Shulur - Víziváros - Gattear

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 92.nap, éjszaka
_______________________________________________________________

- Áh... a szék még kényelmetlenebb mint a föld. De nézd csak... - *ezzel feljajtja az ágyról a takarót, leveszi a lepedőt és két darab szalmával kitömött "matrac" van a kereten. Az egyiket leemeli, neked nyújtja.*
- Oda teszed ahová jól esik. Húzzunk össze bútort, már amit tudunk... - *megcsináljátok a fekvőhelyed. Kapsz egy vékony plédszerűséget és egy párnát is. Tisztára kényelmes lett.
Elrendezkedtek, majd aludni tértek mindketten. Álmodnál mint minden éjjel, de... ma nem volt hozzád kegyes az Álomúrnő. Mikor felébredsz már pirkad. Tod még alszik az ágyában. A kinti zajok igazolják, hogy már vannak akik dolgozni indultak a piacokra, egyéb helyekre, ébredezik a város dolgos rétege.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Bár meglehetősen korán van, nincs miért visszafeküdjek. Az éjjel nem hozott gyógyírt, így inkább tettre sarkallnak a mai nap teendői. Mivel délben esedékes a találkám - izgatottan gondolok rá -, úgy döntök, hogy a korai napszakot választom a nyomozásra a könyvtárban. Ekkor van a legnagyobb esélyem arra, hogy elkerüljem az esetleg betévedő nemeseket, valahogy nincs ínyemre egyel sem találkozni. Megigazgatom magamon a ruhát, ellenőrzöm, hogy minden rendben van e rajtam, kihasználva, hogy Tod még az igazak álmát alussza. Az álca teljes, továbbra is megtartva a látszatot. Kicsit tétovázok, de úgy döntök, hogy itt hagyom a csomagomat. Ekkor ismét eszembe jut a dél után esedékes találka... ismét lehajolok, s fegyveremet, hangszeremet mégiscsak magamhoz veszem, pénzes szütyőmet - ami igencsak lapos -, gondosan elhelyezem ruhám redői közé, az övemre kötve, nehogy leakasszák. AMikor elkészülök felkeltem - talán a neszezésre már amúgy is ébredező - Todot.
- Indulnom kell cimbora - mondom halkan -, a csomagomat viszont itt hagynám megőrzésre ha nem bánod.
- Csak délután tudok érte jönni, jó lenne tudnom hol talállak meg - nézek rá, s megvárom míg észhez tér, s felfogja, amit hallott.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Tod házában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Nem kell felköltened Todot, mert amikor már majdnem elkészülsz felébred magától. Kicsit álomittasan néz rád, majd megtörli szemeit.*
- Attól függ, hogy mikor végzel; délutánig a Zöld teaházban leszek a sétányon. Aztán haza jövök.
*A Zöld teaházat ismered. A Calowyni Hõsök sétányán található, közel a déli kapuhoz. Szép rendezett, de a nemesek mégsem szeretik - talán mert áraiban a sedularoknak kedvez jobban, így a vendégség összetétele többnyire ebből a rétegből tevődik ki.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Ahogy Tod felvázolja a napját, pillanatra megdermedek. "Vajon pusztán véletlen egybeesés, vagy okkal történik mindez?" - merül fel bennem a gondolat. "Nem hiszem el, hogy a találka helyszíne épp a közelben lesz..." - hitetlenkedek, de továbbra is szigorúan magamban. Tovább folytatom a félbemaradt-lelassult mozdulatot, majd az ajtó felé indulok.
- Akkor délután lehetséges, hogy ott találkozunk... így vagy úgy... de hallani fogsz felőlem - mondom kissé titokzatosan.
- Köszönöm, hogy meghúzhattam magam éjszakára, jövök neked egyel... - mosolyodom el, majd kilépek a lépcsőházba, s becsukom magam mögött az ajtót.
Az utcán sétálva Ami jut eszembe, vajon hogyan fog megtalálni... A könyvtár felé közeledek, s kicsit elmosolyodok magamban. Nem lennék meglepve, ha a Küldött mutatott volna utat tegnap este, s valóban egy találkán veszek majd részt a jelzett helyen, csak éppen hívatlanul... Izgatottan lépek a nagy könyvtár bejárata elé, s bebocsájtatást próbálok nyerni e korai órán az épületbe.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Tod házában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, reggel
_______________________________________________________________

- Ne köszönd Arnan! Lehet még én is szorulok majd rád egyszer...
Hát, akkor délután majd találkozunk, ha más nem jössz a cuccodért.
*Tod nem kelt fel míg kiléptél az ajtaján, bizonyára úgy gondolja, hogy van még ideje lustálkodni.
Te viszont nyakadba veszed a várost és igyekszel a nagykönyvtárba. De melyikbe is?

A Calowyni Hősök Sétányán, a főbejárattól nem messze található a híres Kékkönyvtár - el sem lehet téveszteni kék márvány sziluettjéről. Viszont ide bejutni igen nehéz, és busás összeget kell fizetni valószínűleg.

Ismersz még egyet a Zadon kerületben, ahol a könyvtár szó szerint értendő - a világ szinte bármely részéről irodalmi műveket őrizgetnek itt, legyen szó nagy terjedelmű regényről, vagy pár soros versről, de a népek dalai, legendái sem hiányoznak a repertoárból. Itt már jártál. 10 rezet kérnek a belépésért és ezért cserébe annyi időt tölthetsz el bent, amennyit csak szeretnél. Akár még másolhatsz is, ehhez vehetsz a könyvtáron belül papírt és íróeszközt is.

Ami viszont kellhet neked kellhet, az a Vér téren található Közkönyvtár, bár inkább az irattár nevet kellene viselnie, mert bár itt is fellelhető pár ezer könyv, melyet akár haza is vihetnek a fizető vendégek, de ugyan ebben az épületben működik Shulur hivatalos irattára is. Itt több száz évre visszamenőleg megtalálható szinte bármi, amit papírra - hivatalosan - vetettek. Adás-vétel, adomány, ajándék, birtoklás, házasság, halálozás, öröklés, s még amit csak el lehet képzelni. Itt még nem jártál, de hallottál róla.
Azt viszont tudod, hogy a Vér teret Tharr papjai és különleges vérlényeik vigyázzák, rendszeres napi akasztások folynak az egyik szegletében.*

//Ha a Vér térre igyekszel, akkor a következő reagot kérném oda írni.//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Cynthar
Helyszín:
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Négy napja volt, hogy megtudtad mestered elment. Az a hír járja, hogy felhagyott a tanítással, s minden mással - bár ezt eddig nem erősítette meg senki számodra.
Három napja kaptátok meg Yarával együtt azt a fém gyűrűt fegyvereitekre, mellyel a még tanuló növendékektől különböztetnek meg benneteket - tudod, ország szerte, bárhová is vezényeljenek. Igen, ez jelenti azt, hogy teljes értékű taggá váltatok; egyedül, felügyelet nélküli munkára felkészítve.
Két napja utazott el Yara. Legalább is ezt mondta Nigul mester: "Elküldtük az északi határhoz. Neked más feladatot szántunk. A részleteket később fogom veled megosztani."
A tegnapi nap gyakorlással és pihenéssel telt el számodra. Viszont még mindig felsejlik az, hogy többször éreztél kutató tekintetet a hátadban, mintha figyelnének - de ennek sehol sem találtál nyomát, csak az érzékeidben.
A mai nap...
Szűrt fény jut el az ágyadig a szobád egyetlen ablakának behajtott spalettája mögül. Már virrad. A környék csendes, nem is lehetne más - hisz itt a Víziváros szívében ahol mondhatni felnevelkedtél, éled meghatározott életed nincsennek utak, ahol a nyüzsgő városi nép zsivajkodhatna ily korán. Itt egy-két csónakkal, ha találkozik az ember fia-lánya. De ezek is többnyire bennfentesek - itt engedély nélkül tartózkodni igencsak veszélyes az ember egészségére nézve.
Az ablakon túlról halk csobbanás hallatszik ütemesen, mi közelít szobád felé, majd egy pont után távolodik. Megtörtént a külső gyűrűben az őrségváltás. Ilyen tájban szoktál felkelni és nekikezdeni a napnak nyugalmasabb időkben. Ezt bizonyára más is tudja, mert ahogy felülsz az ágyadon kopognak az ajtódon. Kop-kop-kop - szünet - kop-kop - szünet - kop. Klántag keres és hivatalos ügyben - ezt jelenti a hármas megszűnő kopogás.*

[Cynthar]

(Cynthar)

Csodálatos ébredésemmel, különleges kompozícióban lappang bennem az érzelmek kavalkádja, ahogy a virradó nap szűrt fénye megérint. Büszkeség: a kiérdemelt fegyvergyűrű viselete ajándékoz olyan érzelemmel, amitől úgy ébredek; mint azok akik életük céljához értek, de hamar rá döbbenek, hogy eztán sem lettem céltalan, talán csak egy korszak lezárult. Keserűség: a "családom" elvesztése sajdít belém olykor. Hai-mey mester, Morgena kegyeltje, kire pótapámként tekintettem; mindenemet tőle kaptam, s remélem, hogy találkozok még vele, hogy megköszönhessem neki a hivatásomat. Yara testvérem; a keleti démon, aki mindig színt vitt életembe; sajnálom, hogy távol sodorta tőlem a sors és csak a legjobbakat kívánhatom neki. Zakhadis testvérem... ki életét adta a klánért. Lelkéért egy öreg litániát idézek magamban;

<"Ilho-mantari, segíts neki, hogy szállhasson szabadon és messze; hogy égi útját rossz ne rekessze." Nyugalmat és békét a lelkének!>

Nélkülük már semmi sem lehet a régi. Az ismeretlen új korszakkal pedig némi izgalom is felfedezhető a kavalkádban, de az inkább örvendetes érzés, mert az alkalmazkodást már megtanultam; hisz abban nőttem fel... Nyújtózok egyet ágyamon, friss elmém a szokásaimat várja el tőlem -kelj fel és járj, meditálj, tökéletesítsed a tudásod- Első gondolatra, a szobámat szeretném fürdetni a hajnali fényben. Indulnék is az ablakot nyitni, de pillanatnyi lustaságom hatására, még ágyamban ér a jelszerű kopogtatás.

<No csak, talán fontos lehet, hogy ily korán keresnek...>

-Egy pillanat, rögtön nyitom!

Papucsomba bújok, magamra kapom köntösöm, az ajtóhoz lépek. A zárban veszteglő kulcs fordítására egy kis kattanás hallatszik, ahogy nyelve hátra siklik, majd résnyire nyitom az ajtót és kémlelem a korai vendéget.

-Tessék.

Szobámba invitálom a klántagot és aztán visszacsukom az ajtót, de már nem kulcsra. Mielőtt a mondandójához fogna, az ablakot gyorsan kitárom a hajnali fénynek.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Cynthar
Helyszín:
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Kinyitod az ajtót, egy fiatal tanonc áll előtte. Megadja a szokásos tiszteletet mozdulataival.*
- Jó reggelt! Nigul mester küldött ezzel az üzenettel. - *és átnyújt neked egy tekercset, melyen pecsét is pihen - a mester saját pecsétje. Ezzel az ifjú távozik is, nem kíván beljebb menni - bizonyára dolga van.

"Cynthar!

Vedd magadhoz csak a fegyvereidet és azonnal jelenj meg a Fekete teremben!

Íródott az Úrnő akaratából Nigul mester keze által."

Ezt tartalmazza a kis papíros. Viszont a Fekete terem... Szerencsédre ott még nem jártál attól függetlenül, hogy pontosan tudod hol találod. A Fekete terem nem más, mint a legsötétebb és talán a legrémisztőbb helye a szervezetnek. Bár ide nincs bejárása egyetlen növendéknek sem, de azért hallani ezt-azt róla. A kínzás legváltozatosabb formáival találkozhat az oda betévedő, de hallottál már kibelezett járkáló hullákról is sötét mélyéből. Mondják van ott egy öreg boszorkánymester és élve nem ad ki keze közül áldozatot, ha csak nem parancsolják neki. És hallottál már olyanról is, hogy egy-két engedetlen tanonc "véletlenül" betévedt oda... többé nem kerültek elő.*

[Cynthar]

(Cynthar)

A kitárt ablak fényénél -némi friss szellőt is remélve- futom végig a levél sorait, majd azonnal a ruháimba bújok, mivel mégsem köntösbe szeretnék megjelenni a hírhedt teremben, aminek hírétől a hideg futkos hátamon egy pillanatra. Gyakorlott, gyors mozdulatokkal öltöm fel a viseletem, néhol kicsit elkapkodom, az ágyamat be sem vetem, a köntösöm el sem teszem, a fegyvereimhez mégis a szokásos tisztelettel nyúlok. Remélem, hogy az "azonnal" -ba belefér még az a két perc, amit az öltözés elvesz. Az ágyam fölé -fekve is csak karnyújtásra- függesztett hosszabbik penge tokja, fegyverkantárhoz van szíjazva, ami az ágy felső támlája alá lóg. Nyúlok a kantárért, majd egy pillanatra a szerelés új ékével -a bizonyos fémgyűrűvel- kényeztetem tekintetemet, aztán leakasztom a falról és máris belebújok, hogy hátamon tudjam. A tradicionális pengét, tokjában, a párnám alól halászom ki és gyorsan kiviharzok az ajtón, majd kívülről kulcsra zárom és a kulcsot zsebre vágom. A pugossot már menet közben csatolom a jobb combomhoz. Az ingem és a mellényem gombjaival csak ezután foglalkozok, amint egyre gyorsabb ütemben, sietve tartok a Fekete terem hírhedt színterére...

<Hmm... A Fekete terem... vajon mi vár ott rám? Remélem nem kések túl sokat...>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Cynthar
Helyszín:
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, reggel
_______________________________________________________________

*A terem ahová igyekszel valójában két szinttel a föld alá van besüllyesztve egy kis útvesztő végén. Egyrészt, hogy kevesen fedezzék fel, ha netán lenne ilyen szándéka valakinek, másrészt, hogy a "vendégek" ne találjanak ki olyan könnyen. Mindkét szinten posztoló őrség simán tovább enged, csak egy fejbiccentés jelezte köszöntésüket.
Pár perc és el is éred azt a tömör vas ajtót, mi rejti a Fekete termet. A folyosón elhelyezett fáklyák táncában az árnyékod különös táncot jár az ajtón, mely néhol hol teljes sötétségbe hajlik, hol vörösen izzik látszatra.
Itt már nincs őr. Csak le kell nyomni a kilincset és belépni a kitárulkozó ajtón.
És ahogy nyílik befelé a vasajtó úgy tárul szemed elé a nagy... sötétség. Ugyanis ott bent lehet még az orrodig sem látnál. Egy gyertya, mécses, fáklya, lámpás... semmi sem ég. Sőt. A folyosóról elvileg szűrődnie kellene be fénynek a nyitott ajtón - de nem, mintha a küszöbön át már nem érne a fénykéve.*

[Cynthar]

(Cynthar)

A terem ajtajából a sötétségbe meredve, egyre kevésbé zavar, hogy az azonnal dacára, két percet is vesztegeltem az öltözködéssel, mielőtt e szörnyűséges helyre, balga mód siettem. Sőt mi több, örülök, hogy a szokásos viseletemhez tartozó alkarvédőimet is felkaptam gyorsan az incogno alá. Na de a parancs az Parancs... Most bánom csak igazán, hogy Hai-meytől a lekötözött szemmel való vívást, nem szorgalmaztam elsajátítani, vagyis másra terelődött az érdeklődésem. Emlékeimből rémlik a spamagitor okító mondása: "Aki vakon helyét állja, az képes csak igazából meglepetéseket osztani. A sötétség rejti tested, s orvvá teszi a pengéd minden döfését." Talán evvel folytatódtak volna a leckéim, ha... na mindegy. Most a jelen valóság iszonyata ébreszt ki az emlékekből, ahogy jeges görcsöt érzek a zsigereimben. Igen, izgalmat érzek...
Első gondolatra, logikusnak tűnne egy fáklyát ragadni a folyosóról, de odabenn... teljesen elvész a fény. Nem hiszem, hogy bármi hasznát venném és a bent lakozó rémek talán nem néznék jó szemmel -ha egyáltalán szemmel néznek- hogy a folyosó rendjét felborítva, egy onnan nyúlt fáklyával közelítenék. Elvetem tehát ez ötletet. Valamilyen sötétség varázsra gyanakszom. Eszembe jut, hogy a híresztelések szerint, az ide jogtalanul betévedők, milyen pórul járnak. Előveszem a Nighul mester által írt pecsétes levelet, amivel bizonyítani tudom, hogy én parancsra jöttem, s nem jogtalan. Sóhajtok egyet, majd belépek...
Visszanézek, hogy legalább kilátni-e az ajtón... Teszek néhány lépést míg koncentrálok a hallásom felélesítéséért. //Érzékélesítés 4Pp=+40%//

<Kegyelmes Quassana és Csendet Vigyázó... most legyetek irgalmasak hozzám.>

-Nighul mester parancsára, szolgálatra jelentkezem... Cynthar!

Mondom a vakságba, miközben balomban a levél és jobbom pedig a pugoss markolatán.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Cynthar
Helyszín:
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Nem. Hiába nézel vissza az ajtóhoz, Még csak az ajtót sem, de a folyosón világító fáklyákat sem. Sűrű, nehéz, sötét massza vesz körbe. Ahogy pár lépést teszel döngve csukódik be mögötted a fémajtó. A csattanás csak úgy visszhangzik a Fekete teremben.
Hangosan közlöd jöveteled miértjét, de válasz nem érkezik egyből.
Pár susogást hallassz, meg erőtlen nyögést, zihálást valahonnan elölről, de ennyi.
Aztán egy nyugodt, eddig nem hallott férfi hang hasítja át a sötétség szövedékét tőled jobbról érkezvén, de ebben a nyugodt hangnemben annyi fenyegetést vélsz kiérződni, mint eddig hallottál összesen életedben.*
- Esküdj a Klánra, a Csendet Vigyázóra, mestered és saját becsületedre, hogy e falak közt történtek itt is maradnak, lelkedben eltemeted, s azt akarattal felszínre még csak töredékében sem kevered fel.
*Egy újabb elhaló zihálás a távolból, s susogás immár a hátad mögül. Valami ellebbent a fejed felett az ajtó irányából előre, érezted szárnyai(?) által okozott légáramlatot.*

[Cynthar]

//Levontam 4 Pp-ot a hallás 40%-os élesítésére//

(Cynthar)

Ha már látásomra nem hagyatkozhatok, legalább egy percig, felfokozott hallásommal próbálok tájékozódni a sötétben. A hátborzongató hangok hallatára is nyugalmat színlelek, mivel úgy vélem, hogy a vakságom ellenére engem bizony nagyon is jól látnak. Nem szabad a fejem elveszítsem. Megpróbálom izgalmamat kontrollálni és lassan elvándorol jobb kezem a pugoss markolatáról, s hátam mögött bal csuklómba kapaszkodom vele. Bal kezemben pedig továbbra is Nighul mester levelét tartva úgy állok ott, hátratett kezekkel. Még csak az kéne, hogy félre értsék a mozdulataim. A bejelentkezésemet követő tétova csend, egy kicsit elbizonytalanít abban, hogy létezik itt értelmes létforma... Majd hidegvérű felszólítás hasít az elmémbe, minek hallatára, teljes kiszolgáltatottságomban a hang irányába fordulok. Az Ikrekhez való hűségem és a jelen helyzetem hatására, eszemben sincs ellenkezni. Pillanatra megrémít a fölöttem elsuhanó jelenség, amitől megrendülök. Más helyzetben, biztosan fegyvert rántok, ha ilyesmit tapasztalok, de az itt végzetes volna. Erőt véve magamon, meghajlok az idegen felé és jól hallhatóan adok választ a felszólítására.

-Mindenre, mi szent és fontos szerény életemben, esküszöm, hogy önszántamból nem adom ki a Fekete terem titkait... az Árnyékúrnő úgy segéljen engem!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Gattear
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

- Nem, nem oly előkelő helyre megyünk, de amit láttam belőle hangulatos ki étterem. - *nyugtat meg Leonas, hogy nem valami pöpec famoroknak fenntartott helyre visz vacsorázni.
Közben a kocsitok eléggé jó tempóban tud haladni ebben az esti időszakban. Bár igaz, hogy kinézve az ablakon látod, hogy itt Shulurban is az esti óra nem jelenti azt, hogy mindenki bezárkózik házába - itt is nyüzsögnek az utcán, de viszont a napközbeni gyalogos forgalmat most jobban felváltotta a kocsis-lovas forgalom. Ennek köszönhető, hogy csak ritkán lassít hajtótok. Megállni is csak egyszer álltatok meg rövid időre - ekkor egy cirádás, négy lovas kísérettel ellátott kocsit engedtetek el egy nagyobb kereszteződésben. Lefüggönyözött ablakain nem láttad, hogy miféle nép ült benne, de biztos vagy benne nemes(eke)t szállított.
Az út valamivel tovább tartott mint egy fertály óra. Ezalatt az idő alatt megtudtad Leonasról, hogy szeret utazni és újat tanulni. A híreszteléseknek inkább maga néz utána, hogyha számára érdekes dolgot hall, nem nagyon hagyatkozik a szóbeszédre. Ezért is jött el ide, Toronba. Megtudtad róla, hogy járt már az államok közül Erenben és Erigowban is népi legendák nyomában.
Téged is kérdezgetett arról, hogy mi célod van a közeljövőben, vagy hosszabb távon, de arra ügyel - észrevetted -, hogy fájdalmas emlékeket most ne kavarjon fel benned a társulat tagjaival kapcsolatban; csak érdekli, hogy mit tervezel hosszabb távon Toron határain belül.
Így elbeszélgetve nem tűnik hosszúnak az út a színházig, ahol is egy enyhe döccenéssel áll meg a kocsitok, majd nem sokkal később már nyílik is az ajtó. Leonas leszáll, majd kezét nyújtva lesegít téged is a kocsiról, s csillogó, érdeklődő tekintettel fordít a színház - a Gattear - épülete felé.
A színház maga egy téren helyezkedik el. A tér a negyed központjában található, több oldalról több kisebb híd köti össze a térséget a városrész többi épületszigetével. Most legalább már látod miért hívják ezt a városrészt Vízivárosnak. A kisebb szigetek között akár méteres csatornák is vannak. A téren körbenézve több épületet is látsz, mely hatalmas, jól karbantartott épületek képét sugározzák feléd, több ablakból még most is, e késői órán világosság szűrődik ki.
A tér közepén egy emlékműt, szobrot látsz. A saccra 7 lábnyi magas óriás kezében papíros, másikjában penna. A kecskeszakállas alak hideg szemei a távolba révednek, mintha valamilyen messzi munkálatot dokumentálna éppen. Szobrának talapzatán toroni nyelven írt rövid szöveg emlékezik meg munkásságáról.
A tér maga macskakövekkel van kirakva, keleti oldalán áll a Gattear épületegyüttese. Széles, körívben felfutó lépcsőn léphettek majd be a nagy kétszárnyú kőrisajtón.
Az épület jelenleg több száz fáklyával van kivilágítva kívülről, szemet gyönyörködtető látványban részesít mindenkit, aki rápillant. Tucatnyi és tucatnyi hozzátok hasonlóan kiöltözött ember igyekszik a lépcsők felé - ők már bizonyára nem először látják így ezt az épületet. Férfiak és nők sokasága, kellemes baráti toroni nyelven folytatott cseverészéssel igyekeznek az épület felé. Öltözködésetek nem lóg ki a helyiek közül ahogy végigméred a nagyon is vegyes társaságot, de persze látsz visszafogottabb és bizony dívásabb ruhakölteményeket is sajátodhoz képest. Ami feltűnik, hogy a kiöltözöttebbje - a hölgyek, és az urak is - bizony sminkelve vannak, számodra érthetetlen módon, de bizonyára helyi szokás lehet a felsőbb rétegekben.*
- Nos, remélem tetszik Xylina... Hát, ha készen állsz, akkor menjünk mi is beljebb... - *invitál Leonas, arcáról sikít, hogy férfi léttére ő is izgul igen csak.*




_______________________________________________________________
JK: Cynthar
Helyszín: A Rejtekhely - a Fekete terem
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, reggel
_______________________________________________________________

- Legyen hát úgy...
*Tőled talán 10-15 lábnyira lassan derengeni kezd valami halovány fény, hogy mitől az egyenlőre rejtély. Egy testet látsz egy asztalra lekötözve lábak és karok nélkül. Azt még ebben a derengésben is kiveszed, hogy az asztal körül vér mocskolja be a padlót.
Bár láttál már hullát, öltél is, megtanítottak fegyelmezni önmagad, de jelenleg az utolsó erőfeszítéseid is szükségesek, hogy ne cselekedj olyat, melyet megbánhatsz, vagy netán a halálodba nem sodrod önmagad.
Mielőtt elindulhatnál felé a fenyegetően nyugodt, ismeretlen férfi újra megszólal.*
- Mond el nekem, hogy mi történt azon az éjszakán. Ne hagyj ki egy részletet sem, mert aki hazudni mer nekem így jár. - *és erre a mondatra a test körül élesebb fény keletkezik. A kéz és láb nélküli test, mely még zihál és hörög néha, ismerős - Yara az.*

[Navaratna]

(Xylina)

//a kyr szót szándékosan írom karim beszédében kírnek, mert mindig hangsúlyosan, elnyújtan ejti a hosszú í-t//

Szívesen hallgatom, mit árul el magáról. Megjegyzem magamban, van annyi sütnivalója, ne dőljön be a pletykáknak, ami jó tulajdonság. Amikor rám terelődik a szó, eltűnődöm, és körülbelül annyit osztok meg vele, hogy a dolgok váratlan alakulása előtérbe hozott valami olyat, amire évek óta nem gondoltam. Többek között azt, talán fel kéne kutatni toroni gyökereimet:
- Mióta itt vagyok, többször is összekevernek a helyi nemesség tagjaival, akiket, ha jól ejtem ki, "kíreknek" neveznek. Mindezt azért, mert a hajam színe és az arcélem rettentő hasonló az övékéhez. Nem tagadom, igazuk lehet, mert a vérszerinti szüleimet nem volt szerencsém ismerni, de azt hozzátenném, szemtől szembe nem nagyon láttam kírt. Távolról meglehet, de nem nyílt módon jobban megnézni őket, főleg azért nem, mert nem illik. Első órán a tanárom erre külön felhívta a figyelmem: ha tiszteletlenül bámulok, az akár az életembe is kerülhet, ha az éppen bámult nemesnek rossz napja van. Vagy rossz nap se kell hozzá? - ráncolom a homlokomat. - Lényegében ez a fő ok, ami miatt még nem ültem fel az első haza tartó hajóra, és első lépésként beiratkoztam ugyan abba a tanodába, ahol téged is láttalak. Kínos lenne kimondatlan helyi tabukon elvéreznem. Attól, hogy külhoni vagyok és nem ismerem a szokásokat, senki sem fog rám elnézőbben tekinteni. Ez Erionban sincs másképp.
megérkezünk, a színház felé kísér.
"Na, valami hasonlót érezhetnek az úrikisaszonyok az első báljukon, amit én most."
Hunyorgok a sminkek láttán, közelebb is hajolok Leonashoz:
- Te tudod mért vannak így kikenve? Elég... bizarr. Főleg, ami a férfiakat illeti.
"Azt mégsem mondhatom Leonasnak, ilyet csak hímringyókon láttam... Nem, ilyet rajtuk sem."
Megszorítom Leonas karját, nehogy a nagy izgulásban el találjon alélni:
- Ahogy apám egyik cimborája mondaná: most ugrik a majom a vízbe.
"Gőzöm sincs arról, mi az a majom. Rémlik, egyszer elhozott egy hangos, pimasz, hosszú farkú jószágot, de nem lett belőle kedvenc."