*A nõ kis szájhúzással de köszönés képpen biccent feléd. A parancsnok pedig immár somolyogva hallgat.* - Különlegesre? Na akkor jöjjön velem. - *Azzal a piac túlsó vége felé kezd el vezetni téged, erre már egyre gyakrabban látni más fajú kínálatot mint az ember. Tekinteted egy kisebb csoportosuláson akad meg egy háromfejû arany kígyóval ékített fekete zászló alatt. Egy égkék ruhába öltözött idõsödõ nemesasszony és három fõs kísérete egy elf nõt nézeget nagyon alaposan. az Elf egy barna egész ruhába van bújtatva, mely meglepõ módon tiszta - bár amint a szemed körbesiklik a többi rabon már nem is annyira lóg ki ez a ruházat.... Ezen a porondon bizonyára adhatnak a minõségre... Közelebb érvén az elfet kicsit szemügyre véve észreveszed, hogy õ bizony büszkén felemelt fejjel tûri a megpróbáltatásokat, ha kérdezik röviden és tömören válaszol a közös pyarr nyelven. A kérdések egyre pattogóbbak, de az elf hideg vérrel, nyugodtan álldogál továbbra is és válaszol. Az idõsödõ nemeshölgy orrfelhúzva háborog - s ezt már érted is, mert annyira megközelítettétek a helyet, hogy a zsibogás ellenére már kivehetõek a szavai is.* - Ez az állat nem kell nekem, tiszteletlen, makacs, használhatatlan. *ebben volt egy kis hiszti, és egy kis önérzetesség valószínûleg azért, mert nem tudta megtörni az elf nõt.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Örömmel követi a kapitányt. Az idegen fajok tényleg felkeltik az érdeklõdését. Az elf nõ is tetszik neki, de túl domináns. Nem is szólítja meg az eladót, hanem tovább nézelõdik.*
- Nem is rossz ez a környék. Érdekes áru.
*Rámosolyog a kapitányra és folytatja a kutakodást.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Azon a porondon, ahol az elf nõt kínálják van még rajta kívül más nõ is. Két elf még és három embernõ - bár az egyikrõl nem lehetne megmondani, hogy hova is tartozik, mert a szeme vágása nagyon is elfes. Ezen kívül a többi porondon is látsz pár elfet, bár túlnyomó részt erre már törpék és goblinok vannak emberekkel keverve. Egyik helyen még orkokat is felfedezel, bár közöttük nincs nõstény. Ebben a részben érezhetõen kevesebben vannak, s inkább a kíváncsi nézelõdésé a legnagyobb szerep akik itt járkálnak. A kapitány elõször körbe vezet mindenütt, minden porond elõtt kicsit elidõzik veled.* - Elõször alaposan nézzünk körül, azátn majd odamegyünk, ha valahol talált egy lehetséges megfelelõ portékát. Megfelel így a kisasszonynak?
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Tetszenek neki az elfek, de nem biztos benne, hogy elfet akar venni. Az orkok és goblinok undorítóak a szemében. Nem is pazarolja rájuk a figyelmét. A kapitánynak igaza van. Õ is így gondolta.*
- Természetesen, kapitány. Nem szabad úgy vásárolni, hogy nem vagyunk tisztában a teljes kínálattal. Vezessen. Ön ismeri jobban a piac felépítését.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*A lányok behurcolása és meggyalázása teljesen felmorzsolja a csöppnyi ítélõképességét. Szép lassan felkell, mintha csak ismét talpon szeretne lenni, majd megfordul és a legközelebb álló õrnek ugrik*
<… A férgek járják át testem, akkor sem hagyhatom ezt a gazságot, ti állatok!…>
- Legyetek átkozottak! *Ordítja korg nyelven, nem törõdve azzal, hogy mi történik a következõ másodpercben.*
(Urc Karvnotnak)
*Az õr nem számított arra, hogy lerohanod, ezért a hirtelen támadás következtében elvesztette egyensúlyát és hanyatt esett. Te még meg bírtál állni idõben, bár nem sok értelme volt eme cselekedetednek. Egy õr azonnal kirohant a barakk ajtaján, az összes többi veled szembe fordult. Elõször még csak az a három õr fog közre akik még talpon maradtak körülötted, kivont pengéjük nyugodtan pihen a kezükben. Arcukról gyûlölet és harag olvasható le, s az, hogy hideg vérrel leszúrnak ha szükséges...*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Úgy egy fél óra volt mire körbeértetek és nagyon sok ígéretes arcot-alakot láttál mind a testõr szerepére, mind a szolgálólány szerepére. Nagyjából egy helyen vannak - alig kell 3-4 porondot átmasírozni a különbözõ felfedezési helyekhez. A parancsnok is segít számodra, amelyik egyént megmutatod, vagy elejted, hogy elsõre talán ... annak a kereskedõnek a zászlaját megjegyzi - még azt is számon tudja tartani, hogy mennyi személyt jelöltél eddig meg magadban (10 nõ, és 8 férfi)*
*Sikerén felbuzdulva körbe nézz az õt körül állókon, majd egy rég hallott rigmust kezd anya nyelvén kántálni:*
„Ha farkas banda áll körötted,
ne félj tõlük, mert õk is félnek,
félelmüket csak erõsíted, ha elkapod a legerõsebb!
Vezér nélkül ezen falka,
reszket, remeg, félelmében,
s szétszéled, még nem talál magának egy újat, kire feltekinthet”
*Ezen sorokon felbuzdulva, s tekintetét körbehordva kiválasztja a legerõsebbnek tûnõt, majd láncait csuklója köré tekerve, hogy egy szúrást kivédjen a kiszemelt préda felé veti magát, közben láncaival megpróbálja elhárítani az esetleges támadást.*
<… Szép halált! Ahogy apám mondottá annak idején…> *Eme röpke gondolat jár agyában, miközben tettét végrehajtja*
*Neked a bal szélsõ fegyveres tûnik a legerõsebbnek, rangosabbnak látszatra. Amint megtámadod egy félkörives rövidpályás vágást ejtene meg ellened, amit sikeresen kivédessz a kezed közé tekert lánccal. A kardot nehezen tudja kihúzni a láncközül, s ez nem csak neki baj, hanem neked is. Ugyanis addig te is ki vagy szolgáltatva a többi õrnek. És õk ezt ki is használják. Egyszerre indítanak ellened támadást, s mivel majdnem, hogy a hátad mögött állnak minden nehézség nélkül célba is ér a kardjuk. Az egyik õr az oldaladba szúrja vékony hegyes pengéjét - hirtelen kínzó, égetõ fájdalom járja át testedet, a levegõ bennakad tüdõdben, szemed elõtt elhomályosodik minden pár szegmens erejéig. A második õr a lábadra támadott. Szándékosan nem az ínszalagokat vágta szét térdhajlatodban, hanem egyszerûen mélyen a combodba döfte a kardját - ennek következtében a lábad alól kicsúszik a talaj, azonnal összecsuklol. Ebben a helyzetedben egy újabb õr érkezik pechedre - azonnal a hátadra térdepel igen közel az elõbb szerzett szúrt sebhez. Ha megmoccansz még kínzóbb fájdalomban részesülsz, s érzed már testi erõd nem sok maradt...*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Az események gyorsan peregnek le Urc szeme elõtt. Kezdeti öröme, hogy elhárította a kardot gyötrõ fájdalomba megy át a két sebtõl. Összeesik, zihálva, szaggatottan kapkodja a levegõt. A fájdalomtól és a kimerültségtõl valamilyen szinten jól esik neki, hogy a földön feküdhet. Nem mozdul, ki van terülve, mint a legyõzött vad. Tudja, esélye sincs arra, hogy valamit is tegyen. Érzi, hogy vére, oldalán és combján lefolyik. Fekszik és várja sorsát. Nem gondolkodik, nem jár fejében semmi, csak úgy fekszik a döngöltföld padozaton.*
*Azzal, hogy nem állsz továbbra ellent az õröknek valószínûleg megmentetted egyenlõre az életedet... A láncaidon azonban húznak jó sokat. Kezeidet egymástól már csak úgy egy arasznyi réssel tudok egymástól eltávolítani, nyakadon a kettõs hurok kellemetlenül szorítani kezd. Lábaid és kezeid közötti lánc pedig alig fél lábnyira zsugorodott össze elérvén ezzel azt, hogy igencsak görnyedned kell. Még mindig jobb mondjuk mint a kaloda. Érdekes pózban fekve, fájdalomtól zsibogó testtel a két lányt pillantod meg összekapaszkodva, remegve, azonban a kékszemû szépség ki megbabonázott szépségével összeszorított szájjal bosszúra szomjazó tekintettel óvón öleli át õket - máramennyire a láncai ezt engedik számára. Mélyen a szemedbe tekint, s nem sokkal utána egy kellemesen csendülõ hangot hallasz a fejedben.*
~Nemes lélekre vall, hogy még ebben a helyzetben és itt vadidegen nõkért az életét kockáztatja. Köszönjük, de a szívünk bánatos, hogy miattunk talán meghal. Kérjük ne törõdjön velünk, sorsunkat nem kerülhetjük el.~
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
* A földön fekve félig nyitott szemekkel figyeli a lányokat csendesen. Nem szól semmit, csak nézi õket és bensõjében õrlõdik, hogy nem tudott értük semmit tenni.*
<… Kész, vége! Ez a teljes kiszolgáltatottság! Szar az élet!…>
*Gondolataiból a kékszemû csoda és annak megbûvölõ tekintete zökkenti ki a korgot.*
<… Isteneim!!! Valaki beszél hozzám a fejemben!…> *Meg akar mozdulni, hogy elhessegesse õrült gondolatait, amirõl õ azt hiszi, hogy csak a képzelete szüleménye, de a kimerültségtõl nem tud, így hagyja, hogy a szavak zavartalanul juthassanak elméjébe. Pár pillanat múlva rájön, hogy mégsem az agya játszik vele, hanem a gyönyörû nõ beszél hozzá szavak nélkül.*
- Urc nem ért egy vel jaaany! *Mormogja csendesen, fáradtan* Kell tart össze, menni el szökés közös. Idõ még rossz, késõbb! *Mondandója végén be hunja szemeit, hogy egy kis pihenéssel erõt gyûjtsön*
~Nem ismeri kinti világot... Ne vágyjon a szökésre. Ott kint rosszabb mint itt...
Eljön a teljes szabadság napja, de még messze van...~
*Behunyt szemeid elõtt is megjelenik a lány alakja, csengõ hangja pedig ott kavarog füledben... A pillanatnyi nyugodságot a barakk ajtajának kivágódása és az aszisz kellemetlen hangja töri meg.* - Melegem van.... adni rá...tovább..... szajha elsõ sós ember... Látni seb enni- *csak pár szót értettél meg, s nagy a valószínûsége, hogy némelyik szót még el is értettd, mert bizony sületlenség amit összerakol magadnak a mondandójából. A földön fekve érzékeled erõtlenül, hogy két õr tessék-lássék módjára, de bekötözik sebeidet, mind a hátadon, mind a combodon. Lábad és kezed közötti láncot valamennyire meglazítják és hosszabbítják. Közben az aszisz utasításokat osztogat, így vagy fél tucat embert - köztük a "babonázó" leányt is libasorba kötötték. Amikor a kötözéseddel végeztek téged is talpraállítanak, s bár a jobb lábad fájdalmasan nyilalgat minden egyes lépésnél durván taszigálnak a sorhoz. Kicsit nehézkes a menés, karodat szinte semennyire sem tudod felemelni - az összekötõ lánc nem engedi - kiszolgáltatott vagy teljesen. Elõtted a lány áll - így téged mögéje láncolnak* - Indulás! - *kiálltja el magát az aszisz, mire a barakk ajtaja kinyílik és elindultok ... Nyolc katona kíséri a menetet, s ebbõl a nyolcból 4 áll körülötted: kettõ melletted lépdel karjuk a kardjuk markolatán pihen, kettõ pedig a hátad mögött zárja a sort.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Kezdi megkedvelni a kapitányt. Reméli, hogy a segítsége nem csak Cartyss parancsa miatt van. Könnyebb a választás a katona közremûködésével. Miután végigjárták a piacot, szépen sorban végigjárják az ígéretesebbeket, és Nyna az eladóknak a szokásos kérdéseket teszi fel. Hogy honnan származik a rab, mi volt az elõélete, mire képes. Közben mindegyiket végigmustrálja és testi hibákat után kutat. Figyeli a tekintetüket, mert az a lélek tükre. Egy õszinte pillantás neki több mindent elárul, mint másnak pár órányi beszélgetés. Még mindig keresgéli az igazit. Akiben megvan a tûz, a lehetõség, és a vágy. Az, hogy a szabadulás vagy õiránta az jelenleg mellékes. Nem akar beletörõdött megtört rabszolgát. A testi tulajdonságok mellett a lelkiek is számítanak a lánynak. Az északi szövetségbõl hurcolt rabszolgákat láthatóan kerüli, fõleg a katonaviselteket. A lányok közül a hozzá hasonló törékeny testalaktú hibátlan gyönyörû "egyedeket" kutatja, és azokat, akikben látja az értelem szikráját. Akiket egy napon talán taníthat is saját mesterségére. A választás nagyon nehéz. Ha úgy érzi, hogy megtalálta a megfelelõt, akkor sem sieti el a dolgot. Közben figyeli a kapitány minden reakcióját. Kíváncsi, hogy a férfinak adott helyzetekben mi a véleménye, mit tesz. Próbálja a katonát is elemezni úgy, ahogy anyja tanította.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."