Keleti szigetvilág

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Ada közeledésére, elmosolyodik a dalnok, majd megpróbál „őszintén”, s nevetés nélkül a nő szemeiben nézve megszólalni.*

- Kisanyám! Szerinted merevedési problémáim vannak?! A fogadóban, mikor alattam kéjelegtél az élvezettől, mintha más lett volna a véleményed ezzel a dologgal kapcsolatban!? Azonban ebből elég volt! Nem kell az egyéjszakás hancúr! Elegem volt belőle! *Ejti ki szavait, próbálva fenntartani a teljes komolyság álcáját. Érzi, hogy Imoen minden rezdülését, szavát figyeli. Ezért ilyen „bunkó” Adával. Ha nem így tenné, tudja, hogy azonnal összedőlne minden, amit eddig „felépített”.*

* Mikor látja, hogy csak hármasban vannak, majd Nicol, „kiugorva” a trióból, félre vonul vizelni, s a nevetéstől „görcsben álló” Imoen, mozdulni sem tud, gyors megpörgeti a lányt. Megpörgeti, és folytatja a csiklandozást. Addig, amíg a lány végtagjai is „elgyengülnek” a nevetés hatására. Ekkor Erlon úgy tesz, mintha teljesen akaratlanul, a játék heve miatt csinálná, amit csinál. A lányt a függőágyra dönti, s mintha elvesztené az egyensúlyát, ő maga is utána „esik”. Abba hagyja a csikizést, kissé eltávolítja arcát Imoenétől, mintha csak zavarba jött volna. Persze színjáték az egész, a lány érdeklődését, szimpátiáját elnyerendő. Erlon „mélyen belenéz” a fiatal szembogarakba, s suttogva megszólal.*

- Bocsi!

<… Remélem bejön!? Itt az alkalom aranyom! Adj egy csókot, vagy puszit, s akkor nyert ügyem van!…>

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

-Szerintem határozottan ez a bajod-vigyorgott Ada-de tőlem nyugodtan etess ezzel a megtért bárd szöveggel, nem veszem be!-hagyott ott.

Imoen kész, kiderül, nagyon ciklandós. A megjitt közelségtől, meg hogy milyen szemekkel nézel rá, elvörösödik. De csókot nem ad.
-Nem történt semmi baj...
Lesüti szemeit. A hintaágyatok ring. Keblei s csípője neked feszül.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi már nem „csak” feladatot, küldetést hajt végre. Érezvén a lány reakcióit, idomainak közelségét, enyhén szólva „beindul”, de tudja, ha most rámenősebb lenne, mindent elrontana. Rámosolyodik Imoenre, majd ismét „hatalmas” csiklandozásba kezd. Persze, szorosan hozzá simulva.*

<… Úgy is „kihozom belőled a rejtett női fenevadat” kicsikém! Kívánatos vagy, pfuu… nem kifejezés mennyire, de ahogy látom még „puhítani” kell téged!…>

* Csiklandozza a lányt. Imoen nevetésein, Erlon is jókat kacag. Úgy csinál, mintha mindez egy „gyermeki játék lenne”, pedig egyáltalán nem az. Megakarja nyerni egy „majdnem felnőtt nő” érzéseit, vonzalmát, a mindenre elszánt bárd.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

A simulás Imoennek elég volt ahhoz, hogy kényelmetlenül kezdje magát érezni, és kezét mellkasodnak feszítette:
-Hagyd abba kérlek, és mássz le rólam. Neked párod van, mégpedig Ada. Nem hallod? Már nem esik jól!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi érezvén, hogy Imoe számára a helyzet kényelmetlen, gyors feltápászkodik az ágyról, majd lehajtott fejjel megigazgatja a „játék” során meggyűrődött ruházatát. A lány szemeibe „sem mer” nézni. Úgy tesz, mint aki zavarba jön, nyel egy nagyot, majd maga elé motyogva megszólal.*

- Khmmm… Bocsánat! Én, én csak azt hittem…. Azt hittem élvezed a csiklandozást!? * Direkt akadozva, határozatlanul beszél, az iménti „túlkapását” megpróbálva „elsimítani”*

<… A fene vinné el! Ezt majdnem elcsesztem! Erlon, Erlon! Tudhattad volna, hogy a kicsikével óvatosabban kell bánni!!! Fiatal lány ő még! Ne nyomulj annyira, az nem fog jóra vezetni!…>

* Pár pillanatnyi csend után, folytatja.*

- Ada pedig már nem a kedvesem! Ő nem látott bennem mást, mint egy kant, aki kielégíti nemi vágyát, s erre nekem nincs szükségem! Ahogy mondtam már a fedélzeten, én másra vágyom!

<… Albornera! Ha így folytatom tovább, mindjárt rám szakad a mennyezet! …>

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

Ahogy lemásztál róla, megnyugszik, bár kis neheztelést észreveszel rajta:
-Élveztem, egy vicces határon belül. Figyelj, tudom mire megy ez ki. Szeretnél engem felszedni, ezért nyomod itt a tömény hülyeséget. Úgy áll ez neked, mintha tüllszoknyát húztál volna főkötővel. Erlon, hiába kapartatsz, nem vagy az esetem, de komolyan. Szép vagy, jópofa is, de az a plusz, ami nekem ahhoz kéne, hogy belédhabarodjak, nem jön, akkor se, ha rámmászol. Nem vagyok az a fajta nő, aki a közelségtől meg simiktől eldobja az agyát és megadja magát.
Megigazította ő is a ruháját:
-Nem szép, hogy így beszélsz arról a nőről, akit te magad is ugyan azért kerestél fel, amit most rá hárítasz. Te meg egy szukát láttál benne, na bumm! Fiatal vagyok, de nem hülye. Nem az én dolgom, ki hogy intézi a nemi életét. De jobban megbecsülhetted volna őt. Sose értettem, ha besározzák egymást a párok, attól nekik mért jobb, vagy mért érzik magukat tisztábbnak, felmentettnek. S akár komolyan veszed, akár nem, hiába vágysz másra, azaz rám, most mondom utoljára, én nem akarok veled járni sem lefeküdni.
Szomorkásan nézett rád. Jobb szeretett volna a barátod lenni, semmint a lány, akit kiszemeltél meghódításra. Türelmesen álldogált, remélve, nem fog bedurranni az agyad attól, hogy nyíltan elmondta mi a szitu. Nem elutasító, azaz nem orrolt meg rád, csak várja, hogy belásd amit szerinte be kell.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi hátrébb lép a lánytól. Imoen szavai mellbe vágták enyhén szolva, majd megköszörüli torkát, s megszólal.*

- Én nem hibáztatom Adát! Az imént azt akartam elmondani, de látom félreértettél, hogy elegem van az ilyen felszínes kalandokból! Persze, egyértelmű! Én voltam akkor is, mikor barátnőddel háltam együtt, de kicsit átértékeltem a dolgokat azóta, s változtatni szeretnék rajta, a mentalitásomon! Felszedni téged?! *Tekint rá a bárd Imoenre.* Egyáltalán nem akartalak, csak megpróbáltam megtörni azt a jeget, mi köztünk húzódott a tengerparti eset óta. Azt hittem barátságodat nyerhetem el lányka!? * Erlon ismét hazudik, próbálva menteni a menthetőt.* Hmmm…. Rád másztam?! Már csak az hiányzik, hogy azt mond, hogy erőszakoskodtam!? Felétek bottal szokták az emberek egymást csikizni!? *Teszi fel a kérdését Erlon, de szavai után egy röpke mosolyt is elejt.* Belegondolva nem is rossz ötlet!? * Néz Imoenre csalafintán.* Hol egy bot, had csiklandozzalak meg vele! * Poénkodik az északi, majd komolyabbra fordítja a szót.* Tudod mit!? Szerintem felejtsük el az imént elhangzottakat! Tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna! * Nyújtja a jobbját Imoen felé* Kezet rá te nőszemély!

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

Imoen szemeit forgatja a botos tippre.
- Miket ki nem találsz! -megfogja kezed- de ha legközelebb félreérthetően piszkálsz, ellopom a lantod és eladom-nézett rád ravaszan.
-A szemed pedig túl csálén áll ahhoz, hogy elhiggyem, mostantól jó útra tértél, és nem agyalsz azon, hogyan törhetnéd meg Ronját

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok midőn látja, hogy a lány „megenyhül” elmosolyodik ismét.*

<… Uhh, ezt megúsztam! Nincs veszve még semmi! Legalább is a barátságot tekintve!…>

- Kisanyám! Ha a lantomhoz érsz békává változtatlak! * Tekint rá kíváncsian Imoere, hogy mit reagál a mondottakra.*

- Ronja!? Már vele is „összehoznál” te kis kerítő?! Hozzá semmi közöm! Ő egy teljesen, számomra érthetetlenül zárkózott nő! Esélye sincs nálam! * Nevet fel Erlon, majd Nicolra pillant.*

- Hé, gyerek! Mi az, nem tudod elzárni a szökőkutat?

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

Nicol nem bent vizelt, kiment valahova. Fanyalogva jött vissza, félmeztelenül:
-Leöntöttem magam pisivel. Kilöttyent a biliből...-Imoen kacagni kezdett.
-Hehe, nagyon vicces...Amúgy odafentről víz szivárog le, biztos zuhogni kezdett.
A kölyöknek igaza volt. Erősen ingott a hajó, nyögtek a deszkék, s az ütemes hullámcsattogások a hajótesthez dübörgéssel töltötték meg a levegőt. A prüszkölő Adát penderítette le Ronja és szidta mint a bokrot, minek állt a korláthoz.
-Amíg nem próbáltad, nem érted! Ti meg itt? Fent tombol a vihar!
Óriási morgás jött a fedélzet felől, dörgött a menny. Nicol megszeppenten simult a lábadhoz.
-Meg fogunk halni?(N)
-Dehogy! Lesz egy kiadós dugómód hánykolódás, és kész-vont vállat a vizes Ronja és kicsavarta kalapját, haját.
-Jössz velem borért, Erlon?-hívott. Aha, számonkérés lesz, hol jársz
Úgy is lett. Dűlöngélve eljutottatok az élelmiszerraktárba, ott a nő levette a kabátját is. Halványkék ingje csurom vizes volt, rátapadt kebleire. Előbb leszunnyadt vágyaid új forrást leltek a nő vártnál teltebb, feszes melleiben. A nadrág is a testére tapadt, cudar idő lehet odafenn.
-Mesélj, mi van Imoennel?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Erlon térdeit csapkodja nevetés közben, midőn Nicol visszaért félmeztelen, s a bárd megtudta ruhátlanságának okát. Azonban Imoen szavaira megáll a lélegzete. Most veszi csak észre, hogy tényleg nagyon imbolyog a hajó. Hallja recsegni a vitorlás deszkáit, s tudja, hogy ez még csak a kezdet. Meglepetését fokozza a két nő „belépője”. Mikor meglátja a csurom vizes csajokat, enyhén megrázza értetlenül a fejét.*

- Ada, Ada! Látom szereted kihívni magad ellen a sorsot! * Ronja kérdése zökkenti ki mondanivalójából. A nőre tekint majd bólint, de mielőtt távozna a kabinból, Nicolhoz szól.*

- Na gyerek! Míg távol vagyok lesz egy fontos feladatod! Még pedig az, hogy ki ne enged semmi pénzért sem Adát a fedélzetre! * Mondandója után Ronját követve elindul a raktár helyiségbe. Mikor a nő leveszi kabátját Erlon elmosolyodik. Végigméricskéli a nőt, annak nőies idomait.*

- Imoennel? *Teszi fel magának a kérdést. Mivel kissé ámulva bámulja nő melleit.*

- Áh, az udvarlás majd hogy kudarcba fulladt, de Imoenhez közelebb férkőztem! Elnyerve szimpátiáját, elvetve a barátság magvait, de látom odakint jó hideg eső esik!? *Nézi a nő „megkeményedett” mellbimbóit, amik majd „kiszúrják” a kék inget. Nyel egy nagyot, majd hallkan megszólal.*

- Gyönyörű vagy! Gyönyörű és kívánatos! * Néz most már Ronja szemeibe.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

Ronja csettintett a nyelvével.
- Már csak ez hiányzott. Kiviszlek a fedélzetre, tuti lehiggadsz. Segíts bort keresni! A fickó odafenn vesződik, szóval ez jó hír.
Elfordult tőled, kikerült egy ládát. Azon túl talált valamit, mert elégedetten felmordult. Előre hajolt, szinte ráhasalt a dobozra, majd kiegyenesedve egy kis hordócskával visszafordult.
-Megleszünk, én azt mondom.
Egy hullám most csapta oldalba a hajót. Még jó, hogy a java rakomány rögzítve volt, de titeket levert a lábadról. Ronja beütötte a lábszárát, te az oldalad. Jajgatva álltok fel ismét, a hordócska a zárt ajtóhoz gurult.
- Még egy ilyen és káromkodom.
De nem nyúlt rögtön a hordóért és az ajtóreteszért, hogy kimehessen, hanem elméláz téged nézve.

//Erlon: -2 fp, lesz egy kis lila zúzódási folt a hapsi oldalán//

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok nagyot nyögve huppan a földre. Fájdalmasat nyilal oldala, de érzi azért , hogy bordái egyben maradtak. Rátekint Ronjára, Elmosolyodik, lassan feltápászkodik, oldalát dörzsöli. A nő „változásán” egy pillanatra eláll a lélegzete. Úgy érzi mintha lelassult volna körülötte az idő kereke. Lassan a zárt ajtóra, s az előtte lévő hordóra tekint, majd vissza Ronjára. Nem szól semmit, hisz ezt nem kell „megmagyarázni”. Oda lép a nő elé. Óvatosan, Ronja minden rezdülését figyelve megemeli jobbját, majd végigsimít a még enyhén vizes arcon. A nő tekintetét kutatja tekintetével, s ha az eddig nem ellenkezett, nem lökte el esetleg magától, közelebb hajol s óvatosan megcsókolja, várva az nő reakcióját. Nem kapkodja el a dolgot, nem rámenős. Óvatosan csókol, várva a lány esetleges erőteljesebb „válasz” csókját.*


// A 2 FP levonva//

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: délután
_________________________

Lehet, hogy elvadult, harapásra inkább hasonlító választ vártál, de nem, Ronja kifejezetten gyengéden csókolt.
De ezt nem lehetett rámondani arra, ahogy kihúzta inged a nadrágodból, ahogy alá nyúlt és végigkarmolta a mellkasod. A tettei és a csókja szöges ellentétben állt egymással. A hajó is dobálta magát, szóval egyszerre kellett kapaszkodnotok és egymáshoz férkőznötök.
Ronja ezt gyorsan megoldotta. Fegyverkivonást hallottál. Elvágta egy kis, görbe, de beretvaéles késsel az öved -igaz, nem egy suhintással, de elvágta-, s végighasította bal csípődnél deréktól combig a nadrágod. Utána levont a raktár földjére, de úgy, hogy te légy hátaddal a földnek, kicsatolta a maga övét, s több matatást nem engedve, ő tett téged a magadévá. Bár heves kezdés volt ez vetkezés tekintetében, elég lassú csípőkörzéssel indított, hogy még feljebb szítsa gerjedelmed, s aztán fokozatosan gyorsított. Arca néha megrándult, kéj villámlott végig vonásain, de ilyenkor lassított, nem akarta hamar befejezni azt, amit még csak az imént kezdte el.
Hiába néztél magadba, ez a meglovagolás ínyedre volt Szikár izmú combjaival közrefogott téged a nő, jobbjával egy lerögzített ládát markolt, baljával a saját combját. Egy hangot nem adott ki, csendes fajta lehet. Bár torka nem segített, arca igen. Mivel ingje nem votl kigombolva, nem láttad őt pőrén, de hasa néha kivillant, ott is táncolt néha pár fehér heg.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A bárd nagyot nyelve várta a fejleményeket. Azért megnyugodott, érzékelvén, hogy nem csattanós pofon lesz a közeledésének vége. Mikor a lány nem hétköznapi módon megszabadította ruhájától, elmosolyodott.*

<… Alborne-ra! Ez a nő kifacsar, mint a vizes rongyot! Fél év önmegtartóztatás! Vauuuuuuu…>

* Minden gondolat elszállt mindezek után a bárd furmányos koponyájából. Nem gondolt semmire. Érzelmeire, ösztöneire hagyatkozott. Hagyta, hogy a nő a padlózatra döntse, nem szólt semmit, mikor az rajta ülve kéjelgett férfiasságán. Mit is szólhatott volna?! Hisz ő is élvezte ezt a „titkos” szerelmi légyottot. A lány arcát, szépségét figyelte, kezeit a nő blúza alá, terelte. Lassan, óvatosan markolászva a dús kebleket, majd jobbját kihúzta az ing alól, s a gombokat „oldotta meg” egy határozott rántással. Nem érdekelte, hogy esetleg szakadhat a szövet, nem érdekelte semmi, csak az, hogy érezze Ronja közelségét. Felsőtestével megemelkedett, hagyva, hogy a nő még mindig fölötte élvezze a pillanatot. Óvatosan, először a bal, majd a jobb mellet kényeztetve szájával, kezeinek puha érintésével. Balját a nő mozgó popójára csúsztatja, élvezve annak kemény, feszességét. Hagyva, hogy a nő irányítsa a „dolgok” alakulását.*