Shulur - Kikötõnegyed - Rabszolgapiac

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Urc kissé meglepõdik, mikor az egyik õr elé lép és megfogja a két csuklójánál, majd mikor érzi, hogy a másik az övcsatjával babrál, sejti, hogy nem csak úgy unalomból teszi.*

<…Na ebbõl nem esztek férgek…>

*Két kezét övéhez húzza az õrrel együtt, majd rámarkol az övcsatra és természetesen a másik õr ujjaira teljes erejébõl. Megfordul a fejében, hogy a vele szemben lévõt megfejeli, de nem akar annyira még belemerülni a dolgokba. Áll tovább, keze az övcsaton, s tekintetét a vele szemben állóra mereszti.*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak és Nynanak)

*Amint a két õr nekiállt a barbár vetkõztetésének az egyénileg lereagálta a dolgokat. Az egyik õrt - melyik a csuklóit fogta meg - közel rántotta magához, de csak azért, hogy az övével babráló õr ujjait összeropogtassa. Ordított is az õr, ahogy a torkán kifért, s pár csontroppanást is lehetett hallani, a fájdalomtól el-elakadó kiálltásban. A csuklóját fogó õr egyik kezével egybõl elengedte, és a láncára markolt rá, melynek következtében, a barbár nyaka körüli lánc megfeszült, s fojtani kezdte a korgot.
Az aszisz kezében egy háromkampós korbács jelent meg egybõl, de még nem csapott vele, csak a korg elé áll, s közös nyelven szólt hozzá.*
- Engedd el azonnal!
*A parancsnok sem tétlenkedik, azonnal Nyna felé lép, s testével takarja az incidens elõl, ha netán rosszabbra fordulna védje õt. Fegyvere kezében terem, s védekezõleg maga elé fogja.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna sóhajt egyet a kereskedõ válaszára, mint aki már ezerszer hallott ilyen kifogásokat. A férfi bámulatán és zavarán elégedetten mosolyog. Imádja, ha a férfiak elvesztika fejüket a jelenlétében.*

- Nyugodjon meg kapitányom. Csak egy gyarló sedular. Nem tud parancsolni a vágyainak.

*Erre támad egy ötlete. Látva a férfi akaratgyengeségét odamegy a kreol lányhoz és derékban elõredönti. Felemeli a szoknyáját és megvizsgálja. Nem lepõdik meg, hogy aktus nyomait fedezi fel. Csóválja a fejét úgy sétál vissza a kereskedõ elé.*

- Méghogy 50 arany. Ezt a lányt megbecstelenítették. És ki tudja hányszor.

*Tekintetét belemélyeszti az asziszéba. Hangsúlya olyan, hogy az akaratlanul felkapja a fejét és belenézzen a szemébe.*

- Amit maga itt bemutatott, abból semmi jót nem vonok le. Hiába egzotikus, ha fél Shulur átment rajta. És nem is beszéltünk még a déli nép által okozott veszélyekrõl. A déli nagy háború után maga szerint hányan akarják majd meglincselni ezt a kis libát? Magának sem veszélytelen itt árulni. Délebbre már volt rá precedens, hogy a homoki rabszolga miatt megtámadták a kereskedõjét.

*A kis ramazurira felfigyel és a kapitány mögül lesi az eseményeket. Meglátva a kampós korbácsot odaszól az aszisznak.*

- Ha azzal megtépi, akkor 5 aranyat sem fog érte kapni. Még 15-ért elviszem. A kis ribancot meg 30-ért, és örülhetett, hogy költekezõ kedvemben voltam. És azt is elfelejtjük, hogy Cartyss on Wyemar kedvesét ilyen alpári módon mustrálta.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Enyhe mosoly ül ki arcára, hogy terve bevált, de ez csak egy pillanatig tartott. A megránduló lánc, az érzés, hogy torkán szorul a hurok, ismét kijózanítja. Mikor az aszisz elé áll és parancsot ad, hogy engedje el az õrt, lazít a szorításon, hogy az ki tudja rántani kézfejét. Ha a láncot továbbra is feszíti a másik, akkor Urc arca elkezd pirosodni, majd kékülni a légszomjtól, majd a korg kezd összegörnyedni.*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak és Nynanak)

*Amint Urc szorítása enyhül az õr kirántja sajgó kezét és egybõl a porond távoli csücskébe áll. Ujjait nem mozgatja, csak fújja õket, mintha azzal enyhíteni fájdalmát.
Az õr szabadulásával a lánc is meglazul Urc nyakán.

*Bár a lányon külsérelmi és egyéb nyomot nem fedezhetõ fel, de azért gyanítható, hogy nem hagyták parlagon a teremtést... ahhoz túlságosan is szép, és a férfiak túlságosan is szexközpontúak... ez az asziszról is lerí egybõl. A gyanut tökéletes álcával tényként közli Nyna vele, mire meghökken, kezét maga mögé rejti el és kerekedõ szemekkel szemébe néz. Reakciója egyértelmû - igaz a feltevése a fiatal boszinak.
Az aszisz ágyéka felé egy kard vágódik láthatatlan gyorsasággal, s hirtelen áll meg az érzékeny rész mellett. A parancsnok tökéletes mozdulattal és pontossággal tette meg mindezt, majd fagyos, ellenvetést nem tûrõ hangon szólt az asziszhoz.*
- Mondtam, hogy ne merészelje mégegyszer ráemelni tekintetét a Kisasszonyra! Adja meg a Kisasszonynak járó tiszteletet azonnal!
*Az aszisz csak pislog a parancsnokra, láthatólag nem nagyon érti mit szeretne tõlle. Ezen segít a parancsnok, kardja lapját a vállára helyezi, és lefele nyomja... Az asziszon végig fut a hideg, egy kicsit megrázkódik, majd szépen lassan letérdepel a két famor elõtt, s maga elé bámul a porond porába. A név hallatára nem reagál, valószínûleg nem ismeri, hogy ki és milyen befolyása lehet Shulurban.*
- Kisasszony! A barbár árábó 5 aranyat tudok engedni... a homoki nõébõl pedig 10-et. Akár hiszik akár nem szerény személyem egy újjal sem nyúlt hozzá. Én vigyázok a portékámra, nekem a legfontosabb a vevõ!
- Elõször is... A barbárnak nagyon súlyos két sérülése van. Örülhet, hogy eddig nem halt bele. Más ember egy ilyen hátbaszúrásba már rég belehalt volna... A zabolátlansága egyértelmû, s a mérhetetlen testi ereje is. Nos, az elõbb azt mondta, hogy eme lánccal kordában lehet tartani... Háááát... az elõbbi kis bemutató nem ezt a látszatot keltette. 10 arany, se több se kevesebb! - *a parancsnok határozottan beszélt. Az árnál az aszisz felszisszent hangosan és elsápadt.*
- De hát kérem ez...
- Ez egy korrekt ár érte! Se több se kevesebb!!!
Ami pedig ezt a homoki nõt illeti igencsak sok érte az az 50 arany. Nézze milyen állapotban van - még csak normális ruha sincs rajta, amilyet egy obsor megérdemelne. Láthatólag le akarták róla tépni a ruhát. Ebbõl következik amit a Kisasszony is megállapított, maga és az emberei végigmentek rajta mint egy kurván.
- Én nem Uram... az embere....
*Egy jéghideg hang szólalt meg Nyna mellett ekkor. Mint valami íj húrja pendült az asziszéba, aki ettõl teljesen megdermedt.*
- Hazug disznó! - *az amund rabszolga a fejét felvetve nézett az asziszra gyûlölködõ tekintettel, toroni nyelven szólalt meg - érezhetõen nem ismerte eléggé jól a nyelvet, de e két szót kis akcentussal, de hibátlanul ejtette ki.
A parancsnok meghökkenten nézte elõször a lányt, majd vészjósló vigyorral az arcán fordult ismét az aszisz felé.*
- Úgy, szóval magának a vevõ a legfontosabb úgy, hogy hazudik, hülyének néz egy famor származású kisasszonyt, aki mellesleg a város vezetõségének egyik tagjának a kedvese... A kettõ együtt 15 arany, és szemet hunyok az itt történt sorozatos kihágásai, sértõ viselkedéséért, pofátlanságáért, mindenért... - *itt közelebb hajolt a férfihoz, és súgta neki úgy, hogy más ne hallhassa, de Nyna éles füleivel meghallotta minden szavát.* - ha nem tetszik, akkor tudok más utat is önnek... egy szép lánccal a lábain, kezein és nyakán...
*Az aszisz nyelt egyet, majd még egyet. Gyöngyözni kezdett a homloka, s remegni teste. Reszelõs, remegõs hangon szólalt meg.*
- Uram, Kérem, könyörgöm...
- Nincs alku! Már nincs...

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Miután az õr enged a láncon és Urc levegõhöz jut, erõteljes köhögési roham fogja el. Majd miután ismét normálisan jut levegõhöz, lábán alig állva az ismét elõtörõ kimerültségtõl leszegett fejjel, , de tekintetével követve figyeli az eseményeket. Mikor az asszisz letérdel, köp egy hegyeset.*

<…Gyahur kutya! Tudtam, hogy ez is csak egy talpnyaló fém éhes gyáva senki!

*A párbeszédbõl egy kukkot sem ért, de sejti, hogy szorul a hurok a hájfejû nyaka körül. Figyeli a gyûlölt tagot és egy enyhe lenézõ mosoly ül ki arcára. Enyhe szédülés fogja el a vérveszteségtõl, de áll, mint az arénában megsebzett bika, lehajtott fejjel, izzadságban fürdõ testtel.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna meglepõdik a kapitány vehemenciáján. Tetszik neki a férfi magabiztossága. Mosolyogni kezd a közjátékon. Hagyja a kapitányt és a barbárhoz lépked. Int az õröknek, hogy lazítsanak a láncon és odaáll a férfi elé. Fel néz rá és magabiztosan elmosolyodik. Van a tekintetében egy kis kihívás és erotikus provokálás is. Hátranéz az õrökre és megszólal.*

- Na gyerünk, vegyék le róla azt a nadrágot.

*Míg odaérnek, a barbárhoz is szól.*

- Ha hagyod, elõbb szabadulsz.

*Csípõre teszi a kezét és kicsit hátrébb lép. Tekintete barátságos és nyugtató. Szemeivel már levetkõztette a barbárt.*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak és Nynanak)

*Az aszisz férfi remegve nézte a földet, tekintetét nem merte felemelni. A parancsnok pedig elégedetten nyugtázta ezt a reakciót, majd a barbár felé fordult, ahol már Nyna tevékenykedett. A két õr odalépett elétek.
Urc rájöhet, hogy ismét megpróbálják az elõbbi nadráglevételt folytatni...
A gyönyörû, úri nõ pedig valamit mondott neki, de bizony azt nem érti. Pillantása viszont kétértelmû, melytõl ismét ingereket érzékel ágyéka felõl.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*A némber szavait figyelmesen hallgatja, mélyet szív a levegõbõl, hát ha illatát is elcsípi az éterbõl. Az erotikus provokálás is hagy némi „nyomot” a korg lelkén. Bal combján úgy félközép tájtól kezdõdõen, egy vastag dudor türemkedik elõ a vászonnadrág takarásában.*

<… Iszonyatosan kívánatos ez a némber, akár milyen torz szülött gondolkodású nép sarja is! …> *Kissé bele is berzeng a gondolataiba.*

*Mikor viszont ismét két õr közeldik feléje, erõs marka összeszorul az övcsaton. Mind e közben az idegen nõ és a kivont kardú harcos között felváltva jár a tekintete.*

<…Mi a fenéért kell ezeknek az én rongyos, szakadt gatyám annyira!? Remélem most nem azt akarják leszedni rólam!!!…>

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna figyelmét sem kerüli el a dudor, és nem nehéz következtetni ezáltal bizonyos dolgokra. A lány lélegzete is eláll. Pár pillanatig csak bámulja a barbár nadrágját, aztán erõt vesz magán.*

<... Te jó ég. Egy két lábon járó ló. Nyihaha. Asszem ezzel vége a mustrának. ...>

*Látszik, hogy a férfi nem értette amit Nyna mondott neki, mert újból húzódozni kezd. A lány nem akarja, hogy megint verekedés legyen, így cselekszik. Odaszól a barbárhoz közelítõkhöz.*

- Na jó hagyják inkább, mert megint balhé lesz.

*Odafordul a kapitányhoz és megint átvált unott hangra.*

- Na kapitányom. Azt hiszem, hogy akkor ezt megbeszéltük a kereskedõvel. Fizesse ki a rabszolgákat és menjünk. Kezdem unni ezt a helyet.

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak és Nynanak)

*Ismét elkezdõdik a procedúra, ám most egy kicsit másként állnak a dologhoz. A két õr pár szót vált még egy harmadik társukkal aki szintén odalépkedett hozzájuk, s Urchoz. Ketten egy-egy karját markolták meg, enyhén feszítve a nyakon lévõ láncot, ezzel is észbentartván a barbár felé, hogy jobb, ha hagyja magát... akkor nem esik baja, de ha nem...
A harmadik fazon pedig ismét a nadrág csattjához nyúl... nyúlna, ha idõ közben Nyna nem inti le õket. Szó se róla, de az õrök igencsak megkönnyebbültek erre a fordulatra. Szépen elengedik Urc karjait, s távoznak közelükbõl.*

- Rendben van Kisasszony! - *válaszolja a kapitány, majd a fekete kabátkája alá nyúl miután kardját visszacsusztatta helyére. Egy vaskos erszényt húz elõ, melybõl leszámolja az aszisz elé a 15 aranyat, a többit visszateszi kabátja alá.*
- Csatolják le õket a többiekrõl! - *parancsolja az õröknek, akik szívélyesen eleget is tesznek a parancsnak.*
- Induljunk Kisasszony! - *fordul elõször Nynához, majd utána az amund rabszolgához és Urchoz.* - Ti pedig szépen minden attrocitást nélkülözve jöttök utánam, és akkor baj nem lesz. Ha megpróbáltok szökni eddig tartott az életetek. Érthetõ voltam? - *a sivatagi lány bólintott, õ megértette.
Azonban Urcnak csak csupa hablaty volt minden szava, de azt tudja, hogy immár ez a kívánatos nõ és ez az egyenruhás férfi tulajdonában van élete, sorsa tõllük függ, s nem csak az övé... a kívánatos rabtársáé is.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Ahogy Nyna lesétál a pódiumról, még lefitymálóan a kereskedõre néz. Visszaveszi csuklyáját és a kocsi irányába sétál. Néha hátrapillant, hogy minden rendben van e. A csuklya alatt elégedett arcot vág. Már azon jár a feje, hogy mit csináljon új szerzeményeivel.*

<... Bárcsak most anyám itt lehetne. Úgy örülök. Újabb kihívás. Be kell idomítani a harcosomat és el kell nyernem a lány bizalmát. Nem lesz rossz feladat. ...>

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Kissé lehiggad, valamint ereszt az övcsat szorításán, mikor látja, hogy a nekirugaszkodó és kapaszkodó õrök elengedik, figyeli az ismeretlen nyelv szavait, de még mindig nem ért belõlük egy szót sem. Annyit sejt, hogy elkelt. Fõleg azután, miután a sárga fémeket megkapta a mocskos aszisz. Hallgatja a fekete kabátot viselõ harcos szavat is, de nem ért abból sem semmit. Nagy örömére azonban látja, hogy a gyönyörûséges, kékszemû lány is vele együtt ugyan azon gazdához került.*

<… Na nekem aztán hiába beszéltek eme össze-vissza nyelven!!! Egy szavatok sem értem, de talán?! Talán valami olyasmi lehet ennek a girhes ficsúrnak az arckifejezésébõl következtetve, hogy jól kell viselkedni!?. Isteneim! Úgy látom meghallgattatott imám és a különös tekintetû, gondolataimban beszélõ hölgyet is mellém szántátok. Ez után az én sorsom az övé, az õ sorsa az enyém! Vigyázok rá amennyire csak tõlem telik!..> * Felpillant a kék égre egy másodpercre és valami ima félét mormol korg nyelven. Miközben az õrök lecsatolják õket a többi rabtól, egy óvatlan pillantást vet a tüneményre és egy apró mosoly jelenik meg szája szegletében. Kék szemeibõl pedig sugárzik a boldogság, megértés és a szeretet. Majd követi a lányt és az újdonsült „gazdát”.*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak és Nynanak)

*Nynát a kapitány néha útba igazítja, hogy merre forduljon a porondok között, de még így is majdhogynem egy fél órába telt mire a hintót elérték. A kocsissal egy másik idõsödõ férfi beszélgetett, akik egybõl térdrevetették magukat Nyna és a kapitány elõtt.*
- Minden készen áll a rabszolgák hazaszállítására?
- Igen Messire.
*Ekkor venni csak észre, hogy a hintó mellett egy zárt, kissé átalakított kocsi áll. Rajta van a Wyemar család címere is - egy medvét körülölelõ három kígyót ábrázoló képecske.
Urcot és az amund lányt eme zárt kocsiba terelik be, majd kívülrõl alaposan bezárják mögöttük az ajtót, amit a parancsnok ellenõriz.*
- Nos Kisasszony, ezzel minden rendben is volna. Mehetünk haza. - *kezét nyújtja, hogy felsegítse Nynát a hintóra, majd maga is utána száll. A két szállítóezsköz lassan zötyögve útjára indul.*
- Elégedett a vásárolt rabszolgákkal Kisasszony? - *kérdezte a kapitány tõle.

Miután elindult a kocsi, odabenn Urc valami motozást érzékelt bal oldala felõl. A lány hozzádõlt, s kényelmesen - már amennyire a láncai lehetõvé tették - elhelyezkedett párnának használva a barbárt. Pár perc után közös nyelven szólalt meg.*
- Te lenni jó. Miért lenni itt így?

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna már kicsit kezdi unni a sétát, így megörül nagyon, amikor emglátja a hintót. A rabszállító kocsira eddig nem is figyelt, vagy csak késõbb érkezett, de ez már annyira nem is foglalkoztatja a lányt. Biccent a kapitánynak és a segítségével beszáll a hintóba. Kényelmesen elhelyezkedik és a kapitányra figyel és válaszol a kérdésre.*

- Nem is tudja, hogy mennyire elégedett vagyok. Hálával tartozom Önnek, hogy ennyi mindenben a segítségemre volt. Bár nem tartom magamat tapasztalatlannak, ennyire eredményesen nem tudtam volna tárgyalni. Be kell vallanom, hogy az Ön tárgyalási módszere lehengerlõ.

*Kinéz az ablakon és kissé álmos pillantásokkal figyeli az elsuhanó város képét.*

- Kissé kimerültem és meg is éheztem. De nem állunk meg. Majd otthon kipihenem magam.

*Egy darabig hallgat, aztán a kapitányra néz és úgy tesz, mintha keresné a szavakat.*

- Ön ugyebár Cartyss testõrségének a feje. Talán a legrangosabb katona kedvesem szolgálatában. Szeretném megköszönni, hogy ennyire jól tûrte azt, hogy berobbantam fõnöke életébe. Ha megkérem, akkor elmondja a véleményét rólam? Természetesen ez köztünk marad. Csak kíváncsi vagyok rá, hogy Ön hogy lát engem. Legyen õszinte.

*Várakozik és figyelmesen hallgatja a katona esetleges válaszát.*