Utak, ösvények, csapások

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok enyhén szólva „meghőköl” Imoen kitörésén, majd kissé megnyugszik, mikor útitársnői szavait hallva, megtudja, hogy ez mindennapos dolog eme női társaságban. Felsóhajt, s elenged egy röpke mosolyt a távolodó sziluett felé. Azonban gondolatai a lány méregtől kipirult arcán, erkölcsi normáin járnak.*

<… Pfuuu… Ez az Imoen, nem mindennapi teremtés! Fiatal, de céltudatos, van egy oly megfoghatatlanul csodálatos kisugárzása, ami még az ilyen lókötőt is, mint én, megérint! Még a végén nem ő tanul tőlem, hanem én tőle!?…>


* Az út további szakaszán, amíg a halászkunyhóhoz nem érnek érdeklődve figyeli Adát, kiről tudja, hogy valami fickó végett ilyen zárkózott, s Ronját is jól szemügyre veszi, aki talán eddig a legtitokzatosabb számára. Azt látja, hogy a nőnek az értékrendje talán a leghasonlóbb az övéhez, de érez rajta valami titokzatosat. Nem tudja mi az, de nagyon kíváncsi rá. Hisz eme három nő lesz most egy jó darabig az útitársa. Mind e közben a tájat figyeli, romok után kutat tekintetével. Szereti a misztikumot, az új dolgokat. Szeretné megismerni Shadont, miről annyi mindent hallott tanítójától. Megérkezvén a házhoz, leszáll lováról kalapját megérintve üdvözli az öreget, majd hozzáveti.*

- Szép estét gazduram! *Szólal meg közösül, bár sejti, hogy a férfi nem érti szavait. Ada és Ronja diskurálását mosolyogva hallgatja, majd röpkén, s hetykén ennyit válaszol a feltett kérdésre.*

- Egy kupa borba, hogy holnapra kutya baja sem lesz! * Kacsint a két nőre a bárd, majd miután kipányvázta lovát, s a nyeregtől is megszabadította, inni ad a jószágnak. Munkája végeztével, odalép a férfihez, s átnyújt neki egy ezüst tallért a szállásért és az étekért. Körbepillant útitársain, majd mélyet szíva a friss, tengeri levegőből elindul Imoen után a tengerpart felé. *

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

Borozgatás közben a fiú elregéli az egyik történetet egy rokonáról, aki már rég nem él, de annak idején külföldi utakon járó pap mellett reljesített szolgálatot. A pap Pyarronnal szeretett volna szoros kapcsolatot létrehozni, a vallási különbözőségek ellenére is. Ez a férfi egyike volt azon diplomatáknak, akik Shadon és pyarron jó viszonyán munkálkodott. A vele lévő paplovag pedig számos húzós bajtól mentette meg a kitartó papot: hol a bizalmatlan falusiaktól, hol a pyarroni szentszék kémkedésétől, s hol a pyarroni alvilág merényleteitől.
-Azok az idők nem voltak olyan békések, mint ma. A két állam kölcsönös békében él, sok egyezményt együtt írtak alá. Már nem fordulhatna olyan elő, hogy Domvik papra kezet akarna ottani pap emelni, ugyan úgy, hazánkbéli paplovag sem akarja vérét venni pyarroninak, ha az nem provokál vagy sérteget. Akkoriban a harcok tisztábban voltak...de ma...
Sóhajtott. Mindenki tudott a tengeren túli harcokról, hogy az átkozott gorvikiaknak segítő kezet adott a királynő. vegyes fogadtatást váltott ez ki nem csak a polgárokból, de politikusokból és az egyház embereiből is. Szemét törlő alak botladozott kerezstül a tömegen asztalotokig. A pap volt, aki veletek utazott. A testőrök végignéztek rajta, de nem reccsentek rá, uruk parancsát várták, közelebb engedhetik-e. Ha igazi pap áll ott, vétek lenne beszólni neki, de ha nem...
Danel biccentett.
-Üdvözlöm atyám, egyen velünk!
A pap pislogott kicsit.
-Alig teszem le afejem a párnára, és te máris barátokra tetté, szert?-kérdi tőled.
-Á, ez semmit nem jelent. Lehet, nem is egy helyre osztanak minket.-fanyalgott Danel.

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

Ada jókedvűen belekóstolt a raguba, ledobta magát a tgűz mellé. Ronja tett egy kört a táborhelyetek körül, átnézte a házikót. Precíz felderítés volt kiolvasható mozdulataiból. Fő a biztonság.
-Erlon, nem alszol velem ma?-kérdezte Ada mielőtt a part felé fordultál.
Megvárja válaszod, aztán nem tart fel.
A szél nem erős, de állandó a tenger mellett. mesés, andalító ütemben csapódnak a hullámok a tengeri füves, kagylós homokos partra. A dűnéken hosszú szálú fű nő, az égbolt csillagosba fordult.
Imoen úgy 50 lábnyira ült a parton, s egy ággal a gyér fényben a homokba firkált. Meghallav téged nem láttad az arcát:
-Most meg mit akarsz? Kösz, nem szeretném hallani azt a kiábrándító tényt, hogy nem tudsz fesztelen lenni nőtársaságban mert elkap az ösztön és csak ARRA tudsz gondolni...
Szavai csípősek, kicsit undok, de nem gyűlölködő.

[Garvel]

- Armador -

- Atyám! - üdvözlöm az újonnan érkezőt. - Larno atya, ő itt Danel Palvador. - mutatom be illően új barátomat.

- Larno atyában tanítómat és jó barátomat tisztelhetem, igazi tudós ember. Képzeld épp Szentek életével foglalkozik; - mondom Danelnek, közben még egy poharat kéretek az atya számára.

- Kár, hogy csak most érkezett atyám, Danel épp egy rokonjáról mesélt. Egy lovagról...

- Hogy egy helyre helyeznek minket? Nem hiszem, apád biztos a közelében akar tudni téged - mondom egy kis keserűséggel, sajnálattal.

- Érdekelnek a fegyverek? - nézek kérdően az ifjúra - egyszer volt alkalmam egy 600 éves kardot megfognom. Igazi mestermű volt, gyönyörűen kidolgozott markolattal - próbálom pedzegetni később, hátha van még közös témánk.

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

Danel feláll és meghajolt a pap felé, még kézen is csókolta, amivel zavrba hozta a papot:
-Ezt elhagyhatta volna, nem vagyok magas rangú...
Danel megrázta a fejét:
-Apám biztos úgy próbálja intézni, hogy ne kivételezzenek velem, így távol fog tartani a gárdától egyelőre. Ám akiknek a gondjaira bíz, vagy akikhez kerülök, nem merik majd elfelejteni a nevem és nem mernek még sem olyan szigorral utasítgatni engem, ahogy azt majd a többiekkel teszik. Így nagyon is lehetséges, hogy egy helyre kerülünk. Akiket itt látsz, négy helyre készülnek Tela-Bierrán kívül: a tóparti papnevelde és szerzetesrend őrségébe sorozhatnak, az Arcok templomainak őrségébe, adóbeszedő egyházi férfiak kíséretébe és keveseket további kiképzésnek vetnek elá, egyéb speciális feladatok ellátására. Hogy a válogatás mi alapján dönti el, ki mire alkalmas, azt nem tudom.
-Ezek príma hírek, fiam-nézett rád Larno, s komikus ez a fiam megszólítás, hisz nem sokkal idősebb mint te
A fegyvereket hallva Danel elgondolkozott:
-Egy időben fülig belezúgtam az apró, csalafinta fegyverekbe, mint tőr és társaik, de apám ledorongolt, hogy ilyen aljas eszközökkel csak aljas bűnözők dolgoznak, a magamfajtához a pallos illik. Tudom, paplovagként is ez a fegyverem és szent jelképem, de valahogy, már csak szembeszegülésképp is, nem vált kedvencemmé-felkapta az egyik étkezésre használt kést s trükkösen megforgatta ujjai között, hogy a szem is alig bírta követni.
-Ha alacsony sorba születtem volna, talán jó zsebmetsző lennék.
Larno jelet hányt magára:
-Ilyen még csak eszébe se jusson.
-Nem tartom szégyennek a rangtalanokkal való érintkezést.(D)
-Tisztelhetné jobban a családját.(L)
Danel meglepetten nézett a papra majd rád:
-Az első pap, aki szembeszállt velem nyíltan. És ennek örülök

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok fél szemmel követi Ronja felderítő körútját, s ismét levon egy következtetést magában.*

<… Hmmm… Még a végén kiderül erről a nőről, hogy nem egy „snassz” harcos, ki csak a kardforgatáshoz ért, hanem valamiféle fejvadász a kicsike!…>

* Pár lépést tesz a tengerpart irányába, mikor „mellbe verik” Ada szavai, nagyot nyel, s pár pillanatig meredten áll Adának háttal.*

<… Micsoda?! Jól értettem?! Pfuu… Ez a nő nem gyenge! Most nem tudom, hogy mit is akar?! Próbára tenni, hogy a számára érvényben lévő „ígéretem” betartom-e, vagy talán felkeltettem az érdeklődését?! Esetleg, csak simán nem szeretne egyedül aludni?! Erlon! Mibe keveredtél te!?…>

* A meglepettséget megpróbálva „letörölni” arcáról, óvatosan megfordul, s Ada szemébe néz, fürkészőn. Megpróbálva a nő lelkivilágába „belelátni”. Fejét kissé oldalt billenti, majd megszólal.*

- Szívesen, nagyon szívesen! Mindjárt jövök, s a ragut is megkóstálom * Vált témát a bárd.* de előtte pár szót váltok Imoennel.* Egy pillanatig még a nőre mered Erlon, majd lassan megfordul és elindul a part felé. A csillagos eget nézi, kezeit leengedi maga mellett, tenyerét kinyitja és „engedi”, hogy a magas fű hozzáérjen kezéhez, úgy halad. Gondolatai cikáznak. A három csodaszép nőre gondol, s arra, hogy ez nem is oly egyszerű, mint ahogy ő ezt elgondolta a legelején. Nem tudja mi tévő legyen, de tudatosul benne, hogy mindháromnak egyszerre nem teheti a szépet. Nem bírná, s talán még több feszültséget szülne. Óvatosan sétál Imoen irányába, majd mikor a lány megszólal, nem is akarja a tekintetét keresni. Lejjebb sétál a partra, felvesz pár elhagyott kagylóházat, kavicsot, majd „kacsázva” próbálja azokat a tengerbe dobni. Nézi, ahogy pár „pattanás” után elnyeli a tenger a kavicsokat, kagylóházakat. Pár pillanatig csendesen nézelődik, majd megszólal.*

- Bocsánat! Nem akartalak megbántani! Tudod az ember, én néha tesz olyan kijelentést, mikor „közönsége” akad, ami a másiknak bántó lehet. Igazad van lány! Igazad mindenben amit elmondtál. Van egy értékrended amihez ragaszkodsz. Ez így helyes! Én meg mertem venni a bátorságot és ebbe az értékrendbe „tapostam bele” szavaimmal. Bocsánat! * Mondja a bárd, majd miután eldobta az utolsó követ, megfordul, s visszaindul a házikóhoz. Vissza sem fordulva azonban még megszólal.*

- Gyere, biztos kész már a finom ragu! * Invitálja a lányt a táborhelyre, majd ő maga visszamegy. Letelepszik Ada mellé, s ha talál valami evőeszközt, tányért, szed magának, majd csendesen enni kezd.*



// Nem gyenge kis nőcskéket találtál a bárdnak! Hát nem is csodálkozom, hogy nem tud "dönteni" a srác! //

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

Ada figyelmesen várta a válaszod, s miután megkapta, elmosolyodott:
-Saját takaróra ne legyen gondod.
Felhívás táncra? Ronja nem vágott pofákat és nem is fűzött megjegyzést a csevejetekhez.

A parton egy mukkot nem kaptál a megkövetésedre. De hogy hallotta, az biztos, mert ő is felállt hogy vacsorát kapjon.
A táborhelyeteken egy fővel többen vagytok már: egy gúzsba kötött szerencsétlenhevert az egyik dűne aljában, rémült szemekkel pislogott rád. Egy kölyök szemei voltak ezek. Ismerős fickó...
-Itt bóklászott-mutatott rá kése nyelével Ronja. A nőnél nem volt villa, hát a ragu húsát késhegyre szúrta, a sűrű részeket cipódarabbal mártogatta. Imoen lelkesen huppant le mellé, szedett magának, magával ragadta az éhség.
Ada a halászkunyhó ajtajában állt, ujjaival a haját gereblyézte és rádhunyorgott. Hogy szállna pokolra ez a nő, már csak egy combközépig érő ingben állt, nadrágjától megszabadult, lábszárát és combja hátsó ívét a tábortűz meleg fénnyel vonta be.
-Ha ettél, várlak. Én már túlvagyok rajta-mondta s besétált a házikóba.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok jól szemügyre vette az ismerős tekintetű , gúzsba kötött kölyköt majd, ha ráismer a fiúra lehuppant a tábortűz mellé, s épp szedni akart a raguból, mikor Ada „előlibbent”. Erlon ráemeli tekintetét, az enyhén szólva „kihívóan viselkedő” nőre, nyel egy hatalmasat, majd bólint, tudomásul véve „sorsát”. Gondolatai ezerrel pörögnek a körülötte kavargó eseményeken. Lassan eszeget ő is, s az ajtó és a gúzsba kötött kölyök között cikázik tekintete. Sejti, hogy a házon belül a kéj, kívül egy ismerős embergyerek szócséplése várja. Lassan eszegeti a kaját, majd halkan Ronjához szól.*

- Ismerem a srácot. Bár így gúzsba kötve nem vagyok benne teljesen biztos, de talán az udvarház egy szolgálója, kinek megígértem, hogy velem tarthat és a tanítványom lehet. A neve Nicol. Jó srác. Fiatal, de leleményes. Mit szólnál hozzá Ronja, ha ez a ma este lenne számára a „nagy beavatás”!? *Mosolyodik el a bárd.* Tudod, az ember fia egyszer lép a kalandozók ösvényére! Hát legyen ez számára emlékezetes! *Kacsint rá a nőre.* Ha megkérlek rá, foglalkoznál ma este a kis fogollyal? * Fejezi be Erlon mind e közben az étkezést. Felál, körbetekint, ha Imoent látja egy pillantást azért vet felé, majd a fiú felé is, de nem szól semmit, csak az ajtó irányába indul. Mielőtt azonban belépne oda, megfordul, s elköszön.*

- Jó éjt és szép álmokat! *Kacsint még egyszer Ronjára, majd megfordul, s elindul az „ismeretlenbe”, Ada szállására. *

[Garvel]

- Armador -

- Szóval szerinted kerülhetünk egy helyre is? Igazából örülnék neki, ha lenne legalább egy ismerős a közelemben, mégha rövid is az ismertségünk.

Beszélgetés közben kezdek egyre szótlanabb lenni. A bőséges vacsora és a kancsó bor hatására egyre nagyobbakat pislogok, majd amikor teljesen elvesztem a beszélgetés folyamát, úgy döntök lefekszem.

- Bocsássanak meg uraim, úgy érzem el kell magam tenni holnapra.

- Jó éjszakát atyám! Jó éjszakát Danel! Örülök hogy megismertelek!

Majd elindulok fel a szobámba. Ledőlök ágyamba, előkotorászom a naplómat, merengek felette egy kicsit, majd anélkül, hogy beleírnék bele is alszom...

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

Igen, ez határozottan Nicol lesz. Szavaidra Ronja komótosan felkel, odamegy hozzá és eloldozza. Amint a pecek kikerül a szájából, jön az áradat:
-Hamarább is jöhettél volna! Tudod hogy elzsibbadtam? Ez a nő egy barbár! Kis híján kicsavarta a csuklóm! Gyönge fiú vagyok, nem ork!
-Csitulj kölyök, vagy a pecket visszateszem. Nyugalomra vágyunk, nem nyüzsire.
-Kaphatok ragut? Tök jó illata van!-hagyta figyelmen kívül Ronja figyelmeztetését. Imoen szórakoztatónak tartotta, már nem durcáskodott a lány. Talán volt foganatja a bocsánatkérésednek

A kunyhóban igen hangulatos légkört teremtett a falakat alkotó lecek hézagain beszűrődő tábortűz fénye. Mit ide gyertyák! Ez is volt olyan érzékébresztő! Vagy ha valakinek a tompa fény nem elég, akkor a pokrócon felhúzott lábakkal ülő inges Ada majd pótolja
-Csak nem megijedtél? Kissé megszeppenten vetted tudomásul, hogy veled akarok aludni. Baj? Inkább egyedül maradnál odakinn?-kérdezte feltekintve rád.
-Ha viszont maradnál, lábbeli és nadrág nélkül talán kényelmesebb lenne.
Ha így teszel -azaz nem kell tök pucérra vetkezned azonnal- s lefekszel, ő melléd bújik és rátok teríti a takarót. Alatta pedig bensőségesen hozzád bújik, úgy, hogy bal oldalán feküdjön, veled szemben legyen, jobbjával pedig átnyúl bal karod alatt és úgy öleli át hátad. Még lábait is lábaidhoz igazította. Semmi kaján érintés titkos helyeken, fejét is állad alá fúrta, nem forrt ajkadra csókkal. Komolyan így akar aludni?!

[Lianna Pentangelin]

Arnadornak

-Örülök hogy egy asztalnál ehettem veled! Ha igaz lenne, hogy egy helyre osztanak minket, ne félj megkersni! Akkor már nem lesznek testőreim!-hangjából vágyakozás csendül fel erről beszélve.

A szobába érve még annyi lélekjelenléted volt, hogy viszonylag levetkezz meg kinyisd-becsukd a naplód , de aztán dőltél be a párnák takaról közé durmolni.
Egy ízben hallottad tanárod megérkezni, aki nagy szitokáradattal húzta le beszorult bal csizmáját, de hamar visszaaludtál.

Éjjel arra keltél, fázol. Nem véletlen ám, mért: valamelyik észlény kinyitotta az ablakot és az most tárva nyitva engedte be az őszi hideget. csend volt, se csirke, se eb nem szólt bele az éj csöndjébe. Szobatársaid mélyen aludtak -a pap hason, fálig kitakarózva, szent medálja a hátára tekeredett, tanárod a falnak befordulva húzta a lóbőrt- semminek nem volt híja.
Az ablak előtt álló diófán azonban volt valaki: egy lány ült az egyik vastag ágon, neked háttal, fehér ruhában és egy orsóra fonalat tekert fel serényen.
Meghallhatta ágyad reccsenését, mert kíváncsian megfordult. Átlagos szépségű volt, haja közepesen világos folyamként ért háta közepéig, de mit keres egy fán, éjjel, nyári ruhában? Nem fázik meg? és az orsó...?
Elmosolyodott:
-Nocsak kit látnak szemeim! Armador con Feroza, úton a paplovagi élet felé!
Nagyot sóhajtott:
-Hol ember van, ott cselszövés is van. Vigyázz, mert hited próbára lesz téve s ha a megmérettetésen könnyűnek találtatsz, el is veszítheted! Bizony, sokan környékeznek majd meg álságos szándékkal, de ki kell tartanod. Néha az ördög pap képét ölti, s néha az angyalok bűnözőbőrbe bújnak! Célod szép és nemes, ám néha rossz szándék kísérhet, s ami távolról fényes, lehet közelről már tompa, talmi!
Ám mégis lágyan elmosolyodott, az egyik ágra akasztotta orsóját, fürgén és ügyesen bemászott az ablakon, rá az asztalra, le a földre, az ágyadhoz lépett és megcsókolt téged. rettentő mód életszerű csók volt ez, nem ködös álomként talált rád.
odakinn kakas kukorékolt. A lány megrezzent.
-Most mennem kell, a hajnal nem az én időm.
Ezzel kimászott az ablakon, felkapta orsóját és leugrott a fáról.

[Garvel]

- Armador -

<Domvikra mi ez a hideg?>

Húzom magamra jobban a takarót, de sehogy nem tudok visszaaludni, kipattant a szememből az álom. Nagy nehezen kikászálódok az ágyból, ekkor látom, hogy tárva-nyitva az ablak.

<Csak nem betörő járt itt?>

Nézek körbe a szobába, de nem hiányzik semmi, szobatársaim is húzzák a lóbőrt, majd elindulok az ablakhoz, hogy becsukjam.

<Domvikra! Valaki ül a fán. Egy orsóval. Nyári ruhában éjjel. Biztos megbolondult... vagy én> hunyorítok kicsit, hogy biztosan jól látok-e<tényleg orsó van nála, biztos megbolondultam...>

Mikor elkezd beszélni hozzám és még a nevem is tudja állam leesik és szívom magamba szavait. A csóktól teljesen földbegyökerezik a lábam.Nem értem, hogy mi van, percekig csak bámulok ki az ablakon, gondolataimba merülve.

<hitem próbára lesz téve... álságos emberek... pap képébe bújt ördög... báránybőrbe bújt farkas, farkasbőrbe bújt bárány... ki kell tartanom..... ami távolról fényes, közelről tompa...>

cikáznak gondolataim és a lány szavai az agyamban, majd arra eszmélek, hogy csupasz lábaim, már teljesen átfagytak. Becsukom az ablakot, majd felöltözök.

<Talán Domvik egy angyalát küldte hozzám??? Egészen biztos>

Letérdelek ágyam mellé és halkan imára kulcsolom kezemet: hálát adok Domviknak segítségéért, majd közbenjárását kérem hivatásomhoz.

Az imádság után felkötöm kardomat, lemegyek a söntéshez, ahol valami reggeli frissítőt kérek, majd sétálok egy rövidet a fogadó környékén.

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

Ima közben arra riadsz, valaki megérinti a vállad. Larno atya volt meghökkenve. Reggel volt.
-Te holdkóros vagy? Szent holdkór lehet, ha álmodban imádkozni térdelsz le s nem kezdesz bolyongásba.
Álom lett volna?

Odalenn tumultusban telt a reggelizés: most holmikkal, ládákkal, vértekkel felpakolt ifjak kapták be az utolsó falatot, hogy aztán hozzád hasonlóan folytassák útjukat. A tegnapi bajkeverő bandából egyiket se láttad, jobb is. Ködös hajnalról beszéltek s nagy széllel érkező reggelről, ami pirosra csípi az orcát, kiszárítja az ajkat és a kesztyűtlen kezet.
-Hadd lobogjon a hajunk, s tudja meg Tela-Bierra, micsoda fiúk jönnek falai közé!-rikkantotta egy jóformán kopasz srác, s pont hajatlansága miatt jót nevettek rajta. Pont ő beszél lobogó hajról!

Hasznosnak bizonyult a hintó, a csípős, erős szél nem fújt rajtad keresztül. Az atya és tanítód is veled ült benn, előbbi kezét dobozán nyugtatva, utóbbi mosolyogva figyelt téged.

A tiszta száraz idő felszárította s kicsit meg is dermesztette a földet, így tudtatok haladni szépen. Egy ízben szemből utazók mellőztek titeket, a bakon ülő kocsis érdeklődött felőlük, majd beszólt hozzátok:
-Leapadt a Posvány, nem kell kerülni a város felé! Estére mégis ott leszünk!
Estére végre a falak között leszel? Te szentszagú...! Hirtelen eszedbe jut, nem is tudod hova tetted a leveled, miben idehívnak megjelenni. Pedig abban benne áll, pontosan hova és kihez kell érkezned.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok mosolyra nyíló ajkakkal hallgatja Nicol szavait, majd a fiú kérdésére rámutat a gőzölgő étekre, ezzel mutatva, hogy nyugodtan egyen belőle. Mikor a srác nekiáll falatozni. Az evés közben „termett csendben” Erlon megszólal.*

- Látom Nicol, döntöttél. Elhagytad a „védő szárnyakat” és a kalandozók világcsavargó életét választottad. *Tekint a fiúra szelíden.* Na, de félre az érzelgőséggel! Egyél, majd pihend ki magad! Holnap korán van indulás. Ja és mellesleg* Folytatja az eszmefuttatását a dalnok.* még útitársainkkal meg kell beszélnem, hogy egyáltalán velünk tarthatsz-e.* Mosolyodik el ismét az északi, majd a nőkhöz fordul.*

- Ronja, Imoen! Van ellene kifogásotok, hogy a fiúcska velünk jöjjön? Tudom, sokat beszél, néha már túl sokat is, de megígértem neki. Kezességet vállalok érte! Persze, ha már én sem bírok vele, majd eladom valami gorviki rabszolga kereskedőnek! * Mosolya szélessé válik mondandója közben, és a lányokra kacsint.A két nő válasza után felkel ültéből, megborzolja Nicol kócos frizuráját, majd ennyit mond.*

- Jó éjt! Nekem még van egy fontos elintéznivalóm! „Munkaadómmal” is meg kell „tárgyalni”, hogy velünk jöhetsz-e! Addig is ne fecsegj túl sokat, mert Ronja kisasszony nem szereti, s még a végén kipeckelt szájjal virrad rád a reggel. Tessék, itt egy pokróc.* Kotor bele nyeregtáskájába a dalnok.* Meg ne fázz nekem az éjjel! Nincs kedvem egy prüszkölő, takonytól leledző csomaggal együtt utazni! * Elmosolyodik ismét, majd elindul Ada fekhelye irányába.*

<… Remélem nem csináltam nagy bajt!? Szerencsétlen srácban ébresztettem egy reménysugarat. Reményt adtam neki, hogy kiszabadulhat a szolgálók unalmas mindennapjaiból, de ez által el is szakítottam az otthon védő kezeiből. Na, de ami tőlem telik megteszem, hisz megígértem! Holnaptól „megtanítom” amit jó magam tudok! Nem sok, de talán elég a túléléshez, egy jobb élethez!?…>

* A bárd lassan belép Ada szobájába, a beszüremlő fényben jól kiveszi a nő idomait. Vesz egy mély levegőt, s elmosolyodik a szépség szavain. Leakasztja válláról lantját, s fekhelyük mellé helyezi óvatosan. Még utoljára aznap, végigsimít annak nyakán. Lecsatolja övét, majd rapírját is a lant mellé helyezi. Kibújik lábbeliéből, nadrágjából, leveszi mellényét, majd egy szál ingben és ágyékkötőben a nő mellé bújik. Hallgatja a nő lélegzetvételét, mély sóhajjal veszi tudomásul a nő „közeledését”. Nem akar azonnal támadni, hisz tudja, hogy Ada mögött épp egy „viharos kapcsolat” van. Sejti, hogy a rámenősséggel, csak elrontana mindent. Magához öleli a lányt, s óvatosan cirógatja, mintha csak a kis húga lenne. Csendesen fekszik mellette, érezvén a nő közelségét, a gyengédséget ahogy hozzá ölelkezik. Lassan vesz egy mély levegőt, majd csendesen megszólal.*

- Albornera! Örülök, hogy veletek tarthatok! * Gondolatai azonban röpködnek.*

<… Istenem! Mit is mondjak!? Azt, hogy kívánom, azt, hogy miatta mentem bele ebbe az egész küldetés mizériába?! Inkább nem mondok semmit! Nicollal kapcsolatban, majd reggel beszélünk. Néha jobb, ha nem mond az ember fia semmit! Az többet jelent, mint megannyi szép szó!…>

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

-Gondoltam szavadon foglak én nem hagyom hogy lerázz!-vigyorgott a fiú és félig már a ragustálban volt.
-Tőlem jöhet-nézi Imoen a srácot, Ronja a lak felé int fejével:
-Adán múlik.
-Hamarább folyik a te mint az én taknyom!-kérte ki magának a megfázást Nicol teli szájjal.

A cirógatást Ada hátsimogatással viszonozta és még közelebb fészkelődött hozzád. Ez már nem testvéri, hanem szeretői közelség volt. Felnézett rád, majd megcsókolt.