A Quiron-tengeren

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt Quiron
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Hmm, értem.

*Mondja szemöldök ráncoló tekintettel. Ám Amadeus, helyeslően bologat kijelentésedre, majd felegyenesedik, és hagyja hogy elvégezd munkádat, tudja hogy ha segítségét ajánlaná fel azzal téged és egyben mesteredet is megsértené.*

*Szerencsédre megjelenik egy fiatal fiú aki a konyhán kisegítő.*

-Oh kérem hagyja, ez az én feladatom itt...Hogy takarítsak.

*Mondja kissé ironikusan, és ő már a kezében hoz két rongoyt és térdre is ereszkedik.*

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Ken Akaido, Yamamoto Ryuuzaki
Helyszín: A nyílt Quiron
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Tiadlanból, mindketten úgygondoltátok, hogy jobb ha egy kietlenebb táj felé veszitek utatokat, így jött az ötlet, persze egymástól függetlenül, hogy Antera kies országába mentek. Hogy tudjatok gondolkozni számot vetni, vezekelni és tanulni.*

*Egy kereskedő hajón hánykolodtatok már hetek óta a tengeren, mikor is egyik nap arra keltek, hogy szárazföld látképe kerül szemetek elé, a verőfényes napsütésben. Egy óriási város amit kikötök és dokkok kötnek össze a Quironnnal. A különbség azzal a kikötövel ahonnan elindultatok, hogy itt nincs pagoda, valamint egy kicsivel nagyobb a város.*

*Látjátpk, hogy a matrózok már a kikötéshez készülődnek, nagy a sürgés forgás a hajón, de még annyi hely maradt, hogy akár együtt akár külön végezzetek forma gyakorlatokat.*

//Ez az utolsó rész persze nem kötelező. Másrészről azt ti döntsétek el, hogy milyen mélységű ismeretséget kötöttetek, mint két utas, rajtatok kívül egyébként egy kereskedő kalmár és kísérete van a hajón utasként.//

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Otthagyom a földön a fiúnak a rongyot, majd gyorsan felállok. *

- Üljön le mester, azonnal viszem a reggelijéhez a tejet.

* Azzal fogok egy másik poharat, megtöltöm tejjel és lerakom az asztalra a mester tányérja mellé. Majd fogom a saját poharamat és Amadeus poharát, ha még mindig ott van ahová tettem, és leteszem azokat is a tányérok mellé. *

* Utána megfordulok a fiú felé és megkérdezem tőle:
- Szeretnék elmosni egy kést reggeli után, hol tehetném ezt meg?
< Nem szeretném koszosan visszaadni a lovagnak, ha már kölcsönadta >

* Ha megkaptam a választ, én is leülök és gyorsan, de nem kapkodva igyekszem befejezni a reggelit, hogy minél hamarabb elmenekülhessek ebből a kissé kínos helyzetből, fel a fedélzetre.

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt Quiron
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Adja ide majd elintézem!

*Mondja közönyösen a fiú, miközben súrolt. A poharakat leraktad kívánatod szerint, és a kínos érzést, növelte az a nyomasztó csend ami mestered megérkezése óta kezdödött el. Azóta Amadeus sem szólt semmit.*

*Mindenki szép csendben falatozik, a lovag gyorsan mestered akár egy csiga ráérősen, és alaposan, mindent katonás rendben ahogy szokta.*

-További jó étvágyat.-Mondja Amadeus, majd feláll és távozni készül. De elöbb egy jelentőség teljes, és barátságos pillantást vet rád.*

[Niobe]

( Ayila Shedar )

< Persze, hogy eltűnjön. Majd akkor megoldom magam. >

* Nem válaszolok a fiúnak. A közönyösségéből ítélve nemigen érdekli a dolog. Inkább leülök és folytatom a reggelit.*

< Szegény Amadeus látom, igyekszik minél hamarabb végezni a reggelivel>

* Meg sem lepődök, ahogy hirtelen feláll és udvariasan elköszön, viszont pillantását nem lehetet nem észrevenni. Egy pici mosolyt engedek meg magamnak felé, majd rögtön lesütöm a szemem és szinte az orrom alatt motyogom: *
-Köszönöm

< Remélem a mester nem vette észre a pillantást, vagy ha igen nem foglalkozik vele, elvégre nagylány vagyok már. Nekem is kijár néha egy kis figyelem a férfiaktól.

*Igyekszem én is hamar végezni, majd odaszólok a mesternek:
- További jó étvágyat kívánok, és engedelmével mester én visszavonulnék a szobámba egy kis reggeli meditációra.
* Ha nem ellenkezik, akkor magamhoz veszem a lovag kését és távozok az ebédlőből a szobámba.*

[Ichigo]

Yamamoto Ryuuzaki

*A hajóút már hetek óta tart, és már egy kissé unalmas. Hála Velarnak, ma reggel máj szárazföld képe jelent meg a horizonton és ma végre leszálhatok erről a hajórol. Regeli előtt, még elvégzem a formagyakorlataimat, az évek alatt begyakorolt ütéseket és rúgásokat. Nehogy kiesek a formából. Miután végeztem vele, elmegyk és megreggelizek, összepakolom a holmimat majd várom hogy kikössünk*

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt Quiron
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Mestered mint mindig ha ételt lát elmélyül annak élvezetében, így nem si szokott vele sietni, tudod, hogy neki egy reggeli is több mint egy fertáj óra.*

-Renbdben Ayila, de ha a meditációddal végeztél, pakold össze a holmid állítólag délutánra már kikötünk.

*Majd vissza vonulsz a szobádba. A folyóson csak ásítózva a kabinjaikba tartó matrózokkal találkozol.*

*Mivel egyedül voltál nő a hajón ezért a kapitánynálk sikerült elintézni, hogy külön kabint kapjál, ami ugyan szűkös de legalább csak a tied. Van benne egy ágy és hely egy utazó ládának. Meg egy mécses tartó, és körülbelül annyi hely hogy be tud nyitni az ajtót.*

*Épp mikor a meditációdba kezdesz kopogtatást hallasz az ajtón*

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Megkönnyebbülök, ahogy meghallom beleegyező válaszát, gyorsan felveszem tányérom és poharam, majd felállok, és félrerakom a mosatlan edények közé, ha van ilyen. A lovag kését elrakva válaszolok a mesternek, majd sietősen távozom: *

-Rendben mester, igyekszem gyorsan összepakolni.

* A folyosón sietősen elmegyek az ásítozó matrózok mellett, és bezárkózom kicsiny kabinomba. *

< Még szerencse, hogy kaptam külön kabint. Igaz kicsit nagyon kicsi, de a célnak megfelel. >

* Gyorsan elmosom a lovag kését, megtörlöm és visszatűzöm az övembe. Majd amennyire a hely engedi, kicsit megmozgatom végtagjaimat, nyújtózok. Pár perc elteltével leülök az ágy közepére, meditációs pózba elhelyezkedem, és egy kis légző gyakorlatot végzek. Majd próbálom a fejemből kiűzni a gondolatokat, és elkezdeni a meditációt. Sajnos nem sok sikerrel. Az ajtón felhangzó kopogtatásra mérgesen kinyitom a szemem, sóhajtok egy nagyot, és kelletlenül felkászálódva megszólalok: *
- Egy pillanat, azonnal megyek.

* De mielőtt kinyitnám, eszembe jut, nem ártana előtte megkérdezni, hogy ki az: *

-Ki az?

[Niobe]

Üdv Airun/Saggaras!

Nagyon sajnálom, de amíg nem jössz vissza komolyan, vagy valaki át nem veszi a helyed, addig felfüggesztem a karakterem. Pedig jónak és érdekesnek ígérkezett a kaland.

Kérem Ayila Shedar temetőzését ideiglenesen.

Köszönöm.
N.

Üdv Airun/Marcus!
A megbeszéltek szerint folytatom a játékot.

N.

[Marcus]

Üdv Aurin!

Ne haragudj, de Ken Akadot kiveszem a Városállamokból. A karakter Enoszukén fog játszani (HM-el lebeszélve), miután az előtörténet annak megfelelően át lesz írva és el lesz fogadva (valamint amikor 'Szuke is fogadóképes lesz). Elnézést kérek, de láttam nem vagy, a PM-re sem válaszoltál, így ezért nem írtam reagot. Megértésedet köszönöm.

Üdvözlettel:
Marcus

[Airun Al Marem]

___________________________________
JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Pillanatnyi csend üres fátyla telepedett a kicsiny kabinra, majd egy érces hang törte meg a szótlanságot.

- Amadeus vagyok...

A deszka ajtó tompította hangja kellemes, szelíd volt, mint mindig, de mintha mégis más volt, mint a megszokott. Enyhe, megmagyarázhatatlan melegség fut át egész testeden, talán még ki is pirultál, mikor ismét, talán még az előbbinél is kedvesebben megszólal.

- Ha zavarok, akkor később visszajövök kedves Ayila...

A szoba számodra hírtelen még kissebbé, fojtóvá válik, és szíved mintha a mellkasodból a torkodba szökkent volna. Hírtelen nem is érted, hogy mi történt veled, minden olyan közeleinek és mégis annyira távolinak tűnt abban a pillanatban.

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Amikor meghallom Amadeus hangját, teljesen zavarba jövök. Pedig valahol mélyen, legbelül mintha éreztem volna, hogy így lesz. Mégis váratlanul ért. Hirtelenjében meg sem tudok szólalni. Amikor viszont másodjára szólít meg, ráadásul még kedvesebb hangon, már muszáj rá reagálnom. Nem engedhetem elmenni anélkül, hogy ne beszéltem volna vele. *

- ÖÖÖ, eegy pi..llanat. … Azonnal. * mondom nagy zavaromban kicsit dadogva. *

* Gyorsan veszek egy pár mély lélegzetet, majd végignézek magamon, hogy a ruha hogyan áll rajtam. A biztonság kedvéért lesimítom a felsőm és megigazítom a nadrágot A hajamat is megigazítom pár laza mozdulattal, majd egy lépéssel az ajtónál termek. Érzem, hogy a szívem a torkomban dobog, arcom lángol, kezeim az idegeskedéstől remegnek. Az ajtón lévő zárral és a kilinccsel kicsit elbajlódok, mire sikerül kinyitnom. *

* Ránézek kicsit megszeppent tekintettel, majd megszólalok nagyon halkan, szinte alig lehet hallani: *

- Maga sose zavar. Mit segíthetek Önnek Amadeus?

[Airun Al Marem]

__________________________________
JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

A férfi kedvesen elmosolyodott, majd lépett egy fél lépést előre, így domború mellkasa majdnem hozzád ért, miközben egyenesen a szemedbe tekintett. Ismét melegség öntötte el tested és lelked, amint magadon érezted a férfi átható tekintetét, és izmos testének gyengéd közelségét.

- Arra gondoltam kedves Ayila, hogy... - hangja egy pillanatra elhalkult, majd tekintete mögéd vándorolt, szűkös lakhelyed felé - Bemehetek?

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Kedves mosolya, átható tekintete és testének közelsége hatására kezdek elgyengülni. Ha nem kapaszkodnék az ajtó kilincsébe, valószínűleg már rég összecsuklottam volna. Kérdése viszont teljesen letaglóz, megszólalni sincs erőm. Csak egy alig észrevehető beleegyező fejbiccentésre futja tőlem, majd hátrálni kezdek a szoba vége felé. Szemei rabságából nem tudok szabadulni és érzem, most már szinte lángol a testem. *

< Mit művelek én? Hisz ő egy idegen a számomra, mégis testem másképp reagál, mint ahogy az eszem parancsolná. Mit csináljak most? >

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Amadeus, Krad lovagja zavart mosollyal bólintott feléd, majd fehér, bő inge meglebben - mely széles mellkasán félig nyitva áll, mikor a kicsiny kabinba lép, egyenesen eléd, és egy mozdulattal belöki maga mögött az ajtót. Azúrkék tekintete, mint a végtelen tenger lágy hullámzása ringatja lelkedet, kedves mosolya, mint a delelő nap perzselő sugarai hevítik testedet. A kellemes csend, amely a szűk helyiségre telepedett, oly végtelennek tűnő, örök pillanatot hozott magával. Nem volt szükség szavakra, csak álltok egymás szemének múlhatatlan tükrében, és az idő az örökkévaló homályába veszett.

A vibráló némaság feledhetetlen varázsát hírtelen egy éles hang szaggatja szét. Egy hajóharang süketítő kongása, és futó léptek súlya alatt nyikorgó hajópalló hangja.

- Hajó a láthatáron! - vitte messzire a hangot a sós illatú szél - Hajó fekete lobogóval!

Amadeus eszmél fel elsőnek a körétek telepedett idilli világból, majd szemei összeszűkülnek, és jobb tenyere oldalán függő széles pengéjű kard markolatára simult.
- Kalózok! - kiáltott fel indulattal telt hangon, majd egy pillant múlva arcán a harag ráncai kisimulva, tekintetében aggodalommal tekint rád - Bármi történjék Ayila, zárkózzon be, és maradjon a kabinjában. Krad engem úgy segéljen, egy tengeri haramia sem fog ide lejutni!

Egy mozdulattal feltépte az ajtót, majd mielőtt kilépett volna a hajóközbe, még egy pillantást vetett rád, majd alakját elnyelte a félhomály, és már csak nehéz, rohanó lépteinek egyre tompuló hangja jutott el hozzád...