*A parancsnok egyenes embernek tûnik, de valami titokzatosság lengi körül. Gyakran nem lehet eldönteni, hogy milyen érzelemmel töltõdik, olyanyirra jól tudja leplezni bensõjét. Beszélgetésetek alatt annyi kiderült, róla, hogy az on Wyemar családot immár 19 éve szolgálja, s ez idõ alatt majdhogynem a nulláról küzdötte fel magát a lehetõ legnagyobb pozícióba - a személyes testõrség parancsnokává. Hihetetlenül fogékony és jó a kombinációs készsége, az arcmemóriája pedig fantasztikus.
Lassan megkezditek a puhatolózást, bõvebb ismerkedést...
Az 1.lány a 17-dik életévét már betöltötte, s mint kiderült a dwoon földrõl került ide - mihelyst ezt a mozzanatot megtudtad tovább is mentek.
A 4.lány egy Gach'a (adósrabszolga). Egy kisebb fogadó tulajdonosa túlságosan rászokott a szerencsejátékra, és nem a legjobb csillagzat alatt született... Játékszenvedélye oly mértéket öltött, hogy kénytelen így rendezni anyagi helyzetét. Ismereteibe tartozik a fogadó ellátása mindenféle szempontból, ráadásul ami ritka - a kasszát is tudja kezelni, írni és számolni is tud. Eddig apja mellett segédkezett mindenben, s próbálta a hiányokat, a játékszenvedélybõl fakadó problémákat ügyesen megoldani, de mivel tapasztalatlan volt, így mindig alul maradt az ellenfelekkel szemben. Tanítással bizonyára kikupálható még jobban, okos lánynak látszódik. Midezekbõl arra következtetsz, hogy az esze jól vág, de hazudni is jól tud, a szeme nem õszinte pillantást mutat, amikor keservesen, esdeklõn (bár egy kicsit félve), de rád néz...
Az 5.lányról sajnos lekéstetek... már egy alig huszonéves férfi "cipelte" magával, miután a csengõ aranyakat kiperkálta érte.
A 7.lány egy félelf teremtés. Vad tûz lobog a szemében, a vágy a szabadságért szinte tapintható lekében. Pálcával rendszabályozzák meg, ha kicsit makacsabb és hevesebb a vevõkkel szemben - ilyenkor szikrázó tekintettel, ökölbeszorított kezekkel áll egy helyben. Az eladó kaján vigyorral meséli, hogy õ asziszi földön szokta begyûjteni az eladásra szánt embereket és nem embereket. A teremtés pedig önként csatlakozott hozzájuk a hajóra - elszökött otthonról, s pont az õ hajóját pécézte ki magának búvóhelyként... Hogy mire képes nem tudja, eddig semmi lényeges nem derült ki róla - ha harcra került a sor olyan nõi módra verekedett - rúgott, csikart, harapott. Válaszolni pedig még eddig nem válaszolt arra, hogy mit csinált eddig abasziszban - legalább is neki semmilyen fenyegetés, verés hatására nem volt hajlandó elárulni. A lány szemébõl a fogvatartója felé õszinte gyûlölet árad - szavai ezt még jobban alátámasztják: "Dögölj meg! Buzi!" s ezen mit sem változtat egy-egy pálcasuhintás. A teste hibátlan - leszámítva 1-2 nagyobb hurkát, mit a pálca okozott bõre felszínén. Mozgása energikus, ruganyos.
A 8.lány szemében titkokat látsz ... mélyen. Pillantása õszintének tûnik egy laikus számára, ám neked teljesen más képet fest. Bár egy védtelen elesett alig 16 éves lányt mutat kívülre érzékeled, hogy ez nem fedi a valóságot. Sokkalta magabiztosabb mint bármelyik másik rab, nyugodtabb - mint akinek nincs félnivalója... Nem arról van szó, hogy teljesen beletörõdött az életébe és neki mindegy a sorsa... mert az élet tüze ott lobog szemében. Inkább arról van szó, hogy lehet olyan képessége, melyet mélyen rejt, melyben egyszer a szabadulásának a kulcsa rejtezik. Furcsa... de veled hidegen viselkedik, ám a kapitány felé elesett pillantásokat vet, szemei olyankor esdeklõn csillannak meg. Tulajdonosa egy falusi parasztlánynak mondja, Shulurtól nem messze egy alig 300 fõs faluból származik. Az ott lakók többsége kukoricatermesztéssel foglalkozik - állítólag a lány is ért hozzá, persze e mellett a házimunkát is ellátja rendesen. Teste hibátlan, pár anyajegyet leszámítva. Ruganyos, jól karbantartott. Mozgása igen nõies, kecses, bár nem nádszálvékony, de nincs is rajta felesleg. Ott gömbölyödik ahol kell - igazán szemrevaló teremtés...
A 4.férfi ki talán lehetne a testõröd egy matróz volt eddig. A hajóskapitány 4 évvel ezelõtt vette meg szintén itt a piacon az akkor gach'arként áruló fiatal suhancot. Családja eladósodott teljesen egy balul sikerült üzleti manõver után, így a legegyszerûbb volt az amúgy is semmirekellõ fiútól megszabadulniuk. Hogy mihez ért? Amihez akar. Jó a felfogása, de makacsa végtelenségig, s önfejû nagyon. Ezért is válik meg tõlle jelenlegi tulajdonosa - a belefektetett pénzt, idõt, energiát nem akarja azzal semmibe taszítani, hogy az engedetlen rabszolgát megöli - legalább valamit visszakap belõle (bár ezt nyíltan nem közölte veletek senki, de a jelek erre utalnak teljesen). A matróz élet fess férfit faragott belõle, magas, majd 190 cm, s bár nem vaskos, de szálkás izomzattal rendelkezik. Állítólag annyira erõs, hogy egymaga felhúzta a fõvitorlát gyakran...
Az 5.férfi nemrég érkezett toroni földre - akkor még szabadon. Elmondása alpján a déli kereskedõ hercegségbõl származik eredetileg, de onnan már jó pár éve, hogy útra kelt világot látni. Elsõsorban a kardjával szerezte a kenyerét vándorlása során. Toronba a kíváncsiság hajtotta... de mivel a szokásjogot nem ismerte egy famor urat sértett végig viselkedésével... így lett rab, s így érkezett ide. Nem érti a miértet, nem érti, hogy hogyan történhetett meg mindez, nem tudja felfogni a helyi szokásjogot - teljesen idegen tõlle. Nem fél a jövõjétõl, de bármit megtenne azért, hogy ezt a párnapot meg nem történté tegye, hogy újra szabad ember lehessen.
A parancsnok finoman elmondja a véleményét a nagy munstra után - testõrként az utolsó (5.) férfit tartja megfelelõnek, míg szolgálóként a 4. és 7. lányt ajánlja - azonban amikor a 8.-hoz értek és az elsõ pillantások megvoltak egy kis zavar látszódik arcán. Pár pillanattal késõbb szigorú, elutasító tekintetet öltött fel, de hiába minden színészkedés részérõl is - többször elkapod pillantását, amitn a lányra veti tekintetét furcsán, kurtán, zavartan...*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Tetszik neki a kapitány zavara. Legalább kiderült, hogy meg tudják babonázni a nõk. Félrehívja a katonát és rámosolyog a csuklya alól.*
- Látom megfogta a kis liba. Érdekes, szép, de valami nem stimmel vele. Nem bízom benne.
*Visszasétál a kapitánnyal a félelfhez és a szerencsejátékoshoz, és az eladóktól megkérdezi a lányok árát. Kíváncsi, hogy mennyire kóstálja õket a tulajdonosuk. Az elfvérû a tisztasága és szépsége miatt tetszik Nynának, bár az intelligenciája és a fogékonysága még rejtély számára. A szerencsjátékos elég emberi, gyönyörû és szédítõ a tekintete. Tapasztalt, és valószínüleg fogékony is az újra. Viszont szenvedélye hátrányosan is érintheti Nynát. Az utolsó titkolózó lány nagyon felkeltette Nyna érdeklõdését, de óvatos. Szívesen kiderítené, hogy mi is a kis liba titka, de csak ezért nem fogja megvenni. Veszélyt is érez az irányából, és azon sem lepõdne meg, ha foglalkozásuk is hasonló lenne. Ezért kizárja õt és a másik kettõre koncentrál. A férfiak közül mindkettõ szimpatikus neki, bár a matróz semmirekellõsége riasztja. Neki sincs kedve kinlódni a férfival. A déli férfiban az a legszimpatikusabb, hogy kívülálló, és itt északon úgy irányítaná, befolyásolná, ahogy csak akarja. Hamar az ujjai köré tudná csavarni, és kinézi belõle, hogy hûséges és odaadó testõrré válna. De valami hiányzik belõle. Nyna sem tudja, hogy mi de valami itt is hibádzik.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*A kapitány nem válaszol a megjegyzésedre, de a tekintete elsötétült, arcizmai megfeszültek, s merev lett a tartása. Rájössz, hogy a nõi témát nem igen kellene neki emlegetni, nálla feszegetni... de jön a kérdés: vajon miért ilyen?...
A félelf lány árát nagyon is megkérik, kereken 30 aranyat kér érte az eladó szemtelenül minden arcizomrándulás, szemrebbenés nélkül. Az adósrabszolga lány ára 15 arany mindösszesen. A matrózról még annyit megtudsz, hogy a hajón elvégzett minden feladatot, de sokszor fenyítés után. Az õ árát 9 aranyra tartja a tulaja, míg a déli származású férfiért 13 aranyat kérnek.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
* A lány szavait hallgatja és egy enyhe, szelíd mosoly ül ki arcára, mikor a nõ alakja is megjelenik gondolataiban. Tûri, hogy az õrök hozzá érjenek, nem moccan, nem is nagyon tudna a kimerültségtõl. Mikor lábra segítik kissé meginog, de utána összeszedi magát. A sorba beáll és szemeit kinyitja. Az elõtte lévõ lányt figyeli, teljesen kizárva minden mást gondolataiból. *
<… Igaza van! Eljön még a szabadságom, a szabadságunk napja, de remélem azért nincs az olyan messze! Nem tudom miért, de jó lenne minél több idõt tölteni ezen rejtelmes, csodálatra méltó lány közelében?!…>
*Megindul õ is a parancsra, nem akar, nem is tud mást tenni, kimerült, fáradt, éhes, de ösztönei ébren, éberen tartják, ha kivezetik a barakkból, akkor a kék egyet bámulja merengve, és gondolataiban otthon, a hegyek között száll a lelke.*
*A szabadulás még bizony messzinek tûnik. A barakk ajtón túl zsúfolt embertömeg hömpölyög elõttetek - mivel jóval az átlag feletti magassággal rendelkezel így belátod a terepet. A már egyszer megtett útvonalon haladtok a barakkok között, fel a kétsoros lépcsõn a hatalmas piactérre, fel az ismerõs porondra az aszisz köré. Reggel óta igencsak megcsappant az eladásra szánt árujának száma - nagy valószínûséggel ezért hoztak titeket fel, utánpótlásnak. Az elõtted haladó törékeny teremtés valamilyen édes illatot áraszt magából, mely még könnyebbé teszi az emlékezést számodra. Kecsesen mozdul, szinte úgy hat a menése, mintha a talaj felett járna pár centivel...fekete haját mellkasodnak fújja a szél, enyhe csiklandozás, s bizsergõ érzés helyén... Alig ér mellkasodig a lány, s most látni igazán mennyire karcsú, törékeny, de mégis tökéletes teste van.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Látja, hogy a kapitánynál veszélyes vizekre evezett, így meghátrál.*
- Á értem. Kényes téma. Bocsásson meg. Nem feszegetem tovább. Koncentráljunk a vásárlásra.
*Az elf árába beleborzong. Mikor meghallja, odafordul a kapitányhoz és halkan megkérdezi.*
- Egyáltalán Cartyss mennyi pénzt adott a vásárlásra? Mert azért nem árt tudnom, hogy mennyibõl gazdálkodhatok.
*A másik lány árán kicsit morfondírozik. Próbálja magában tisztázni az árakat és lebontani alkotóelemeire, hogy ha alkudozásra kerül a sor, akkor minél jobban le tudja vinni az árakat. A kapitányt is kérdezgeti az árrészek nagyságáról.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Enyhén megbizsereg, mikor a lány haja a mellkasához ér, valamint az illatát orrába fújja a friss levegõ.*
<… Hmmm… Bár, csak egy másik helyen, más helyzetben hozott volna minket össze a sors!…>
*Miután kiérnek a porondra röpke pillantást vet a piacon zajló eseményekre, de nem nagyon érdekli, inkább nézi tovább a kék eget és az át, át hullámzó fellegeket. A szabadságon, klánján, apja tanácsain és persze a lányon jár az esze. Enyhe szabadságérzet fogja el, tekintete vidámabb, szeme bogara még kékebb eme groteszken fennkölt helyzetben. Felsõtestét kihúzza, mélyeket szippantva az elképzelt hegyi levegõbõl.*
*A parancsnok egy kézmozdulattal jelzi, hogy lépjetek túl a dolgon, az õ magánéletén.
Az árakat õ nyugodt szívvel hallgatja, nem hökken meg egyik összegen sem. Kérdésedre, miszerint mennyi a kereted õszintén és kertelés nélkül felel, katonás, határozott hangon.* - Azt a parancsot kaptam, hogy amennyi keretre a kisasszonynak szüksége van. On Wyemar Úr tudja, hogy egy jó rabszolga ára nagyon magas...
Fõlleg ha különleges fajú, mint például ez az elf és ember keveréke. Ha a választása egy elf rabszolgára esett volna, akkor szemrebbenés nélkül akár a dupláját is elkérnék...
A gach'a ára kicsit magasnak tartom, bár ha azt nézem, hogy ért sokmindenhez... hm.... kipróbálnám elõször, hogy valóban tudja-e azokat a mûveleteket amiket állítanak róla, és nem csak becsapás-e.
A férfiak ára is korrekt. Bár azt az ex-matrózt nem venném meg az Ön helyében kisasszony. Túlságosan zabolátlan és ahogy elmondja a tulaja lusta. Az ilyen emberek pedig figyelmetlenek. Az élete pedig egy ilyen figyelmetlenségen múlhat akár...
*Ahogy a kapitány beszél a porondok között észreveszel egy hatalmas termetû férfit közeledni - fekete csapzott haja szerte-szét lobog feje körül. Magassága több mint két méter, s izomkolosszus szó szerint. Tekintete kissé révedezõ, de a mélyén heves tûz honol... Késõbb veszed csak észre, hogy egy sorbaláncolt menet egyik tagja... rabszolga õ is... Mellettetek haladnak el, s még jobban leesik az állad.... A barbár - merthogy egy jól megtermett barbáron akadt meg a szemed az elõbb - elõtt egy gyönyörû szép, fekete hajú, kecses mozgású, törékeny, de tökéletes testtel rendelkezõ alig 20 éves lány lépked láncra verve. Szemei teljesen mennyei kékek, s metszettek - rögtön egy név ugrik be: amund... Két poronddal mennek csak odébb, felvezetik õket. A barbár kihúzza magát, szája szegletében talán egy kis félmosoly is húzódik, de az bizonyos, hogy szeme vidámabban csillog...pedig a rabszolgák nem nagyon szoktak vígadni a helyzetükön...*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Mint reggel is, most is sokan bámulnak meg téged is, de észreveszed, hogy az elõtted haladó lányt - kinek még a nevét sem tudod - még többen bámulják... egyesek csodálkozva, egyesek meghökkenve, s van aki undorral, cseppnyi félelemmel. Utóbbi inkább csak a többi rabszolgára jellemzõ. A percek múlnak, s a szabadságérzeted egyre jobban lejebb enged. Nézegetnek, tapogatnak, beszélnek a fejed felett amit persze nem értessz egyáltalán... Ráadásul a lányt is megnézik, s nem csak szemmel... Õ minden megpróbáltatás tûr, nem áll ellent semminek, nem védekezik, nem fordul el, csak tûr... szemében azonban látod a tüzet néha... biztos vagy benne, ha nem lenne láncra verve már nem állna ilyen nyugodtan...*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Hallgatja a kapitány okfejtését, aztán helyeslõen bólint egyet.*
- A matróz tényleg nem kell. A félelf határeset. Túl keveset tudunk róla. A szerencsejátékos ára jó. És igazán nekem nem az a tudás kell, amit mondtak róla. Szóval szerintem még nem vé ...
*Hangja elakad, amint meglátja a hatalmas férfit. Álla is leesik. Testén végigfut a bizsergés, ahogy tekintete végigsiklik a fedetlen izmokon. Megfogja a kapitány karját, hogy ne essen hanyatt meglepetésében.*
<... Ó Morgena. Ez ... ez ... ez egy barbár. Érzem, hogy õt kerestem. Hatalmas, élettel teli. Muszáj megismernem. ...>
*Kis késéssel veszi észre a férfi elõtt sétáló lányt. Pár másodperc kell, hogy leessenek neki a rabszolga ismertetõjelei. A vágott és teljesen kék szem, a szoborszép alak, a kreol bõr. Hirtelen nem is tudja, hogy mit csináljon. Elõször tanácstalanul ránéz a kapitányra, de végül összeszedi magát.*
- Megvannak. A barbár és az elõtte sétáló kreol lány. Õk kellenek. Tudom. Érzem. Most pedig magabiztosnak kell látszanunk és nem árulhatjuk el, hogy nagyon kellenek. Kövessen.
*Azzal Nyna jól a fejébe húzza az inkognót és magabiztos, flegma járással odasétál a porondhoz. Fellépked és körbejárja a barbárt. Hibákat keres rajta, de csak fegyver okozta hamar gyógyuló sérüléseket talál. Odafordul az eladóhoz.*
- Mennyit kóstál ez a sérült férfi?
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Egy pillanatra kizökken álmodozásából. Az új vevõjelölt érkezése kíváncsivá teszi a jól megtermett, két méter feletti, majd másfél mázsás korgot, kin egy bakancson, egy véres és szakadt bõ posztó nadrágon és egy széles bõr övön kívül más nincs. Farönk vastagságú, izmos karjait enyhén maga elé tartja, összekulcsolva azokat, így még jobban látszanak hatalmas mellizmai. Bika vastagságú nyakán egy erõs arccsontozatú fej, melyet barna, félhosszú portól és verítéktõl lucskos hajkorona fed. Ég kék szemeivel melyekben láthatod a büszke harcos tekintetét, téged követ. Hatalmas izomkötegekbõl álló hátán, bal oldalt szúrt sebet takar a gyolcs, valamint jobb combján is kötés látható.*
<… Valami furcsa van ebben a csuklyásban. Elég könnyeden lépked és vékony alakja, valamint rengõ csípõje elárulja õt. Ez egy nõ! Itt mustrálgat, jár-kel köröttem, mint egy eladásra váró jószágra. Pfuu.. mily furcsa…>
*A kapitány láthatólag meghökken a hirtelen váltástól, majd alaposan szemügyre veszi a barbárt.* - Rossz a hírük a korgoknak... biztos benne kisasszony?
Ez a nõ pedig... uhhh... Ha a félig elf félig ember korcs árát sokallta, akkor bizony az õérte kért áron elájul....
Viszont kérése, óhaja számomra parancs. Induljunk...
*Nem hagy egyedül felmenni a porondra, maga is alaposan szemügyre veszi a korgot. A sérüléseket meg is tapintja, ami bizony fáj Urcnak!* - Mély és friss sebek. Szökni próbált? - *fordult egy hájas nagydarab asziszi vonásokkal megáldott férfihoz, aki az eladó ezen a porondon.* - Üdvözletem Kisasszony, Uram! - *hajbókol tettetetten meg elõttetek* - Igen Uram, szökni próbált a beste... egyszercsak minden elõjel nélkül nekirontott leláncoltan az embereimre a barakkunkban. Ezért is húztuk szorosabbra a láncait. - *tény... a korgon sok lánc virít... Kétsoros lánc van a nyakán, elég szorosnak néz ki, két soros lánc van mindkét csuklóján, s bokáján... A csuklóláncok a nyakon látható láncokkal áll összeköttetésben, valamint a bokaláncokkal - ez az összekötõ lánc szabályozza, hogy meddig emelheti fel a karját maga elõtt; jelen esetben az a max., hogy egyenes kinyújtott karjai maga elõtt vannak összebilincselve, ugyanis a két karját nem bírja egy arasznyi távolságtól jobban eltávolítani egymástól.
Nyna álltal feltett kérdésre egy kicsit elgondolkodik.*
- Nos Kisasszony, mivel már sérült áruról van szó, így méltányos áron megszámítom magának... 25 arany...
*Az összegre a kapitány egy kicsit megszívta a fogát...
Mindezt Urc úgy éli át, hogy egy kukkot sem ért a róla folytatott eszmecserérõl... csak munstrálják, körbejárják, piszkálják, ráadásul a fekete egyenruhába bújt 35 év körüli férfi még a sebeit is megnyomkodja, tapigatja...*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Végighallgatja a kapitány és a kereskedõ beszédét, aztán töri egy kicsit a fejét. Az ár hallatán felnevet, mintha egy jó viccet hallott volna az aszisztól.*
- Ez vicces. Elénk állít egy sérült, makacs barbárt, ami a maga embereinek is nekitámadt, és képes ilyen nevetséges árral elõhozakodni? Gondoljon bele. Ha magának meggyûlt a baja vele, akkor valószínüleg nekünk is meg fog. És ha bántani kell, akkor csak veszít az értékébõl. Ráadásul a maguk okozta sebeket is nekünk kell majd ápoltatni, ami megint nekünk plusz költség. És amire betörjük ezt a vadállatot, az is mennyi idõkiesés. Addig sem dolgozik. Szóval szálljon le a földre. 15 aranynál nem ér meg többet, és akkor sokat mondtam. Nem fogják megvenni olyanok, akik nem tudják kordában tartani. Ehhez a vadállathoz több õr is kell. Nekem végülis csak az izomerõ miatt kell. Szóval legyen racionális és ne akarjon minket átverni.
*Mégegyszer körbejárja a barbárt fejcsóválva, aztán mutatóujjával észrevétlenül végigsimít annak derekán. Ezután odafordul a kereskedõhöz ée leveszi a csuklyáját. Ajkát elõször pengevékonyra húzza össze és kimutatja a kereskedõ felé a toronban olyan jól ismert nemesi gõgöt, aztán folytatja.*
- Vetesse le a barbár nadrágját és a bakancsát. Ha meg is veszünk egy ilyen összeszabdalt árut, akkor sem veszünk zsákbamacskát. Nem eunuchot akarok venni és az egyik barátnõmre is rásóztak már olyan rabszolgát, aminek fagysérült volt a lába és csak otthon vette észre.
*Miközben a kereskedõ válaszol, ellépked az amund felé. Õt is körbejárja. Felemeli a karját, megnézi az izmait, kinyitja a száját, és míg látszólag a fogazatát ellenõrzi, titokban rákacsint és elereszt egy cinkos mosolyt.*
- Ezért a kis libáért mennyit kér? Haszontalan csenevész kis jószágnak tûnik, de impozáns. Jól mutatna cselédruhában, nem?
*Eközben a kapitány felé fordul és teljesen kedvtelenül mondja mindezt. A kereskedõnek is leeshet, hogy a nemesi öltözék, és a bájos, gõgös pofika tapasztalt vásárlót és okos nõt takar.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
* Urc hallgatja a mögötte elhangzó szavakat, de egy kukkot sem ért belõle, mikor hozzá lép a férfi, rá sem néz, viszont mikor fájó sebeit kezdi nyomkodni, felszisszen egy pillanatra, majd azon nyomban a fejét kapja az illetõ felé, Ég kék szemeibõl árad a harag és a fájdalom. Végigméri az illetõt, majd farkasszemet nézz vele.*
<..Ha még egyszer megnyomod rád rontok, te barom!!!…> *Ezen gondolatok lerínak arcárol is.*
*Miután befejezték a mustrálgatását és a köpönyeges nõ átlép a gyönyörûséghez, pillantja meg annak takaratlan arcát. * <...Csodaszép ez a némber! ..>
(Urc Karvnotnak és Nynanak)
*Míg körbejárja Nyna a barbárt a aszisz válaszol neki.* - Minden tiszteletem az öné kisasszony, de engedje meg, hogy ellent mondjak önnek. Egy tökéletes kordában tartó lánccal adom ezt a bestét... már nem tud problémát okozni... Egyszerûen, csak és kizárólag jutalmazás szempontjából kell kicsit lazítani a láncokon és hamar megtanulja az állatja, hogy mit lehet és mit nem. Szabályozható akár a kezek közötti max. távolság, akár a lábak közötti, s az is, hogy milyen magasra emelheti fel a kezét. Szóval kordában tartani immárom nem nehéz, ha pedig úgy ítéli meg a Kisasszony, hogy az embereinek a képességét meghaladja, akkor ... nos, akkor cseréltesse le az embereit. - *Itt ránézett a parancsnokra, aki kihúzta magát, de csendben maradt. Csak szemei szûkültek össze, s szája pengevékonyra. Amint leveszed a csuklyádat az aszisz hápogni kezd. Igen erõs zavar suhan át arcán, majd jó pár szegmensig ott is marad... Tekintetét nem bírja levenni arcodról, már-már pofátlanul figyel, amikor a parancsnok eléáll.* - Mutasson több tiszteletet a kisasszony felé, mert nem fog érdekelni hol vagyunk, s itt mi szokás és mi nem. Süsse le a szemét, s ha mégegyszer engedély nélkül egy pillantást is rávet kettéhasítom!. - *szavainak nyomatékot adva az övén lógó hosszúkardjára helyezi kezét. Arcáról lerí, hogy nem viccelt.* - Bocsásson meg Uram, s fõlleg Ön Kisasszony! Esdeklem bocsánatáért, de mentségemre legyen, hogy az Ön szépsége ... elmondhatatlan... maga egy Istennõ!
...
*Nyna mondandójára csak a fejét ingatja, de nem néz rá.* - Sajnálom ami a barátnõjével történt kisasszony, sokan vannak úgy, hogy becsapják a kedves vevõket - de engedelmével az Ön barátnõje elkövetett egy hibát: soha nem szabad átvizsgálás nélkül megvenni egy rabszolgát. Soha.... Természetesen Kisasszony... ahogy parancsolja....
*Azzal két emberének intett, végezzék el a kért mûveletet. Urchoz két férfi lép oda, s míg az egyik a csuklóit fogja meg erõsen, addig a másik a nadrágja szíját kezdi el babrálni.... egyértelmûen a ruhadarabtól akarják megfosztani...
Az amund lány a cinkos mosolyra csak egy hideg tekintetet ad válaszul. Tûri csendesen a vizsgálódát, engedelmesen még a száját is kinyitja - s nem harap meg. Izomzata bár nem látványos, de ruganyos, mely arról árulkodik, hogy testét nem hagyta el, gondozta, edzette.* - Nos... ez igen ritkaságszámba tartozó állat... Nem cselédruha való erre, ha elfogad egy tanácsot Kisasszony, hanem egy aranyos kis póráz, melynek a végét Ön foghatja egy fõúri bálon...
- A Kisasszony az árát kérdezte - *dörrent meg a parancsnok hangja* - ... 50 arany.
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak