- Megkaptam az új utasításokat, az északi, Messzelátó kapu felől kell megközelíteni a várost. A vadászat jelenleg felfüggesztve, elsődleges célpontunk, hogy találkozzunk a kapcsolattartónkkal. Monica... *fordul a lány felé, kérlek jöjj velem, beszélnünk kell, négyszemközt.* Ne haragudjatok *szól a férfiaknak, és arrébb sétál a lánnyal.... majd halkan folytatja* - Apád szigorúan meghagyta, hogy amint megérkeztünk Shadonba térj be a Mesemondók utcai házatokba, és maradj ott. Megtiltotta, hogy részt vegyél mind az elfogásban és nyomozásban. Sajnálom...
_________________________________ Résztvevő: Con Larrodan Helyszín: úton Időpont: este _________________________________
A férfiak összedugták fejüket, Nathan magyarázni kezdte nyomban Sigfridnek, merre van az a kapu... Monica készséggel követett, de meghallva, mit üzent apja, karba fonta kezeit. -Csodás. Viszont egyet felajánlhatok, és így a híráramból se maradék ki: szálljatok meg a házamban! Egy nagy villát képzelj el, amit esz a por, olyan tirkán megy oda apám. Egy 10 tagú család is elférne benne, tehát ellenvetést nem fogadok el, hogy sokan vagytok, ráadásul a költség miatt se féjjon a fejed, telik rá...
//Folytatás Shadon városban//
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Megérdemelted.-súgom oda Henének kicsit szúrósan,de mosolyrafakasztóan. Beülök a helyemre, és kicsit megpróbálok elaludni,és élvezni a nyugalmat, és békét amíg lehet.
<A tengernek már a gondolatától is borsódzik a hátam, de muszály lesz leküzdeni a féelelmemet Valriért és Ilanáért.>
<Még szerencse, hogy nem botlottunk semmilyen utonállócsoportaba.Errefelé ahogy hirlik elég gyakoriak.>
Elbóbiskolok, egy kicsit a finom bortól.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
________________________________ Résztvevő: Roaen O'Shanon Helyszín: Arhadek Időpont: este _________________________________
Haravan keltett, elbóbiskoltál, egészen a városig henyéltél. -Jöjj, mára már megálltunk, szállásunk a Tündérhajban lesz -kuncogott- nekem ideális, de szólok, nagyon úgy fest, az éjjelt nem a ti szobátokban fogom tölteni-kacsintott- Hölgytársaságom már úton van. Csak nem a kis szüzet fel fogja avatni? Ezt a liliomtiprót! A Tündérhaj direkt kocsin utazóknak volt fenntartva. U alakú épületei egy kocsifordulónak adtak helyet. Bal szárnya a kispénzűeknek szólt, jobb szárnya a gazdagabbaknak, középütt állt az étterme és a fogadós pultja, ahol a szobákat el lehetett intézni. Az egész fogadó kő alappal bírt és szép fafalban folytatódott, ahogy teteje is. Nem volt emeletes. Cégére egy haját fésülő, fehér ruhás tündér volt. Ám a szobákat nem számokkal látták el, hanem különféle mintákkal. A tiétek egy körbe foglalt x volt, a lányé kísérőjével négy pálcika, min egy ötödiket fektettek keresztbe. A gyomrod jelezte, tudnál enni, Hene máris ledobta magát egy asztalhoz, és kérte a felszolgálót, ismertesse, mit rendelhet. Haravan elkérte a szibátok kulcsát és felment.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Gyere koma együnk valamit, mert az a kaja ami volt az ám nem laktat, igaz a bor nem volt rossz.-mondom Henének, és fáradtan nyútom el tagjaimat a széken. A pincértől valamiféle húsételt rendelek, lehetőleg köret nélkül, fimonborral.Majd a táskámból előveszem jól ismert bársonydobozomat amiben sakkészletem van, és felajánlom Henének, hogy üssük el az időt egy kis sakkal.Ha már ilyen nyugodt környezetben vagyunk.
<Nem is rossz, úgyis rég kalapáltam el az öreg Henét.Tisztára mint otthon...a régi aranyifjú korban.Mintha évtizedekre lenne,pedig alig telt el pár hónap.>
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
________________________________ Résztvevő: Roaen O'Shanon Helyszín: Arhadek Időpont: este _________________________________
-De te fizetsz. És még most sem árultad el, hogy honnan ismered ezt a Haravan fickót-rendelt egy kétszemélyes tálat kettőtöknek. Különböző sültek és többféle köret járt így nektek, s jó adag házikáposztát is kért még Hene. Nem aprózta el. A sakkot meglátva felderül a szeme. -El akarsz páholni, mi? Ej, hol vannak már azok a szép legényélettel teli idők! Öregem, te már nem betyárkodsz úgy mint rég!-vigyorog. Már az első két menetben lealázod. Savanyúan nézi a bábukat. Meggyújtották a gyertyákat, bezárták az ablakokat a hideg ellen. Majd csak megremegtette a gyertyalángot a nyíló ajtó huzata, Hene pedig felkapta fejét, megbök téged: -Nézd már! Láttál te már ilyen vértű lovagot? Nem véletlenül kérdezte. Egy kíváncsi tekintetű, éjfekete páncélos férfi érkezett, mosatlan, dús fekete haja háta közepét verte. Láttára a felszolgálólány sikkantott, nem tudta, aki bejött, élő vagy holt volt-e. De a lovag nem jött zavarba, beljebb került, így a mögötte jövő keszeg alak is végre át tudta lépni a fogadü küszöbét. Közös nyelven panaszkodni kezdett a vértesre: - Vidd már beljebb a valagad! Nem férek el tőled! A furcsa lovag lenézett a szolgálólány földre hulló szalagára, tőle nem várt könnyedséggel lehajolt érte, és egész egyszerűen azzal kötötte össze haját. -Na, most meg úgy nézel ki mint egy hímringyó! Ez női szalag komám!-berzenkedett a vékonydongájú, poros utazó. A lovag vállat vont, halkan, de mély hangján utasította a kopaszodó, értelmiséginek tűnő társát. - Kérj nekünk szobát, te beszéles ennek a hétfejű sárkányos országnak a nyelvét... A fogadós vére az arcába szökött.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Haravan Valrinak egy nagyon jó barátja, mellesleg egy katona, szóval, én a helyedben nem próbálnék vele kikezdeni.
A fejemmel intek Henének az ajtó felé a parti felett.
-Azt a két maskarát nézzd komám.-súgom oda neki. -Életemben nem hallottam, de valahonnan mégis ismerős....
<Fekete páncél...hmmmm......ismerős valahonnan.Mintha hallottam volna róla,és ráadásul hagyja, hogy egy ilyen cingár kis emberke így beszéljen vele....hohóóó.Papucs....>
-Miféle hétfejű sárkányról beszél uram??Olyan errefelé nincs ám.-pirítok rá a konzervdobozra közös nyelven.
<Csak nem egy alapos kis kocsmai bunyó van kilátásban....Tisztára mint régen...>
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
________________________________ Résztvevő: Roaen O'Shanon Helyszín: Arhadek Időpont: este _________________________________
-Már ne is haragudj, de nem fogok tőle berosálni!-dőlt hátra önérzetesen Hene-Lehet, hogy te hasraesel tőle, és fényezed, de nekem ő egy külhoni senki, akinél a legutolsó koldus shadoni is többet ér, mert a földim! És az az igazság, ez az első eset, hogy te valakit így felmagasztalsz, mi több, kocsonyaként rebbensz össze a neve hallatára s erősködsz, tegyek így én is. Aren, csak nem nyápic is leszel, nem csak nős? -Dehogynem. Ha hétbe hasítom-nézett rád szeme sarkából az idegen. Majd lenézett az ujjadra ahol karikagyűrűd jelezte, házas vagy és lekicsinylően horkantott: -Ah, egy meggyűrűzött madár. -Aethelred, ne csinálj már itt ramazurit, nem azért vagyunk itt!-jajongott a keszeg alak. -Te csak foglalj szobát, s férfiak dolgába ne szólj bele-legyintett a férfi aggodalmára a lovag, s szembe fordult veled, már Henét is szemügyre vette. -Azt beszélik, a shadoni urak mitikus hősök és lovagok leszármazottai, akiknek volt még vér a pucájukban. Az ősökről ezt el is hiszem. De az ivadékaikról...! -Mit makog ez?-hajolt hozzád Roberts, ő nem beszélte a pyart.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Ne is akard megtudni pajtás, épp minket szapul.Készülj egy kisebb bunyóra...-súgom oda az öreg Robertsnek.-Most figyelj egy kicsit feltüzelem a barátunkat...-folytatom susmogva.
<Végre egy kis élet....>
-Ön jó uram szerintem csak asszonyok hadát képes hét felé csapni.Valamint a gyomrát, egy áttivornyázott éjszaka után...ami önnél éppen kimerül 2 pohár borban.-mondom az idegen páncélosnak élcelődve.
-Uram ne fáradjon, engem ezzel nem hat meg...ön szemmel láthatóan nem úri ember, bár vértet visel,állítom nem érdemes egy még egy kardcsapásomra sem.-mondom mosolyra húzott szájjal,és balomat a széken, jobbomat Messana-n tartom.
<Ha kardotránt,én is....Ha csak nekemindul akkor a székkel lecsaphatom...>-gondolom át gyorsan a lehetséges variációkat.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
________________________________ Résztvevő: Roaen O'Shanon Helyszín: Arhadek Időpont: este _________________________________
-Tesók! Valaki szerint nem vagyok úriember!-kiáltott ki Aethelred. -Igaza volt, te szellentős anyaszomorító!-kurjantott kintről befelé valaki. -Jaj, ne, már megint kezdik! Uram, kérem, ne adjon alájuk lovat!-nézett rád esdeklőn a nyeszlett ürge. -A két pohár is stimmelt, sőt, túlzás is volt, mert csak egy és fél! De azért az a nőzős rész durva volt...-harsogta egy harmadik... Hene megbökött: -Ezek meg hanyan vannak?! Hamarosan megtudta. Még 2 fekete vértes lovag követte az elsőt... Az egyik sötétbarna hajjal rendelkezett, az utolsónak belépőnek viszont göndör szőke tincsek keretezték arcukat. A fogadós egészen elsápadt. -Aethelred, én megkapom, te kardlappal elvered, mit szólsz?-vigyorgott a szőke rátok. Minden jelenlevő őket nézte. Az egyik mellett csóka szállt asztalotokra, rámászott a sakktáblára, letojta, s visszaröppent a sötétbarna hajú vállára. A 3 vértes összemosolygott. Az első, akinek szépen osztottad a szót, rákönyökölt a pultra, felvonta egyik szemed, amolyan "erre mit lépsz?"-értelemmel.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Testvérkék,most az egyszer nem leckéztetlek meg titeket mert összesen nincs annyi eszetek mint annak a madárnak ott.-mutatok a csóka forma madárra.Menjetek a szobátokba, én nem adom alátok a lovat...-mondom mosolyogva. De csak az anyukátok kérése miatt.....-adom meg a kegyelemdöfést.
<Ez tényleg az ifjonti évekre emlékeztet, végre egy kis móka.Ámbár lehet veszélyes.De ki törődik itt a veszéllyel?> Mindenre felkészülve ülök, és Messana-t úgy fordítom, hogy gyors,és szabad útja lehessen a kirepülő pengémnek.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
________________________________ Résztvevő: Roaen O'Shanon Helyszín: Arhadek Időpont: este _________________________________
-Ah, egy jós, aki szellemekkel társalog!-sóhajtott a szőke, ők is vigyorognak. -No jó, meghívunk egy italra. -Nem, háromra plusz egy az idegbajos tolmácsunk miatt, s még plusz egy a kapafogú haverja miatt-módosított a fekete hajú, ezzel odaültek az asztalodhoz, Hene melléd szorult, szűkösen lettetek. A férfiak több napja lehetettek úton, mert van egy kis természetes, mély bukéjú férfiszaguk -Barátocskám, ha nem bírod meginni az öt korsó sert, sajnos nekünk kell besegíteni-könyökölt az asztalra a sötétbarna hajú. -Van neved is, vagy hívjunk Pattancsnak?-vigyorgott a szőke. -Vagy: "Akinek a sakkját leszarta a madarunk"-nak?-nevetett fel a barnahajú. Hene szemeit forgatta. -Most mi van? Ülve vernek meg minket? Mi az a sok korsó, ami jön felénk?-néz rád Köcsögfej. A felszolgálólány letette a sok sert, a fekete hajú vett egy kis farmintát a lányról, aki lekevert neki egy pofont, szent jelet hányt magára, de a lovag kinevette. -Na, ma este ezzel a fehérnéppel eljátszom a bőven megrakott favágósszekér esetét. -Vagy ő rak meg téged, de sodrófával-kárörvendett a szőke.Aztán a fekete hajú Aethelred eléd tette a sok korsót: -Kezdheted, cimbora. Amíg józan vagy, tudd, hogy a Lavender fivérekkel iszol! A szőke Aethelfrid, a barna pedig Aethelhard. Anyánk nem volt fantáziadús, amikor nevet kellett nekünk adni... -Csak akkor, amikor csinált minket...-s a három testvér felröhögött. -Mi van, most ecsetelik, mit művelnek velünk?(Hene)
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Először kicsit meglepődök, ám nem ritka tényleg, hogy az ilyen szóváltások és virtus hirtelen jó színezetet ölt. A szagukat el lehet viselni, sok kocsmában volt hasonló szag, és nem egyszer voltam én még ennél százszorta rosszabb helyzetben mikor engem kellett épp felmosni valamelyik kocsma padlójáról.Meg egyébként is én sem fürödtem egy jó ideje. -Ne félj pajtás-csak iszunk egyet...-nyugtatom meg végre Henét. -Amíg ti józanok vagytok én is bemutatkoznék.Roaen O'Shanon. de hívjatok csak Arennek.Ez pedig itt öregcimborám Hene Roberts, ő sajnos nem beszéli a nyelvet, de hidjétek el jó pajtás. Ezzel legurítok egy korsó sört. Most igyatok ti is velem a saját boromból.Poharakat hozatok a fehérmenyecskével, és a kulacsomból saját boromból töltök az idegen harcosoknak. Eztán megiszok még egy korsó sört. -Mi hozott titeket ide ,és honnan pontosan? Koccintok velük, és iszom a sört, kivértelesen két korsót egyszerre, ezt a trükköt rég használtam, de most azért be kell mutatkozni a srácoknak. Az utolsó sört amíg beszélnek elkortyolgatom. Majd én is rendelek.Pálinkát.Az egész asztaltársaságnak.... -Ti még nem ittatok semmit, nehogy szomjanhaljatok.-mondom nekik, régi teljes ifjonti hévemmel.
//Az anyukát a tolmácsra értettem, de így sem rossz:DLehet a lovagok se fogták az összetettséget:D//
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
________________________________ Résztvevő: Roaen O'Shanon Helyszín: Arhadek? Biztos? Időpont: ki tudja azt már _________________________________
-Eh, sebaj, mire végzünk, már fújni fogja a pyart!-kacsintott a fekete hajú. Fogytak az italok rendesen. Egy sereshordót felüttettek a lovagok és vedeltek, de úgy, hogy meg kellett nézned, nem a szemed csal-e? Egyre jobb kedvetek kezdett kerekedni, Hene is kapott piát, ő sem panaszkodhatott. S ser mellé jött a pálinkád, meg valaki bort is tolt a markodba, amire megiont ser jött, és már nem tudtad, mivel kezdted, hánnyal folytattad. De lassan már a lovagok sem, a nyúlánk anyámasszony katonája viharverten nélzte, mit műveltek. Mikor még érthetően beszéltek, elárulták, Pyarronból vetődtek ide, nem bajkeverési, csak országlátási szándékkal, meg felnének a felföldre kicsit, mert ők semmitől se félnek. A szőke bírta legjobban az italt. A feketének már az állán folyt a fele. A sötétbarna laposakat pislogott. Hene az asztallapon hevert. terád röhögőroham jött és táncolni támadt kedved, no meg a felszolgálólányból a mellén kívül semmit se láttál
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Hú de jó kedvem van, táncolhatnékom támadt..... Megkapom a kocsmároslányt és megforgatom egyszer-kétszer.
-Fiúk nagyon rég nem mulattam ilyen jót...-mondom a testvéreknek.Miközben lehuppanok a székemre.
-Jahjj egyszer, el nem fogjátok hinni pont egy ilyen neves estén történt, hogy......-kezdek bele egy tipikus kocsmai adomába, akkor is ha senki nem halgat rám, ugyanis nem igen törődök a külvilággal. Lehet csak a saját szorakoztatásomra.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”