszélybe sodornád és ezt nem teheted. Felelősséggel tartozol érte!>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: a déli órában
_______________________________________________________________

*Keskeny, alig két láb széles utcán indulsz el. Itt gyérebb a forgalom jóval mint a téren volt. Kosarakkal felpakolt asszonyok közlekednek többnyire - talán férjeiknek, családtagjaiknak viszik az ebédet - erre a gondolatra hangosan megkordul ismét a gyomrod.
A szűk utca koszos, és pár tíz méteres egyenes után ismét lejteni kezd, jó hosszan. Újabb negyed órás séta következik, és bizony egyhangú, itt nincsennek kereszterő utcácskák, ha valami lenne vagy előre vagy hátra - vagy maradnának a háztetők, csakhát azok bizony 4 láb magasságban kezdődnek.
Amikor kiérsz az utcából meglepődve tapasztalod, hogy arra a térre érkeztél amelyiken a Horgas Hóhér is áll. A téren nagy a nyüzsgés. A mólók felől rengetegen kígyóznak a város felé - valószínűleg egy újabb hajó futott be.
A fogadóra ránézve eszedbe jut, hogy pár napra ki van fizetve a szállásod és az étkeztetésed is - és ezért újabb gyomorkorgás a jutalmad. Sebtiben szétnézel, keresed a lányt akit a felszolgáló is mondott, valamint gyaníthatóan Mirjam is beszélt. Hogy is mondta a felszolgáló a nevét?.... Zizi?... nem Zizzent!... Igen, bevillan, ezt a nevet mondta - Zizzent.
Hiába viszont a kötelesség, korgó gyomrod újabb üzenetet küld, s a szád szárazsága most már egyre jobban kezd zavarni - úgy érzed lassan taplót köpsz a folyadékhiánytól.*