Utak, ösvények, csapások

[Garvel]

- Armador -

A frissítő fürdő után szomorúan veszem észre, hogy maradék étkezőtársamat is elveszítettem, így egyedül vágok neki a zsúfolt fogadónak. A pultnál rendelek egy szárnyas tálat, majd körbenézek a teremben. A készülődő csapatot meglátván felcsillan a remény, hogy lesz ülőhelyem, ekkor látom meg sorstársaimat, akik szintén az asztalra pályáznak.

<Menjek? Ne menjek? Elvégre ők hárman vannak, nem foglalhatok el előlük egyedül egy egész asztalt.>

Rövid gondolkodás után úgy döntök, hogy inkább összeismerkedem velük. Odalépek és az etikett szabályai szerint köszöntöm őket.

- Jó napot uraim! A nevem Armador con Feroza, a Feroza család legifjabb örököse.
- Megsérteném önöket, ha asztaltársaságukhoz csatlakoznék. Elég szűkösen vagyunk ma...

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

Köszöntésedre a szószólójuk -a három közül legmagasabb, szőkésbarna hajú, bvorotvált arcú- folytatta:
-Feroza? Ismerősen cseng a név.
-Akkor ezzel egyedül vagy-nézett össze mögötte a másik kettő. Mivel egymást tegezik, biztos régebbi keletű az ismeretségük.
-Csitt. Angelo con Prall vagyok, ők a barátaim, Riccardo con Terreban és Mois Calvanger.
Mois neve se nem nemesi, se nem shadoni csengésű nem volt. Mégis paplovag volt, igaz, ugyan olyan ifjú, mint te.
-Lehet róla szó, de akkor izibe' pattanjunk, mert azok a nyomoronc Mortimerék is arra könyökölnek!-nézett szúrósan Angelo egy másik társaság felé, akik meg a bejárat átlépése után szemelték ki a megüresedésben lévő asztalt. Ami 4 fős volt, ti már négyen voltatok, és a kissé kreol bőrű Mortimerék is négyen voltak, így a közös asztalnál való békesség ezzel ki is lett zárva.
A két társaság egyszerre ért az asztalhoz. A sudár Mortimer tenyerét az asztalra tette, s farjkasszemet nézett Angeloval:
-Hogy akarod elintézni? Ököllel helyben, vagy valami békésebb, szelídebb, prallosabb módszerrel?-vigyorodott el a kreol férfi. Angelo és ez a hapsi már ismerhetik egymást, s nem túl jó viszonyt ápolnak.
-A békesség rátok jellemző, Varamenokra. Néha még íze sincs ha leönti a torkán az ember.
Mortimer csak sima mosollyal ajándékozta meg Angelót. Az íztelen méregről, aminek se színe, se szaga, terjengtek már pletykák, s Angelo egyenesen azzal gyanusította meg a kreolt, hogy családja alkalmazza nyílt harc helyett.
Halk torokköszörülés szaklította meg a két fél acsarkodását. Egy kicsit fáradt, unott arcú, arányos testalkatú, jellegtelen öltözetű fiú elmászot Angelo mellett és mit sem törődve egyik féllel sem, leült az asztalhoz. Mindkét banda arca megnyúlt. Sem robosztus, sem tekintélyparancsoló jelenség nem volt. Ám valami miatt egy szót se szóltak tiltakozásképp.
-Van még itt három hely, szóval aki nem akar verekedni, és inkább csendben enne, szívesen látom asztalomnál-sóhajtotta a fiú beletörődően.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

*A dalnok jókat mosolyogva hallgatja a lányok ércelődését. Főképp azért, mert mindezt egymáson, nem pedig a bárdon „élik ki”. Megveregeti a sötétpej színű mén nyakát, melyet Adáéktól kapott, hisz a hajóútra nem hozott magával hátast, majd kalapját megigazítva figyeli a nők diskurálását. Megigazítja a hátára felerősített lantot, majd mélyet szív a friss, tenger felől érkező levegőből. Jól végigméri a három nőszemélyt, s elégedett mosoly ül ki a szája szegletére, hisz három olyan „kancával” hozta össze a sors, melyekért más fél karját adná, ha csak egy fertályórát tölthetne valamelyikükkel. A nagy szócsatából Erlon sem szeretne kimaradni, így becsatlakozik a hölgyemény ugratásába.*

- Hmmm… A kis Imoen tényleg ilyen?! Ki sem nézné belőle az ember fia! Elcsavarja a „szerencsétlen férfinép” eszét, majd mikor azok belehabarodnak, eldobja magától őket, mint a kifacsart rongyot!? *Nevet fel a bárd. Persze szavaiból mindenki tudhatja, hogy nem gondolja mindazt komolyan amit mond, csak ő is „húzni” akarja Imoent egy kicsit.*

- Mellesleg, köszönöm Ada a kérdésed! Jól aludtam! Minden nagyon jó volt, az étel, az ital, a fekhely kényelmes volt! Főleg, hogy előtte majd egy hónapot egy hajó kabinjában töltöttem el! Tényleg! Az illető merre található? Mármint a férfi, aki tudhat valamit a hajótörést szenvedt rokon kilétéről.* Tekint Erlon a nemes hölgyre, s enyhén kirázza a jóleső hideg, mikor végigméri a kibontott hajkoronájú nőcske idomait, majd Ronjára tekint, ki a többiekhez képest csendesen lovagol. Végigméri a nőt, hisz őt ismeri legkevésbé a dalnok. Imoenről már tudja, hogy valami tolvaj féleség, Ada meg papnő, de róla még semmit jóformán. Végigméri az idősebb hölgyet, megnézve annak ruházatát, testtartását, esetleges fegyverzetét.*


<… Hmmm… Jó lenne minél előbb megismerni leendő útitársaimat! Főleg, ha nem csak „sétagalopp” lesz ez a küldetés…>

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

-Ő mindig csak majdnem elcsavar. Vagy kuka magányos farkas macsókat szemel ki, vagy érzéketlen hideg jégcsap sötétruhás hivatalnokokat, vagy kardját ölelgető izomagyú katonákat-intett lemondóan Ronja. Ada bólogatása ezt erősítette meg, Imoen meg nyelvet öltött:
-Engem valahogy a magamutogató, tenyérbe mászó képű, agyonhasznált f*szik nem hengerelnek le túlzottan-vonogatta a kiscsaj a vállait.
-Mert még nem tudod mi a jó, kisanyám-ingatta fejét Ronja, kabátja belső zsebébe nyúlt, s valami sodrott dohányfélét csúsztatott ajkai közé.
-Van tüzed, Ada?-vakkantott a nemes vadócra.
-Minek nézel engem, tűzvarázslónak? Nincs, csinálj magadnak kovával.
Ronja hanyagul vállat rántot, így tett, s nem sokkal később dohányhoz nem hasonlító illat szállt fel felőle, ahogy az első füstpamacsot kieregette.
-Kérsz egy slukkot?-kérdezte tőled.
Ha kipróbálod, s jót szívsz belőle, először kicsit fáj a fejed tőle, de aztán meg vigyoroghatnékod támad, s az ég színe lilába hajlik már neked, nem kékbe. Már nem is érdekelt annyira a válasz, hol van az ipse, akit kerestek. Ám Ronja holmijait meglepő élességgel tudod most szemüghyre venni: feltűnik neked, hogy jobb kezének kisujján az utolsó perc hiányzik. A körmeit félhosszún hordja. Ruházata kissé férfias, alkata feltehetőleg szikár lehet. Fegyverből eddig csak egy hosszúkardot láttál nála. Kedveli a sötét ruhákat, s elég nemtörődöm a stílusa.

[Garvel]

- Armador -

Megfelelően fogadom bemutatkozásukat, majd együtt indulok velük az asztalhoz.

<Végre enni fogok, azt hittem nehezebb lesz helyet találni...>
<Gondoltam, hogy nem úszom meg ilyen könnyen. Ezek már verekedni akarnak. De hosszú ez a nap>
ráncolom össze kissé homlokom, majd a céltudatos fickót látva ismét felderül az arcom.

- Remélem uraim megbocsátanak, hogy rövid ismeretségünk után nem folyok bele családi ügyeikbe. Farkas éhes vagyok.

Leülök az asztalhoz, majd bemutatkozom.

- A nevem Armador con Feroza...

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

-Üdv, Armador. Danel Palvador vagyok, csodálkozom, hogy te nem tudtad eddig...-sóhajtott.
A Palvador név szinte fejbekólintott. Ugyan ez volt a neve az Angyalgárda kapitányának! Sőt, mindig ez a család töltötte be ezt a rangot, azaz a Palvador család fiai rendre alkalmasnak bizonyultak erre a szerepre.
Csak nem a kapitány fiával kerültél egy asztalhoz? Gyanúd nem csökken. Vajon mért is nem lett perpatvar az asztalfoglalók között? Mért is nem illették egyetlen rossz szóval sem a srácot? Pedig más esetben egy ilyen helyzetben biztos kapott volna más egy jókora fülest, de ez a Danel nem...Jelenléte elriasztotta a hőzöngőket. Pedig semmit nem tette, csupán megjelent.
-Még mindig az asztalomnál akarsz ülni, vagy feszélyezlek? Nyugalom, a testőreim még keresnek engem. Sosem hagynak nyugton...
Úgy látszik, a fiú unhatja már, hogy az apja híre miatt tartanak tőle s megkülönböztető figyelemnek örvend. Azaz hogy ő majd rosszat szól rájuk és akkor lőni fognak a szépreményű álmoknak, hogy az illető bekerül egyszer a gárdába. Hisz sokan kívánták ezt maguknak, nem csak te

[Garvel]

- Armador -

<Palvador???... csak nem az Angyalgárda kapitányának fiával ülök egy asztalnál?>

Szemem felcsillan a név hallatán és ajkamról elkezd záporozni a szó.

- A te édesapád az Angyalgárda kapitánya? Sokat hallottam róla mesteremtől, meg édesapámtól is. Biztos jó lehet így...

Lerohad arcomról a mosoly, elkezdem magam szégyelleni.

- Bocsáss meg, hogy ilyeneket beszélek neked. Biztos már unod, hogy folyton az apád miatt... - zavaromban nem találom a szavakat - ... érted? Szóval nem akarlak ilyenekkel untatni... Nem a neve, hanem a tettei alapján kell megítélni az embert.

Majd zavaromban inkább a pincért keresem a tekintetemmel, hátha meg tudom sürgetni a vacsorámat.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok jót nevet Ronja megnyilvánulásán, s egy mosolyt is elereszt a férfias ruhába bújt nőszemély felé. A felkínált szert szívélyesen elfogadja, hisz érzett már hasonló illatot Erigow és Erion bűnbarlangjaiban, s tudja jól, hogy egy kis „jókedvcsináló” sosem árt. Beleszív a sodrott fűbe, majd elmosolyodik ismét, a fejfájással nem is törődve. Ellazultan fújja ki az émelyítő füstöt, majd bárgyú mosollyal szája szegletében megszólal.*


- Jó anyag kisanyám! * Kacsint Ronjára, majd annak felvetésére „kontráz rá”.*

- Igen Imoen, szerintem ebben biztos igaza van Ronjának! Mármint abban, hogy nem a hősökkel, világmegváltó tervekkel elinduló kalandorokkal kell foglalkoznia egy ilyen ifjú hölgynek, mert azok nagyívben szarnak a szebbik nem lelkivilágára! Ők csak egy dologban hisznek, egy dologba szerelmesek. A fennkölt küldetésükbe, világmegváltó, önimádó terveikbe. Bennük nem találsz rá a gyengéd, megértő szeretőre, nem úgy mint az általad magamutogatónak nevezettekben! Lehet, hogy nem lesz hosszú távú a kapcsolat, amit az ilyenekkel, talán a magamfajtának nevezetekkel eltöltesz, de legalább élvezetes! Tudod, nem hosszú távú, de legalább egy kis boldogságot jelent röpke éltünkbe! Például számomra a szebbik nemen kívül, s a jó mulatozáson felül egy dolog nyújt örömet! Mégpedig a zene. Mi dalnokok már csak ilyenek vagyunk! * Nevet fel a bárd, s feltekint a számára lila ködbe burkolódzott égre, majd maga elé fordítja a hátán szíjra fűzött lantot, s a lovát combjaival irányítva egy dallamba kezd. Baljával akkordot fog, jobb kezének ujjperceit megmozgatja, majd a húrok közé csap.*

A bárd dala
A bárd hangszere bánatosan szól
Akárcsak minden általa kimondott szó
Hatalmas uralkodókról s birodalmakról
Halálukról és szomorú bukásaikról

Szenvedélyes s szép szerelmekről
S hihetetlen varázslatos mesékről
Majd lassan a szavai elhalnak
Ahogy véget ér lassan a bárd dala

Az alkotás Nefadar tollából származik

* Erlon a dal végeztével ismét mosolyt csal arcára, így folytatván:*

- Látod jányka! Én ehhez értek. A misztikus lények, rég múlt események, hős szerelmek megéneklésével kissé kizökkentem a pórnépet és persze a jómódúakat is a mindennapok szürkeségéből, egyhangúságából, mert hát egyszer élünk, hát élvezzük az életet! * Kacsint rá Imoenre a bárd, majd ismét folytatja a „szófosást”, persze a fű jótékony hatásának következtében.*

- Majd te is rájössz, de azt ajánlom, hallgass Ronjára, a tapasztaltabb, idősebb embertársaidra! *Gondolatmenete hírtelen vált Erlonnak, s Ronjához fordul.*
- Hol veszítetted el az ujjad? * Kérdez rá mindenféle „körítés nélkül” a harcos kinézetű nőre. Persze „józanul” ezt nem tenné, de hát ilyen ez a mámor.*




// Bocs, ha kissé összevisszának tűnik a reag, de én még életemben nem próbáltam füvet. Így csak elképzelni tudom, milyen hatásokat vált ki. //

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

Szózáporaid közben kényszeredetten elmosolyodik. Bocsánatkérésed rutinosan fogadja.
-meg sem lepődöm. Általában ezt váltom ki az emberekből. Elhűlnek a tisztelettől, s vagy eloldalognak, vagy hízelegni kezdenek. Én most enni szeretnék remélem te is...
A felszolgáló jön a rendeléseddel, s fura mód közönyös arccal veszi fel Danelét. Akinek ragyog ettől a nemtörődömségtől a szeme. Mint aki előtt angyal jelent volna meg.
Danelnek még várnia kell. Addig elővett egy halom összetekert papírost s belemerült. Kézírás volt, valami történet féle, kritikusan vizslatta.
Négy kétajtós szekrény tömörödött asztalotokhoz.
-Uram, kidobjuk ezt?-kérdezte az egyik tarra nyírt fejű, kis szemű, nagy szemöldökcsontú, akiből derék barbár vált volna, ha hosszúra növesztette volna üstökét. Olyan öklei voltak, hogy ha azzal valakit fejen csap, lékelésnek hívnák.
-Nem, hagyd, nem zavar. Most úgy 200 szívdobbanásnyi idő kellett, míg megtaláltatok. Rontott az átlagotokon-morogta Danel. A testőrei mind téged néztek szúrós szemmel, mint légypiszkot a csizma orrán. De hozzád se nyúltak. Roppant kényelmetlen lesz így enni, ha feletted áll 4 barom nagy állat
A pincér alig tudott átjutni rajtuk. Te már neki is foghattál.
Mikor kihozta a fiúét, az egyik testőt -bal orrából egy darab hiányzott- megkóstolta a fiú ételét, vártak kicsit, majd ehetett Danel.
-Ugye milyen elővigyázatosak?-szólalt meg, elsőre mintha nem is hozzád szólt volna. De mivel a tetsőrök elnéztek a fejed felett, csak hozzád szólhatott!

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

-Én nem egyéjszakás kefélésre hajtok, hanem komoly kapcsolatra! A férjemnek fogom adni a szüzeségem és kész!-jelentette ki Imoen. Ronja felhorkant, majdnem felröhögött, Ada elnézően mosolygott.
-Milyen dolog már, ha valaki agyonhasznált nőt kap feleségnek, hm? Fúj, használt árú, mint egy rosszféle átjáróház a sok rapcsosra dugott nunival!-undorodott a lány tovább, míg Ada tarkón nem kegyintette.
-Vigyázz a szádra, Prűd kisasszony, mert megjárod! (A)
-Mostanában sokat káromkodik-bólogatott Ronja s visszavette a marist.
Meghallotta a kérdést. Nem fagyott meg a levegő.
-Levágtam.

[Garvel]

- Armador -

"- Uram kidobjuk ezt?", hallom a fejem fölül. Kicsit az agyamba megy a vér, de miután felpillantok és letisztázom magamban a helyzetet, hogy ezek Danel testőrei, ráadásul akkorák mint egy jól megtermett szekrény, gyorsan lenyugszom.

Mikor kihozza a pincér, neki is látok enni. Kicsit kényelmetlenül érzem magam, de máshova nem igazán tudnék ülni, igaz nem is akarok, kiváncsi vagyok erre a Danelre.

Mikor meglátom, hogy még az ételt is előkóstolják neki tényleg kezdd feszélyezni a dolog.
- Te komolyan így élsz? Ezek mindenhova utánad jönnek? - nézek kérdően Danelre - Beleőrülnék!

- Egyébként mit olvasol? - Próbálok evés közben valami beszélgetést kezdeményezni, ám ha nem viszonozza, akkor csendben fejezem be vacsorámat.

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

-Gyerekkoromban a latrinára is követtek. Nem feleslegesen teszik, amennyien pályáznak gárdatagságra, ugyan annyian arra is, hogy az egyháznak kárt okozzanak, így apámnak is. S mivel egyetlen fia vagyok a 4 lánytestvérem mellett, igencsak óv...de csak azért hogy egyszer a nyomdokaiba lépjek-morogta, aztán mikor az írásról kérdezed, felderül.
-Híres lovagok életéről szóló írások. Magam készítettem őket. Persze olyan lovagok és paplovagok neve is szerepel írásaimban, akik úgy közszájon nem forognak, pedig az életük izgalmas, és példamutató volt.
Ez a téma nagyon fellelkesíti.
-Először a saját elcsépelt rokonaimon kezdtem. Apámon, nagyapámon. Aztán rájöttem, ez unalmas, mind gárdakapitányok voltak. De az unokatestvéreim ágán már egészen más a helyzet. Így kaptam rá az ízére.
Danelt szemmel láthatóan az írás jobban érdekli, mint az, hogy gárdakapitány legyen, megáll az ész, más a fél karját adná hogy egyáltalán a gárda közelébe jusson, nemmég az élére!

[Garvel]

- Armador -

- Szóval írsz? Érdekes téma, beleolvashatnék? Szeretem a történeteket.

Ismét a pincért keresem tekintetemmel, majd ha megtalálom, kéretek egy kancsó bort.

- Tudod mit, inkább mesélj az írásaidról, kérlek.

Majd érdeklődve hallgatom.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

- Az elég peh! Bár Ronja szépségén még eme kisujj hiány sem tud csorbát ejteni! * Bókol röpkén a férfi ruhába bujt hölgyeménynek.*
- Bár én megmertem volna esküdni, hogy valami csatában, párbajban vesztetted el ujjadat. Főleg, hogy ama kard lóg az oldaladon! *Említi meg gondolatmenetét az északi, mit sem törődve semmivel, majd felröhög, midőn Imoen szavai eljutnak tudatához, megköszörüli tokár, s belekezd a nagy monológba.*

- Hmmm… szép álom ez! Persze, ily fiatalon ez érthető, de gondolj csak bele lányka! *Fordítja tekintetét Erlon Imoen felé.* Van egy nő, ki szüzességét egy férfinak tartogatja. Nem próbál ki semmi olyasmit, melyet erkölcsisége nem enged. Félti nuniját, az elhasználódástól, hogy szépen fogalmazzam meg az iménti szavaidat. Lefekszik élete párjával, neki adja fiatalságát, majd telik, múlik az idő, jól elvannak, kezdenek megöregedni. Nem teljesen, csak már harminc felett jár a hölgyemény is, ki élete párjának adta szüzességét. Férjén is meglátszik már a kor. A nagy szerelem is szeretetté „apad”. Ez eddig, mind természetes, de van egy bökkenő ebben az időszakban! * Kacsint a férfi, majd folyatja.* A lány felnőtt, érett nővé vált, s szépsége még mit sem kopott az idő során. Fiatal férfiak fogják körbe venni, kik éhezik a tapasztalt nő kegyeit, s a nő mivel nem „kóstolt” más férfit, csak élete értelmét, hát kísértésbe esik. Milyen lehet mással?! Jó a férjemmel, de hát mihez képest?! * Nevet fel a dalnok.* Ekkor jön a félrelépés, az új, az ismeretlen felfedezése, mely akár a boldog házasságba kerülhet.* Folytatja komorabban a dalnok.* Mi a megoldás?! *Gyúl fény a szemében a férfinek.* Addig próbáljon ki az ember mindent amíg nincsenek kötöttségei, s már tapasztalásokkal telítve tudja átadni magát a boldog köteléknek! *Néz végig a lányokon, majd Adához fordul.*

- Nincs igazam?! Na, de hagyjuk is a dolgot! Koncentráljunk a feladatra! Egyáltalán, hova is megyünk? Mikor érünk oda? Nem azért , mert nem élvezem három ily kellemes és életvidám hölgy társaságát, csak hát jó tudni, merre is tartunk eme számomra idegen országban! * Fogja meg lova kantárszárát két kézzel Erlon, majd kissé megemelkedve a nyeregben körbetekint a tájon, az úton, min haladnak. Hátha lát még valamit, valakit a közelben.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak


Ronja sokatmondóan nézett rád. Túl tömören fejezte ki, hogy levágta, de nem árulta el, hogy mért
Imoen arca elkomorul az életbölcsességed hallva:
-Kösz de nem érdekel az életem párján kívül senkivel sem a szex! Nem az elhasználtódástól féltem, sőt, nem is féltem! Az erkölcs nekem fontos! Ajándéknak szánom az ártatlanságom! És aki megkapja, az elmondhatja, hogy megharcolt érte, nem valami borgőzös buliban vetettem oda s nem is félelmemben s nem is azért, hogy újabb rovást húzzak valahova, vagy élvetegen megemlékezzem arról, milyen jól is bánt a peckével és hogy elszálltam tőle! Minden vágyam hogy szeretetben öregedjem meg azzal, akit nekem rendelt az Ég, s elmondhassam, igen, én megtaláltam őt, ő megtalált engem!
Zihálva vette a levegőt, látszik, hogy az indulat felkavarta a nyugalmát.
-Az összes erkölxcstelen ifjú senkiházi hiába döng majd körbe, az erényemen nem fognak ki, mert ha szívem valakiért nem dobog, annak ugyan a lábam szét nem tárom! Ki gyenge és esendő, az kísértésbe esik, s gyarlóvá válik, de én ugyan nem! Van tartásom!
Ronja füttyentett a szózatbeli szavakat hallva, ahogy a lány belelovallta magát nagy hévvel.
-Lehet, hogy ezt te a fűtől meg a fejedben lévő sok muzsikától nem érted és nem fogod fel, de én eszerint élek, jól érzem magam és nem vágyom a kipróbálásra és tapasztalatszerzésre! Meghagyom az olyanoknak ezt a kihagyhatatlan élményt, mint ti! Jellemző! Mindig csak arra gondolnátok egy frigyben, mit hagytatok ki, arra nem hogy mit kaptatok attól, akinek igent mondtatok! Ti tuti egyedül és öregen haltok meg, vagy egy "balek" oldalán, aki olyan hű mint én, vagy egy ugyan olyan léha erkölcsű oldalán mint amilyenek ti vagytok.
Ronja felvonta szemöldökét, Ada morrantott.
-Lehet szánni, lehet kiröhögni engem, mégis úgy érzem, valahogy a magam módján igen is jó utat választottam és semmi pénzért vagy dákóhalmazért, vagy ilyen meg olyan szexi technikáért le nem mondanék róla! Van akit csak az öle érdekel, engem meg a szív! Tökfejek!-szisszent és lovával előre vágtatott, hogy magatokra hagyjon titeket.
-Gratula, bárd. Sikerült felhúznod-vigyorgott Ronja.
-És milyen hamar, figyelemreméltó. Üdv közöttünk, mi minden nap kicsit a lelkébe taposunk-bólogatott Ada is.
-De bírja a strapát a kiscsaj, és sose ingott meg. Bámulatos az illúziója melletti kitartása-igazította meg kalapját a férfias nő.
-Sosem zengett még ilyen választékos szavakat a szájával, mint most. Enyveskezűhöz képest átlagon felüli-sóhajtott Ada. Őket nem dúlta fel a kirohanás. Nem vették komolyan Imoent ebben.
-Na, hogy komoly dolgok is szóba kerüljenek, a ma estét egy parti halászházban töltjük, holnap után érünk várhatólag Linaoba. Ez egy kis község. Ott lesz a mi emberünk.

Alkonyatig Imoent be se értétek, s mire egy halászfalu partján dűnék között el nem értétek a kérdéses szállást, addig ez nem is jött össze. Eddigre a fejed rég kijózanodott. Imoen már ott volt, egy hosszú, ősz hajú férfival beszélt, a kis ház előtt már tűz ropogott. Meglátva titeket szárazan ennyit mondott:
-Nemsokára jön a ragu is. Toro azt mondja, nem ingyen van a menedék.
Ezzel elsétált a part felé. Ronja csak utána nézett, Ada véllat vont.
-Most duzzog. Szerintem 3 nap.(A)
-Szerintem 4(R)
Egymás tenyerébe csaptak a nők.
-Szerinted?-néztek rád.
-