Xylina
- Nem, ezt kikiálthattam volna az ablakomon keresztül is - megyek arra, amerre ő. Utcán lakó hajléktalanokat látok, akik beköltözhetnének a bedeszkázott, elhagyott lakásokba. Én legalább is azt tenném...
Zizzent úgy sétál int, mint a törzsvendég. Közli, itt senki se ért közös nyelven, ami vagy igaz, vagy nem.
- Ran alaposan meglepődött. Szerinte téged semmivel sem lehet megijeszteni - folytatom, habár semmi közöm a magánügyeihez. Hirtelen a következő mondatok hagyják el a számat:
- Tudni akarom, kinek akart eladni engem egy Armada nevű emberkereskedő. Ma ismét találkoztam vele, de nem volt túl közlékeny, és tekintve, hogy két bérgyilkos kísérte ki a fogadóból, talán már nem is él. Úgy vélem, neked több ügyességed van ennek kiderítésében, mint nekem.
Újra körbenézek:
- Mért hoztál ide? Mért pont ide?