Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Navaratna]

(Xylina)

-Akkor nem értem, mért akar Toron csinál kereskedés más ország, ha nem szeret őket. Aki nem szeret valamit, ne menni oda, ne beszél, nem hagy bejön!-forgatom szemeim.
-Jó, te vanni Armada. Ami volt beszéd, nem fontos, vége, én néz, ne lenni újra hiba. Inni víz jó.
Jóval óvatosabb vagyok most a fogadóban, a köszönést nem hagyom el, de kerülöm a konfliktusokat, így fütyülök arra, milyen szemeket mereszt rám Zwol.
"Biztos tüske ment a seggébe. Vagy valami, ami nem tetszik neki. Esetleg a neje elbánt vele "
A kasztbemutatásokkor megvakarom a fejem, kiejteni se könnyű:
- Van obszor, navorr, szedulár, pijétor, fammor és eledor, ugye? Mért kell kaszt? Mért jó az? Értem, egy kaszt, egy munka, de ez mért kell? Én nem kaszt, akkor mi lesz? Van én hajam fehér, de én nem nemes. Ugye ez lesz nem baj? Én nem ismer hogyan köszön ez vagy az. Akkor jön a halál?
Nem kerülgetem a forrú kását, kimondom, hogy én erre a büntetésre gondolok.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Nagyot sóhajtok, amint meghallom válaszát. Úgy tűnik kezdek rémeket látni. Arcomra is kiül megkönnyebbülésem, majd megszólalok.
- Köszönöm... - mondom őszintén. Ezzel el is indulnék a dolgomra, de megtorpanok.
- Egyébként... a két nappal ezelőtti éjjelen - lépek vissza egészen közel - az egyik... khm... emeleti szobában töltöttem az éjszakát, és... - nem igazán találok szavakat - ...megtámadtak minket... helyesebben szólva, rajtakaptam valakit, amint az ablakban leskelődött. Nem igazán tudom miben sántikált, de annyi bizonyos, hogy amint lelepleződött, pókként mászott le a falon, s elveszett az utca sötöétjében. Ha emlékezetem nem csal... a kikötő felé vette az irányt - számolok be én is az incidensről.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Szelíden Mirjamra nézek, ahogy halkan válaszolok neki.*

-Jólvan Szerelmem.

*Viszonzom az ölelést és a csókot, majd halványan elmosolyodom én is, ahogy eltávolodik Kedvesem, az ujjacskáit addig fogom, amíg csak elér karunk, majd végül engedem had menjen az anyóval. Ahogy egyedül maradok körbenézek és megkeresem a ruháimat felszerelésemet és öltözködni kezdek. Az ingem ismét kilyuggatva és valószínűleg merő beszáradt vér az esti sebek után. Elhatározom, hogy nagyobb ingkészletet halmozzak fel erre megoldásként. Ezen a kissé felszínes és igencsak komolytalan gondolatomon el is mosolyodom öltözés közben. A véráztatta inget inkább nem veszem fel a poncsóm kifordítva, ha más nem megteszi, bár arra nem hiszem, hogy olyan sok jutott volna a vérből. Ezek után előveszem fegyvereimet és a harc után főként combtokomat és tőrömet tisztogatom alaposan át. Eléggé viseltesen tettem el, így biztosan rá is fér már az ápolgatás. Közben pedig átgondolom a napi teendőket.*

<Megvárom Mirjamom. Aztán ismét meg kell látogassam a fogadót és végleg kiköltözni onnan. Még jó, hogy három napra foglaltam előre szobát, így még ma van esélyem ott találni a felszerelésem. Aztán... még nem is tudom hogy fogjak hozzá, mihez kezdjek? Rannal holnap lesz a találka, így az a szál még függőben van. Más pedig nincs egyenlőre. >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a menedékben
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Egy jó fél órádba telik mire megtisztítod fegyveredet a rászáradt vértől, mocsoktól.
Ruhád nem találtad meg, legalább is azt nem amit szétszabdaltak rajtad. Egy láthatólag vadonat új nadrágot és inget találsz a szekrényben, méretét tekintve rád való. A különbség csupán annyi, hogy a nadrág fekete, egyszerű szövet nadrág, az ing kávébarna len vászonból készült.
Poncsód tisztán lóg az ajtó melletti fogason - gondos kezek moshatták ki, mert semmilyen vérfoltot, koszt nem látni rajta.

A tisztogatás után még eltelik semmittevéssel és gondolkodással még egy fél órácska...
Mirjam azonban sehol sincs egyenlőre.*



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában, mdjd Shulur utváin ...
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Ran is biccent, majd tovább is indul dolgára. Sejted van mit csinálnia a tegnap éjszaka után.
Kocsit hamar tudsz fogni, egy fiatal tagbaszakadt legény a hajtó. Kérdésedre csak biccent egyet. Megvárja míg beszállsz a kocsiba, mely egy picit már lestrapált állapotban van, majd meglódul a szállítóeszköz hála annak az egy lónak ami húzza. Eleinte még döcögősen, nehezen haladt, de aztán felvettetek egy normál, nyugodt tempót.
A várost fürkészve nem látsz ismerős arcot...
Alig egy fél óra alatt elértétek a Vízivárost, és a Gattear előtti teret.
A tér szélén álltok meg - jobb kézre ott magasodik az ég felé Shulur leghíresebb színháza.*
- Tíz réz lesz Uram! - *száll le a bakról a fiatal férfi és állapodik meg előtted a markát tartva.*

//Következő reagodat kérlek a "Shulur - Víziváros - Gattear" c. topikba írd! Köszi!//


_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a mólón, majd a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

- Toron válogat kiket enged be, vagy inkább fogalmazzak úgy kikkel kereskedik és kikkel háborúzik...
Ismeri Ön kedves Xylina valamennyire észak politikai helyzetét? Vagy ha úgy mondom vörös és fekete lobogó?...
*Közben megérkeznek a kért italok is. Számodra egy lakkozott faragott pohárban víz, Armadának fehérbor "illatozik" édeskésen a pohara felöl.*
- Kasztok mindenütt vannak kedves. Mindenütt megvan a különböző társadalmi régetek elkülönülése, legfeljebb nem annyira domborodnak ki a határvonalak mint itt. Itt így alakult ki, ezserint kell élni. Ez könnyű annak aki ide születik, ám pokol annak aki ismeretlenül ide téved, vagy szánt szándékkal érkezik.
Ön is beletartozik egy kasztba. Úgy kezelik magát a helyiek, mintha sedular lenne. Általában ide veszik a más országbelieket - vannak kivételek, ha valakin látszik a nemesi vére... és van, hogy hamar obsor lesz valakiből.... vagy hulla. - *néz mélyen a szemedbe kicsit szomorkásan, de ez a vonás hamar tovareppen.*
- Igen, ha tiszteletlen mondjuk egy pietorral, famorral, akkor akár meg is ölhetik büntetlenül.
A fehér haja nem gond, legalább is nem hinném, hogy az lenne. De honnan is jött kedves Xylina?



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Zwol elcsodálkozik szavaidon.*
- Mint pók a falon és a kikötő felé?... Egyetlen szemtanunk van, bár az illető sem látta pontosan ki vagy mi lehetett, de szinte ugyan azt mondta mint ön. Mármint hogy ügyesen mászott a falon és hamar eltűnt. Gondolom ön sem látta az arcát, vagy nem látott motívumot, címert, bármi azonosításra szolgáló jelet az illető ruházatán?!

[Navaratna]

(Xylina)

-Nos, ha nekem lenne egy ország, lehet, én sem tenni más, azaz néz, ki jön be a földemre. Lobogók? Zászlóháborúk. Sok vér, sok halott, mindig kell valami, mert senki sose elég az, ami van.-összegzem az egészet ennyivel Na de ha ez a magja, mit cifrázzam
-Pokol? Ne csinál hegy egy dombból Aki csinál úgy a jó szabályokat, járjon bárhol, az állja a helyét, nem hisz, hogy a falra kell festeni az aquirt, hogy ez ország és a pokol van egyforma. Vagy csak én vagyok bolond?-grimaszolok.
-Szedular, hm. Ha így van, mit kell tenni, ha én beszél vagy találkoz nagy rang ennél? Mért néz rám bús? Én lesz hamar obszor vagy hulla most?
"Te rühellem ha riogatnak a levegőbe! Jó hogy ki nem írják a kikötőbe: <Reszkess, Toronban vagy! Adj fel minden reményt, így is úgy is megszívod!> Ettől fogok hamar idegrohamot kapni. Nagyon el vannak magukkal telve, az fix."
Mikor tudni akarja, honnan jöttem, kesernyésen válaszolok:
-Mindegy, én hol lakni, nem Toron és ez elég itt.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


- Ehh... - lemondóan csóválom meg a fejem - ...éjjel történt, még a hold is félősen a felhők mögé bújt, így esélyem sem volt, hogy bármilyen ismertető jelet, nemhogy az arcát megpillantsam. Pár pillanatig tétovázom, hogy eldöntsem, mondjam e, ami az eszembe jutott, vagy inkább tartsam meg magamnak. Végül halkan hozzáteszem:
- Nem tudom mi lehetett a célja, annyi bizonyos, hogy nem gyilkolni érkezett, hiszen azt könnyűszerrel megtehette volna. Valami mást akarhatott... megpróbált... a fejembe látni... a gondolataim közé férkőzni - próbálok érthetően fogalmani, hogy Zwolnak legalább sejtése legyen arról, hogy esetleg valamiféle misztikus hatalmat használt az illető. Talán ez a kis információmorzsa, ezsébe juttathat valamit, vagy legalább gyanússá válhat valaki számára.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Az búj ruháknak örülök és fel is veszem őket, majd végignézve magamon azon morfondírozok ezzel már eléggé "toroni" vagyok-e. Azért nem tudom meghazudtolni magam és tisztogatás után felcsatolom alá az alkar-, lábszárvédőket. Utánna átvetem fejemen, vállamon a dobótőrös hevederemet is. Itt megállva kicsit elmélázom a történteken és szórakozottan piszkálom, pöckölgetem az alsó két üresen árvállkodó "helyet", melyből hiányzik a feketére edzett penge. Egyik Rotti hátában, a másik a ... hmm ... annak a másik boszorkának a hasában állapodott meg és nem vettem vissza őket. Azóta már biztos eltűntek a süllyesztőben, de azért érdemes lehet megkérdezni majd Ran-t, hotha megtalálták "takarítás" közben az inasok. Végül felkötöm combomra a már ismét tiszta tokot és felvéve poncsómat a helyére csúzstatom a ramierát is.*

<Ismét bevetésre készen.>

*Fut át a kissé komor, de mégis büszke gondolat tudatomon, ahogy ismét tettrekésznek érezhetem magam a bőrömben. Majd a szokott "módon" várom Mirjam visszatértét. A résnyire nyitvahagyott ablak alatt pihenek félig ülő, félig guggoló tartásban, miközben hallgatom az utca, a külvilág zajait. Saját magam szórakoztatására a hanglejtésekből próbálom kikövetkeztetni, hogy a furcsa csengésű helyi nyelven folyó diskurzusok miről szólhatnak. Tudom még eléggé hamvába hlt ötlet ez, de saját képzelőerőmmel párosulva eléggé vicces dolgokat próbálok kitalálni pihenés képpen.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a menedékben
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Pihentető a délutáni langyosságban - mely az ablakon bekúszik a szobába - üldögélni és kedvtelésből azon elmélázni, vajon miről folyhat a diskurzus az utcán lent. Hála, hogy jó képzelőerővel áldott meg a sors, így eléggé elvagy ezzel a "ténykedéssel" úgy egy óra hosszáig, s közben néha még jót is somolyogsz gondolataidon...
Az utca zajába, zsibongásába beszűrődik egy olyan hang, mintha egy ajtót "felszakítottak volna" közvetlenül az ablak alatt, majd egy nagy csattanás. Mintha egy pillanatra megállt volna odakint minden elhalkult a környék, majd lassan visszaszivárognak az eddig hallott hangok. Lovak patái zörögnek a távolban, bár eddig alig hallottál ilyet, mintha erre nemigen lenne "divat" akár lóval, akár kocsival közlekedni.
Minden hangon túl egy rekedtes, de ismerős hang reszketve süvölt bele agyadba. S bár megvan az idegen kiejtése, hanghordozása, mint az eddig elhallgatott beszélgetéseknek, mégis érted mit mondott Sazi mama.*
- Mirjam!



_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

- Elsőnek és a legfontosabbnak, soha ne nézzen a szemébe egy nagyobb rangú személynek. Legyen az katona, vagy famor, de ezt ne tegye. Aztán ha nem kap engedélyt arra, hogy megszólítsa, ne is tegye. Hajbókoljon előtte - magácskának nem kell szívre tett kézzel fejet hajtani, elég ha illedelmesen meghajol, vagy pukkedlizik és tartja azt a testartást amíg nem kapott engedélyt megszólalni. Ezen szabályok áthágása mondhatjuk főben járó bűnök. Ilyenért ha úri kedve úgy hozza, akkor akár rabszolgává is nyilváníthatja egy nemesebb, vagy akár ott a helyszínen meg is ölheti. Bár utóbbi ritkábban fordul elő, s már igen nagy vétséget kell elkövetnie, aki ily módon távozik Tharr bugyrába.
Én megelégszek azzal kedves Xylina, hogy nem árulja el szülőföldjét, ahol élt eddig, de egy esetleges igazoltatás alkalmával a pietorok nem lesznek ennyire megelégedőek.
*Rádfüggeszti barna szemét és egy kicsit zavarbaejtően néz pár szegmens erejéig. Látszik rajta fontolgatja a mondanivalóját. Mielőtt megszólalna megköszörüli torkát.*
- Tudja kedves... A tartása, a kisugárzása, a bőre, az arca, a szeme, a haja... mind... mind azt sugallja, hogy magában nem kevés kyr vér van. A kyrek pedig itt famorok. Mégha nem is a régi kyria tiszta vérű utódai, hanem már keveredett, hígult vérük van, de akkor is kyrek ők... Ezért nézi meg itt magát mindenki furcsán. Hisz az öltözéke nem egészen olyan mint egy itteni famoré, de még csak nem is olyan, mint más országból ideérkező nemesé, de mégis... mégis sugárzik Önből a vér lemoshatatlan tulajdonságjegyei
*Szinte megbabonázva néz míg beszél. Szemét nem veszi le rólad, s hangjában, tekintetében van valami lágyság, finomság.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Zwol kicsit értetlenkedve néz rád először, majd mintha lassan fény gyúlna az agyába.*
- Úgy érti mágiával akart volna önre hatni? HM... Akkor nem lehet, hogy Ön volt a célpontja? Csak lelepleződött és inkább odébb állt, hogy később újra lecsaphasson?
Én vigyáznék nagyon. Elmondása alpján nagyon ügyes és gyors... végig venném az ellenségeimet az ön helyében...
*A beszélgetés alatt két személy érkezett a fogadóba. Egy férfi és egy nő. A pár felé Zwol úgy néz mintha valami hátaközepére kívánt személyek jöttek volna be, de a pulthoz lépő férfit kiszolgálja - bort kért és egy másik pohárban vizet.
Ettől azért érdekesebb számodra az, ahogy a nő kinéz. 170 feletti magas, csinos, nyúlánk, haja ezüstösen fehér, s fenekéig leér, bőre enyhén barnal, szemei halványzöldek. Visszafogottan öltözködött: égszínkék, szélén rojtos kendő a vállára terítve; sötétkék szoknya, hozzá világos blúz. Nem egészen úgy néz ki mint egy famor, de az arca, tartása, haja kétséget nem hagy benned, hogy a nőben nem kevés kyr vér csörgedezik. Leül egy asztalhoz, nemsokára a férfi is követi és beszélgetésbe elegyednek, de nem azt a benyomást keltik mint egy turbékoló gerlepár.
A fogadós vissza is fordul hozzád, és kizökkent gondolataidból.*
- Nos? Van ötlete ki törhetett ily módon az életére? Vagy képtelenségnek hangzik az én véleményem?

[Navaratna]

(Xylina)

Bólogatok, hogy értettem, miféle viselkedési szabélyokat kell betartanom ahhoz, ha nem akarom kellemetlen helyzetben és halott állapotban találni magam.
"Hm, szidhatom, hogy miféle szokások ezek, de ha egy idegen helyen jársz, légy olyan, mitn a helyiek és baj nem érhet. Nincs mentességem a be nem tartás alól, így csak hajrá. Hű, de sokat kell itt nekem nyelni! Kár, hogy a rovott múltam ellenére is jó adag büszkeség van bennem. Talán ha alamuszibb lennék, sokkal rugalmasabban kezelhetném az itteni viszonyokat."
-Értem, lenni jó és nincs baj.
Tharr nevét hallottam már, de csak szitok formájában. Megvakarom az állam és halkan kérdezem, teljes ártatlansággal:
-Kicsoda Tharr? Valami nagy úr? Nemes?
"Azt még se kérdezhetem, ki az a rosszhírű seggfej, akit csak káromkodva emlegetnek ott, ahonnan jöttem!"
Aztán szóba kerül ám a kinézetem, elnézően elmosolyodom. Méghogy kyr vagyok! Jó vicc! Nevelőapám emlegette, fura hajszínemet, meg hogy hasonlítuk hozzájuk, de kizárt hogy az legyek. Azok betegek, meg gödhösek, én meg egészséges vagyok, leszámítva látó képességem, de az adomány, nem torzság. Jó, néha hajlamos vagyok a gőgre meg a lepcses szájúságra, no de az a modoromhoz tartozik, nem a véremhez! nehogy azt akarja már bemesélni nekem ez az ember, hogy azért ilyen a lényem, mert valami antik, állott vér folyik bennem!
-Á, én nem hóhaj kyr. Én ember, aki csak néz ki kyr. Nem, nem, én nem nemes vér, nem kyr, felejt el, csak néz úgy ki. Nem akar bánt senki, de ne hinni aztat rólam.
Ám a nézése zavarba ejt, kendőmet igazgatom.
-Mért néz így? Mondom, én nem kyr, csak ember, aki nem nemes.
de azért elbizonytalanodom. Tudom, hogy árvaként vettek magukhoz szüleim. Azt is, anyámból csak a medéál maradt. Sose került szóba, honnan származhattam. Valami utcán szedtek fel, elhagyott gyerekként, Erionban, és nem másutt...
-Ez mit jelent itt? Ugye nem csinál baj, ha én ezt visel?-mutattam meg a kalászos medálom. Még a végén kiderül, ez jutatt vérpadra! Toronban ki tudja már, mi ártatlan és mi halálos bűn!

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A kellemes hallgatózásból a csapódó hang zökkent ki. Erre már feszülten figyelek, de még nem mozdulok. Viszont ezután meghallom Sazi mama hangját és megértem azt az egy szót, amit kimondott. Erre szinte felrúgom magam és kinyitva az ablakot kissé kihajolok, hogy lássam mi történt/történik az utcán. Szívem hevesen kalapál, ahogy az fut át agyamon, hogy talán Mirjamot ismét megtámadta valaki vagy valami. Attól függően mi tárul a szemem elé még nem tudni biztosan, hogy az ajtót választom-e, hogy a folyosókon fussak végig Sazi-mama és Kedvesem vélt irányába vayg egyszerűen kilépek az ablakon és próbálok minél zökkenőmentesebben érkezni az utca szintjére.*

<Mirjam! Mi történhetett. Miért mindig mi, miért nem lehet nyugtunk ettől a rothadó psványtól magunk körül. >

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Zwol szavai után elmélázok kicsit, bal kezem ujjai közé fogom államat, s a pultra meredek. Végig gondolom életem mozzanatait, s arra jutok, hogy nem ismerek olyat, kit magamra haragíthattam volna. Ezt azonban kimondani sem mertem volna, hiszen van nekem egy családom is, mely ugyan kitagadottként kezelt, azért mégicsak viseltem az Occhys nevet. A legkézenfekvőbb megoldásnak azt tartottam ebben a pillanatban, hogy esetleg valamelyik testvérbátyám, pusztán óvatosságból megpróbálja eltűntetni az esetleges örökösöket. Ez nem tölt el túl nagy örömmel, mert mindig is megpróbáltam távol maradni az intrika művészetétől. Most azonban - ha igaz, amire gondolok -, akkor az életemet fenyegeti közvetlen veszély, amit bizony nem fogok annyiban hagyni. Bár jó színésznek tartom magam, nem vagyok az a típus, aki szeret a mártír szerepébe bújni.
- Nem... - csóválom meg fejemet - ...nem tudok róla, hogy ellenségeim lennének - titkolom el korábbi gondolataimat a fogadós elől. A faggatást elkerülendő, intek neki, s gyorsan a kijárat felé fordulok, hogy felkeressem a ruhaboltot.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a menedékben
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Kinézvén az ablakon azt látod, hogy Mirjam alakja egy kocsiban tűnik el éppen. Ám semmi jel arra, hogy bárki idegen berángatta/betuszkolta volna... Ahogy kedvesed eltűnik a kocsi belsejében az meg is indul az utcán lefelé.
Sazi-mama pedig nem messze az ajtótól áll egy kicsit megtörten. Motyog valamit, de nem érted, de a hangja sírós...
Mégha az ablakot is választod, hogy kedvesed után lépj (ugorj) nem érheted el - hamar, nagyon hamar elindul a lovaskocsi útjára...*



_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Armada nem válaszol. Behatóan néz rád, majd kortyol egyet a poharából.*
- Rendben van kedves Xylina kisasszony, nem traktálom a gondolataimmal. Ha ön megvan győződve igazáról, fejet hajtok ön előtt. Hisz a saját életét, hogy honnan érkezett csak ön ismeri kettőnk közül...
*Megnézi a medált a nyakadban alaposan.*
- Így nem mond semmit ez a medál. Nem hinném, hogy baja származna belőle. De ha nagyon piszkállja a gondolat pár ismerősömnél kérdezősködhetem...
Persze... ehez meg kellene bennem annyira bíznia, hogy ideadja a medált... Tudja van egy-két hely, ahová kegyedet nem vihetem magammal.



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Láthatólag Zwol nincs megelégedve - mondjuk így: nem nagyon hisz neked - a válaszoddal, de kis morranás után (mi valószínűleg köszönés lehetett) további kérdésözön nélkül hagy elmenni.
A kora délutáni forgatag elég nagy az utcákon. Jelenleg inkább a középréteg képviselteti magát - alig látni nemesebb toronit. Egy y kereszteződésben élesen kanyarodsz jobbra, amikor hirtelen neked szalad egy fiatal suhanc. Egyértelmű számodra, hogy a zsebedben kotorászik...*

[Navaratna]

(Xylina)

A férfi magabiztos szavai hallatán elbizonytalanodom.
-Ahm... én nem sokat tud az olyanokról... aki, hm, te lát, én ilyen. Nem tudom, kyr az milyen? Valóban ilyen a test, de a lélek? Most én baj, hogy úgy néz ki de lehet, más lélek benn? Lesz ebből nagy baj? Mi lesz, ha én találkozom igazi kyr, aki lélek is az, és ő hisz azt, én is olyan és közben nem?
Ajkam kezdem el harapdálni:
-Én gyerek, akit talál és nem szül. Én anya és apa nem csinál engem, hanem talál. Félek, eddig tud minden és most semmi.
A medál miatt legyintek.
-Nem fontos, csak volt egy kérdés. Ez mindig enyém, sose ad senki, nem akar én rossz lenni, de én ezt senkinek se ad sose. Ez hoz nekem szerencse. Én hisz, ez véd. Tudom, ez... gyerekes. Ha ez nem baj, én nyugodt.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kezeim megszorulnak az ablakkereten és már-már tényleg kilendülök az ablakon... Elkeseredve nézem az elinduló kocsit.*

<Bárcsak az ablak alatt vinne az útja, akkor habozás nélkül követném Mirjamom, vele tartanék bárhová készül. >

*Végül mégsem vetem ki magam, gondolva a túl nagy felhajtásra és így futva indulok az ajtón át a labirintusszerű folyosókra, hogy kijuthassak a házból és megkérdezhessem az anyót, hogy "Mi történt? Hová megy Mirjam? Hogy hozhatom vissza?" Ha kiérek és meglelem Sazi-mamát ezeket a kérdéseket fel is teszem neki. Igaz eddig úgy tűnt nem nagyon beszéli a közös nyelvet, de ez jelenleg eszembe sem jut. Csak Mirjam tölti ki a gondolataimat és az elvesztése lehetősége miatti félelem.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a menedékben
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Viszonylag hamar kijutsz az épületből - az a pár alkalom elég volt, hogy tudd az utat az utcáig. Rohanásodat igaz sokan megnézik a ház lakói közül kíváncsian, de senki nem állít meg. Sazi-mama még akkor is ott áll az épület előtt amikor te kiérsz. Amit felfedezel rajta az az, hogy szemeiből patakokban csorgott nem is oly rég a könny. Kérdéseidre nem szól először semmit sem - csak néz, bámul, szinte a vesédbe lát. Majd csak egy kigördülő könnycsepp eltörlése után egy hatalmas felszakadt sóhajjal szólal meg.*
- Elment. Nem akar bánt te. Elég, mondta. Mondta neki fáj, te bánt, te halsz, ez inkább nem, ő megy el. Mondta mondjam te: szeretni, ezért hagyni itt el. Élni te.



_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Armada végighallgat figyelmesen, majd szinte atyáskodó ábrázattal a válladra teszi a kezét - amit a következő pillanatban el is ránt, s mintha zavarban lenne...*
- Bocsásson meg Xylina. Látom, hogy sikerült alaposan összezavarnom. Nem akartam...
...
Tehát ez a medál egészen pici korától a mágácskáé? Mert akkor talán ezen el lehetne indulni, hogy kik is a valódi szülei? Megengedi? - *nyújtja a mutató ujját a medál felé egy pillanatig, majd a kabátkája zsebében kotorászni kezd. Előhúz egy borítékot, mely már felbontott, a levelet kiveszi belőle, becsúsztatja vissza a zsebébe. Nadrág zsebéből előbányászik egy fekete szénrudat. Mindeközben mondja, hogy mit szeretne.* - Csak egy kicsit kérném el, míg erre a papírra felvázolom a kinézetét.... Így magácskának csak picit kellene megvállnia. Sőt! Meg sem kell vállnia tőle - fogja a láncát, míg én átrajzolom a lapra a medált... Mit szól hozzá?