Csak azért kezdtem el írni a feljegyzéseket, hogy valamennyire letisztázzam magamban az utazásom célját és hogy ne tévesszem szem elől – hisz csak Ranil tökéletes, az ember gyarló.
Miután véget ért a kontraktusom Nasuerrim úrral, a csapat meglepetésére nem hosszabbítottam meg. Már elég pénzem gyűlt össze ahhoz, hogy nekivágjak a keresésnek (Habár a csapat tett róla, hogy jó néhány ezüsttel kevesebbel induljak. De hát meg kellett inni néhány búcsúpohárral.)
Annak idején csak atyám halálhíre jutott el hozzám: a mai napig emlékszem a kiképző parancsnok kelletlen arcára, mikor a család helyett neki kellett közölnie a rossz hírt. Szerencsére az utóbbi pár évben sikerült egynéhány hírre szert tennem – nem hiába itattam szomjas földijeimet. Szóval kiderült, hogy apám nyomot talált az egyik rawoon-hoz és külhoni zsoldosokkal indult meg a keresésére. Azt nem tudni, hogy hol lelte végül halálát, de legalább a csapatának akadt egy túlélője, aki hazáig futott a sors elől, ami apámat leterítette. A neve Leoned és remélhetőleg nem hagyta még el Gianagot. Ha kell, a tarini kürtőket is felkutatom, hogy megtaláljam!