Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

-Hogy segítőkészek lesznek-e? Találkoztál már velük? Szerintem ha bajba kerülnénk, előbb megvárnák hogy az élőholtak megöljenek minket, csak utána végeznének a dögökkel. Neem, őket el lehet felejteni, rábeszélni meg nem nagyon fogod őket, pedig ők tényleg sokat harcolnak a csúfságok ellen, Airun ezt nem tartotta annyira fontosnak, és valóban ritkán érezzük hiányát. Na most egy ilyen ritka pillanat adódott Attól félek ezt a szép nagy bárdot most itthon kell hagynod, talán ha megáldanád, bár nem tudom, ilyen téren nincs tapasztalatom, esetleg valakitől megkérdezhetnénk. A varjúszárnyat viszont használhatnád, tudom nem lennél valami ügyes vele, de a semminél jobb lenne. Megsúgom, hogy ha a kötelet majd egyszer megszerezzük és le is szállítjuk, a bárdod is képes lesz élőholtakat sebezni. Addig viszont el kell valahogy boldogulnunk. Ha másnem a szükség fog rávinni, hogy harc közben megtanulj bánni a varjúszárnnyal, én majd segítek pár jó tanáccsal, aztán biztos van itt valaki, aki már tökélyre fejlesztette vele a harcmodort.

[Ichigo]

(Lerion)

Lerionon csalódott felyet vág, majd a bárdját nézegeti.

-Igazadvan, nem lehet rájuk számítani. Teljesen ki is ment a felyemből, hogy milyen a mentalitásuk velünk szemben. Ammira szeretnek minket mint ..mint..mint..ööö..nagyon nem.

Lerion belezavarodik, hogy nem tudott mondani semmit, majd sürgősen felviszi a bárdját a szobájába. Kiérve ismét odaszól Derillnek:

-Na, akkor indulhatunk ahhoz a sírásóhoz. Derill, vezesd az utat.

Menet közbenbabrálja a varjúszárnyát. Mindig ezt csinálja, ha izgatott. De nem a félelemtől, hanem azért, mert lehetősége lesz a harcra.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Amikor a tanulás helyeti csókolózást említed, Marcus bólogat:
-Igazad van, valószínűleg tényleg az lenne belőle

Míg csöndben vagytok, megfogja az ép kezed:

-Hogy Darton ismeri e a szerelmet, nem tudom, de hogy nem ellenzi, az biztos. Mert gondolj csak bele, Szerelem meg ööö...szóval szerelem nélkül nem születnének emberek, tehát meg sem halnának. Az állandó körforgáshoz az élet is kell. Megnyugodhatsz, a legkevésbé sem tiltja sem nekünk közelebbi szolgáinak, sem híveinek.

Ahogy beszélgettek, közvetlenebb lett közben, már majdnem annyira, mint amikor találkoztatok. Úgy tűnik az ő fejében is ugyanaz járhatott mint a tiédben, mert amint "utalsz" a csókra, már csak azt veszed észre, hogy a mondatot nem tudod befejezni, odáig jutsz hogy "el ne vessz..." ha azt hitted, hogy ilyen rövid időn belül a második csók már kisebb intenzitással fogja felkorbácsolni érzéseid, tévedtél, ráadásul nem csak az érzéseid, egész tested bizsereg. Mintha felébrednél, olyan érzés abbahagyni. Ad még egy puszit, utána búcsúzik:

-Megyek most már, nem lenne jó ötlet itt maradnom éjszakára, de reggel jövök majd és segítek elmenni a mesteredhez. Jó éjt, aludj jól.

Miután becsukta maga mögött az ajtót, úgy gondolod jó darabig nem fogsz elaludni, annyira izgatott a kedélyállapotod, rengeteg új dolgot tapasztalsz, amikhez idő kell hogy feldolgozd. Már el is könyvelted magadban, hogy az egész éjszakát ezzel fogod tölteni, de még be sem fejezted a gondolatmenetet, máris átcsúsztál Noir birodalmába. Az álomúrnő úgy látszik ezúttal elűzi a rossz álmokat, sőt talán Ellana is közbenjárt nála az érdekedben. Nagyon valósághű álmot látsz, mintha ébren lennél. Újból gyerek vagy álmodban, és egy gyönyörű erdőben sétálsz magas tölgyek és ostorfák között, ősz van. Gyenge szellő rezegteti a tarka sárguló leveleket, a földön is sok van már belőle. Az egyik fa mögül egy fiú bújik elő, nem sokkal lehet idősebb nálad, odaszalad, megérinti a kezed, és azt mondja nevetve:

-Te vagy a fogó Jadrána!

Azzal elszalad tőled. Nem tudod Marcus hogy nézhetett ki kisfiúként, de biztos vagy benne hogy ő az, sőt egy pillanatig sem merül fel benned kétség a fiú kiléte felől. Utána eredsz, úgy tűnik te vagy a gyorsabb, elkapod, de mielőtt ő eredne teutánad, azt mondja:

-Ha megfoglak még mielőtt a faluba érnénk, akkor megpuszilsz, és nekem adod a hajszalagod, ha nem, akkor egy hétig minden nap a hátamon viszlek amikor a kútra mész. Benne vagy?

Hirtelen mintha csak ábrándból ocsúdnál, de még mindíg álmodban, immár felnőttként kézenfogva ültök Marcussal a kis temető alacsony kerítésén, épen újhold van.

-Emlékszel amikor fogócskáztunk kiskorunkban? Akkor nem kaptam puszit, egy hétig vittelek utána

Közel hajol hozzád, és csókolni kezd, majd egy idő után felemeli kezét, arra számítasz az arcodat fogja símítani, de megáll az ingednél, és kigombol egy gombot, majd még egyet, lassan az ing alá nyúl. Ahogy megérinti bőrödet, az valami fantasztikus érzés...

Veritékben úszva ébredsz, hol a hideg ráz, hol meleged van, érzed hogy pírban ég az arcod.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Megindultok a kocsmából. Furcsa érzés tölt el, ha bele gondolsz, hogy a varjúszárnyyal fogsz harcolni baj esetén. Távol áll tőled lebecsülni, hiszen istened és a közted feszülő kötelék kézzelfogható kivetülése, csak hát eddig soha nem használtad még ilyen minőségben, kissé izgatott vagy. Az viszont egy percig sem kétséges, hogy a dögöket mint a tűzvész úgy fogja sebezni. A napnak már csak a sugarai látszanak, maga a korong a horizontba fulladt. Általában nem támadnak ilyen gondolataid, de a végtelen sírsorok és a köveken csillanó alkonyi fény elvarázsol. A széles köves útról nem tértetek le egyszer sem, amikor egy emelkedőn feljutottatok, már látod az ortodox kolostorerődöt. Nem ismernéd el mások előtt, de az épületegyüttes komorsága és monumentális méretei lenyűgöznek, azon kívül érzed, hogy a helyből csak úgy süt az erő. Mindegy, akkor is csőlátású emberek lakják, a timsó hozzájuk képest mézédes, annyira belesavanyodtak elavult dogmáikba. A lejtőn leérve mikor már az erőd közelében vagytok, Derill jobbra fordul egy kikövezett ösvényre. Itt egy kis tisztáson néhány kápolna szomszédságában egy egyszerű zsindelytetős kőből rakott házat látsz, néhány melléképülettel. Derill az ajtóhoz lép, bekopog, és mindjárt be is nyit. A kandallóban pattog a tűz, kintről már kevés fény szivárogna csak be. A kis helységben mindössze egy rozoga asztal van két székkel, meg egy jobb napokat látott, de kényelmesnek tűnő kanapé, ezen ül félig fekve a sírásó, legalábbis úgy hiszed ő az. Alacsony növésű tömzsi ember, akár mulattságos is lehetne az arca, ha a fele nem égett volna le valamikor régen. fejének ép felén már őszül a haj, arca borostás. Egy szemét rátok emeli, de látod hogy túlságosan is fényes a tekintete, mellé véres a szeme. Nagy tapasztalatod lévén a témában, rájössz, hogy már jócskán felöntött a garatra, ezt támasztja alá a levegőben terjengő savanyú bor szaga is. Faragatlan, de nem barátságtalan:

-Mit akartok?

Közlebb léptek, ekkor a sírásó szeme a varjúszárnyadra próbál fókuszálni, úgy tűnik sikerrel:

-Vagy úgy, a darázsfészekhez jöttetek mulatni, hehh. Szép éles tollak.

Derill előadja hogy mit kerestek, és hogy a Bűnösök terére igyekeztek, de közelebbi útmutatás kéne. A sírásó horkantva felröhög, nagyot húz a mellette fekvő tömlőből, majd borízű hangon megkérdi:

-Miből gondoljátok, hogy tudok segíteni? Na jó, ne hülyítsük egymást, valószínüleg fülest kaptatok, hogy a jó öreg Radovan tud az átkozott köteletekről. Csak éppen azt nem tudom,mi a retkes k*rva p*csájáért segítenék nektek. *meghúzza a tömlőt* miért érné meg az nekem? He?

Derill már megoldaná az erszényét, amikor a sírásó ráförmed:

-Asszed pénzszűkében vagyok? Nézz már körül, hol költeném el? A Csendes szomszédéknál ingyen kapok enni inni, ha néha elvetődök, akkor meg mi másra nekem a pénz. *Csóválja a fejét* tejfölösszájúak vagytok ti még, ha nem fogtok megdögleni a köteletek miatt, azt csak Dartonnak és összes angyalának köszönhetitek majd. De tudjátok mit? Kössünk üzletet. Én elmondok egy történetet, mert hogy csak annyit tudok, hogy mi igaz belőle, azt nektek kell kihámozni, én is a hozzám hasonlóan részeges apámtól hallottam régen. Viszont egyikőtök szintén elmesél nekem egy történetet, méghozzá te *rád bök*, eddig a cimborád beszélt. hanem aztán idehalgass öcsém *felkönyököl és teljesen ülőhelyzetbe tornázza magát*! Ha a történeted nem éri meg a pénzét, hát egy mukkot sem mondok. Ti paplovagok mindig szarba keveredtek, ilyenekről mesélj nekem. ha elégedett leszek, én is mesélek nektek. Üljetek le nyugodtan, de bort azt nem adok.

[Navaratna]

(Jadrána)

Nagyot nyel, szomjasnak érzi magát. Ha van mit innia, nyomban ledönti, ha nem, akkor csak nyeldekel.
<Megszállt engem valami! Befurakodott az álmaimba! Tegnap is, olyan volt a bőröm mint mikor hangyák másznak rajta! Dánica ilyenekről nem beszélt, jobb lesz a kocsmárost felkeresni!>
Napszaktól függetlenül ülésbe tornássza magát. Mivel nem a lába sérült, hanem a felsőteste, úgy érzi, ő le tud menni a saját lábán, hogy megkeresse a férfit és szóljon neki, gyónni akar!
<Nem hiszem hogy normális folyton szexre gondolni meg még azzal is álmodni, biztos belém mászott valami és az gyötör! Vajon őt is megszállta valami?>

[Ichigo]

(Lerion)

Kicsit meglepődött, majd Derillre néz, aki vállát megvonva néz vissza rá. Olvasni lehetett a mozdulatából, "mondj neki valami történetet". Így hát nagy sóhajtva leül a székbe. Egy kicsit bámulja a bort, ami az asztalon van. majd gondolkodni kezd, mit is mondjon.

<Na már csak ez kellett. Egy részeg ember, meg a szájról szájra terjedő történetei. És még szórakoztatnunk is kell. Egyszerűbb lenne kiverni belőle, bár szerintem az első ütésnél halott lenne.> *majd eszébe ötlik valami*

-Na te vén ember nyisd ki azt az égett füledet, mert nem ismétlek el semmit kétszer. Ha ez kitudódik, elég nagy szarba keveredek.*mondja komolyan*. Szóval ez az eset még friss paplovag koromban történt, felavatásom után pár nappal. Eg yegyszerű feladator kaptam. Riffien városától néhány mérföldnyire egy kis faluban egy alsó rendú szellem kisértett. Engem küldetk el oda, hogy intézzem el. Megáldották fegyverem és utnak eresztettek. Az untató részleteket nem mesélem el mert még elaludnál itt a tűz mellett, ezért a lényeg. A szellemről kideerült, hogy képes embereket megszállni. Amikor kiderítettem, hogy egy pásztor családja között bujkál a falu szélén, rögtön odarohantam. Ugy állapítottam meg hogy a nőben lakozik. Csak ugy tudtam elpusztítani, ha megölöm az embert. Hiába könyörgött a nő, hoyg ne bántsam, mégis lesújtott a bárdom. Nagy hiba volt. A nő "tiszta" volt és a férjéban bujt meg. Kétségbe estem, hogy megöltem egy ártatlan embert. Hogy ne derüljön ki, felégettem a viskót. A feljebbvalóimat ugyan sikerült átejtenem, de Darton urunkat nem. Egy teljes évig képtelen voltam használni a varázserőmet. Egy évig szinte csak vezekeltem és fohászkodtam, hogy megbocsájtást nyerjek Urunktól, és végül elnyertem. Stóval, ha ez kiderül kurva nagy szarba keveredek. Ja és mégvalami: erről a történetről csak Derill és most már te tudsz vénember. Ha VÉLETLENÜL*és ezt nagyon kihangsújozza* kitudódna, tudom kinek a torkát kell elvégnom. Megtalállak bárhová és bárki mögé bujsz is el és Darton színe elé küldelek semmi perc alatt.

A történetét végig komoly fejjel meséli el, majd Derillre néz aki egy kicsit rosszalva néz rá, amiért elmondta ezt az esetet.Majd tekintete visszaáll a hagyományos tekintetére.

-Remélem ez a történet megérte a tiedet. Szóval mesélj öreg, mit tudsz a kötélről.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

-Hmmm, érdekes történet. Ha nem ugráltál volna a fenyegetéseiddel, még érdekesebb lehetett volna. Mégis kinek mondanám el, mi? A hulláknak? Hehehe, na mindegy a történet megvolt, most én jövök. A történetét bizonyára ismeritek nagyjából a Bűnösök Terének, ha nem, az sem érdekel, nem abban állapodtunk meg, csak a kötél történetében. Sok galibát okozott hogy megtalálja harmadik áldozatát, ezért elásták egy lepecsételt dobozba, jó mélyre. Azóta a szóbeszéd szerint a kazamatákban van valahol, ahová a Bűnösök terén keresztül lehet lejutni, de hogy pontosan hol és hogy, azt nem tudni, erről csak egy ködös találós kérdés maradt meg, ami úgy szól hogy...Sajnos ennyit ért a meséd öcsi, de ha van egy kicsivel szövevényesebb és érdekesebb történeted, ami nem annyire szégyenteljes mint az előző, akkor a találós kérdést is elmondom, aztán mehettek a francba, aludnom is kéne.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Még alig hasad a hajnal mikor felébredsz. Az élmod eseménydús volt, de mégis kipihenten ébredsz, már sokkal erősebbnek érzed magad mint előző nap, kisebb távon úgy véled nem lesz gond a járással. Aggodalmad pláne arra ösztönözz, hogy lemenj a kocsmároshoz. A felülésnél kisé húzódik a seb, meg jócskán viszket, alig bírod ki, hogy ne vakard. Óvatosan ráhelyezed a súlyod a lábadra még ülés közben, ha esetleg begörcsölne, az ágyra ess vissza, de semmi ilyen nem történik. Enyhe remegéssel hozza a tudomásodra, hogy azért még nem vagy erőd teljében, nagyobb gyaloglásról szó sem lehet. Ekkor tekinteted az asztalon levő kancsón akad meg, a víz ami az alján lötyög állott, de kifejezetten jólesik ahogy lecsúszik kiszáradt torkodon. Jó sok idődbe telik a megszokotthoz képest a lejutás, de jobb lassan haladni az ilyen remegő lábakkal, minthogy eless. A kocsmárost hátul találod a konyhában, ott szöszöl valamit, azon viszont meglepődsz, hogy pizsamában van, még nem öltözött fel.

[Navaratna]

//Ezt muszáj leírnod, milyen egy dartonita pizsi! //

(Jadrána)

-Uram!-szólal meg az ajtófélfában megkapaszkodva. Csöppet elfáradt.
-Gyónnom kell. Azonnal. Olyan helyen ahol senki nem hallja...
___________________________
Ha összejön a gyónási körülmény harmadik fél jelenléte nélkül, Jadrána nem kertel:
-Engem megszállt valami. Erre esküdni mernék. Űzze ki! -nyel, majd rendezi vonásait nyugodtabbra, olyanra, amilyennek mindig mutatja magát másoknak.
-Megtetszett nekem Marcus. Neki meg én. Sose érdekeltek a férfiak, de most ez az egy igen. Ezzel még nem lenne bajom, legalább a csóknak íze van, nem olyan mintha nem is én csinálnám s csak nézném magam. De megzavarja a nyugalmam. Nem Marcus, hanem a helyzet. Hangyák futkosnak a bőröm alatt. Ez nem lehet normális. A húgom nagy szajha, de ilyenről nem beszélt, csak folyton a kettyintésről. Ami meg engem nem érdekel, mert tudom milyen és azt kell mondanom, nem nagy szó, felfújják az egészet. A nő csak fekszik, a férfi kilihegi magát s három perc múlva mosdhatok. Ennyi. Az összes többi bárdmaszlag a dologról.
Legyint hogy ezt a témamenetet nem folytatja.
-A mesterem ki fog rúgni. Azt pedig nem akarom. Tudok figyelni a tanulnivalóra, nem vagyok léha-erősködik- Nem fogom előtte titkolni, hogy ismerkedem Marcussal. Ám nem tudom mért zsibongok! Ma álmodtam egy félpucérat-vörösödik el- s mire felkelek, mintha beteg lennék: hol fázom hol melegem van s leizzadtam mint akinek láza volt. Ez tarthatatlan. Nem vagyok viszkető farú, mint Dánica!-szorítja ökölbe ép kezét.
-Űzze ki belőlem ezt a kórt!-néz kérőn-könyörgőn a kocsmárosra.

[Ichigo]

(Lerion)

Kezd elfogyni a türelme. Magamellett lógó kezét ökölbe szorítja, már-már be akar vágni egyet a vén szamárnak, de megnyugtatja magát.

<Nyugi,nyugi... ha bevernék ennek egyet, nyomban holtan esne össze és azzal nem jutnénk egy fikarsznyit se előbbre.Hjaaaaj. Csak kell még valamit mesélnem neki...>

Látszik Lerionon, hogy erősen gondolkodik, valami vidám, mulatságos eseményen, ami vele történt. Eszébe jut valami, majd a tenyerébe csap.

-Na öreg figyelj. Ez asz eset nem régiben történt még Rowonban. Aznap este épp a kedvenc kocsmámba tartottam. Már kintről halottam, hogy nagy a mulatozás. Beérvén megtaudtam Valgartól, hogy az egyik tagnap épp aznap volt a születésnapja. Gondoltam viszek már egy kis szint bele. Legelőször is ugy gondoltam megkopasztom egy kicsit. Leültem vele kockázni és természetesen nyertem, mert ő már részeg volt és nem tudt hogy mi van. Szóval elnyertem tőle 2 aranyat. Bár bánata, hogy vesztett hamar elszált így meghívott inni. Elkeztem vele vedelni, majd Valgartól suttyomba kértem ecetet éa azt öntöttem neki pálinka helyett. Az első kettőt m,ég leverte, nem akart fintorogni, de a harmadiknál már nem bírta a gyomra és kihányta az egészet. Lett is vita bent, de lecsendesedett hamar. Ezután, szereztünk neki egy ribancot az utcáról. Nem volt valami szép, de a tagnak jó volt. Azt mondtam neki, hogy csak akkor kahatja meg, ha a bekötött szemmel megtalálja. Így is lett: bekötöttem a szemét, majd körbeforgattam. A ribanc elkezte szólítgatni és ment is a hang után. Elébe raktam pár széket,szépen felbukott mindben, és össze is törte magát.Lényag, hogy a végén megtalálta a csajt és meg akarta csókolni, erre az egyik alvó részeget felkaptam, majd lehúztam a gatyáját és odatartottam ennek a tagnap az arcához. Az meg is csókolta, méghozzá jó cuppogósan. És a tetópont, hogy a részeg eközben elfigta magát, egyenesen a faszi orra alá. Ekkor az lekapta a kendőt, a feje minden szinben ragyogott a dühől és a szégyentől majd nekem esett. Mit nemondjak nem bírt velem, ki is doptam utána. A 2 aranyból egyet Valgarnak adtam a károkért, mert összetörtem lrajta pár asztalt meg széket. Nem is láttam többet bent.

Meséli mosolyogva lerion.

-Na remélem, ez megérte a találós kérdést. Szóval akkor?

Várja az öreg sírásó válaszát.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Kissé meglepődsz hogy pizsamában látod, hiszen eddig csupa sötét színekbe öltözött, olykor páncélt viselő paplovag látványához szoktál, maga a pizsama ezért méginkább meglep. Azt hinné az ember, hogy fekete, de legalábbis sötét hálóinget vagy pizsamát hordanak, ehelyett egyszerű mindenféle mintát nélkülöző világoszöld pizsamát hord, igénytelen megjelenésén túl ráadásul finom, kényelmes anyagnak tűnik. Ha nem is darcó kellene hogy legyen, erre azért végképp nem számítottál. Mindez azonban néhány másodperc alatt zajlik le a fejedben, lélekben már a küszöbön álló (legalábbis reméled hogy lesz rá lehetőség) gyónásnál jársz. Mikor azt mondod minden bevezető nélkül, hogy gyónnod kell, elkomorul tekintete.

-Csak előbb felöltözök, mindjárt jövök.

Eddig sem tudtad pontosan hol lakik a kocsmáros, most is csak annyit látsz, hogy felmegy a lépcsőn. Mikor visszajön, már a megszokott kép fogad:

-Gyere Jadrána, kint a kistemetőben csend van, ott senki nem hall bennünket, csak a holtak. Ők viszont híresek a titoktartásukról.

Megindultok ki az épület háta mögé. Ahogy körülnézel, úgy érzed a legelső hajnal az idők kezdetén ilyen lehetett, ennyire idilli, ezt még zaklatott állapotban is észreveszed. Nagyjából térdig érő köd üli meg a tájat, a kis kőkerítés alig kandikál ki balőle, a sírkövek java része is csak kicsit lóg ki a ködpamacsokból, mintha fázósan betakaróznának. Szó mi szó, valóban csípős kissé a levegő, a köd fölött viszont kristálytiszta, a távolban a negyed komor fala fölött előbukkan egy vékony csík a napból, éles késként hasít a napsugár a fal fölé a levegőbe. A látványtól kissé megnyugszol, de azért továbbra is kétségek gyötörnek. A kocsmáros komoly arccal hallgat végig, de ahogy haladsz a mondandóddal, mindinkább enyhülnek a vonásai, titkon jóval nagyobb problémára számíthatott.

-Amit elmondtál nekem az nem megszállotság lányom, megnyugodhatsz. A húgod vagy azért nem számolt be ilyesmiről mert nem tartotta fontosnak, vagy nem tapasztalt ilyet, akkor viszont sajnálom őt. Én már öreg ember vagyok, de azért emlékszem még ezekre amit elmeséltél. Sokakat leterít, különösen a te korosztályodból, sőt fiatalabbakat és idősebbeket is. Kórnak nem nevezném, hiszen ahogy elnézem a bűntudatot leszámítva te is jó dologként éled meg, és az is feleslegesen rontja az egésznek a hangulatát. A mestered egész biztosan nem fog kirúgni, ő is emberből van, és ő is volt fiatal, de még milyen bohém...na de nem mondam semmit. A lényeg, hogy ez teljesen rendben van ahogy Marcus meg te...khm...ismerkedtek, és a dolog nem reked meg egy kezdeti szinten. Ne tévesszen meg az itteni társaság, itt egyetlen egy embert sem találsz, aki köznapi értelemben véve normális lenne. Mindenkinek megvan a maga sötét fejezete az életében, ami elől ide menekült, és csak nyugalomra vágyik. Még marcus sem köznapi, hiszen ő meg itt nőtt fel ezen a rémes helyen. Attól még Darton urunk a legkevésbé sem nézi rossz szemmel ha két ember megkedveli egymást és azt hagyják beteljesedni, csak itt a legtöbb ember ezen már től van, főleg lelki akadálya van legtöbbjüknél, hogy újra szeretni tudjanak, vagy akár csak vágyjanak rá, nekik a nyugalom és a társaság messze több, mint amire számítottak olykor az életük során. Most pedig gyere, összeütök neked a konyhában egy jó szalonnás rántottát, kelleni fog az erő most, hogy már mászkálni is fogsz. Előtte megihatnánk egy pálinkát, a vendégem vagy rá

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

A mostani történeted jobban elnyerhette a tetszését az öregnek, jó kárörvendőeket röhög némelyik résznél, még a térdét is csapkodja, közben néha húz a borostömlőből.

-Látom egész érdekes fickó is tudsz lenni, és végül csak nem pancsoltál be egy öregembernek, még türtőztetni is tudod magad . Hehehe, az a fingós részt azért megnéztem volna. Persze tisztes távolságról, hogy kíméljem az orrom. Na de tényleg öreg vagyok hogy így fecsegek, jövök nektek egy találós kérdéssel, ami igazából egy a lejárathoz kötődő rejtvény lehet. Verőfényes nappalokon mikor elég részeg voltam hogy legyűrjem a félelmem, voltam már a téren, nem mintha le akartam volna merészkedni, attól mentsen meg Darton. Tulajdonképpen csak a kíváncsiság csalt oda. Nem mondok semmit a terepről, nehogy befolyásoljanak az én tapasztalataim, ti talán megfejtitek a talányt. Hanem akkor is gondoljátok meg hogy lemerészkedtek-e, és ha még mindíg úgy gondoljátok hogy igen, akkor még egyszer gondoljátok meg. na nem pofázok tovább, itt a mondóka ni.

Nagy nehezen feltápászkodik, oda tántorog a kandalló mellé, ahol a homályban egy láda hever, abban kotorászik. Egy pergamennel tér vissza, lezöttyen az ágyra, és fókuszálni próbál, hogy elolvassa a szöveget rajta, végül sikerül neki:

"A ringyó fara a titok nyitja, miután belé hatolt a bika szarva. Végy egy falat falat, adj hozzá egy szelet szelet,s a démon szája kitárul, ahogy elrendeltetett"

Összehajtja a pergament, elteszi a ládába és így szól:

-Most már viszont igazán mehettek fiúk, őrültek vagytok, de ha sikerül lejutnotok, és élve visszajöttök a felszínre, hát bizony mondom még a boromból is kaptok a történetért cserébe.

[Navaratna]

(Jadrána)

A köd elbűvöli, szépnek találja. S mivel zaklatott, az elemi udvariasságról is megfeledkezik. Úgy néz a választ várva a kocsmárosra mint egy megváltóra. érdemes is: újat hall Marcusról.
<Itt nőtt fel? S hogyhogy ép maradt? Hisz szinte semmit nem tudok róla. Nem helyes csak az érzékeimre hallgatni. Igen is fontos hogy néha beszéljek vele. >
Végigsimítja kezével az egyik mohapárnás sírkövet:
-Eljön a nap, amikor én is érzéketlen leszek a szépre és csak nézek ki a fejemből?

A reggeli ajénlatára elmosolyodik:
-Köszönöm, szívesen, Kocsmáros Atya.
A pálinkát is és a rántottát is szépen eltakarítja
-Láttam, az arca elkomorult amikor hívtam. Mire számított mit közlök?-kérdezte meg. Máskor az efélét megtartja magának és legyint rá, de most megkérdezte. Talán többet megtud arról, mit néznek ki belőle a helyiek.

[Ichigo]

(Lerion)

Lerion érdekesen néz, amikor meghalja a találós kérdést. Derillel felkelve helyükről, elindulnak a kijárat felé. Kint fenhangon elismétli a talányt.

-"A ringyó fara a titok nyitja, miután belé hatolt a bika szarva. Végy egy falat falat, adj hozzá egy szelet szelet,s a démon szája kitárul, ahogy elrendeltetett". Mi a faszt jelent ez? Na mindegy, holnap, ha elmegyünk a térhez, akkor bizonyára lesz értelme ennek. Legalábbis remélem. Vagy ma még elmegyünk oda?*kérdezi Derilltől*. Mert ha nem, akkor szavadon foglak és segíthetnél a varjúszárny elsajátításában. Gondolom te már használtad egy párszor és képzettebb vagy benne mint én.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Nem leszel érzéketlen a szépre, akik érzéketlenek rá, azokat még kalandozó korukban érte valami hatalmas megrázkódtatás, ők ide már nyugalmat keresve, de kiégve jöttek. Ez téged nem érint, sőt! Aki képes meglátni a Nekropolisz szépségét, márpedig láttam ahogy az előbb körbe néztél, te azok közé tartozol, az számíthat rá, hogy idővel méginkább értékelni tudja. Marcus se azért él itt mert ide menekült. Tudom hogy amikor a faszenteknél jártatok, hallottál pár dolgot az öregtől aki bekísért benneteket. Nos Marcust árvaházból szedték ki, méghozzá igen korán, és az itteni ortodox rend vezetője nevelte fel. Látszik hogy erre a feladatra tökéletesen alkalmatlan, Marcus művelt lett már egész korán, a vallásról mindent tudott, mire papnak akarták nevelni, és mégis tele volt kétségekkel, amiket a nevelő, mondjuk nyugodtan, apja nem volt hajlandó megbeszélni, elintézte annyival, hogy igaz hívőt nem foglalkoztatnak efféle kérdések, nem kételkedik. A Marcus számára kétséges vagy elfogadhatatlan dolgok meg csak szaporodtak. Rólunk nem volt nehéz tudomást szereznie, hiszen gyakran kóborolt a negyedben, jóformán kiskora óta tudta hogy itt vagyunk, és az, hogy rendtársai meg apja óva intették tőlünk, csak mégjobban felcsigázta kíváncsiságát. Hogy az ortodox ágnál nincs tovább maradása, azt már rég tudta, úgy gondolta semmit nem veszíthet, ha bebocsátást kér nálunk, és ha mi is olyan merevek vagyunk a nézeteinket tekintve, tovább áll kalandozni a nagyvilágba. Dartonba vetett hitét persze semmi nem ingathatta meg. Végül nem vált belőle kalandozó, itt tökéletesen megfelel neki.

Amikor bementek reggelizni, gyorsan elkészíti az ételt, kis kupicákba pálinkát tölt, és koccintásra emeli:

-Igyunk arra, hogy a kis kirándulásod és a mi kis csetepaténk jól végződött, úgyszólván minimális sérülésekkel, és hogy tovább csiszold művészeted amint meggyógyultál.

Kiszedi a rántottát, leültet az egyik asztalhoz, és beszél miközben eszel:

-Hogy kettőtök barátsága mivé fejlődik, az csak rajtatok áll, a lényeg, hogy itt senkit nem zavar, a mesteredet is beleértve, és Darton urunkat sem. Hogy elkomorult volna az arcom? Nos meglehet. Tudod ennél jóval komolyabb bajra számítottam. semmi konkrét kézzelfogható dologra, de a környéken ezer arca van a halálnak, ami nem baj, de nagyon sok fajtája gyötrelmes és tisztátalan, ezek cseppet sincsennek Urunk ínyére. Most pedig gyere, segítek felmenni a szobádba, pihenj le, ebéd után majd meglátogatod a mestered.