Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

A karakter már nem játszik.

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Bagolypagony, nyár, két nappal később, délután

Haravan serege nem volt semmi látvány. Amint elhagytátok a várost, írás nélküli, kicsit réginek tűnő kürtöt vett kezébe, ajkához emelte, s megfújta. Elsőre semmilyen hang nem jött ki belőle. vagy olyan nem, amit emberi fül hallhatott volna. Majd alig vette el szájától a hangszert, mély remegés és zümmögés töltötte meg a levegőt. Addig erősödött, amíg meg nem remegtette a tüdődet is, aztán délibáb formán bontakozott ki az úton a kapitány minden katonája, élükön Valrival. Aki nem hazudtolta meg önmagát: hosszú királykék szoknyát viselt, alján fekete rúnákra hasonlító hímzéssel. A ruha ujjatlan volt, dekoltázsa téglalap kivágású, kivételesen szolid, nem pedig szemeket kebelre vonó méretben, s a nő mindkét csuklóján ujjnyi széles ezüstfényű karperecet viselt, ahogy nyakában is egy hasonló vékonyságú, nem zárt kört formázó nyakperecet. Haját feje tetején összefogta, s úgy eresztette le. Valóban úgy festett mezítláb ebben a kék ruhában, mint egy tündérmese megelevenedett festménye. S bár darshana ellen indultatok, Valrinál semmi fegyvert nem láttál. Bár nála ezt sose lehet tudni, mikor mivel áll elő

Az út maga is különös volt: mintha az emberek tudomást sem vettek volna rólatok. Levegőnek nézhettek, vagy valami igen lehangoló látvány tárulhatott a szemük elé: vagy érdeklődés nélkül, vagy közönyösen siklott át rajtatok tekintetük. Ha láttak is valakiket, akkor talán csak Haravant, Valrit meg téged, de a sereget biztos nem. Őket nem volt nehéz letagadni: lábaik nem hagytak nyomot az út porában, még csak fel sem kavarták azt, s semmilyen zajt nem hallattak. Se vértjeik, se lélegzetük zaja nem érte el füled, pedig ott voltak, ha akartad, meg tudtad őket érinteni. Csak merev, érzéketlen tekintetük ne nyugtalanított volna! Nem vitás, ezt a sereget még egyszer nem kívánod a közeledbe, nagyon természetellenesek!
S mikor leszállt az éj, csak miattad álltak meg. Valri kijelentette, ő havonta egyszer alszik egy napot, Haravan toldott hozzá azzal, hogy ő csak évente egyszer...de te ember vagy, neked a napi pihenés elengedhetetlen. A katonák pedig azon kívül hogy pihenő állást vetek fel, úgy álldogáltak, mintha csak kicsit sorba kéne állni a pékségnél. Az idő nem fogott rajtuk, ahogy a fáradtság sem. Hajmeresztő! S Valrinak volt kedve viccelni ezzel!

Bagolypagony fittyet hányt arra, hogy másutt leköszönőben van csak a nyár. Az erdő teljesen meg volt sárgulva, pirulva, igazi őszi pompában fogadott titeket. mesésen festett, madarak csiripeltek, szél zizegett a száraz levelek között, de ez az idill most nyomasztóan hatott. Nem felejtetted el, ki lakik a pagony ezen részében s miféle paktumot kötött veled szabadulásodért s az Ilanáról való hírért cserébe. Valri őszinte érdeklődéssel tette csípőre kezeit, vizslatott:
-Nocsak, mostanában erdei remetenőnek állt? Odahaza kikacagnák, neki volt a legfényesebb palotája s lám hova süllyedt!
-Az erdő csalóka. Érzem Darshana keze nyomát benne-szűkült össze Haravan szeme. Holló károgott a magasban.
-S már tud is jöttünkről. Dühös lesz?-vigyorgott Valri.
A tündérférfi csak mosolygott.
-Ha csak hárman lennénk itt, nem. De mivel haddal jöttem, nem kétséges, hogy rájön: ez az ember itt leleplezte menedékét s vesztére hozott minket. Aren, ha most Darshana valamiképp megpattanna, borítékolhatom hogy míg él, azon fog munkálkodni, hogy tönkretegyen és iszonyatba taszítson.
Valri csak bólogatni tudott erre.

[Erin O'Shanon]

-Ugye nem fog elmenekülni?-kérdezem kicsit összerezzenve.

Lárják az arcomon hogty kezdek egyre jobban félni.

-Egyébként mi van ha engem megtámad, vagy ha nem fogom tudni kimnondani a vádakat, vagy egyszerűen megbabonáz.

<Kezdek egyre jobban félni.>
<Atyám mi lesz ha ez a nő elmenekül?>

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Bagolypagony, nyár, délután

-A bűneit majd én a szemére olvasom, én jöttem az elfogatására. S csapok is mellé párat, mit a mi népünk ellen is elkövetett, nem pusztán a te kérésedre és örömödre vagyunk itt-világosított fel Haravan.
-Ha menekülni mer, nem csak kard van kezünk ügyébe, hogy ártalmatlanná tegyük-ropogtatta meg ujjait kéjesen Valri.

Ezután beléptetek a tündér felségterületére. Ám most nem tűntek úttalan rengetegnek a fák, amiben azonnal eltévedtél legelőször. Valri dúdolása megtörhette a hely sajátos félrevezető képeit, s Darshana trükkje hatástalan maradt. Egy darabig. majd kihunyt a nap a fejetek felett s éjjeli sötétség lett. valri felkuncogott.
-Haragszik! Most ránk akar iheszteni azzal, hogy látszólag eltüntette a napot az égről. Azt hiszi egyedül jöttél, Aren...-fordult feléd a nő s szemei huncutul csillogtak.
-Te leszel a csalink. Miattad előjön...rólunk nem tud mert ügyes vagyok...aztán majd jól pórul jár!-suttogta a tündér s váratlanul egyedül álltál a komor erdőben. Haravan serege urukkal együtt köddé vált és Valri nemkülönbül. Ó, a pokolba a tündérek ötleteivel!!!
Darshana pedig nem váratott magára, a hangja már jelen volt, de ő magát testben nem láttad.
-Ostobaság volt visszajönnöd fenyegető szándékkal. Benne van a levegőben, ellenem jöttél. Ám nem látok nálad csak egy ócska fegyvert mi engem nem sebez...

[Erin O'Shanon]

-De én itt vagyok és ez elég.Azért jöttem, hogy megakadályozzak minden féle tervet, amit ellenem és a családom ellen szősz.

<Francért remeg a lábam.>

-Nem a velem kötött alkud nem volt jogszerű, és ellne volnt minden emberi.....<és tündéri> jognak.

<Hol késtek már Valri.Ugye nem azt várjátok hogy teljesen megjelenjen.>

*Vacogó fogakkal, de sziklaszilárd elhatározással állok itt.*

<Igenis megvédem a családom becsületét.Tudom ez az amit a legkevésbé várnak tőlem, de meg kell tennem.>

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Bagolypagony, nyár vége, délelőtt, majd este

Talán Darshana többet kötöszködött volna, ha a tündérek nem lépnek közbe. Szemtanúja nem lehettél, Valri puha keze eltakarta előled.
-Nem a te szemednek való-suttogta. Az utolsó kép az volt az egészről, hogy pár lépéssel előtted anyagiasult Darshana, s azzal együtt vagy hat kivont kardú tündér mögötte...Fémes hangok, idegen nyelvű kurta kiáltás -mint valami parancsszó, égett szag, s villamosság érzete a bőrödön.
-Hoppáré, bedühödött...-kezdett el veled hátrálni Valri, aztán füledbe suttogta.
-Ki ne nyisd a szemed, mert megvakulsz! Most segítenem kell Haravannak, bírd ki addig egyedül!
S ezzel magadra hagyott!!! Fegyveres harcnak is kellett lennie a fémes hangokból ítélve, de hogy az államban tiltott mágia is képviseltette magát töményen, az biztos volt. Ha ezt egy pap látta volna, olyan szentszék ülhetett volna össze, amilyet még sose látott a történelem!
S ha Valrinak is be kellett ugrani, a renegát tündér nem lehet gyenge némber erő tekintetében! Aztán valaki melléd lépett, szerencsére nem vesztetted el annyira a fejed, hogy meggondolatlanságot művelj ijedtedben: valri volt az illatból ítélve.
-Na most mi ketten lelépünk...Haravan azt mondta, ide jókora csapás kell, de te azt nem bírnád ki ember voltod miatt!
Darshana hosszú idegen nyelvű szövegbe kezdett, olyan volt, mintha egy feketemisei szöveget darált volna, legalább is a hangnem és lejtés megmozgatta a fantéziát, no meg az, hogy megremegett a levegő...Valri hozzád bújt, halkan citálni kezdett valamit. Majd feljajdult.
-...a picsába elrontottam...
Rántás közben pattant fel a szemed. Rádzuhant a világ. Szó szerint. A fák, a mennybolt...kiszorult tüdődből a levegő, majd vaksötét lett s leestél valahonnan...talán kiszaladt lábad alól a talaj és a levegőből a földre? Fűben hasaltál, mind tapintásra mind érzetre az volt...nedves fű illata. Csillagok az égen, a két hold a helyén, csak éjjel volt s nem nappal. Valri melletted hevert, hason. homlokát a fűnek tmasztotta.
-Ó, hogyaza...! Jól vagy, Aren?

[Erin O'Shanon]

<Ranagol keselyű üstökét mi történt itt?>

-Áuu!-jajjdulok fel

-Valri mi a jó bödös....hol vagyunk? mondd azt, hogy nem rontottad el nagyon.....


Eközben próbálom felsegíteni.

<Domvik miért büntetsz, tegnap ez a rossz álom, ma meg még a végén meg is valósul.>

-Mi történt pontosan?-nézek a tündérre.

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Bagolypagony, nyár vége(?), éjjel

-Lássuk csak...éjjel van...remélem csak egy napszakot csúsztunk...Időmágiát alkalmaztam Tudom, ez neked magas, de na...Ez új terület, de azt hiszem, az egyik szót rosszul ejtettem ki...Én csak egy órát akartam tolni az eseményeken, hogy túl legyünk az egészen és kimaradjunk a csatából...de talán túlzásba estem-tápászkodott fel s leseperte ruhájáról a füvet. Haravan és serege sehol.
-Fura. Azt beszéltük meg, hogy a Darshanával való nézeteltérés rendezése után itt vár engem. merthogy tudott arról, ez a tervem kettőnkkel...
Az erdő közönséges erdő volt, tarka fákkal, természetes erdei hangokkal, illatokkal. Kicsit hűvös volt, Valri fázni kezdett. Így jár az aki ujjatlan ruhában van.
-Én nem akarok a vadonban éjszakázni. Meg kéne valahol szállni. A közelben láttam egy tanyát. Hátha ott várakozik Haravan is...
A tanyára te is emlékeztél. Ott lakott egy férfi egyedül a sok gyerekével. Ám odaérve csak egy ifjú házaspárt találtatok, a nő mellén csecsemővel, épp szopott.
Reggelre közelebb kerültetek az igazsághoz: már nem nyár volt, hanem ősz...Valri egy teljes évszakot csúszott volna hibája fojtán? Ő is kényszeredetten fogta meg az egyik sárga falevelet, mi a tanya udvara fölé hajló diófán lógott. Haravanról semmi hír. csak egy aggasztó monda:
-...azt beszélik, sok-sok évvel ezelőtt felbolydult az erdő és életre keltek a fák, majd elcsendesedett minden de évekig nem mentek arra az állatok...

[Erin O'Shanon]

<Te jó Domvik,ez nem létezik, időben való ugrálás, tiltott mágia.Ezért az inkvizíció megéget ha megtudja.Miért kell nekem mindenbe beleugrani.>

-Domvik miért teszed ezt velem!?
Egyáltalán tudjuk hogy mikor vagyunk??Mert ezekszerint a jövőben vagyunk, vagy lehet a régmúltban és a fiatal házaspár az öreg még a feleségével, és akkor olyan 40-50 évet csúsztunk..

-Valri ugye vissza tudunk térni.Igaz?Mondd azt, hogy igen.

<Minél hamarabb haza kéne jutni, otthon jobban meg tudom állapítani, hogy mikor is vagyunk.Ha a régmúltban vagyunk még lehet meg is tudok változtatni valamit....Milyen jó is lenne végre az O'Shanon familiára ráviláglana a szerencse,a királyválasztásnál a jó oldalra állna a család, megmaradnának a birtokaink.....>

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Tanya, ősz, reggel

Valri a haját csavargatta:
-Hagyd már Domvikot, viszketegséget kapok tőle. Lila gőzöm sincs arról, mikor vagyunk! Nem lenne jobb elmennünk Shadlek városába és megtudakolnunk? Na, ha ránéznél a városra vagy ismerőssel találkoznál, saccolhatsz! Én is kíváncsi vagyok, de azt hiszem egyelőre nem vagyok képes hipp hopp otthon teremni időben. Kimerültem. És kiderült, rosszul tudom a szöveget, még egyszer nem akarok hibázni.
Ezzel átöltözött -amire a ruhaidézés jobban illett volna mint a normélis átöltözés- s összefonta karjait.
-Gyalog nem megyek...

//folytatás Shadlek városban//

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Valri kritikusan méregette új ruhád, ami szerény volt, de végre korabeli.
-Szerencséd hogy ilyen barátod van, hogy adott neked pénzt, ne nézz ki ágrólszakadtnak. Ám...ám nem tartom jó ötletnek, hogy csak úgy az utódod elé járulj...-fészkelődött a bérelt hátason a tündér. Gyalog csak nem lett volna jó ötlet nekivágni az egynapos útnak Hattyúvár felé.
-Már a városkapun úgy néztek ránk mint a véres húsra, s ha éppenséggel nicns egy kis dugi trükköm, akkor sose engednek át igazolás híján, hogy mi elhagyhatjuk a várost és hogy az o'Shanon erődbe igyekszünk-utalt a csalásra, amit a várkapuban műávelt...A trükkös töndér, mikor hallotta, hogy papírok nélkül nincs kimenetel és a céljukat is igazolni kéne, egy falevelet mutatott fel az őrségnek...akik biztos a számukra kívánatos iratot látták benne, mert azonnal átengedtek titeket...
-S mi várhat még ott? Nem bizalomgerjesztő képet kaptunk a véredről, hanem egy hirtelenharagú valakit, aki előbb szúr és aztán kérdez...Mi van, ha lehetőséget sem hagy hogy megmagyarázz mindent és egyből neked ront? Vagy ránkuszítja az embereit? Ööö, azaz rád, engem biztos nem bántana. De nincs több móka a tarsolyomban, amivel ekápráztathatnám a bagázst, fegyver meg mint látod nicns nálam, magad vagy...Egy nagyúrként írták le, aki vagyonos, erős katonai érdekeltségű és a környéken betojnak tőle azok, akiknek kell. Én a helyedben hazudnék, Aren. Nem fedném fel azonnal a lapjaim, hogy te a rég nem látott apucija vagy, s szörnyen sajnálod a dolgok ilyetén alakultát, sőt, mindjárt lever lábadról a gyász...Ezt nem fogja bevenni. Én nem venném be és én intelligens vagyok-nézegette körmeit hiún a nő.
-Hazudnék, megfigyelném egy ideig hogy miféle a fiam, s jól megválasztanám az alkalmat, amikor bevallom neki az igazat. Menedéket is kérhetnénk! Igen, ez egy jó ötlet, nem gondolod? Valami mocsári bandára kenjük jövetelünk okát. S mivel Domvik mentsváraként emlegetik az erődöt, kötelességük segíteni nekünk! Jó, biztos kikérdeznek minket, nem-e sunyi alakok vagyunk, akik csak így akarnak bekerülni az erődbe, de hazudozásban ember legyen a talpán, aki leköröz!-húzta ki magát a tündér.
-Ugye nem az öngyilkos módszer mellett tartasz ki a továbbiakban is? Nem most kéne lovaggá nemesülnöd...Mert így csak hullává fogsz válni, és bocs, de nekromanciához nem értek.
Az erőd felé tartva lógni kezdett az eső lába. Többször mellőzött titeket katonák kis csoportja. Itt az őrjáratot igen komolyan vették, Valrinak még kétszer kellett a falevélmutogatós trükköt alkalmaznia, de a második után közölte, vége a játéknak, többször nem képes rá, mert kimerült a "bukszája".
Ám addigra feltűnt Hattyúvár hófehér tornya, körülötte a gránitból emelt vastag falakkal. Amik a te idődben nem álltak ott. A zászlón lévő címer nem változott sokat...a hattyú maradt. csak most karddal át van szúrva.
-Bizarr-így Valri.
S a falakon túl egy templom tornya is kikandikált, azaz Domvik valóban a falak között lakik. Az erdő fái megnőttek, koronájuk megdúsult, szépségükből semmit sem veszítettek. A kapu felé is ki volt tűzve a vár címere, ami azt is jelenti egyben, a vár ura otthon tartózkodik...
-Aren, ha meg mered csinálni, hogy beküldöd a gyűrűd, én komolyan seggbe rúglak! Életveszélyes!!!

[Erin O'Shanon]

-Tudom, hogy életveszélyes, de bízok a saját véremben, és tudom kivel állok szemben.Ha egy kicsi is van belőlem benne,az első dolga lesz, hogy nemesi módon párbajra hív itt és most, nem fog ő senkit ránkuszítani.Ő maga fog jönni.Ha fondorlatoskodnánk azt még rosszabb néven venné, és egyébként is Amriusz lenne az első akielárul minket, ugyanis ő nem hazudhat, ha a megfelelő nyelven kérdezik.Márpedig a karomat is ráteszem, hogy a fiam is ismeri azt a nyelvet.

<Inteligens egy nő ez a Valri csak kicsit akaratos,és szűklátókörű, és nem is olyan jó a melle.....>

-Most imádkozz.-mondom Valrinak halkan.

Az egyik kapubanálló őrnek,odanyújtom a kezemről levett aranygyűrűt, és megkérem adja ezt át a ház urának,azzal az üzenettel, hogy a gyűrű tulajdonosa a kapu előtt várja.

[Lianna Pentangelin]

//...és nem is olyan jó a melle... 19es szépséggel tuti nem jó a melle... //

Arennek

-Te meg vagy huzatva!-nyögött fel Valri, látva, te komolyan gondolod-Ki foglak ábrándítani: mért lenne belőled benne bármi, ha nem is ismert téged, hm? Mert a te nyamvadt véred keveredik az anyjáéval az ereiben? Ti emberek olyan hüléyk vagytok! Azt hiszitek a vér számít? Marha. Te meg fogsz nyúvadni. Hamar. S nem tudod kivel állsz szemben. A nevét se tudod, basszus...
Valri nem volt optimista Pwedig máskor viccelődik mindenen. Tisztában lehet hibájának súlyával és még nem tanulta meg élvezni a jövőt
-A vén pap? Szerintem már szenilis. És kihullott minden foga. meg a haja is. Élő múmia. te nem is tudod mi az a múmia. Addig jó...-nézett aggódva az erőd növekvő tömegére, ahogy közeledtetetk. Hm, belegondolva Valri talán azért rezelt be, mert kimerült az ereje...Felvértezve biztos nagy mellénnyel viselkedne és hozná a szokott formáját. Most viszont csak egy védtelen tündérnő...Vajon az őrök előtt igaz valóját lehet majd látni akkor most?! Még a végén Valri miatt lesz itt gubanc nem is miattad?
Késő végigfuttatni ezt a gondolatmenetet. A kapunál vagytok. Senki nem gúvad kísérődre. Na ennek még valami minimális, önvédelmi kunsztja maradt. Először csak lekiáltanak, mit akarasz. Mivel a kapuk zárva. Lehúzott gyűrűdre mozgás támad, azaz csak kinyitják azt a kaput. Ami jó vastag. És felvonóhídon álltok. Hm, utódod várárkot húzatott az erőd köré. Kis ajtó nyílt a nagy kapun. Az őr -egyenzubbony, fehér alapon a már ismert felszúrt hattyú címerrel- tenyerébe vette a pecsétgyűrűt, megnézte, vissza az arcodba.
-Várjanak itt. Eldől, fogadják-e önöket.
-Ne fogadjon, léci ne...-mormogta fogain keresztül Valri.
Eltelt egy fertályóra, mire lánccsörgés érte el fületek.
-Itt a vég...a dutyi egyenesen...-jajongot Valri a lován. De nem, ez valami más lesz. A nagy kaput fel kellett húzni, nem kinyitni, mintha zsanérozva lenne. Az pedig masszív, erős vasláncokkal történik. Nehézkesen megtörtént a felhúzás, annyira, hogy enyhe felhajtással belovagolhattatok. Az udvaron egy tucatnyi feklfegyverzett katona várt titeket. Az udvar mögött a megszokott Hattyúvár állt, a maga külön kecses kapujával.
-Hajlandó fogadni magukat-jelentette ki a legelől álló katona, akinek viselkedése valami feljebbvalóra utalt, bár semmilyen rangjelzés, jelvény nem erősítette ezt meg. Lovaitokról le kellett szállni. A tucatnyi katona alkotta kíséreteteket. Egy ujjal nem nyúltak hozzátok. Hm, elmarad a durva bánásmód, ez fél siker? Valri kihúzta magát, önbizalma morzsáiból tengődött. Igen, bevezettek titeket a jó öreg várba. Igaz nem volt olyan furcsa fénnyel átitatva mint régen, ebben talána tündér jelenléte lehetett a ludas, ám így is pompás lak volt, s nem tátongott az ürességtől, mint a szegény nemesek lakhelye, hanem izléses, gazdag berendezés uralta, ahol csak odaillő volt.
Felismerted, a könyvtárszoba felé vezetnek titeket. A hely ura hát itt fogad titeket? A folyosón sok katonát láttál. Néha tiszteket is, kevés szolgálót. A szokottnál többször papi személyek is elsétáltak melletted, csak futólag nézve rád. Egyszerre érezted magad egy kolostorban, kaszárnyában és egy kastélyban. Kapkodhatod a fejed milyen állapot uralkodik itt. Felettébb kevés fehérnép mutatja meg magát. Jóformán Valri az egyedüli nő, akit eddig láttál ezen a helyen!

hangtalanul nyílt a könyvtárszoba. Az évek alatt ezta helyet átépítették. A széles, sok fényt beengedő nagy ablakok keskennyé, lőrésszerűvé fogytak, könyvek és tinta szaga lengett be mindent s illatos gyertyáé, valaki sötét fával rakta be a falakat de még a mennyezetet is, amitől tekintélyt nyert a helyiség, mint egy patika...S a könyvek takaros rendben, gerincükkel feléd sorakoztak a polcokon, sehol sem hagyva foghíjat. A nagy asztalok megmaradtak, a kényelmes, témlás, karfás bársonyszékek is. Ám az egyik háttal állt nektek. Valaki ült benne, mert baljával ugyan könyökölt, de a gyűrűd forgatta. Jobbjával intett, s a tucatos kíséret eltűnt, csak vezetőjük s egy másik férfi maradt, kik az ajtó két oldalára áltak a könytárban. Az ajtó puhán bezárult. Hümmögés jött a széklből. Valaki elmélkedhet a gyűrűdön. Valri karótnyelten állt, ujjait összefonta, de elfehéredtek az erőlködésben.

[Erin O'Shanon]

//Tudod milyenek a férfiak, csak azért sem.....//

-A vén pap szerintem biztosabban mond varázsigét még mindig mint te....-pirítok Valrira amikor Amriuszt becsmérli.
-Egyébént pedig hidd el, látam én őt fénykorában, és akkor sem volt lebecsülendő személy, nagy kegyeltje ő Domviknak.

Mintha megtámaszkodnék messanan, és bátorságot merítenék, úgy kulcsolom a kezemet,a kardom marolatára, rántásra készen, végig a beszélgetés alatt.


<Ki tudja hátha Valrinak igaza van.Szegénykém milyen elesettnek tűnik így.>

-Reméle, tudod ki vagyok.-kezdek bele a mondókámba
-Igen, az apád Roaen O'Shanon.-mondom ki a saját kérdésemre a választ.

Ha eddig nem rántotta ki a kardját, akkor rá is térhetek a lényegre:

-Azért jöttem, hogy elmondjam, én szerettem az én drága feleségemt, és a te anyádat,és nem saját szándékomból mentem el.Ezt jogod van tagadni,de a szíved mélyén tudhatod, nem mehettem el saját örömömre.

Ha megtámad, gyors hárítás követi az első kardváltást, és a további támadásait is csak védem, nem támadok ellene, és jóhiszeműen megpróbálom a hibáira felhívni a feigyelmet, hátha mégjobban felbőszül.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Ahogy indítasz, Valri lehunyja szemeit, valamit káromkodik halkan, de fajankó szót értetted A fotelban ülő valaki nem ugrott rád, s parancsszavakat sem kezdett el harsogni lefogásodra utalóan. Ám felállt és végre feléd fordult. Valri arca megnyúlt.
Az O'shanon örökös és Hattyúvár ura inkább úrnő volt...A fiú örökös képe azonnal szertefoszlott mert egy 15 éves szilaj teremtéssel kerültél szembe. Végül is a nemére senki sose tett utalást...így becsapott volna vágyad?...Nem csak téged, Valri is csak gúvad.
Az arca merev volt mint a márvány, de végtelenül nyugodt is. Semmi kisasszonyos könnyelműség vagy felelőtlenség. Lehet hogy 15 éves volt , de a szeme tükre idősebbnek mutatta. Koravén lány lehet. Nyúlánk alkattal bírt, de a számára készített, reá illő bőrvért s annak karcolásai jól mutatták, nem dísznek hordja. Csak nem harcol is a szentem? Vagy ...uram bocsá...csak nem maga is azokkal a katonákkal szokott tartani, aki a mocsári mocskot takarítja időnként? Vagy...most komolyan egy 15 éves lány az, aki mindazt a manővert véghezvitte, amivel a birtokokat a maga kezébe gyűjtötte a család dicsőségére és meggazdagodására?! Egy leány adott volna menedéket a Hétarcú szolgáinak és híveinek? Ez lenne az a leány, aki akkora tényezővé vált, hogy a városban is beszélnek róla?
Talán a tündérnek is ez akasztotta a szót torkára. Lehet hogy a véred, s talán ezért nem valami kis nyamvadt suttyó, ha már magunk felé kell hajlani, de mégiscsak...lány

Az arcvonásaiban megtaláltad Ilana jegyeit. A sötét szemében, s fekete hajzuhatagában, amit száznál több apró fonatba rendezett (afrofonást képzelj ide). Bőre viszont világos volt, mint a te bőröd, nem anyja süötétebb árnyalaú színét örökölte. Az ajka csókra termett, de tekintetének elszántsága és komolysága eloszlatta azt az ötletet, hogy talán akadt valaki, aki csókolta már. Nem az a fajta lány volt, aki szerelemről álmodozik egy párnákkal kibélelt ablakmélyedésben. tartása viszont nem volt férfias. harmónikusan ötvözte a fegyverforgatót és a nőt. vagyis nem egy bakalelkű érzéketlen nőszemélynek kell lennie, hanem valaki olyannak, aki békeidőben nagyon is tudja, miképp kell viselkednie egy hölgynek.
Ez a lány most szigorúan végigmért elébb téged, majd jóval rövidebb idő alatt Valrit.
-A szádból csak hazugság jön ki. Talán ha évekkel vagy idősebb nálam, de gyávaság lakozik benned, egy halott nevével takarózol, ahelyett hogy a magadét ki mernéd mondani. Ehhez a gyűrűhöz így juthattál: vagy loptad, vagy sírból bányásztad, hogy jogokat csikarj ki belőlem, vagy úgy látszik, léha apám egyik régi fattya üti fel újra a fejét. Nem te lennél az első. Anyám halála óta s a család felemelkedése óta sokan hiszik azt, van helyük ebben a várban.
A hangja határozott volt, de csengő. Biztos szép énekhanggal áldhatta meg Domvik. Fogod valaha énekelni hallani?
A lány újra a gyűrűre nézett. Az ő kezén is volt egy ugyan olyan pecsétgyűrű.
-S kétszeresen állítom hazug voltod. Aki tündérlénnyel jár, annak mindig vaj van a füle mögött.
Valri csípőre tette a kezét.
-Kikérem magamnak...!-de a döbbenet is kifakasztotta belőle a szót. Úgy látszik nem kellett volna a lányodnak felismernie kísérődben a nem embert.
Felfortyanásával csak annyit ért el, hogy lányod szeme villant és az egyik ajtónál álló katona jelképesen félig kivonta kardját. Valri szája azonnal visszacsukódott és szemrehányóan nézett rád. Még inkább botorságnak tartotta hogy így kezdtétek, nem valami csalafintasággal.
-A nevem Lióra O'Shanon, e hely úrnője és parancsolója. Kérdezem ismét: ki vagy te s mi szándékból járultál elém? Vagy megvallod az igazat, vagy a már amúgy is zsúfolt cellák egyikében találod magad.
Nem használt többesszámot. Mi van, Valrit nem csukatná le?!
-Ha kegyelmed idehívja Amrius atyát, mindenre választ kap!...-szegte meg a hallgatás parancsát a tündér. Lióra markába zárta a gyűrűt és bizalmatlan homlokráncolással fontolóra vette ezt a furcsa kérést.