Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Thor]

(Thor)

*Kellemes borzongás lesz úrrá rajtam, mikor arcomat megérinti, és a „meglátjuk ennyi lesz e” kijelentésére szemébe nézek, és annyit mondok, hogy – Remélem nem.-*

-Nem köszi, nem kérek. Szóval csak téblábolsz itt és ott. Én is hasonló cipőben járok. Néha elvégzek pár ügyet egy-két illetőnek, de igazából nem az a városi polgár típus vagyok, aki hajnalban kell, csak hogy ő legyen az első a piacon.

*Beszélgetés közben ball kezemmel megfogom jobb kezét, és kellemesen simogatom.

-Shulurban születtél? Én ide valósi vagyok. Bár nem ismerem a város minden szegletét, de mióta az eszemet tudom ezeket az utcákat járom.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a kikötőben
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Hááát... - *kezdene bele a válaszba egy kis fontolgatás után matróztársad, amikor az egyik katona közbeszól. Hangja csupán tájékoztató, se nem mogorva, nem éles, nem kioktató, de még csak nem is érdeklődő irányodba.*
- Holnap reggelig hajó nem fut ki. A délutánra és éjszakára lezárták a kikötőt a déli incidens miatt. A zárlat tarthat tovább is. Minden attól függ, hogy a szökevényt mikor találják meg... mármint a gyilkost, aki miatt él a zárlat.



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában, mdjd Shulur utváin ...
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

- Aham... - *válaszolja egykedvűen arra a kérdésedre, hogy itt született-e Shulurban.*
- Itt élsz már több mint negyedévszázada és nem ismered a várost úgy mint a tenyeredet? Kevesebb időt kellene töltened a négy fal között.
*Somolyog, és titokzatosan csillog a szeme. Kezét nem húzza el a tiedtől, hanem ujjaival játékosan cirógatja kézfejed, tenyered - mikor mit éppen.
Nem telt el sok idő még a rendeléstől, de máris feltűnik a pincér mellettetek egy tálcával a kezében. Mindkettőtök elé helyez egy tányért és evőeszközöket. A tányéron rizs található két tenyérnyi nagyságú rántott hússal, s valami krémes állagú barnás masszával.
Zizzent elnézi az előtte lévő tányért és az evőeszközöket. Fintorog egyet, és nem fog hozzá még egyenlőre az ebédnek - inkább cirógatja még a kezed.*




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a mólón
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Armada megáll veled egyeütt, szembefordul veled és mélyen a szemedbe néz, így hallgatja zaklatott mondataidat. Látod, hogy nem nagyon érti mit akarnál vele közölni, így inkább csendben marad. Emészti a hallottakat és lassan megértés költözik szemébe. Nagy sokára szólal meg.*
- De hát már sokat karolt belém, sokat érintkeztünk fizikálisan. S most... velem látott valamit? Velem volt kapcsolatos? Mit látott? Mi zaklatta fel ennyire kedves Xylina?

[Navaratna]

(Xylina)

-Láttam, de nem akarok róla beszélni. Mindig felizgatják azokat, akikről szól s nem mindig ítélnek meg utána engem pozitívan. Jobb a tudatlanság. Sajnálom, hogy elszóltam magam-nézek félre.

[Thor]

(Thor)

*Mosolygok a megjegyzésén.

-Hát lehet, hogy igazad van, de elég sok mindennel foglalkozok, így sok időt kell töltenem a négy fal között. De ha van kedved, megmutathatod a várost nekem. Egyébként mennyire ismered ezt a Rant? Tudod a vasmacska tulajdonosát.

*Jó érzés, ahogy a kezemet cirógatja, de mivel éhes vagyok, így elhúzom a kezem, és bele kezdek az evésbe. Fura valami szósz lehet, de gondolom nem olyan rossz.

<Úgy látom, neki is kedve lenne egy kis hempergéshez.>

*Közelebb hajolok hozzá, és halkan megkérdezem tőle: - Nos van kedved folytatni a kellemes testbeszédet?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A katona megjegyzésére a lélegzetem is elakad a megkönnyebüléstől. Az arcomon látszik a meghökkenés, szemeim elkerekednek és még a szám is enyhén elnyílik, amit csak kisvártatva csukok be gyorsan, ahogy észbekapok. Aztán egy nemszeretem gondolat kúszik tudatomba.*

<Mi van, ha az anyó csak elterelt? Ha Mirjam nem is erre jött. Nem! Erre gondolnom se szabad! Erre jött, hajóra akar/akart szállni és most haladékot kaptam a sorstól, az Istenektől, ki tudja mitől. Meg kell találnom! Látnom kell!**>

*Ismét értelem költözik tekintetembe és lázasan jár az agyam. Közben eljut az is a tudatomig, hogy egy gyilkost keresnek.*

-Déli incidens? Szökött gyilkos? Mi történt?

*Ezt még a katona és matróztársam között cikázó tekintettel kérdem mindkettejüktől. Végül csak társam szemébe nézve valamivel összeszedettebben kérem, kérdezem.*

-Akkor Mirjam még itt van. Tudtok segíteni megtalálni? Sajnos ez a kikötő hatalmas és én egyedül elveszek benne.

*Érzem ifjú szívem egyre jobban kalapál a lehetőségre, hogy ismét megtalálhatom Életem Angyalát, de a félsz is ott lüktet, hogy elveszíthetem...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a kikötőben
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Az egyik hajóval érkezett egy csoport. Tagjai nem viseltettek megfelelően, megtámadták a kikötő őrségét és két katonánkat meggyilkoltak. Az egyikük elmenekült, de megtaláljuk...
*A katona hideg és könyörületlen tekintete egyértelművé teszi, hogy bárki is legyen nem lesz számára kegyelem...
A többi katona is körétek gyűlik, pár szót mondanak annak aki eddig beszélt hozzád. Ő csak bólint egyet, majd a matrózokhoz intézi szavait elsősorban, de közös nyelven.*
- A hajójuk tiszta. Azonban bármikor ha felfedeznek egy idegen azonnal értesítsék a legközelebbi járőt. Ők majd intézkednek. Ha bűntársasságon kapjuk magukat, ne számítsanak a törvények védelmére, mely most védi önöket.
*A matrózok csak kihúzzák először magukat, majd ugyan azzal a mozdulattal mélyen meghajolnak a pietorok előtt, akik levonulnak a hajóról.*
- Hát hallod... Megpróbálhatjuk megkeresni közösen Mirjamot, de én tényleg nem hiszem, hogy itt lenne valahol. Mikor indult el?
Megérdeklődhetjük a holnap reggel kifutó hajók listáját. Így jócskán leszűkíthetjük a területet. Mit szólsz hozzá?



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában, mdjd Shulur utváin ...
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Zizzent csak akkor fog hozzá enni, ha már te is belefogtál. Kissé bizonytalannak tűnik ... olyan érzés kerít hatalmába, mintha ódzkodna az evéstől. Lassan meg is világosodsz, hogy miért. Megfogja ő a villát, de valahogy érdekesen áll a kezében. Valószínűleg nem sokat használhatott még ilyen evőeszközt. Kevés is marad rajta - kissé remeg a keze, így leszóródik a fele rizs a villájáról.
A húst is méregeti - egyértelmű, hogy azt fontolgassa, hogy megfogja kézzel.
Halk kérdésedre rád pillant kihívóan a villája felett.*
- Mindent a maga idejében. Előbb megbírkózom ezzel... - *és a villájára szegezi a tekintetét, majd a húsra, s végül ismét rád* - Mondd... Kizavarnak szerinted, ha én ezt kézzel eszem meg?




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a mólón
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Armada arca elkomorul. Szemed sarkából látod, hogy keze megindult a vállad felé, de félúton meg is állt; majd lehanyatlott teste mellé.*
- Az egész életem egy rémálom volt eddig. Ha egyszer túléltem, akkor az elmondását is túl élném...
De nem erőltetem. Ha nem akar róla beszélni, nem faggatom, s nem erősködöm.
Én nem ítélem el. Nem lehet könnyű ezzel együttélni...
*Hangja most hideg és halk először, majd úgy költözik bele melegség és megértés ahogy rólad kezd el beszélni.
Ha ránézel láthatod vonásait, mely együttérzésről tanúskodnak - és egy furcsa, szomorkás pillantást is felfedezhetsz szemében.*

[Navaratna]

(Xylina)

Mélyet, gondterheltet sóhajtok:
-Mondja, minden áron újabb rémségeket akar hallani, ha amúgy is nehéz élete volt? Mért ilyen kemény magával? De ha ez az óhaja, elmondom, mit láttam. -halkabbra veszem a hangom, megérintem a vállát és végig szemem a férfin tartva elárulom:
-Gyilkosságot egy házban, egy fekete hajú nőét, aki ön felé nyúlt, de elvették az életét, maga elszaladt, minden felé csak tetemek hevertek. Nem tudom, ez már megtörtént, vagy meg fog, ez nem rajtam múlik. Akár fel is adhat engem, mert riogatom önt, mint toroni polgárt. Biztos hamar elítélnének idegenségem miatt, a hajam nem véd meg.
Ez eszembe jut, és kikívánkozik belőlem sok kérdés. Hogy mi lesz most a társulatommal, ki fognak-e engem még hallgatni, vagy hogy egyáltalán mi a fene lesz így velem? Pénzem nincs elég egy következő hajóra szállni és Erionba menni. Ki vagyok készülve.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A katona szavaira kissé elcsodálkozom. Nem hittem volna, hogy van olyan bátor, avagy botor idegen, aki nyíltan, fényes nappal megtámadja, ráadásul megöli az őrség tagjait. Kifelé inkább ártalmatlan elborzadás látszik. Ahogy a katonák elvonulnak kis fáziskéséssel, de észbekapva utánzom tőlem telhetően a többiek "szertartásos" meghajlását.*

<Mirjam azt mondta, hogy erre nagyon érzékenyek. Most amúgy is vérre szomjaznak, láttam a katona tekintetét, ismerem ezt a nézést, így meg kell embereld magad Farro! ... Mirjam... Bárcsak itt lennél mellettem... Nélküled elvesztem. >

*Felegyenesedve meghallgatom a matróz tanácsát, majd arcomra kiül a remény és a tenni akarás. Lázasan próbálom megbecsülni mennyi ideje indulhatott el a ház elől a kocsi.*

-Igen! Az jó lenne! Leszűkítjük és akkor át tudom nézni a mólókat, megtalálhatom Mirjamot! ... Nem is tudom mennyi ideje lehetett. ... Beszállt a kocsiba... talán pár percet tartott az anyó kérdezése és utánna egyenesen ide jöttem, ahogy a lábaim bírták a futást. Kérlek keressük meg a hajókat. Nem tudom hogyan hálálhatom majd meg a segítségeteket, de nem felejtem el.

[Thor]

(Thor)

*Megvonom a vállam kérdésére.

-Nem tudom, de ha kipróbálod, rögtön kiderül. Esetleg ha akarod, megmutathatom hogyan használd. Egyébként nem válaszoltál a kérdésemre Rannal kapcsolatban. De ha nem akarsz róla beszélni, nem muszáj.

*És egy újabb falatot veszek a számba, majd lassan megrágom és közben magamban tűnődök.

<Az már biztos, hogy egy sima utca kölyökként élte az életét, de vajon tartozik e valamelyik klánhoz? Biztosan, különben már valószínű nem élne. Az utca törvényei ridegek és halálosak. Ha valaki nincsen velük tisztában, és nincs ki a hátsó felét védje, valószínű elpatkol ebben a városban. Valahova mindig tartozunk, még ha nem is vagyunk rá büszkék… Vajon tudja Drayen, hogy sikerrel jártam, hm. Ma este vissza kell térnem a klánhoz.>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a kikötőben
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Akkor előtted úgy fél órával érkezhetett meg. Lehet akkor már a kocsit be sem engedték a mólóra. A kis vörös hajával és ártatlan szeplős arcával könnyű lesz megkeresnünk. Na várj csak...
*Még pislogni sem tudsz leszalad a hajó gyomrába. Nem kell sokat várakoznod egy 13-15 év körüli fiatal sráccal tér vissza aki szó nélkül leviharzik a hajóról.*
- Pár perc és Yoss visszaér a listával. Biztos, hogy tetemes lesz, mert ugye dél óta nem futhatott ki hajó, s csak reggel nyitják meg a kikötőt.
Addig mond el esetleg ... már ha akarod, hogy mi történt köztetek, hogy Mirjam... öhm...
hogy el akar menni.



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában, mdjd Shulur utváin ...
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Zizzent egy kicsit pislog maga körül, majd egy vállvonás kíséretében kézzel neki lát a húsnak. Azért annyira nem disznólkodik mint egy utcakölyöktől várná az ember, de nem is étvágygerjesztő ahogy eszik. A rizst azért megpróbálja a villával enni, egyre jobban belejön a dologba, és így egyre több riszszem marad a villáján.
Közben azért válaszol a kérdésedre.*
- Ran... mit szeretnél róla tudni? Ismerni ismerem. Nagyjából...
*Lassan túl lesztek az ebéden. A szósz kicsit savanyú és kicsit csípős; azonban finom. Úgy néz ki, hogy senki nem törődik azzal, hogy valaki nem megfelelően étkezik... Lehet észrevették, de hogy nem emel szót senki Zizzent ebédelési stílusa ellen ez biztos.
Te hamarabb végzel mint ő, amire rádsandít és egy sokat selytető mosollyal hajol picit közelebb hozzád.*
- Kérsz ki addig szobát, míg én befejezem ezt?...




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a mólón
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Az érintésedre újabb látomás nem érkezik.
Miközben elmeséled, hogy mit láttál Armada szeme elsötétül. Fájdalmas emlékképek tolulhatnak elméjébe, de egyetlen apró borzongáson kívül mást nem csinál. Ebből tudod, hogy ez már a múltja...
Jár a szeme az arcodon - kutatja a tekinteted. Lassan megkeménykedik az arca és a szomorúság tovaszáll belőle. Megköszörüli a torkát, egy halovány bátorító mosolyt ereszt meg feléd.*
- Ez a múltam. Mint mondtam egyszer már átéltem. Most is ...
Nem, nem adom fel ezért. Furcsa és ilyesztő ez a képessége. De... ez miatt nem érdemel elítélést. Magának a legrosszabb ezzel együtt élnie.
Régóta... Ne haragudjon Xylina... Nem firtatom, nem kérdezem. Nincs jogom hozzá.
Mondja csak? Ki tud venni szobát egy fogadóban? Meg tud lenni pár napig, míg kiderül mi is volt, s mi lesz a társaival?

[Navaratna]

(Xylina)

Szóba kerül a szoba, meg minden más és megtörten túrok hajamba, kissé kivannak az idegeim, összeszorul a torkom:
-Armada, én nem tudom, mit tegyek! Sose voltam ilyen helyzetben, és főleg nem egy idegen országban, ahol még, már megbocsásson, de szellenteni se lehet engedéllyel. Foglalhatok szobát, de akkor csak a magam részére, mert ha jól értelmezem, elf társam agyonütötték, a többieket pedig lesittelték. Azt se tudom, mi vár rájuk és hogy engem kihallgatnak-e, ha igen, hol, mikor, kik, mire kéne felkészülnöm, és hogy mihez kezdek, ha nekik annyi. Nekem nincs annyim, hogy feldobjam magam egy következő hajóra! Kereset híján, amit az őrség most törölt el nekem, mert egy társulat tagja voltam, nem soká húzom ki egy fogadóban! -ered el a könnyem, de nem kezdek el hangosan sírni, dühösen kitörlöm a vízcseppeket szememből, mert így meg semmit se látok.
-Életemben nem szívtam ekkorát!
Jól hallható, hogy a beszédem szlengesebbé válik, ahogy ideges vagyok.

[Thor]

(Thor)

-Nos tudsz róla valami pletykaféleséget, vagy esetleg regél e legendás tettekről krónikás, mit Ran cselekedett?

*Kérdezem tőle kíváncsian.

-Tudod nem az-az átlagos fogadós, mellyel nagyrészt találkozhatunk, és egyszerűen csak érdekelne milyen ember.

*Befejezem az evést. Jól esett, és így teli bendővel egy kicsit lepilledtem. Ha válaszol, hallgatom, és közben kedvesen rá mosolygok. Nem igazán zavar, ahogy eszik. A klánnál sem használ mindenki evőeszközt, még néha én sem. Mikor megemlíti a szobát, széles mosolyra húzom számat, és felállok az asztaltól.

-Intézkedek.

*Odalépek a pulthoz, és ha van ott valaki, megszólítom.

-Egy szoba kellene holnap reggelig, kétszemélyes ággyal.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Egy kissé összeszorul a szívem azt hallva, hogy lehet Mirjam a lezárás miatt a kikötőben sincs. Ha más útra tért emiatt lehet soha nem akadok nyomára. Egyenlőre összeszedem magam, még szükségem lesz a lelkierőmre. A srác híreinek kilátásba helyezése azért ismét a remény sugarát csillantja fel előttem, így kissé megélénkülök, bár a kérdés ismét letöri hangulatom. Enyhén megereszkedő vállal nagyot sóhajtok és széttárom karjaimat.*

-Nem tudom mi lehet a baj. Csupán annyit tudtam meg miután Mirjam elrobogott a kocsival, hogy félt valamitől és azzal, hogy elhagy gondolja megvédhet. Nem értem. Mitől kellene tartanom? hiszen csupán egy fiatal matrózinas vagyok a sok közül.

<Nomeg persze képzett gyilkos. Erről viszont egyrészt a matrózoknak nem kell tudniuk, másrészt más se nagyon tudja, így nem értem mi leselkedhet Kedvesemre, hogy annyira fél, hogy elhagyna ezekért a gonosz árnyakért, amik kísértik. >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a kikötőben
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Matróztársadnak - akinek mellesleg még mindig nem ugrik be a neve -.- - összeszalad a homloka ráncba.*
- Hát... ezek a nők ilyenek. Jók egy-két éjszakára, de... - *rád néz. Nem folytatja. Azért az látszik rajta, hogy ő nem igen élvezné az egyhelyben élést, a kötöttséget, s minden mást mit egy házasság nyújt.*
- Nem lehet, hogy a tegnap esti balhé miatt gondolja ezt? Lehet úgy gondolja lesz még folytatása... Nem?
Egyébként... Zak jól van. Üzeni neked, hogy ne okold magad. Tudja amit tud. Nem tehettél róla... Büdös banya... de most már jó helyen van...



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Vasmacskában, mdjd Shulur utváin ...
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

- Hogy Ran milyen ember... Mogorva. Haragtartó. Szigorú és titkolózós. Amit nem csodálok.
Mondják, hogy messziről származik. Van talán benne egy vonónyi gorviki vér... Lehet benne valami, mert hajaz az olyanokra külsőleg egy kicsit ...
Nem toroni születésű. Úgy 5-6 éve települt be... Állítólag hajóskapitány volt. Csak valami nő miatt felhagyott az addigi életével. De... én még nem láttam női társaságban
...
*A pultnál egy vékony dongájú magas, beesett arcú középkorú férfi áll. Arca feszültségről tanúskodik, mintha sok gondja lenne... bár kinek nincs.
Fáradt szemeit rádemeli, majd kotorászni kezd a pult alatt. Fémes csörgést hallasz, s végül egy nagyobb vaskulcsot tesz le eléd - meg egy könyvet kinyitva, ami szépen be van osztva rublikákra. Valamilyen nyílvántartás lehet - belepillantva látod, hogy a szobák foglaltságát vezetik benne (ki mikor vette ki, meddig, mekkora összeget fizetett, no és melyik szobát kapta meg).
Beleírja az aktuális dátumot, 3. emelet 311-es szoba, 20 réz.*
- Mondja a nevét, hogy beírhassam... - *hát, ez sem egy kedves ember jelenleg; a hangulata idomul ahoz amit a fogadó is sugároz belül... komor.
Bediktálod a neved, majd a kulcsot utána átadja miután kifizetted a szoba árát.*
- Holnap reggel legkésőbb 8-kor a kulcsot le kell adniuk... Vagy legalábbis szólni, hogy még maradni akarnak...




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a mólón
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Armada csak csendben figyel. Aggódás van az arcán, a hangja nyugodt, nyugtató jelenleg a lelkivilágodra.*
- Tudom, hogy ... kissé érdekesen hangzik, de... ha elfogadja, akkor én szívesen átsegítem a nehézségeken, s segítem az itteni életét... Vagy ha úgy gondolja kisegítem hogy hajóra szállhasson, s visszamehessen szülőföldjére. Bár, ez is csak majd napok múlva lehet esedékes, amíg le nem zárul minden ezzel az üggyel kapcsolatban.
Magát lehet ki sem hallgatják, hisz nem volt még csak a hajó közelében sem amikor történt a dolog.

[Navaratna]

(Xylina)

-Nagyon megköszönném, ha mellettem lenne, egyrészt, mert ön helyi, és tud szólni, mire ügyeljek, másrészt mert... Egyedül becsavarodnék.
Megtörlöm arcom, lesimítom a hajam:
-Első lépésként foglalok magamnak szobát. Aztán...Mondja, van itt park, ahol sétálni is lehet, nem csak kívülről nézni? Ez a sok épület összeszorít, otthon ha nagyon betelt a pohár, felkerestem egy erioni parkot.