Utak, ösvények, csapások

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

-Köszönöm elfogadom az invitálást. Egy-két pofa ital mellett pedig szívesen mesélek. Egyébként a gorvikiakról csak annyit, hoyg nem volt kecske a közelükben. Hogy ez most véletlen vagy a hadtáposok tudtak valamit és ezért nem oda állították fel a karámot...

*Hamiskás félmosoly kísáretében kacsint egyet az õrnek, aki az öbölvidékiekre kérdezett. Majd megpróbálja betájolni a kaszárnyát.*

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Furcsa egy vidék, furcsa emberekkel ... Állapította meg a varázsló a fiú játékából ... Álmosság vett erõt rajta, s mielõtt még lehunyta volna szemét ... Rögvest feltápászkodott ... Nem érezte sajátjának, hogy megszabadítsa az idegeneket bármi nemû hosszú farkú lénytõl, inkább rájuk hagyta a dolgot ... S kimért lépteit egyenesen a város felé indította, egy intéssel letudva a dünnyögõ fiút ...

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

Az õr jobbkézre magyarázott egy kõlépcsõt, ami aztán elvezeti egy másik belsõ udvarba,ami már a kaszárnyához tartozik, ott hivatkozzon magára és hogy honnan jött!
Alfonzo szorosan a férfi mellett araszolt. S való igaz: amint meghalották, hogy honnan jön Harass, szívesen fogadták.
-Kevesen jönnek errefelé.
-Most valami visszatérõ hullám várható? Mely szakaszokat vonták ki?-gyûlt 5 szabadidõs katona Harass köré.

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

-A felföldieket. Azt mondták, ha már haza lehet küldeni valamelyik hadtestet, akkor mi legyünk mert a bigott többség nem zárt annyira a szívébe.

*Szomorkás félmosolyt ereszt meg. Tudja, hogy Jedome hite megtûrt, de mégis valamilyen szintem kiközösített személyekké teszi Ronna-gella fiait. Közben a mutatott szálláson lepakolja a cuccait és megszabadul a vértjétõl. Ha van rá lehetõség meg is mosakszik vacsora és az esti nosztalgiázás elõtt.*

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

A katonák összemosolyognak. Õk is a bigott többség lennének de nem veszik szívükre a szavakat.
-És késõbb? Jönnek még haza?
-Olyanok, akik nem felföldiek! Sokan várják már haza férjüket, fiaikat!
Záporoznak az ehhez hasonló kérdések, kíváncsiak, milyen összecsapások voltak, milyen az ellátás a tengeren túl, s minden fajta gorvikiakkal kapcsolatos elõítélet, félretudás elõbukik. A férfi kap alkalmat fürdésre, enni pedig egy asztalnál az õrökkel. Még tisztek is leülnek ahhoz az asztalhoz, ahol õ vacsorázik, hadd halljanak mindent közvetlenül.
Alfonzo végre kinézdelheti magát. Õneki nem kenyere a fürdés, de Butussal ahova lehet bekukkant, s végül az étkezõben egy fal melletti vékony padon elfeküdve elszundít.

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

*Ugyan útja során ismét a háborúról és a szeretteikrõl kérdezik a shadoni emberek, de szívesen mesél nekik, hisz hasonló helyzetben õ is örülne néhány bíztató jószónak.*

-Sajnos nem tudom. A Szentek adják, hogy befejezõdjön végre ez az elátkozott háború. Már így is túl sokat követelt tõlünk. Fõleg, ha belegondolunk, hogy a gorvikiakkal kellett összeszûrnünk a levet miatta. Egyébiránt akármennyire is nehéz bevallanunk magunknak nem is különbözünk annyira, mint szeretnénk. A harcokban láttam én shadoni nemesenszületettet is hátulról torkotmetszeni. Ugyanígy volt, hogy gorviki felcser jutott a szakasznak és ugyan olyan lelkiismerettel ápolta fiainkat, mintha az Egyetlen szerzetese lenne...
Az étel ugyan olyan rossz, mint általában az öbölvidéken. Sok tengeri izé, kevés jóféle mélyföldi kenyér. Inni meg azt iszol, amit kapsz vagy találsz. Azt, hogy a többnapos vízzel vagy a bornak nevezett seprõs lõrével jársz-e rosszabbul csak a másnapi rekettyéslátogatás a megmondhatója. Olyan hírek is terjengtek a táborban, hogy egy egy jólsikerült reggeli rohamért a vicceskedvû gorviki szakácsok voltak a felelõsek. Aki nem akarta szégyenszemre összerondítani a nadrágját, vértját az megtáltosodva vágta át magát az ellenséges vonalakon a bokros-lapuleveles részek felé.

*Komor a háború és nicns benne semmi kellemes, de mégis elkell a sok szörnyûség közzé egy-egy talán kissé túlszínezet vidámabb történetecske is, hogy az itthonmaradottakban megtartsa a reményt és ne csüggedjenek. Ki tudja lehet, hoyg a legközelebbi parancsban nemcsak a felföldi légiót vezénylik vissza, hanem ismét "erõsítést" küldenek a politikusok, kiknek az emberek, a nép csak számok egy nagy lajstromban.*

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

-Mi is tudunk ám ravaszak lenni ha kell!-bólogat egy férfi, amikor a hátulról való torokmetszés kerül szóba.
-Azért különbözünk! Mi igaz urat imádunk, õk meg bálványt!
Erre helyeslõen mordultak az õrök.
-A katonaétel mindenhol pocsék...-sóhajtott egy idõsebb férfi, akin látszott, hadviselt lehetett ifjabb korában s öregségére õr lett.
Mikor a hasmenéses részek következtek, jót derültek, be-be szóltak hogy farba kellett volna a szakácsot rúgni vagy megetetni a saját fõztjével.
-No, azt hallottátok, hogy a királynõnk találkozni akar a gorviki nagyúrral?-hajolt valaki az asztal közepe felé.
-Nem mondod! Honnan szeded te ezt?
-Don Percaltól! Õ bejáratos a nemesi gyûlésekre. onnan szivárgott ki...
-Minek? Pfuj!-köpött ki egyikük a földre-Bakot akar látni? Menjen le falura!
Összenevettek, de a hír feldobója leintette õket.
-Komoly, ha mondom.
-Ej, nem szabad ezt! A mi szép királynõnknek még baja eshet odaát!
A férfiak bólogattak egyetértõn.

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

*Komolyan hallgatja a találkozó hírét.*

-Várható volt. Elõbb utóbb sor kell, hogy kerüljön erre is. A közös ellenség talán túlságosan is összemosta a két ellenpólus érdekeit és csapatait. Nem hinném, hogy baja esne a királynõnek, de az már más kérdés, hoyg mi lesz ennek a "megbeszélésnek" az eredménye. Elõre mondom, nem lesz jó vége! Megint rajtunk egyszerû embereken fog csattanni az ostor.

*Kissé savanyú képpel csóválja meg a fejét. Sokat tûr a shadoni és talán még annál is nyakasabb a felföldi, de a politika és intrikák mindig is rossz érzéseket keltenek bennük. Ez így volt már a régmúlt idõkben, így van ma is és így is lesz míg világ a világ.*

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

-Mégis, mi a fenét akarhat a nagyúrtól? A saját szemével látni azt a fertõt?
-Vihetne magával pár papot, vagy magát a szentatyát! Aztán jól körbetömjénezhetné az utat, amerre a királynõnk jár!
Berzenkedtek a férfiak, de semmit nem tudtak. Lassan az álmosság megkörnyékezte Harasst, meg a fiú jó példával járt elõl a deszkapadon hortyogva. Egy priccset felajánlanak a messzirõl jövõ s meszire tartó katonának.

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

*Hálásan elfogadja a fekhelyet és elköszönve újdonsült sorstársaitól ki is használja az alkalmat. Érdekes módon ma éjszaka az emlékek sem kínozzák annyira, mint várta volna. Talán tényleg jót tehet, ha beszél róluk. Ki gondolta volna, hoyg a papok tényleg jó dolgot tanácsolnak a végén. *

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

A férfiak meglepetten néztek össze, ahogy Rad felállt és nekiindult az éjszakának. Összesúgtak a háta mögött. Rad még mellõzte a visszatérõ pásztorokat, akik elégedetten beszélgettek, egyikük furkósa véres volt. Az állatnak lõttek, ami zavarta a nyájat.

Szép elhatározás volt, hogy nekiinduljon a városnak sötétben, de csakhamar az orráig se látott. Csillagtalan, felhõs éj borult a férfira, s az álmosság egyre erõsödött. Tagjai elnehzültek, térdig érõ, száraznak tûnõ fû vette körül, csak az éjszaka megszokott zajai vették körül, civilizáció nélkül.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban … ]

A varázsló nesztelen léptei a sûrû gazba, a csillagtalan éjbe vesztek … Míg csak térde bírta ment, tovább, s tovább szedve lépteit … Aztán a fájdalom már elviselhetetlenné nõtt, s ólmos fáradtság telepedett szemeire … Erõtlen esett le térdeire, s míg eszénél volt … Elfektette combjai mellett a botot, hogy ha virrad, majd utat mutasson néki … De sokkalta fontosabb volt, megsaccolni mennyi idõ is szükségeltethet, egy új nap kezdetéhez … Hosszúnak tetszett a meditáció, de sikerrel járt … S végül oldalra dõlve, szemeit lehunyva, feje alá húzta zsákját …

/ Pszi - Ébredés - 5 óra múltával … /

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

A fû zizegése körülölelte. Ha csak kicsit lett volna álmos, ez elringatta volna, ám a fáradtság és fizikai kimerültség mellé már csak lehelet volt. Az álmok birodalma tárt karokkal fogadta a varázslót.

//A karakter mehet Tükörvilágba ha szeretne. Majd szólj, ha visszajön. //

[Lianna Pentangelin]

Leónak
tengerparton, nyár, este

-Lalish az én álmaim nője volt...megpillantottam Surdor utcáin...Ám hiába próbáltam kegyeive férkőzni, folyton kikosarazott. Kitartó voltam, bízva aban, megenyhül felém...talán ha lett volna még időm kettünkre, sikerült volna...de ez a cudar élet közbeszólt...-sóhajtott a férfi és megtörölte bal szemét.
-Sose tudd meg mi a szerelem, mert csak beléd döf! Én mondom neked! Ah, Lalish, mért nem hagytad hogy a papok segítsenek rajtad? Józan eszeddel te nem hagytad volna hogy bár hited nem egy a gyógyítóval, hogy az segítsen neked? De Lalish annyira makacs volt!-ingatta fejét, felkönyökölt. Majd értetlenül derekához kapott.
-Hol a rapírom?!-a férfin fegyveröv sem volt, nemhogy rapír...

[Herold Bardelot]

***