Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevirnek)

*A körbekémlelés alkalmával megpillantassz egy csokor vegyes virágot az asztalon. Patyolatrend uralkodik mindenhol - bár személyes tárgyat, ruhát sehol nem látsz... Az ágyon a takaró szépen csücsökre van felhajtva, s bár egyszemélyes az ágy, de két kissebb párna hever rajta.
A férfi megdöbben, amikor kivágódik az ajtó, majd meghalolva szól hozzád, így nem látja az intésedet.*
- Uram! Esetleg segíthetek valamiben?
*Amint a szobádhoz lépsz õ kilép a 305-ösbõl, s kulcsra zárja. A kulcsot zsebre rakja. (Az esetleges válaszodat itt várja meg lehajtott fejjel.)
A lépcsõ felõl beszélgetés zaja szûrõdik fel - úgy tûnik az elsõ emelettel végeztek is a fogadós és a két katona.
A szobád ugyan úgy van mint amikor elhagytad.*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Nyugodtan konstatálja, hogy az alatt a pár óra alatt, mióta itt van, még valószínûleg nem rabolták ki. Kilép hát a szobájából, és kissé türelmetlen kifejezést vágva várja, hogy a zsoldosok és a fogadós az emeletre érjenek. A képte próbálja színezni azzal, hogy az mellett a falnak támaszkodik, és egyik lábával még dobolni is kezd a padlón.*
<Remélem nincs pofájuk megváratni egy türelmetlen sedulart.>

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevirnek)

*Hogy pofa kellett-e hozzá, vagy más, de a második emeleti munstra még legalább két fertályórán át tartott mire a hármas kompánia feltûnt a harmadik emeleten a lépcsõnél. A két katona szinte hulla nyugodt, míg a fogadósról ezt nem mondhatni el. Egyenesen az irányodba veszik az útjukat, s sorban kopognak be az ajtókon. Határozottan és hangosan... de sem az elsõ ajtó mögül, se a második ajtó mögül, se a harmadik (305) ajtó mögül nem érkezik számukra válasz. A fogadós közben minden ajtónál elmondja, hogy a foglaló mikor érkezett, s mikor látta távozni.*
- (301) Ebben a szobában egy úr lakik lassan a második hete. Az önök érkezése elõtt távozott a Hóhérból.
- (303) Ebben a szobában egy fiatal férfi lakik két napja. Õ kora reggel indult dolgára.
- (305) Ezt a szobát egy fiatal nõ vette ki tegnap a délelõtti órákban. Õ is reggel távozott.
- Egyedül egy nõ? - *látszik a fiatalabb katonán a kíváncsiság*
- Egyedül Uram. Sedular és a külsõje alapján tud vigyázni magára. ~Még kard is lógott az oldalán~ - *súgta volna a katonáknak a férfi, de kicsit hangosabbra sikerült mint szerette volna, így te is hallod. Az idõsebb katona biccent a fogadósnak, majd feléd fordul és két határozott lépéssel eléd lép.*
- Zagersa Notrogs vagyok Uram, Cartiss con Wyemar személyes testõrségének a parancsnoka. Pár kérdésünk lenne Önhöz. - *határozott és szinte ellentmondás nem tûrõ a hangneme - vagy csak hozzászokott ennyire a parancsolgatáshoz.
Ránézésre rögtön szembetûnik, hogy a parancsnok famor lehet, míg a társa pietor. Fekete egyenruhában vannak mindketten, de a parancsnok nadrágjának két oldalán zöld hosszanti csík ékeskedik mindkét oldalon. Hosszúkardjuk fegyverövükön lóg, köpeny nem takarja el azt. A parancsnok zubbonyának bal oldalán - úgy szívtájékon - egy címert látol, melyen három kígyóval körülölelt medve van, s aláhímezve a Wyemar név.
A parancsnok magas vékonyabb testalkatú, tartásából ítélve régóta szolgálhat katonaként. Úgy 35-40 év közöttinek saccolható a vonásaiból. Markáns, vonások, egyenes orr, határozottan elõreálló áll, a szemei nyugodtan, de mégis vizslatóan néznek. A társa talán egy fejjel lehet alacsonyabb tõlle, és valamivel vaskosabb is, vonásaiból úgy 25-30 közöttinek látszódik. * - Mikor érkezett a fogadóba?

[Raziel Carpathian]

//Módisítva//

(Cyrian Zevir)

*Már el sem mosolyodik, mikor a szomszédjában lakó nö kerül szóba. Kedvét már eléggé elrontotta a várakozás ahhoz, hogy a zsoldosnak se jópofizzon. Mikor oda érnek hozzá, kissé kelletlenül hajtja végre az üdvözlés bonyolult rituáléját és megpróbáll annyira szívéjesen válaszolni, amennyire az most tõle telik. A kasztban magasabbaknak kijáró lesütött tekintettel, de a kyrekre jellemzõ büszke tartással és modorral kezdi.*
- Örömmel segítek, ha tudok. Ma reggel uram.
*Közben bróbáll megõrizni valamit kyr vérének tekintéjébõl, már amennyit a kasztok közötti érintkezés megenged.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevirnek)

- Igen, ez így van parancsnok, az Úr... - *kezdett neki a fontoskodásnak a fogadós, ám a parancsnok egy kézmozdulattal leintette.*
- Hallottam mit mondott az Úr, és nem kételkedem szavaiban. Akkor Önnel nincs is dolgunk Uram, elnézést a kellemetlenségért, hogy raboltuk az idejét. - *fordult feléd, majd kis tétovázás után újra megszólal.* - Azt hiszem a magyarázat nem maradhat el ebben az esetben....
- De.... - *a fogadós kényelmetlenül feszengett melletetek.*
- De nincs... az Úrnak joga van megtudni, hogy miért tartottuk fel. Tegnap egy sajnálatos incidens történt itt, on Wyemar pártfogoltjának a lakosztáját feldúlták és eltulajdonítottak tõle személyes tárgyakat. Mivel a személyzet közül senki nem volt - legalább is a vizsgálatok erre utalnak, arra következtetünk, hogy valamelyik vendég követte el a tettet. Mivel Ön ma reggel érkezett gyanun kívül áll.

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Kissé felvonja szemöldökét.*
<Talán hasznot húzhatnék belõle, ha segítenék megtalálni a nemes pártfogoltjának tulajdonát. Végülis a képességeim meg vannak rá.>
- Sajnálatos ügy. Ha segíthetek az eltulajdonított javak megtalálásában, örömmel állok rendelkezésükre. *Mondja a rangidõs zsoldosnak.* Van egy két képességem, amivel hathatósan segíthetném akár az önök munkáját is.
*Egy kicsit reménykedik, hogy kap a zsoldos az ajánlatán, de nem fûz hozzá sok reményt. Végülis a nemes házak nem szeretik az idegeneket beavatni a rejtegetett titkaikba. Azért csak figyelmesen várja a zsoldos válaszát.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevirnek)

*A parancsnok pár pillanatig vizslat, ugyan így tesz a társa is. A fogadós pedig kicsit sápadtan tekinget hol rád, hol a katonákra. Reakciójából ítélve nem nagyon akarja, hogy bárki is többet tudjon az incidensrõl mint eddig kiszivárgott - az üzletére biztos nem vetne jó fényt...*
- Köszönjük Uram az ajánkozását, de a nyomozásba nem tudjuk bevonni. Még egyszer elnézést a kellemetlenségért. Viszontlátásra.
*A válaszodat azért még megvárják //ha akarsz még egy pár szót váltani velük, akkor állok elébe, csak kicsit gyorsítottam a tempón//, majd folytatják útjukat tovább ajtóról ajtóra. Ha megvárod kiderül, hogy a harmadikon nem sokan vagytok vendégek jelenleg, s igen kevés számban tartózkodtok jelenleg a fogadóban.
Becsukván magad mögött a szoba ajtót még hallod, hogy parancsot ad a fogadósnak arra, hogy mihelyst a hiányzó vendégek megkerülnek azonnal értesítse õt - ezt a fogadós nagyon gyorsan megígérte.
Mindezek után a folyosó elhalkul... elmentek...
Úgy egy fertály óra múlva határozottan kopognak az ajtódon, majd az ajtó és a padló közti résen egy sárgás levél csusszan be.*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

<Ha nem, hát nem.>
*Gondolja magában, majd magára csukja az ajtót. Már el is felejtette mit akart csinálni, ígyhát úgy dönt, hogy Istennõjének rendelt kedvenc idõtöltésnek hódol: hûsölés az árnyékban. Azaz a besötétített szobában várja az estét, miközben a levél "érkezik". Lassan az ajtóhoz lép, majd felveszi a levelet. Fõlöslegesnek tartja, hogy az üzenet hozója után kíváncsiskodjon. Ha titkolja kilétét, már valószínûleg eltünt. Ha nem, akkor kopogni fog mégegyszer - majd akkor kinyitja az ajtót-. Inkább kinyitja a levelet, széthajtogatja, majd olvasni kezdi.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevirnek)

*A levél rövid és lényegretörõ - kicsit reszketeg kézírással írták, vagy aki a papírra vetette a betûket ímmel-ámmíl ismerte e tudományt vagy/és sietett.*

"Uram!
Ajánkozott segítségül on Wyemar Úr ügyéhez. Hivatalosan nem áll módunkban bevonni a nyomozásba, azonban nagy hasznunkra vállna ha szem és fül lenne a fogadóban. Bármilyen használható információt nem csekély összeggel honorálnánk.
Az esetlegesen megtudakolt információkat a Wyemar rezidenciánál bármelyik kapuõrnél leadhatja levélben, vagy személyesen ott keresve nekem.

Zagersa Notrogs, Cartiss on Wyemar személyes testõrségének parancsnoka."

*Hm... micsoda fordulat... talán nem bízik a fogadósban, s nem hiszi hogy eddig semmi eredmény...?*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Kissé elmosolyodik a levél olvasása után.*
<Szóval elég fontos lenne ami nektek kell, különben nem hagyatkoznátok egy kívülálló segítségére.>
*Összehajtja a levelet, majd a hátizsákja mélyére dugja. Nem kell, hogy a levélrõl mások is tudjanak.*
<Szóval, már javadalomra is számíthatok. Legalább nem csak a saját szakállamra megy a dolog.>
*Azzal elindul lefele, hátha találl odalent valami dalosszájú madárkát.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevirnek)

*Újabb kopogás nem zavarta meg olvasásodat - bizonyos, hogy a levél hozója nem kívánt mást...
A harmadikon senki nincs - mintha kihalt lenne ez a szint...
A másodikon két nõt pillantassz meg fekete egyenruhában - nadrágban! amint az egyik szobából a másikba tolnak egy kis kézi kocsi féleséget, melyen vödrök vannak és mosóruhák. Az egyik szobából épp egy fess fiatal asziszi vonásokkal megálldott férfi lép ki; kimért léptekkel a lépcsõ felé veszi az irányt...*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Most inkább nem törõdik a takarítókkal, az asziszt is csak fél szemmel méri fel. Mikor hirtelen fejbe vágja egy gondolat, és egy pillantig majd meg is torpan, de próbáll uralkodni magán és kíváncsiságán. Inkább csak megfordul a lépcsõforduló folyosóra esõ részében, és közbe veszi szemügyre a két takarítót. Szinte azonnal el is indul visszafele a lépcsõn és próbáll úgy tenni, mintha elfelejtett volna valamit.*
<A felszolgálók, a hõs szerelmes, a fogadós mind a saját ruhájukat viselik. A felszolgálók is mindössze egy köténnyel vannak kiegészítve.>
*A következõ lépcsõfordulóban megáll, hogy az aszisz ne láthassa, és elõször csak halgatózik, hogy mikor megy el.*

[Isshae Ianarak]

(Cyrian Zevirnek)

*Az aszisz férfi viszonylag hamar lemegy az emeletrõl - léptei teljesen elhalkulnak füled számára. A két nõ azonban haladt a munkájával, azóta már a harmadik szoba ajtaját zárják be maguk után, s veszik sorra a negyediket. Láthatólag nem törõdnek azzal, hogy ki mászkál fel s alá.*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

<Persze az is lehet, hogy csak paranoiás vagyok.>
*Visszaballag a lépcsõn, majd beles a folyosóra. Nem kifejezetten mestere a rejtõzködésnek, de azért van gyakorlata benne. Most próbálja bevetni ez irányú tehetségét, már amennyire ezt egy folyosóba futó lépcsõ esetén lehetséges. Innen figyeli a két felettébb gyanús takarítónõt, míg be nem mennek egy szobába. Mikor elhagyják a folyosót, lopózva elindul az ajtó felé amiben eltüntek. Viszont próbálja közben annak a látszatát kelteni, hogy csak erre jön valamiért - arra az esetre, ha a "takarítók" kijönnének a szobából, vagy valaki feljönne az emeletre-. Valamint a feltûnésmentes lopódzás közben próbáll hallgatózni is, hátha óvatlanul beszélnek valami fontosról.*

[Isshae Ianarak]

(Cyrian Zevirnek)

*Úgy néz ki, hogy a két nõ nem figyeli ki merre indul, s azzal sem foglalkoznak, hogy esetlegesen ki mászkál az emeleten és a lépcsõkön. Serényen jár a kezük - vödör és ruha, s már lépnek is be a szobába.
A lépcsõtõl számítva a hetedik ajtó mögötti szobában tüntek el. Az idõ úgy délután 4-5 körül járhat és furcsa, hogy ebben az idõszakban ilyen csendes minden. Bár az igaz, hogy odalentrõl hangoskodás zaja ér el - a fogadó részben bizonyára nagy a sürgés-forgás.
A szobát minden incidens nélkül meg tudod közelíteni, s beszédfoszlányokat hallassz bentrõl.*
- Nem mondod..... jár azután?
- Mondom én neked... meghülyült. ........ nõtlenség.
- Két évvel...... fajtánkkal .... cheeeeeehhhhh...
- .................... aludt az éjjel.
- Hallod-e te Mirda! A kezed is járjon! Beszélni közben lehet.
- Nem vagy te hajcsár.... - *egy hangos csobbanás fültanuja leszel.*
- Te hülye nemnormális tyúk! Most nézd meg mit csináltál! Az egész szõnyeg, padló úszik. Hozzá ruhát, oszt takarítsd fel, mert én bizony nem tartom a hátam! - *jóval hangosabb és dühösebb volt e nõ mint az elõbb, ezt bizony már tisztán hallottad, s leszûrted belõle, hogy csak pár szegmensnyi idõd van arra, hogy az ajtó közelébõl kikerülj...*