Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Várva a nagy igazságokat követem a nőt. Az asztalhoz érkező Ran kíváncsi tekintetére éppp mondanék valamit, mikor meghallom a kért ital nevét felszalad a szemöldököm és kutatón figyelem a kocsmáros reakcióit. Majd kis mosollyal leadom én is a rendelésemet.*

-Én egy gyümölcslevet kérek.

<Hmm. Ezek szerint átvertek. Mindkettőnket. Node talán ez is kellett ahhoz, hogy úgy sikerüljön a csodás egymásra találás az én Mirjamommal, mint ahogy végül sikerült. >

*Még eszembe jut, hoyg emgemlítsem-e Rannak az információigényemet, de ezt akkorra halasztom, amikor már nincs velem Zizzent. Végül türelmesen várom az üdítőt és a nagy kipakolást.*

[Hakea Ello]

Nem tötyörészik sokat, rövid szaglászás után lehúzza a felest, mintha vizet inna. Szeme az erős ital hatására ugyan még jobban bekönnyezik, de helyben kifizeti a tíz rezet.

-Még meggondolom, egyenlőre ennyivel tartozom önnek.

Kicsit arrébb áll, hogy a többi vendég könnyebben hozzáférjen a pulthoz, de nem felejti el a csapos furcsa tekintetét.

<Furcsa alak. Nem örül a vendégeknek, barátságtalan és még drágán is méri az italt. Hm...lehet, hogy más áll a dolog mögött? Érdemes figyelni.>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Miro
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*A rövid szaglászás eredménye, hogy már ennyitől könnyezni kezd a szemed, orrodban meg fanyar, de valami bivalyerős szesz szaga tódul be. Nem lacafacázol vele egyszerre lehúzod, a kocsmáros kissé meghökkenve néz, majd még figyel pár szegmensig. Először nem is érted miért nem volt ez annyira erős...
Gondoltad elsőre. Viszont mire a poharat lerakod a pultra érzed, hogy szád, torkod mintha tüzet akarna hányni - csíp és mar is még hozzá belülről valami... az egész nyelőcsőd tűzbe borul ezek után, majd a gyomrod tájékán zubogást észlelsz... ennek vagy hányás lesz a vége... de nem - pár pillanat múlva egy emberes büffenés hagyja el ajkaidat, és a szádból kiáramló gőz még jobban könnyezésre késztet.*
- Kisasszony inkább üljön le egy székre... - *hallod a a fogadós hangját magad mellől, de mégis olyan távolinak tűnik. Azt érzed le kell ülnöd, szétnézel és szerencsédre van tőlled úgy 10 lábnyira egy szabad asztal - csak odáig még el is kell jutni valahogyan.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Ran rád már rezzenéstelenül tekint, nyugtázza a rendelést, majd a földszintre felmegy.*
- Szóval azt akarod tudni, hogy kik voltak azok ott a sikátorban... hm... Egy feltörekvő vérengző banda. Csak Surranóknak hívják magukat és abba a mocsokfészekbe vetették a fészküket. Nem tűrnek meg senkit. Az a keskeny utca ezeltőtt egy héttel még biztonságos volt, már amennyire Shulur utcái biztonságosak. Én mondom neked, hamar kifüstölik őket... van akiknek nem tetszik sem a felbukkanásuk, sem a ténykedésük...
És hogyha tudtam miért mentünk arra?... Mert ez volt a legrövidebb út. Ha jobbra mentél volna még most lennél talán csak félúton.
*Nem sok idő, míg ezt elmondja, de Ran már vissza is ér asztalotokhoz és két faragott, lakkozott poharat tesz elétek.*
- Egészségetekre! Ha kellene még szóljatok, fent leszek.
*Zizzent csak bólint erre, majd Ran fürkészve kicsit téged, de elmegy az asztaltól.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Végighallgatom a kis törtétenet, majd Ran érkeztére kicsit halasztom a választ.*

-Köszönöm szépen az italt.

*Ismét késztetést érzek, hogy magyarázkodjak kicsit a kutató pillantásra, de megint későbbre hagyom Zizzent miatt. Pedig legszívesebben csak arról beszélnék mindenkivel egész álló nap, hogy milyen csodás Mirjam és mennyire szeretem az Életem Angyalát. Sajnos nem ilyen egyszerű a gon-corga élete, így visszafordulok a nőhöz.*

-Hmm. Tehát ezek csupán valami utcai banda voltak és semmi különös nem történt csak rossz helyen voltunk a területükön. Az meg nem zavar, hoyg a rövidebb úton jöttünk. Taíán az igen, hogy csak ezt ismerem visszaútnak is. Node inkább térjünk arra, amit kérdezni akartam. Azt mondták többen is, hogy te mindent tudsz csak nagyon kell veled vigyázni, mert megbízhatatlan vagy. Mondcsak milyen értelülésekkel tudsz szolgálni és főként milyen áron. Hogy pontosan mit szeretnék tudni arról az alku idejére csak annyit, hogy meg szeretnék találni valakit. Valamint van egy teljesen külön kérdésem is, de azt hagyjuk egyenlőre. Először lássuk mit mondasz az elsőre.

*Közben kortyolok egyet a "gyümölcsléből". Most azért jóval lassabban és mértékletesebben teszem, mint tegnap este. Közben jár az agyam, hoyg nem mndtam-e már most is túl sokat Zizzentnek, illetve mennyit mondhatok el még anélkül, hogy bajba keverném Kedvesem vagy felfedném igazi célom. *

<Mégiscsak Rannal kéne megbeszéljem ezeket a dolgokat. Főleg a házassággal és letelepedéssel kapcsolatosakat, mert, ha ez a nő kiszovárogtatja az egybekelésünket az alvilág felé bármivel haragítom magamra a helyi szervezeteket Mirjamon próbálnak majd bosszút állni. >

[Hakea Ello]

(Miro)

Ezzel a fordulattal bizony nem számolt. Csöpp teste ellenére igen jól bírta az alkoholt, és emlékezete szerint sosem történt vele még ilyen. De ez...durva volt. Ahogy a szesz felszívódott garatjában, egy pillanatra elfelejtett levegőt venni, és amikor eszébe jutott neki, hogy kéne, akkor már egész légcsövét betöltötte a pálinkaféleség maró kipárolgása. A világ megfordult vele, látása felmondta a szolgálatot és támaszt keresve, félvakon volt kénytelen az asztal felé bukdácsolni.

<Uhh...ez nem gyerekjáték. Ha most nem halok meg akkor soha, az szent.>

Az asztalhoz érve meg próbálja támasztani magát, de a művelet cseppet sem sikeredik elegánsra. Lecsúszik, majd térdre esik, csúnyán megütve magát. Mivel már sokat nem tud javítani nevetséges helyzetén ezért ha törik, ha szakad, megpróbálja felvonszolni magát az egyik székre.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Zizzent úgy néz rád kérdésed után, mintha most látna először.*
- Iiiiigeeeeen?... Ezt mondják rólam, hogy megbízhatatlan vagyok? Hm.... és mégis ki állít ilyet? Éééés .... neked az hogy jön össze, hogy információkat tudok, mégpedig sokat elmondásod alapján, de nem vagyok megbízható? Akkor hogy tudhatnék mindent, ha nem vagyok megbízható, hogy árulnának el az emberek olyasmit amit egy nem megbízható személynek nem mondanának el? Megha mindent tudok, akkor bármilyen értesüléssel tudok szolgálni. Nem?... Igen, az ára... - *belenéz a szemedbe és pajkos mosolyra húzza a száját* - Elfogadható áron dolgozom.
Shulur elég nagy, nehéz megtalálni bárkit is... akkor ha nem tudod hol keresd.
*Közelebb hajol hozzád, halkabbra fogja a hangját, hiába, hogy közel, s távol senki nincs a környéketeken.*
- Esetleg ha konkrétabban fogalmazol, vagy nevén nevezed a gyereket, akkor tudok segíteni. Ha nem mondod meg kit keresel nem tudok segíteni neked, sem olcsón, sem drágán.
Név, foglalkozás, és egy személyleírás nem ártana ahhoz, hogy körbeérdeklődjek... Még mielőtt mondanál valamit... a célod az illetővel nem érdekel, az nem tartozik rám.
*Visszaül rendesen a székébe, és úgy várja a válaszod, ő egyhúzásra megissza a maradék gyümölcslevét, vagy ahogy ő hívta pepitáját. Kézfejével megtörli a száját és várakozóan néz rád.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Miro
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Nem gondoltad volna, hogy efféle jófajta szíverősítőt kapsz - valami híg löttyre számítottál - pechedre.
Az asztalról lecsúszván még a szemedet is be kell csuknod kicsit, hogy a hirtelen jött homály eltűnjön szemed elől. Ekkor hallod meg a katonásan kopogó lépteket, majd egy erős kezet a hónod alatt, ami szép lassan felsegít.
Kinyitva a szemed és megnézvén ki sietett segítségedre egy középkorú markáns vonásokkal rendelkező férfit pillantassz meg. Nem túl helyes, de nem is borzasztóan ronda. Fekete rövid haja van, melegbarna szeme, kicsit horgas orra. Magassága meglehet úgy 1,8 lábnyi, hozzá masszív testalkat társul, és a fekete öltözék alatt is felfedezhető, hogy izomzata rendesen ki van dolgozva - bár ezt még látnod sem kell, úgy emel fel, a földről mintha csak egy pihe lennél számára. Mély, kissé rekedtes hangon szólal meg, és nem sok érzelmet fedezel fel benne.*
- Jól van Kisasszony? Beteg talán, megszédült?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A talán csak költőinek szánt kérdésekre szinte rögtön kicsúszik a válasz.*

-Nagyjából eddig mindenki ezt mondta, akivel összefutottam Toronban. "A móló körül ólálkodó lányt Zizzentnek hívják. Mindent tud vagy kiderít, de vigyázz vele!"

*Ezek után kerül szóba az ár. A nézés és a mosoly semmi jót nem ígér számomra. Pontosabban bizonyos szempontból "túl jó" végkifejletet sejtet. *

-Nem. Nem fogok természetben fizetni. Már így is túl sokat kaptál eléőleg gyanánt az utcafal mellett.

*Azért a halvány, kissé elégedett mosoly ismét felkúszik arcomra. Még rémlik az ominózus beszélgetés, mikor a kesernyés ízt az itteni itallal akartam leöblíttetni, így most számítva a "támadásra" kissé hátrébb dőlök még időben. Miután úgy tűnik kivételesen csak bizalmas beszélgetés folytán hajolt közelebb a nő én is érdeklődőbben hallgatom kissé közelebb hajolva.*

-Azt nem hiszem, hoyg tényleg nem érdekelne mik a szándékaim, de ezt az információt egyenlőre megtartanám magamnak. Viszont itt a sarkallatosabb kérdés, hogy más se tudja emg, hogy én kérdezősködök valaki után. Azt meg főként nem kéne kiszivárogtatni, hogy kit is szretnék megtalálni. ... Mivel nem igazán szeretem, ha mások kerülgetik a forró kását, így lehet elkövetem életem eddigi legnagyobb hibáját, de megbízok benned, hoyg ez kettőnk között marad. Egy délvidéki kereskedőt keresek. A neve Tibbal Thinos. HAllottál róla? Ha nem mikorra tudsz valamit összeszedni róla? ...

*Kortyolok a "gyümölcsléből" és kissé hátradőlök a székemen, majd pár pillanat gondolkodás után ismét megszólalok.*

-Most pedig hadd halljam mennyibe fog ez nekem fájni?

<Lehet, hogy ismét hülye fejjel vakon rohanok a helyi alvilág csapdáiba? Mennyivel egyszerűbb volt Délen vadászni a szokott környezetben. Persze ott nincs Mirjam. Nomeg egy flúgos nő, aki valami oknál fogva azt hiszem "úgy" is kíváncsi rám , mint fiú... NEM már jó fél napja mint Férfira! Remélem sikerül még a délután folyamán megtalálnom Hitvesem. Nomeg meglátjuk akar-e találkozni a kissé faragatlan tengerész-társakkal. >

[Hakea Ello]

(Miro)

Ahogy érzi, hogy egy idegen ember segíti föl, megborzong.

<Jajaj. Ez egyre jobb lesz. Reméltem, hogy egy ideig nyugodtan tarthatok terepszemlét, erre egy pálinkától befekszek és valami...katonának...kell felkaparnia a padlóról.>

-Mi? Hogy én? Jaj, dehogy, csak...kicsit hosszú volt a hajóút.

Ha kicsit kitisztult a feje akkor megpróbál minél hamarabb saját lábán állni. Kényelmetlen neki, hogy egy idegennek kell támogatnia.

-Oh én nagyon sajnálom ezt az egészet.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Miro
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

- Ne sajnálja, üljön le, pihenjen, esetleg igyon valami erősítőt... - *ajánlja a férfi még mindig rezzenéstelenül.
Te behunyod a szemed kicsit, megmernél esküdni rá, hogy csak pár pillanatra...
Azonban eléggé furcsa dolog történik veled ekkor. Sötét, nyálkás helyre emlékszel, rengeteg idegenre, ilanoriakra, egy törpe veszekedős nőre, sáskákra, mik beleharaptak finom bőrödbe, hatalmas pókokra, és egy szoborra minek kutyafeje volt...
Az egész azalatt játszódott le szemed előtt amíg becsuktad, hogy mégjobban magadhoz térjél, de nem látomás volt - úgy is érzed, mintha az egész megtörtént volna.
Azonban nem látsz magadon rovarcsípést, harapást, nincs rajtad nyálkás maszlag sem - de mégis...*
- Kisasszony!... A hosszabb hajóutak meggyengítik a szervezetet, főlleg, ha valaki egyáltalán nincs hozzászokva. Javasolnám, hogy inkább vegyen ki egy szobát itt a Hóhérban még most és pihenjen le... Nagyon rosszulfest, lehet egy vajákos sem ártana Önnek! - *ahogy kinyitod a szemed látod, amint a férfi tekintetébe most először költözik valami halovány érzelem, mintha aggódna cseppet érted.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Zizzent arcán átszaladt egy furcsa sötét árny amikor azt feszegetted senkinek nem kellene megtudnia ki után kutatsz. Letette a kezéből a poharat és morcosan tekint rád, hiába adod elő a lényeget.*
- Tibbal Thinos... Nem rémlik... Nyolckor legyél itt, addig megtudakolom, feltéve, ha.... meg tudunk egyezni az árban...
*Most hideg a tekintete, az a fiatalos, nemnormális csillogás kiveszett belőle valahová.
Néz pár percig, már szinte kínos a csend, csak a többi távoli vendég halk duruzsolását lehet hallani. Eközben meg olyan érzésed van, mintha Zizzent a fejedben akarna olvasni.
Az érzés elmúlik, a lány tekintete ismét megtelik élettel, csillogással, majd pajkos vigyorra húzza a száját.*
- Azt mondod nem fizetsz természetben... Hm... és egy szobában? Mondjuk itt a sarlójelölésűben?

[Hakea Ello]

(Miro)

Megrázza a fejét és fölébred. Fogalma sincs mi történhetett, ám feje majdnem szétfeszül a temérdek információtól, ami hirtelen a fejébe tódult.

-Ah, ez bizony már nem a hajó átka. Inkább ezé itt...

Azzal megböki a pohárkát melyben a szíverősítőt adta a kocsmáros.

-Nem tudja véletlen, miből készült? Fontos lenne, kérem. Óvatlan voltam.

//Miro ruházatának nagyrészét a eltakarja a térdéig érő, barna nagykabátja (amit a kalandban is viselt). Zsebéből egy mérőszalag-féleség lóg ki, ami arra enged következtetni, hogy szabólányról van szó.//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Miro
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*A férfi elveszi a poharat, beleszagol, majd elhúzza a száját és kutatva nézi az arcod.*
- Kisasszony, maga ezt megitta? Egy húzásra?... Ezt csak "marató"nak becézzük, még a legedzettebbek is megsínylik a legurítását. Hogy miből készül azt nem tudom, de a Hóhérnak ez a legerősebb itala, a városban sincs túl sok ami vetekedhetne vele...
Mikor ett utoljára?... Ajánlom, hogy valami nehezet, zsírosat fogyasszon, hogy felszívja. Kikezdheti a gyomrát, és az fájdalmas görcsökkel járhat.
Maradjon, hozatok önnek ételt.
*Azzal felegyenesedik mellőled és már indul is a pult felé. Azért még elcsípted, hogy a terem túlvégében posztoló, szintén nagydarab fekete ruhás férfinek mutatott valamit, aki bólintott, majd mintha mi sem történt volna pásztázza a fogadó népségét.
Pár perc telik el, amikor a férfi visszatér asztalodhoz.*
- Nemsokára kihozzák az ebédjét. Nem ke...
*Szavát egy hangoskodó vendég idegen nyelvű károgása szakítja félbe. A férfi feléje néz egyből, majd meg is indul. Váltanak pár szót hangosan, több vendég is arra fordul, majd vissza az asztalukhoz. A láthatólag kapatos vendég egyszer csak be akar húzni egyet segítődnek - erre többen felhördülnek a fogadóban -, mire az megcsavarja karját és egyenesen az ajtó felé viszi. Fel a pár lépcsőn, majd ki az ajtón, de a segítőd nem tér vissza azonnal.*

[Hakea Ello]

(Miro)

Küszködő tekintettel válaszol a férfinak.

-Megittam, de valószínűtlen, hogy ezt a hibát még egyszer elkövetem. Mikor ettem utoljára? Nagyjából fél napja lehet annak, még a tengerjárón. Hogy mi? Ön fizetne? Nem, nem, szóba sem jöhet, eleget tett már ér...ah, ha annyira kívánja, nem tartom fel .

<Na a helyi koszt remélem egészségesebb mint a lötyi. Már ha le tudok nyelni egy falatot is. Heh.>

A férfit akinek intett segítője mintha észre sem vette volna, még az irányába sem pillant. Ha fontos szerepe van, úgyis időben kideríti. A balhé szagát viszont nyomban megérzi, és nem kis aggodalommal tölti el a dolog. Nem akart senkinek szemet szúrni. Mérlegelni kezd, melyik a fontosabb; szolidaritás vagy meglapulás. Előbbi mellett döntött. Otthon ezért korbács járt volna.

Aggódó arckifejezéssel libben a két férfi után, egyenest ki az utcára. Ugyan fogalma sincs miről szól ez az egész, és gyomra is mardos, mégis megpróbálja lenyugtatni a küzdő feleket, lehetőleg tűzvonalon kívül maradva.