*Arcom rezzenéstelen mosolyba fagyva marad a kiabálás és a káromkodás hallatán, de szemem ide-oda jár, hoyg felmérjem honnan érkezik a emgtorlás. Valahogy nem tudom elhinni, hogy egy ekkora városban senki ne beszélje a közöst. Mintegy kellemesen megvakargatom a hasamait eközben a poncsó alatt. Ezt kihasználom, hogy a dobótőrökre tegyem a kezem biztos, ami biztos. A csuhás alak sem kerüli el a figyelmemet, de inkább nem szólok csak követem a lányt a sikátorba.*
-Te nem vagy magadnál.
Elég, ha csak egy ember értette miket karattyolsz és hamar valamelyik szeméthalom alatt találhatjuk magunkat. 
*A zsebbenyúlás nem nyugtat meg őszintén szólva. Nem hiszem, hoyg engem akarna megtámadni, de azért figyelem mi sül ki ebből, mert azt biztosra veszem, hogy jó oka van a nyúlkálásra. Ha más nem biztos vannak "őslakói" a sikátornak, akik nem szeretik a területükre tévedőket.*
<A bűzös sikátorok mindenhol ugyan olyanok.
>
Megnyudodhatsz nem csak a csuhás értette, csak mások... hm... inkább mentek a dolgukra. Egy hülye miatt senki nem akar bajt a fejére, én pedig tudom, hogy meddig mehetek el.
Különben incselkedhetsz jó tizenöt hüvelyk acéllal! ... Te meg maradj az Angyalkádnál, ha már ennyire jól tudod Ő mekkora és Ő hogy szereti. Biztosan téged szokott próbálgatni mostanság vagy ez már hosszútávú kapcsolat köztetek?! 
*
Ha öt nyár óta próbálgat az már annak számít? - *néz rád kíváncsian, és egyáltalán nem zavartatja magát, hogy sértegetni akartad.
Hátratekintek és egy pillanatra késztetést érzek egy-két dobótőrrel lassítani az üldözőket, de valami azt súgja most legyen eszem és elégedjek meg az űzött vad szerepével. Így csak tartom az iramot és követem Zizzentet.*
