Keleti szigetvilág

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délelőtt
_________________________

-Hé! ne cifrázd a hajóm, vagy megjárod!-mordult Halfarkas, látta, mivel szórakoztok. Nicol vigyorgott.
Megfogta a tőrt:
-Mi az az ellensúly? Semmi különöset nem érzek...(N)

Ronja a kabinotokban volt, a kalapját tisztogatta nedves kendősarokkal.
-Nem vagyok magam alatt, nem neked szólt a reggeli, és ahhoz jóval több kell, hogy megbánts-zárta be mögötted az ajtót.
-Másról van szó. Kérnék tőled valamit. Ne hagyd magában Imoent azzal a néma matrózzal. Rosszat érzek felőle. Valami nem stimmel vele, de még nem tudom micsoda. Ami nálam mindig tuti ómen. Hasonló megérzi a hasonlót, és esetemben ez nem jó hír. Hol van most a lány? Inkább csapd neki a szelet, vagy bármi, de vond el a figyelmét arról a csókáról. Képes vagy rá?-nézett rád komolyan. Megcsapott a hatodik érzéked. Ronja valamit megneszelhetett, valami olyat, ami lehet, valami előszele.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Halfarkas kiáltására Erlon is jót mosolyog, s mint ha csak egy gyerek lenne ő maga is, rákacsint a fiúra. Nicol szavain felnevet, s megfogja ismét a tört. *

- Tartsd a kezed! Úgy, úgy! Nyújtsd ki a mutatóujjad! Az lesz az! * Ráhelyezi a fiú ujjára a tört, úgy, hogy pont egyensúlyban „lebegjen” az., majd ott hagyja a srácot, aki valószínű az ujját, s a tört „bűvöli” tekintetével. Távozás közben Erlon hátraszól.*

- Na azaz egyensúly! Egyensúly, nem pedig ellensúly! * Vigyorodik el a bárd, de akkor lefagy a mosoly arcáról, mikor Ronja előtt állva a nő szavait hallja, pár perccel később.*

-Komolyan beszélsz te nő!? *Teszi fel a kérdést, inkább magának, mint a nőnek szánva. Hisz elhiszi, amit a lány előad.*

- Persze, ööö, persze, hogy képes vagyok! * Motyogja, még mindig kissé kábultan az iménti szavak hatásától.* Imoen?! Öh, nem tudom! * Mondja határozatlanul.* Én kint ökörködtem Nicollal. Ne, nem figyeltem!. * Fel alá kezd járni, pár pillanatig némán töprengve. Miután kissé összeszedte gondolatait, megszólal.*

- Mond, beszélj! Mit sejtesz! Ki lehet? Kivel, mivel állunk szemben? * Pár pillanatnyi csend után folytatja.* Adának is szólnunk kell! Neki is tudnia kell! Akkor ő is jobban rá tud figyelni a lányra! Vagy már tudja?

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délelőtt
_________________________

-Adának elég a rokonára gondolnia! Így is ideges, de jól leplezi, az első kitörési pontig, és ha nem láttál még arelhitűt dühöngeni, akkor tedd össze a két kezed. Ez köztünk marad, rendben? Erlon, el ne mondd neki! Megérzés az egész, de nálam ez elég ok arra, hogy nyakat vágjak el. Valami van körülötte, ami nekem...nem tudom nevén nevezni, de nekem a tarkóm beleborzolódik tőle. Ritkán szoktam félni, de most félek, Erlon. Ez a férfi démonikus kisugárzással bír. Aki nem fogékony az ilyesmire, észre sem veszi.
Ő higgadt, de nagyon komoly. Mit beszél?! Milyen kisugárzás? Mégis, miből vonta le? Honna szedi?!
-Talán megkereshetnéd. A fiúért felmegyek én, addig pesztrálom. Úgy gondoltam, aki tökös független asszonyokkal, az tökös ilyenkor is. Remélem nem csalódok nagyot, Erlon.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok komoran hallgatja Ronja szavait. Mostanra már „összeszedte” annyira magát, hogy mondandója, cselekedetei „mögött” ésszerű gondolatok álljanak.*

- Igazad van Ronja! Egyenlőre akkor nem szólok Adának! Addig biztos nem, még magam meg nem győződöm szavaid valóságalapjáról! Feleslegesen ne akarom falra festeni az ördögöt! Ahogy te is mondtad, Adának e nélkül is van épp elég problémája! Azonban ha igazad lenne mégis, s megérzéseid nem csalatkoznak, jobb lenne, ha a kapitányra, valamint a másik matrózra is jobban ügyelnénk! Ki tudja mi rejtőzhet bennük is?! A baj nem jár egyedül! Tartja a mondás. * Ronja felvetésére, rábólint, majd elindul, hogy megnézze Imoent, míg a nő Nicolt foglalja majd le. Az ajtót kinyitja, de a nő utolsó „megjegyzését”, ami most ért el tudatáig, nem tudja szó nélkül hagyni.*

- Kapd be kisanyám! * Durran be az agya egy pillanatra. Máskor rá sem tojt volna az ilyen megjegyzésre, de ebben a helyzetben szarul esett neki. Elindul a fedélközben, majd fel a fedélzetre, Mikor kilép az ajtón, derűt próbál csalni az arcára, de tekintetével egyértelműen Imoent keresi.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délelőtt
_________________________

-A hajó többi tagjával nincs bajom, de ez az egy matróz...-fejét ingatta.

Alig léptél ki a folyosóra, így tett Imoen is. A kapitányi kabinból. Meglátzva téged ujját szája elé emelte. Csak nem körbeszaglászott a medve barlangjában a kis kleptomán?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok megpróbál tök természetes arcot vágni, mikor Imoent megpillantja.*

<… Na, ez már megint csencselt valamit! Tudná, hogy mi vár rá ezen az átokverte hajón, akkor nem hiszem, hogy ennyire vidáman emelné szegény, ujjait a szája elé?! Na, Hart szedd össze magad! Tudod, mit mondott Ronja! …>

* Egy mosolyt erőltet arcára, majd kacsintással viszonozza. „Csendben leszek”. Elindul halkan a lány felé, majd megragadja annak kezét, s mintha csak ismét „ökörködni akarna” Elindul „vele” a fedélzetre. Maga után „húzva” a lányt. Mielőtt azonban kiérnének a fedélköz takarásából, megfordul, s nyom egy puszit Imoen homlokára, majd meg sem várva annak reakcióját, húzza tovább „vidáman”. Legalább is vidámnak tűnhet egy kívülálló számára. Kiérve a fedélzetre, megpörgeti a fiatal tolvajt, mintha csak „táncolna” vele, majd miután az megáll a forgásban, meghajol előtte, lovagiasan.*

- Hölgyem! Szabad egy táncra? * Próbál ökörködni, s színjátékával kissé oldani saját feszültségét.*

[Lianna Pentangelin]

//Mi ez a Hart dolog, elírás? Már másodszorra látom //

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délelőtt
_________________________

A lány nem érti, mire ez a hirtelen ostrom. vezeted, lepuszilod, játszadozol vele...
-Berúgtál, Erlon?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok elmosolyodik, s megszólal.*

- Nem! Miért, baj?! Csak jó kedvem van, és gondoltam a legszebb nőt eme hajó fedélzetén, megpörgetem kissé! * Tekint a lány szemeibe, majd közelebb húzza magához gyengéden, s egy lassúbb zene hangjainak hallhatatlan ütemére lépked közelebb „simulva” a lányhoz. Persze vigyázva arra, hogy ne érjen azért hozzá, el ne ijessze. Gondolatai azonban a „némán” járnak.*

<… Hol a fenében lehet az a démoni nyavalyás!? Remélem nem épp minket mustrál!?…>

* Hanyatt dönti Imoent, mint tenné azt egy bálon, tánc közben, de tekintetével a férfit keresi. *



// Bocs, ha Hartot írtam valahova! Ő egy új karakterem, s néha oda, a másik játékba Erlont, ide meg Hartot írok! Jobban fogok figyelni, ígérem. Hasonló mentalitású karakterek, s túlságosan beleélhetem magam a szerepükbe reagírás közben, ezért lehetséges a hiba! //

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délelőtt
_________________________


-Persze, hirtelen én lettem a legszebb? Mit nyomulsz?-ráncolja homlokát, de elneveti magát.
A néma matrózt nem látod. Ada csípőre teszi a kezét, ő se érti, mi ez a hirtelen támadt Imoen-rajongás részedről. Ronja Nicollal tőrözik, ujjaival fegyvertrükökkel szórakoztatja, hagyja, tedd amit akarsz, nem tartott szemmel.
-Ilyen agyramenős tengeribetegséget se láttam-mormogta Halfarkas.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

- Nem nyomulok, csak az igazságot mondom el! Nem tudom mi ütött belém, de úgy érzem táncolnom kell veled! *Mosolyog Erlon Imoenre, kissé megnyugodva, hogy a „néma” nem figyeli őket. Ada reakcióját próbálja figyelmen kívül hagyni, de azért lekemélyén bántja a dolog.*

<… Alborne-ra! Mi lesz ennek a vége!? Ada meglincsel! Imoen teljesen hülyének néz! Azaz átkozott démon, vagy mi a frász, miről el eddig, csak ódákból hallottam, itt kuksol valahol a hajón!?…>

* Megpörgeti a lányt, majd ismét pár tánclépést tesz vele, utána még mindig nem ereszti s közelebb hajol a fiatal lányhoz,s a hatás növelése érdekében, a fülébe súgja csendesen.*

- Köszönöm a táncot Imoen! Csodálatos és fiatal teremtés vagy te, ki remélem megérti egy ifjonti szív hírtelen kitárulkozását! * Mosolyodik el Erlon, majd befejezi a tánclépéseket. Elengedi Imoen kezeit, majd folytatja, most már hangosabban.*

- Gyere! Nézzük meg mire jutott Ronja, Nicol tanításában!?

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délben
_________________________

-Ebbe mi ütött?-nézett Imeon Adára, aki vállat vont csodálkozva.
-Kettőt és könnyebbet, kislány.
Nicol épp az ujját szívta.
-Megvágtam magam!-panaszolta.
-Nem figyelt-tette hozzá Ronja.
A kapitány sem maradt szótlan:
-Délutánra vihar várható, jó, ha ezt tudják. Mindenki maradjon majd lenn a kabinokban, itt nagy hánykolódás lesz.
-Nagyobb mint tegnap este?-kerekedett el Nicol.
-Nagyobb, öcskös, sokkal nagyobb. Ha felkeverednél a fedélzetre, a hideg víz lesodorhat innen!

Az ebéd paprikás krumpli volt, a néma matróz főzött, ezért nem láthattad. Imoen sóhajtva szusszant le közétek enni.
-Rám se néz. Pedig a lelkem kiteszem!
-Ez a baj, a csecsed tedd ki-kapott be egy falatot Ronja.
-Fúj, babát akarsz a hasadba? A nővérem is így járt. Tetszett neki a legutóbbi helyén az úr fia, hagyta, hogy az felhajtsa a szoknyáját, aztán 9 hónapra rá kijött belőle egy baba!-undorodott Nicol.
-Aki nem ügyes, így is járhat. Én számos férfival háltam már, még sem estem soha teherbe-vont vállat Ada, letörölte a zaftot egy kenyérdarabbal a szájáról.
-Jaj, nehogy elkezd ecsetelni a pasiügyeidet!-fintorgott Ronja.
-Pedig izgalmasabb lenne, mint a te önmegtartztató litániáid.(A)
-Mi az az önmegtartóztatás?-nézett rád Nicol.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok mosolyogva konstatálja Nicol ügyetlenségét, de hagyja, had oktassa tovább őt Ronja. Erlon teljesen mással van elfoglalva. Imoen kegyeit kell keresnie, s elvonni annak figyelmét a „néma démonról”. Ada rosszalló pillantásait, mintha észre sem venné, úgy közlekedik a fedélzeten, egy percre sem eltévesztve szem elől Imoent. A kapitány szavaira felvonja szemöldökét, majd megszólal.*

- Na, már csak ez hiányzott kapitány uram! Bár bízunk tapasztaltságában! Ha azonban valamiben segítségére lehetünk, lehetek, nyugodtan szóljon, s megteszem ami tőlem telik! Persze, ha azzal segítem munkáját a legjobban, hogy a lányokat, s főleg Nicolt távol tartom a fedélzettől, az is vállalom! Bár szerintem egyszerűbb feladatom lenne, ha inkább az árbochoz kikötve átvészelném a vihart! * Nevet fel a dalnok, miközben arra utalt, hogy „nem egyszerű ez a banda”. *

*Örül annak, hogy a néma matróz lent tevékenykedik a konyhában, s egész nap nem is látta. Bár, azért tart attól is, hogy az a „szörnyeteg”, valamit forral odalent, s nem konkrétan a leves főzésre gondolt a forralás alatt emberünk. Imoen „leroskadásán” eltöpreng Erlon kissé.*

<… A fene vinné el! Imoen teljesen rá van kattanva arra az állatra! Nehezebb dolgom lesz, mint azt hittem!…>

* A társaság poénjait is csak félig, meddig hallotta, annyira elvolt foglalva saját gondolataival, de a „végére” azért „becsatlakozik”.*

- Ne csesztessétek már szegény lányt! * Áll ki Imoen mellett.* Nem lehet mindenki olyan fehérmájú, mint ti! Tudjátok az elmúlt napokban sokat töprengtem rajta, s rájöttem, hogy neki van igaza! Mire jó, ha érzelmek nélkül kettyintünk itt jobbra, ballra! Az csak egy pár pillanatig, órácskáig tartó, múló élvezetet ad, de gondoljatok csak bele! Azzal lenni, azt ölelni, kit szeretsz, annál felemelőbb érzés nincs is a világon! * Tekint Imoenre szerényen, majd Ronja felé vet egy élesebb pillantást. Jelezvén, hogy baszott nehéz ezeket a szavakat akár csak kiejtenie is. Főleg Ada közelében.*

<… Alborne-ra! Életembe sem gondoltam volna, hogy ezek a szavak elhagyják ajkaimat!? Teljesen kikészít ez a fennköltség a szerelemmel, a testiség mellőzésével kapcsolatosan! Tanítóm szerintem két nagy pofonnal próbálna a „helyes” útra visszatéríteni, de hát szerintem Imoennek most épp erre van szüksége, hogy esetleg az érdeklődését felkeltsem!…>

* Nicol kérdését hallva bosszúsan elmosolyodik, de tudván, hogy pont „kapóra” jön, jöhet eme kérdés, belekezd.*

- Tudod fiam, az önmegtartóztatás, egy szent dolog! Az ember fia eldönti, hogy nem adja oda testét egy röpke fertályóráért, ami akkor talán örömet okoz neki, utána viszont, mély lelkiismeret furdalásba megy, mehet át! Ha nővéreddel példálózhatok. Őt is elkapta a hév, s aláfeküdt a nemesnek, ki utána ment tovább a következő városba, más nő ágyába. Testvéred sorsa meg örök időkre megpecsételődött. Gyermeke, zabigyereke született, kinek sorsa már előre megvolt pecsételve! Testvéredet pedig talán megvetés övezte, övezi az óta is. Még akkor is, ha elvetélt, vagy ha eltávolíttatta házasságon kívüli magzatát egy kurozslóval! Érted?! *Kérdez vissza a fiúra, de nem mer fel sem nézni tányérjából. Fél attól, hogy „elkapja” Ada tekintetét. Lassan falatozni kezdi a paprikás krumplit, hogy egyenlőre ne kelljen többet szólnia.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délben
_________________________

-Ugyan, az első vadabb hullám letereli a népet!
-De nem engem!-csillant fel Ada szeme. Arelita a szentem, ezt lehetetlenség lesz visszatartani!- Tengeri vihar, pompás! majd arcomba hull a víz, tépi hajam a szél, és én szemberenevetem az orkánt!
A kapitány összevonta szemöldökét:
-Orkánt azt nem mondtam, jobb lenne, ha nem jönne...

És következett a kiálló szentbeszéd Imoen mellett s az erkölcsökről. Ada összenézett Ronjával, aztán elkezdtek röhögni. Pedig te mindent beleadtál Csak nem így ismertek meg... Ronja értette, mért teszed, de nem bírta megállni nevetés nélkül. Imoen rádhunyorgott:
-Minden rendben? Megszállt téged Dreina, vagy mi?
Nem úgy néz ki, mintha Ada bármit is a szívée venne.
-Jaj, legközelebb ha együtt vagyunk, tégy úgy, mintha Domvik pap lennél, még inkább feléleszted vele testemben a tüzet!-kacagta a vadóc nő.

Délután valóban erősebb szelek jötek, pár vitorlát be is kellett vonni. Mindkét matróz fenn szorgoskodott. Az ég színe haragos színeket öltött. Nicol az elején mg izgatottan kapaskodott a korlátnál, de amikor a sós víz pofán nyomta, lement a hajóközbe Imoennel. Ronja melléd állt.
-Adát bízd rám, ha elkapná a vallásos révület, majd leütöm és lecipelem. nem örülnék, ha viharimádatában megfúlna. A hapsi végig idefenn lesz, vele most nem kell törődnöd. A kapitnnyal beszéltem. Ismeretlen helyről állt hozzá szolgálatba, jó matróz, s mivel néma, nem kever bajt sem. Kihágást sosem követett el keze alatt. A nevét nem tudja, elnevezte Nyelvnek, amire hallgat is.
Nem sok, de több a semminél. A kabinba lépve Nicol játékának lehettél tanúja. Hintázott a hintaágyadban bőszen és visongott nevetve, mert Imoen csiklandozta.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Ada „kirohanásán” kissé meglepődik Erlon.*

<… Na, még a végén meggyűlik a bajom ezzel nővel, s tényleg több problémát fog okozni az ő féken, fedélközben tartása, mintha az árboc tetején ücsörögnék a vihar idején….>

* Imoen szavaira, s a lányok nevetésére, próbál rá sem hederíteni. Megvárja még „elül” a nők röheje, majd megszólal.*

- Hmmm… Nevessetek csak! Egy gond van veletek! Mégpedig az, hogy a szerelem vagy nagyon rég, vagy egyáltalán nem csapta még meg szívetek! Akkor tudnátok, hogy miről beszélek! * Tekint Imoenre szavai után, nem is törődve Ada és Ronja vigyorán. Nehezére esik neki, hisz szíve szerint ő maga is röhögne saját szavainak „hülyeségén”, de most Imoen, saját sorsuk a tét.*

- Lány! Dreina szállt volna meg?! Hmmm… furcsa ezt a te szádból hallani!? Szerintem azért mert az ember véleménye változik a dolgokról. Azért nem kell egyből hülyének nézni! *Szavaival próbálja „elfeledtetni” azt az érzést Imoennél, hogy ő meghibbant, s hülyéskedik. Azt szeretné elérni, hogy az ifjú tolvaj komolyabban vegye, s ezért, szavait is mély meggyőződéssel próbálja formálni. Remélve, hogy eléri a megfelelő hatást.Ada szavaira meg egyenesen legyint.*

- Nem lesz legközelebb édesem! Nekem elegem volt a szimpla testiségből! Egy komolyabb dologra vágyom! A szerelemre, arra, hogy egy nő mellett megtaláljam a boldogságot, a lelki békét! * Tekint szúrós szemekkel Adára, de lelke mélyén majd szétrobban. Nem akarja bántani a nőt, utál hazugságot beszélni az „éterbe”, de jelenleg ez az egyetlen megoldás, hogy Imoen tetszését esetleg elnyerje. Nyel egyet, majd felkel , s arrébb megy. Játszva a megsértődöttet. Pont úgy, mint azt tenné Imoen.*


<… Remélem a kis tolvajnál elérték szavaim a hatásukat! Röhej, hogy ilyeneket beszélek, ezt cselekszem, de nincs más lehetőség!? Legalább is nem látok más kiutat ahhoz, hogy „régi” énem elfeledtessem Imoennel, s a hős szerelmest lássa bennem!…>

* A korlátnak támaszkodva, a felerősödő szél meg, meg lebbenti, félhosszú hajkoronáját a dalnoknak. Áll ott, mint a cövek, mint a megsértett vad, ki a végzetét várva, magába roskadt. Pedig ha tudnák!? Ez csak színjáték! Nem más mint komédia, Imoen kegyeiért. Miután nagyon felerősödik a szél, s mindenki „lejjebb” húzódik, Erlon is elindul szállásuk felé. Meglátva a „játszó” feleket. Imoent, s Nicolt, ki épp hatalmasakat kacag a csiklandozástól, elmosolyodik.*

<… Erlon! Itt az ideje, hogy „fellépj”, hogy közelebb kerülj a még majdnem gyermeki teremtéshez!!! …>


* Ogdalép Imoen mögé, azonban közben „végigpásztázza szemeivel a termet, Ronját, s Adát keresve, majd elkapja Imoen derekát, s ő maga is csiklandozni kezdi a lányt. Persze a „játékot” úgy irányítva, hogy a teste mind közelebb kerüljön a fiatal lányéhoz. Azonban túlságosan rámenős sem akar lenni, így pár csípő érintés, a nő fülébe lehelésen kívül másra nem ragadtatja el magát, a „nagy játék közepette”, s közben felkiált. *

- Kitartás Nicol! Segítek! *Ezzel is azt éreztetvén, hogy ő „csak” játszik.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

Ada és Ronja pukkadozva hallgat téged. Mikor félrevonulsz, Ada melléd állt:
-Mi ütött beléd? Komolyan gondoltad, hogy rest leszel velem aludni? Figyelj, ha az a baj, hogy nem áll fel, azon segíthetek...-simogatta meg a vállad s nyakad érzékien Ada. Na, ez is most kezdi!
-Minden férfival előfordul, nem kell szégyenedben Imoen agybajával takaróznod!
Imoen reakcióját nem látod, mert háttal állsz neki.

Imoen a csiklandozásra megugrik és nevetve visít. Nicol teli pofával kiröhögi a lányt.
-jaj, most megyek, mert huggyantanom kell!-mászik ki ágyadból a kölyök és felkapja a beállított bilit,nem olyan ő, hogy előttetek csinálja... kettesben maradtál a ringó kabinban Imoennel.