Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Egy mindent magában foglaló - Hmmm...- kíséretével nyugtázom az eddig elhangzottakat. Az ajtónál megállva óvatosan lépek be, körülnézek a hatalmas szobában... - Ejjha - vigyorgok elismerően... majd vigyorom lelohad mikor tüzetesebben megvizsgálom a szoba "kellékeit".*

- Ilinyta és Shulur... kénköves mennykő. Ebbe jól beletenyereltem. :S
- Pont Toron, de miért Toron... tényleg kibabráltak velem az égiek.
- Köszönöm, hogy ilyen közlékeny volt velem.

<Ekkor nyílik az ajtó... az inas mély hajbókolásba kezd... egye-fene, én is meghajolok a kiscsaj előtt... nem árthat... >

*A fürdő invitálásnak viszont nagyon is örülök... rég volt már hogy ilyen kellemes kényeztetésben volt részem. Odasétálok a kád elé majd kérdőn nézek a lányra. Magamra mutatok, majd megemelem az ingemet, aztán pedig a kád felé intek.*

<Azt akarja hogy másszak bele? Nem akarom, hogy megint megkorbácsoljanak valami felesleges hülyeség miatt...>

*Lassan körül nézek, s a belső ösztönemire hagyatkozom, nem tartom valószínűnek, de vajon csak kettesben vagyunk a szobában avagy rejtőzik itt valaki más is?*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Az ösztöneid azt súgják, hogy nem vagytok egyedül a szobában. Bár nincs hely ahová bárki elbújhatna, hacsak nem láthatatlan az illető.
Tartasz egy újabb korbácsolástól, így inkább "kérdezel" - bár Ilinytánál nincs semmi sem (sem korbács, sem pálca). A leányzó mutogatásaidra bólintva közelebb lép hozzád. Minden ruhádra rámutat külön, majd a kád mellé a földre. Aztán rád mutat és a gőzölgő vízre a kádban.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Elmosolyodom amikor megbizonyosodom, hogy tényleg azt akarja a lány, hogy megfürödjek. Gyorsan, minden szemérmesség nélkül ledobálom magamról a ruhát, és a kijelölt helyre szórom. Nyújtózkodom egyet, megfeszülnek az izmaim... a hátamat hegek borítják... régi korbács ütések nyomai...

Lassan bemászok a kádba elmerülök, majd habos fejjel előbukkanva intek a lánynak is, hogy ha akar jöjjön ő is nyugodtan *

<Ha jön jön, ha nem akkor nem. Nekem így is úgy is jó... Végre egy forró fürdő... már a napját se tudom legutóbb mikor volt ehhez szeremcsém.>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Levetkőzöl majd kis "magamutogatás" után belelépsz a kádba. Elmerülsz a vízben, a habok alá, ami igencsak jól esik minden egyes porcikádnak.
Viszont felbukkanva már nem kell intened a lánynak, mert ott áll a kád előtt furcsán csillogó, pajkos tekintettel.
A kezében egy üvegecske van. Ebből a kezébe önt valami tejfölsűrűségű és színű anyagot, melyet a fejedre ken - és bizony meg is mossa a hajad.
Aztán a puha keze lejjebb vándorol nyakadra, válladra, majd mielőtt jobban beleélhetnéd magad a helyzetbe a fürdő ajtaja szó szerint berobban. Egy sikítás a lánytól, egy felugrás, majdnem a kádban landol melletted.
Két fekete ruhás, fegyver nélküli férfi lép hozzá és karon is ragadják, az ajtóban a már látott öregebb nemes igencsak dühös ábrázattal. Veszekszik a lánnyal, aki dacosan beszél vele, de azért a két "testőr?" kíséretében távozik a helyiségből.
Terád csak egy lenéző pillantást vet, majd ellép az ajtóból, ahol az az inas jelenik meg, aki idáig bekísért.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Kellemes a víz, örömmel áztatom magam. Kaján vigyorral nyugtázom a kád szélén pihenő lányt. Jólesően tűröm a kényeztetést ahogy a hajamat mossa... szokatlan de jó érzés. *

<Ejj, mintha nem is a híres-neves ragyafejű országában lennék... ez a toroni leányzó ugyancsak kedves velem... majd valahogy én is meghálálom neki... >

*Az ajtó berobbanása és a lány sikítása kizökkent az elmélázó gondolataimból... szinte bénultan nézem végig ahogy elhurcolják mellőlem... mire cselekedhetnék már eltűnt a szemem elől. Kipattanok a kádból... felkapok egy törölközőt és visszaveszem a nadrágomat...*

- Mi a mennydörgős ménkő folyik itt??? *nézek értetlen fejjel*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Az inas belép a fürdőbe, becsukja maga mögött az ajtót, de nem lép közelebb hozzád.*
- Szólnom kellett a kisasszony szándékáról a nagyapjának, Aran cwa Hyacinthe gróf úrnak. A kisasszony famorhoz nem méltón cselekedett, valamint botrányos viselkedése foltot ejthet a család hírén, ha kitudódik. A gróf úr erre nagyon ügyel, ügyeltet.
Bajod nem származhat belőle, hacsak a kisasszony nem áll elő egy mesével, mely őt kihúzza a bajból, és téged belekever. Szokása.
Fürödj meg rendesen, aztán megmutatom a helyed.

[Con Larrodan]

[Seideas]

- Hmpff... *grimaszolok...*

<De, így nem lesz nehéz a kislány fejét elcsavarni... azzal törhetek a legnagyobb borsot az öreg orra alá... tuti xD>

*Rendesen megmosakszom, megszárítkozom, majd felöltözöm és követem az inast.*

- Téged hogy hívnak? ... ... ... engem Seideasnak.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

- Az én nevem Morik.
Mások előtt viszont ne szólj senkihez sem. Ha nem adnak engedélyt a beszédre és megszólalsz, ráadásul a nem megfelelő formulában, akkor könnyen megfoszthatnak az életedtől. Hasonlóért láttam már felkoncolni egy törpét. Ránézett a leendő gazdájára... Tilos! Nagyon ügyelj ezekre, mert itt kedvtelésből is ölhet famor alacsonyabb kasztút, nem még ilyen sértés miatt.
*Közben haladtok a folyosón. Egy kanyar jobbra, egy pár lépcső lefelé és ismét egy kanyar jobbra. Egy tágas helyre értetek - három hatalmas ablak böki ki a szemed, melyen súlyos bársonyfüggönyök lógnak plafontól a földig. A helyiség két oldalán szekrények sorakoznak üveges ajtóval - láttál már ilyesmit és tudod, hogy piszkosul drága. A szoba közepe felé haladva fotelt, kétszemélyes ülőalkalmatosságot látsz (vagy 10-12 fő biztos elférne összesen rajtuk), melyek körbe vesznek egy alig térdig érő mahagóni színre pácolt, csillogó asztalkát.
Az egész helyiségből az a szekrény lóg ki a sorból, melynek ajtajai nem telített és nem üveges, hanem vékony pálcás rácsos. Ez a szekrény a jobb oldali ablak mellett helyezkedik el.
Mikor ide beértek a kanapén üldögélő két alak felkel - Aran cwa Hyacinthe gróf és unokája az. Morik hajbókolni kezd, s míg pár szót nem vált az idő famorral, addig úgy is marad. Közben a leányzó hozzád lép és egy díszes, ránézésre megmondod, hogy arannyal futtatott pórázt helyez a nyakad köré. Beszél a drága közben, de hogy mit...
Aztán picit megrántja a pórázt és befelé indul veled a szobába. Egyenesen ahhoz a rácsos szekrényhez mentek. Ekkor látod, hogy az nem is szekrény. Talán fel tudnál állni benne, de elférni, az aljába rakott kényelmesnek látszó bársonypárnán nem férsz el fekve. Van betéve egyébként egy tál víz is, de mást nem látsz. A "szekrény" ajtaja kinyílik és szavak kíséretében a leányzó befelé mutat.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

- Értem -hümmögöm- Köszönöm a felvilágosítást....
- Te nem nézel ki olyan karót nyeltnek mint a többiek...

<Érdekes lesz ez az egész. Vajon most hova vihetnek? Tömlöcbe? Zárkába? De akkor miért fürdettek meg??? Franc se érti ezeket.>

*A szobába beérve kicsit szétnézek, majd nyugtázom magamban a berendezést. A felém lépő lányra rámosolygok, s kacsintok mikor felteszi a nyakörvet... engedelmesen követem az új "ketrecemig". Nem túl feltűnően, de szemmel megvizsgálom a zárat... csupán néhány szegmens amíg felmérem, és belépek a fa dobozba. Megvárom míg bezárnak, majd a ráncsokhoz lépek és onnan nézelődök kifelé.*

<Asszem most már lassan kétségebeeshetnék... az égiekre, hogy a picsába fogok én innen meglógni? oO>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Ilinyta mozdulataiban nem látsz semmi reakciót kacsintásodra, de arra megesküdsz, hogy a szemében huncut lángocskákat láttál fellobbanni.
Morik tőled balra és kissé távolabb áll, az ő arcán nem kerüli el az a kis szemrángás a figyelmedet.
Az idős famor viszont úgy néz rád, mint egy koszos, gubancos szőrű korcsra.
Néma csend telepedik a szobára, ahogy Ilinyta a ketrecedig kísér. Láthatólag attól nem tartanak, hogy meg akarsz szökni, ugyanis a ketrecen zár nincs, csupán egy kívülről működő kilincs - és még ez is díszes, antik réz színű.
Két rács közt kilátsz bőven, úgy egy-másfél arasznyi lehet a rácsok távolsága.
Mond még valamit neked Ilinyta, majd a nagyapjához szalad átöleli. Beszélgetnek pár szót, majd Morikhoz fordul az öreg, aztán távoznak a szobából.*
- Szerencséd van. A kisasszony elérte, hogy már ma is itt aludj. Igaz lesz társaságod, ketten fognak őrizni, hogy meg ne szökj.

[Con Larrodan]

[Seideas]

<Azért már ez is haladás, és igazából be sem vagyok zárva... bármikor kijüthatok ebből a ketrecbóől... de, mindennek eljön a maga ideje.>

*Érdeklődve bámulok ki a ketrecből...*

- Megmondaná kérem, hogy mit mondott nekem az előbb a kisasszony? -nézek Morikra. És esetleg kérhetek egy kis csupasz kenyeret...? Napok óta nem ettem, lassan éhen pusztulok.

<Lehetne azért rosszabb is... >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

- Csak annyit mondott, hogy jó kiskutya legyen, és reggel fognak ismét találkozni, sétával kezdik a napot.
Hozok némi élelmet. - *válaszol Morik, azzal magadra hagy. Az említett őrök még nincsenek sehol, egyedül maradsz a szobában.
Az ablakon át látod a fák lombjain, hogy kint fúj a szél, de a csillagok sorra gyúlnak ki az égen.
Nem sok idő telik el és Morik visszaér egy tálcával a kezében. Kinyitja az ajtót és benyújtja a vacsorádat. A tálcán látsz sült húst - igaz a csontos combja egy csirkének, de még bőven akad rajta ehető húsrész, melléje van téve két szelet csupasz kenyér.*
- Mást nem tudtam hozni, csak csontot engedtek...
*Közben megérkezik az őrség is. Mindketten megállnak az ajtóban egymással szembe állnak és ügyet sem vetve rátok halkan beszélgetni kezdenek. Fegyver van náluk - hosszúkardot viselnek.*
- Nekem mennem kell. Ne csináljon az éjszaka hülyeséget a saját érdekében. Nem csak ketten vannak. - *mondja Morik, miközben alig észrevehetően int az őrök felé a fejével. Aztán magadra hagy a ketrecben, miután visszacsukta az ajtót rendesen.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Vágyakozva nézek ki az ablakon és bámulom a csillagos eget...*

<De jó volna kint csatangolni az éjszakában... érezni ahogy a szél borzolja a hajam... még csak most zártak be és máris hiányzik a kinti világ... Hogy fogom ezt így kibírni? ... Pedig muszáj lesz. Adnom kell neki egy kis időt.>

*Morik érkezik az őreimmel... hálásan veszem el tőle a tálcát.*

- Köszönöm Uram! Hetek óta nem ettem húst, épp elég is lesz ez nekem *mondom mosolyogva, és harapok a maradék húsra. Igyekszem tűrtőztetni magam, hogy ne egy falásra tűntessem el az egészet. Még kortyolgatok a vízből... s közben kipillantok a rácsokon... koncentrálok kissé, s őseim örökségét használva megvizsgálom a szoba hőfoltjait. Hátha találok valami szokatlant.... majd ha nem is jóllakottan, de már nem korgó gyomorral kuporodok össze a láda alján lévő párnán.*

<Nem tudom hogyan tovább. Meg kell szökjek, ez semmi kétség. Ellenben ha csak a fele igaz amit Toronról és Shulurról beszélnek akkor nyakig benne vagyok a csávában. Valószínű a várost se tudnám élve elhagyni nem hogy az országot. Valahogy itt helyben kell megbúvnom... de nem ismerek senkit, származásom rögtön a vesztemre tör, és helyismeretem sincs... Talán ha csatlakoznék egy itteni klánhoz... azt hiszem a Kobrák... mintha toroniak lennének. Ha sikerül innen élve meglógnom, és valahogy bejutnom közéjük talán valamennyire védve vagyok... Nah de még hosszú út vár rám... jobban teszem ha alszom egy keveset, a fene se tudja mit akar ez a fiatal leány holnap.>

*... s lassan álomba szenderülök.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Hiába vizsgálod át a szobát, semmilyen eltérőt, szokatlant nem találsz. A két hőfolt csupán a két beszélgető őrtől származik, s ezeken kívül más melegebb része nincs is a szobának.
Megvacsorázol hát, Morik elegendő élelmet hozott a tálcán számodra, hogy ne korgó gyomorral keljen ismét lefeküdnöd.
Mielőtt elalszol a szökés körül jár az agyad, tény, hogy ezt sokáig nem fogod kibírni, így bezárva.
El is nyom az álom viszonylag hamar miután megtaláltad a legkényelmesebb pózt a szűkösnek mondható helyen.
Az éjszaka csendesen és nyugodtan telik el, semmi sem zavar meg pihenésedben.
Álmodban egy ajtó előtt állsz, melyen kitartóan kopogsz, de csak nem nyitják ki - és lassan feleszmélsz, hogy ez a kopogás a külvilágból szűrődik be tudatalattidba, hogy ott megjelenjen álmodban. Igen. Kopognak, de nem ajtón, hanem valaki merev talpú cipőben közlekedik a házban, közeledik a szoba felé, ahol te vagy. A két őr közül már csak az egyik áll az ajtóban - épp az arcát masszírozza, láthatólag bóbiskolásból igyekszik éber arccal várni a közeledő ismeretlent.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Hatalmasat ásítok ahogy felébredem. Próbálok nyújtózni egyet, amíg be nem verem a könyököm a zárkám falába. Erre persze rögtön kinyílik a szemem, s lassan felfogom hogy hol is vagyok.*

<Ehh... nem álom volt... pedig reménykedtem.>

*Lassan feltápászkodom és kinézek a rácsokon, hogy honnan hallom a kogást és ellenőrzöm az őröket, hogy épp mit csinálnak.*

- Szép reggelt. *intek feléjük ha rámnéznek.*