Utak, ösvények, csapások

[Garvel]

- Armador -

- Holdkóros? Nem hiszem atyám, valószínűleg izgulok, ezért keltem ily korán.
Válaszolok a papnak, majd befejezem imám.

- Atyám... hirtelen elcsuklik hangom.
Ismét az "álmomban" hallott szavak zúgnak fülemben:
<pap képébe bújt ördög... Talán nem kéne róla beszélnem, lehet hogy róla beszélt? Pedig mióta ismerem és mennyit tanultam tőle... Lehet erről akkor se kéne beszélnem.>
Nem állom tovább Larno atya tekintetét, hirtelen elkapom fejem, naplómért nyúlok, egy mozdulattal a többi cuccom közé pakolom és közbe mondom
-Jön reggelizni?


A kocsiban:
<"Estére mégis ott leszünk". Végre. Mióta várok erre a napra. Hála neked Domvik.>
Hirtelen elkomorodik az arcom. Először zsebeimben matatok, majd lázasan elkezdek kutakodni a hintóban lévő cuccaim között.<Hova rakhattam a levelet? Mikor volt utoljára a kezembe? Domvikra nem lehetek ilyen hülye.>
- Álljunk meg! Azonnal át kell néznem a többi cuccomat is. Nem tudom hova raktam a levelemet... Tudja amelyikben idehívtak. (Feltéve ha a benti cuccaim között nem találom meg.)

[Lianna Pentangelin]

Armadornak

Minden benti holmid átnézed, de nem leled. Megállnak, hogy a csomagjaid is átúrd. Semmi. Már leizzadnál és szédülnél, amikor benyúlsz az inged fölé. Ropog a papíros.
Larno atya szemeit forgatja:
-És végig ott volt? Csodás...
A megkönnyebbülés most jól jött. A kocsi végre gurulhatott tovább a város felé...

//Folytatás Tela-Bierrában//

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- A nőkkel illően, de nem veszlek emberszámba... *reccsen a következő ujj*
- Nem, hagyd, hadd szenvedjen... Ezt bízd rám... idő kérdése és dalolni fog... *következő ujj...*

***

- Beszélj... kik vagytok, miért öltétek meg a másik két nőt... mindent tudni akarok...

Ha visszabeszél újabb törött ujj a jutalma

[Lianna Pentangelin]

Connak

A nő teste megremeg. De nem az ujjtörés miatt. A szemébe iszonyat költözik, sípolva vesz egy mély levegőt.
-Ne most...a védelmed!...-nyögi gorvikul. Nathan rossztól tartva sorjáz melléd.
Majd megadóan kisimul az arca, s mikor legközelebb felnyitja szemét, annak barna színe hihetetlen kékre váltva néz már rád. Majdhogynem kedves arckifejezéssel tekint réd meg Nathanre.
-Tehát te üldözöd őket. Milyen fiatal vagy!
A nő hangja már nem rekedtes volt, hanem egy fiatal lányé. Nathan szinte hátrahőkölt ezen a változáson.
-Fiatal és becsvágyó, mindezt a hit köntösébe burkolva. S jó is ez így. Lilithet neked adom, tégy vele amit akarsz. Feladatát elvégezte.
Elégedetten mosolygott, mint aki teljesen elégedett a dolog menetével.
-De azt hiszem, sajnos mindent nem fogsz megtudni... Elárulok neked valamit: minél tovább időztök itt Lilith társaságában, annál inkább nekem tesztek szívességet, hisz egy helyben időztök.
Majd lehunyta szemeit s legközelebb barna szemszínnel, zavarodottan pislogott a nő.
-Arc az arc mögött...-suttogta Nathan.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Arc az arc mögött, Test melyet ketten laknak, szóval Te vagy az... Hmmm...

<"Te üldözöd őket..." - tehát a másik személy nincs a maradék 2 banyával, nem a fő banya irányítja ezt a szerencsétlent.>

- Lilith... *suttogja a nevet...* Azt hittem Etrea irányít, de tévedtem... Gorviki vagy, ez nem kétséges, de nincs rajtad a Jáspis jele. Kihez tartozol? Miért dobnád el felelőtlenül egy másik emberért az életed kinek semmit sem számítasz?

<Legyen bárhogy... ketten maradtak mint mi magunk, gyorsan haladhatnak... de Nathant nem hagyhatom itt, és magam sem vagyok jól... pihennünk kell, még lehet reggel sem indulhatunk... Francba! >

[Lianna Pentangelin]

Connak


Nathan a fejét rázza:
-Szerintem ez csak Etrea egyik csatlósa...Az a vajákos nem azt mondta, hogy a vezetőjükben van két arc? Ekkorát tévedett volna a megfigyelőhálózatunk, hogy nem vették észre a hatalomváltást? S mely szervezet lenne olyan bolond, hogy pont a lelkét hagyja elkapatni? S melyik lélek hagyná gazdatestét meghalni azzal, hogy felfedi magát? Ne becsüld alá az ellenségünket, Con! Rébuszokban beszélt!
Ahogy magára tallt a nő, éktelenül röhögni kezdett szavaidon:
-Te tiszta hülye vagy, ember! És még téged avattak fel boszorkányvadásznak? Intelligenciaszint nem feltétel a poszthoz? Etrea a vezető, úgy, ahogy a bárgyú haverod mondja és ő szépen masírozik a célja felé, amíg én itt heverészem veletek! De süketek vagytok! Két hülye egy pár!
Nathan ajka vékonyra keskenyedett s fémkesztyűs kézzel bemos9ott ergyet a nőnek, akinek ettől eltört az orra. Vért kezdett köpködni.
-Bassza meg.
-Ezt mért nem élvezed, hm?(N)
-Azért nincs rajtam a banyák jele, mert boszorkánymester vagyok!-válaszold inkább neked.
-Hülyít minket, Con.
-Nem úgy van az, te korlátolt ökör-köpte megvetően-Láttál volna 5 évvel ezelőtt, ugyan olyan faszt hordtam a lábam között mint te, csak én használtam is, angyalszopó!
Elvesztette az önkontrollt a nő. Talán a végét érzi, és úgy veszi, már úgy is mindegy neki.
-Exterminust érzek a levegőben...-vett nagy levegőt társad.
A nő viszont mást érzett a levegőben: váratlanul szabaddá vált a keze és egy torokhangú szót ejtett ki, baljával egyenesen Nathanra mutatva. Villám csapott a férfiba, aki rángás után összecsuklott. A kéz most feléd kezdett fordulni, hogy folytassa amit elkezdett.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok viszonozza a nő csókját, érzéki, óvatos, lassú ölelésbe kezd, figyelve a nő minden rezdülését, reakcióját. Keze a nő csupasz combjára csúszik, majd óvatosan simogatni kezdi a gyönyörű lábat. Nem kapkodja el, kiélvezi eme csodálatos nővel eltöltött minden pillanatot, tartson az bármeddig is. A forró csók után, megérinti a lány arcát, majd cirógatni kezdi, beletúr annak hosszú hajába, tekintetét a nő szemeibe mereszti, s minden porcikájával Adára koncentrál. Végigsimít még egyszer a nő arcán, majd halkan, suttogva ennyit mond*


- Kívánlak!

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

Ada szorosabban magához vont téged, amikor közvetlen közelről, a deszka túloldalról megszólalt Nicol:
-Ti most dugni fogtok?
-Argh!-hanyatlot hátra Ada, majd felkönyökölt, de a szája rángott, majdnem felnevetett. A srác két léc résén át lesett be, a tűz mellett Imoen nyihorászni kezdett.
-Ez meg ki?-nézett rád a nő.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok fújtat egyet. Elszámol magában tízig, hogy ki ne törjön belőle az állat. Végigméri igéző tekintettel Adát, majd mint aki feltudná nyársalni szemeivel a másikat, úgy pislant a kukucskáló Nicolra. Megköszörüli torkát, s megszólal.*

- Nem, nem dugunk Nicol, csak épp azt tárgyaljuk, hogy velünk tarthatsz-e, vagy inkább feláldozzunk egy oltáron, a sikeres küldetés érdekében! Na menj aludni, mert ha nem, akkor az utóbbi mellett fogunk állást foglalni! * Nem bírja tovább a bárd sem és emosolyodik. Mikor Nicol arrébb kotródik, Adához fordul ismét, végigsimít arcán a nőnek, majd halkan megszólal.*

- Ez egy szolgálófiú a barátnőd udvartartásából, kinek megígértem, hogy ha ő is akarja eljöhet velem. Én kiatnítom arra amit tudok, s ő megtapasztalhatja a kalandor életet. Jó srác, helyén van az esze és a szíve! Reggel akartam előhozakodni eme kérdéssel, de ahogy látom nem várhat. Velünk tarthat? Vállalom érte a felelőséget.

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

-Ez jó, nem mondom. De a te költségeden jön!-vigyorgott Ada.
-A szex az jó?-kérdezte Nicol vidoran.
-Hagyd már őket!-szólt rá Imoen, Nicol pedig kacagva távolodott el a kunyhótól.
-Ez a fiú olyan most, mint amilyen te lehettél gyereknek, nem? Hú, én fura, de nem indultam teljesen ilyen nőnek, mint amilyenné mára váltam!-nyújtózott egyet melletted. Na, Ada szövegel. Csak nem ugrott a légyott a kölyök kotnyeleskedése miatt?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Nicol szavaira Erlon baljával megfogja csizmáját, és kacagva a rés irányába dobja azt. Tudja, hogy kárt nem tehet a fiúban, nem is akarná a világért sem, de jól esik neki.*

- Na, kushadj! * Szól vidáman a dalnok.* Te még csak használd pisilésre a szerszámod! Majd eljő a te időd is! * Ada szavain ismét jót kacag Erlon.*

- Őszintén! Én „rendes” gyerek voltam! Apámék, Alborne nyugosztalja őket, nemes ifjút akartak belőlem nevelni a hercegi udvarban. Hát kissé félre sikerült a tervük, mikor megismerkedtem öreg tanítómmal, ki innen, délről származott! Na, de hagyjuk most! Nicolt akkor én „szponzorálom”. *Simít végig ismét Ada gyönyörű arcán, s egy csókot lehel a nő telt ajkaira.*

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Teljesen ledöbbenve hallgatja a "férfi" érvelését... *

<Boszorkánymester? De az lehetetlen, azok csak férfiak lehetnek... nincs mód rá hogy női testbe bújjanak.... Domvik irgalmazz...>

*Ekkor csapott ki a villám a földön fekvő kezéből, és hanyatlott össze Nathan... nem volt idő gondolkodni. Szellemi energiáit felszabadítva ugrik (a kéz elől kitérve) mendrájával a nő felé.

//Oldalról próbálom csonkolni alkar tájékán a bal kezét... Nem tudom hogy kell e támadó: 13+34+14+81 - 141 Sp: 9 ; Ezután egyszerűen leszúrom, és megnézem Nathant//

[Lianna Pentangelin]

Connak

A reflexeid prímák. Vér fröccsen, majd még egy villanás és húsba szúródik fegyvered. Nyakon találtad, lüktető vérfolyam önti el Lilith vállát, mellkasát. Ám a meglepetés mellett egyfajta megnyugvást is látni szemében, úgy, mint aki megszabadult valamitől.
Nathan zavartan kel, de úgy tűnik, izomfájdalmon, s egy kisebb fokú égési folton kívül (az oldalán kapta el, ott a ruha ki is égett), ahol a villám belékapott, nagyobb baja nem esett.
-Én most nem állnék fel...-nyögte-Hasogat a fejem és fáj minden tagom...Mi van vele?-kérdezi, mert nem fordítja fejét inkább a nő felé.
Megtudva, hogy megölted, biccent.
-Így kellett történnie. Ideje volt. De amit mondott, nem értem. A te szakterületed a boszorkányság, magyarázd el, hogy vallhatja magát boszorkánymesternek, mikor azok ismereteim szerint férfiak? S mi a búbánattal taglózott így le engem?

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

A csókot a nő viszonozta is, de visszafogottan:
-Bocs, Erlon, a srác kizökkentett. Ebből szerintem ma csak alvás lesz. De én nem bánom... zamatosabb lesz a következő találkánk... -bújt hozzád, fészkelődött, nagyon is alvós szándékkal.
-Hacsak korábban a vérmes Ronja le nem csap a kezemről.
-Álmodik a nyomor-jött kintről a kalapos nő színtelen hangja-Jó a fülem, ne pislogj, bárd-tette még hozzá.
Ada csak kuncogott.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Lerázza a vért fegyveréről, majd Nathanhoz fordul hogy megvizsgálja...*
- Nem súlyos, csak felületi sérülés... de pihenned, pihennünk kell.

***
- Meghalt. A boszorkányság igen, de ez... még nem találkoztam ilyennel. Valahogy Lilith lelke mellé, a testébe zártak egy boszorkánymester lelkét. Mivel az utóbbi volt az erősebb ő irányította a testet. De én is csak találgatok, nem bizonyos hogy így volt.
- Ami letaglózott? Egy villám. Ezért is bizseregnek a tagjaid, fájnak az izmaid. Ha rajtunk van a vértünk ropogósra sülünk.... szerencsénk volt.
- Pihenjünk testvér, pirkadatkor ha bírunk indulnunk kell...

*A nő testét távolabb húzza, s a csonkolt végtaggal együtt, letakarja... majd visszamegy a tűzhöz.... rövid meditációba merül, s elméjét a lovak nyugtalanságára beállítva maga is lefekszik aludni.*