Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Navaratna]

(Jadrána)

Tiszteletteljesen figyel. Evés közben nem különben, hisz Marcusról is hall fontosakat.
-Köszönöm a reggelit és a hallottakat. Soha rosszabb gyónást nem szeretnék tenni. A felkísérés jól jönne, még nem vagyok elég erős.
Jólesett az evés de elálmosította. Ezt egy ásítással jelezte. Ha felér, elvackolja magát sebére ügyelve és lehunyja szemeit. Megnyugodott, nem ítélik el vonzalmát és ez nagyon jó. Reméli, az élete történetének javát kibontva magától a férfitól hallhatja majd.
<Pihenni kell, jó formában kell lennem ha a mesterem elé megyek. >

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Ahogy kijöttök az öreg gondnok házából, látod hogy már pirkad. A rejtvény nagyon zavaros, ennek hangot is adsz. Kérdésedre Derill nem rögtön válaszol, látod, hogy őt is a rejtvény foglalkoztatja:

-Hogy? Ja igen, ahogy megszabták nekünk, ma reggel kell elmennünk a térre, különben miszlikbe aprítanak minket testvéreink . Addig viszont van jó néhány óránk mire rendesen világos lesz, úgyhogy szívesen tanítgatlak a Varjúszárny forgatására.

Megindultok vissza a kocsmába, a szobátokban láttok neki a gyakorlásnak, Derill közben magyarázza neked a fortélyokat, kijavít, ha úgy gondolja rosszul csinálsz valamit. Egész sok dolgot tudsz meg, jórészt számodra idegen technikákat, hiszen te a hatalmas csatabárdhoz vagy szokva, az azzal való harcban pegig az apró és villámgyors csuklómozdulatok egyáltalán nem játszanak szerepet. Ahhoz viszont, hogy kicsit is képzettnek számíts, még jó sok gyakorlás vár majd rád. A mostani küldetés úgysem tűnik túl egyszerúnek, sőt, talán ez lesz életed eddigi legnehezebb feladata, mire a végére jártok, jó esélyel már rutnosan forgatod majd szent szimbólumod. Mikor a nap már teljesen feljött, haraptok pár falatot ami még úti készletetekből maradt, a kenyér száraz, a szárított hús rágós, de ilyen korán még nincs senki a konyhán, azzal megindultok a Bűnösök terére

//Ha van valami amit itt el akarsz rendezni, azt még ide írd, az utatokat már egy másik reagba a Bűnösök Tere topicba,//

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Most hogy az ittléted során felgyülemlett aggodalmaid eloszlottak, igazán elégedett vagy sorsoddal, van egy nagyon jó mestered, akinél jobban senki nem készíthetne fel eljövendő hivatásodra, szép helyen laksz, csupa érdekes ember között, és végül, de kiemelt helyen, teljesen új oldalról kezdesz viszonyulni a fériakhoz, azaz Marcushoz. Megsebesültél, de úgy gondolod csekélység, sokkal rosszabbul is járhattál volna, de Darton nem hagyta. Ezekkel a kellemes gondolatokkal szenderülsz álomba. Nagyot dobban a szíved, mert ugyanott ültök Marcusszal a kis kerítésen, noha nem vagy tisztában azzal hogy éppen álmodsz, az előzőnek a végére tisztán emlékszel. Most azonban csak ücsörögtök és beszélgettek, az inged a helyén, Marcus keze a kezeden, gombjaid begombolva. Az egész olyan mintha egy előadást néznél, és mégis te vagy az, a saját bőrödben, csak éppen nem tudod irányítani a történéseket. Furcsa módon tudod hogy Marcus azokat a részleteket meséli magáról, amikre kíváncsi vagy, de valahogy nem érted amit mond, mintha összefolynának a szavak, vagy egyszerűen csak nem nyernének értelmet. Egyszer csak elhallgat, a szemedbe néz, és tisztán érthetően megkérdi:

-Jadrána! Hozzám jössz feleségül?

Ismét felindult állapotban ébredsz, csak másképp mint hajnalban. Most döbbensz rá, hogy eddig bele sem gondoltál, vajon hol húzódik a határ, meddig fogja kinőni magát az ismerkedésetek. De hát ez egyszerűen nevetséges, hogy egy ilyen bugyuta álom (a lelked mélyén egy feleselő hang, amiről nem akarsz tudomást venni, azt mondja, hogy az álom egy nagyonis lehetséges jövőképet vázol) felkavarjon, hisz ha egyszer esetleg, véletlenül tényleg úgy adódik, de nagyon sokára, akkor majd ráérsz ezen gondolkodni. Egyszerűen arról van szó, hogy az álom nagyon valósághű volt, még mindíg a hatása alatt vagy, és úgy érzed, hogy akár az elkövetkező napokban is valóra válhat. Gondolataidból az ablakon betűző napsugarakra ocsúdsz, már ebédidő felé járhat, és mintha csak a feltételezést erősítené meg, kopognak az ajtón. Marcus az, tálcán az ebédeddel, mosolyal az arcán sétál be. Hirtelen zavarba jösz, nem tudsz szabadulni az álom képeitől, itt áll előtted az, aki az imént még a kezed kérte meg az alacsony kis kőkerítésen ülve.

[Navaratna]

(Jadrána)

Na ez az álom felülmúlt mindent! Felkelt és köpni nyelni nem tudott csak meglepődve lesett maga elé.
<Nagyon előre szaladtunk! Lehet nem is lesz semmi ilyen!>
Nem volt ideje megnyugodni, összeszedni magát, helyre tenni , mi az ami álom-elem és mi az ami ébrenléti, mert Marcus megérkezett. Fülig vörösödött.
-Üdv! Már máris dél?...-köszörüli meg torkát s zavarában takaróját igazgatja s ülésbe tornázza magát.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Marcus semmit nem vett észre zavarodból, legalábbis egyelőre. Aztán amikor az ételt lerakja és közelebb megy hozzád, megkérdi:

-Jadrána! *Hirtelen mégjobban elvörösödsz és kiüt a veríték homlokodon, hiszen az álomban pont így kezdte a leánykérést, kísérteties a hasonlóság. Mit hasonlóság, pont olyan, már várod az ismerős folytatást...* Jól vagy? Tisztára piros az arcod, és izzadsz is. Csak nem vagy lázas?

Aggodalmat vélsz kihallani a hangjából, ez persze csak a megkönnyebbülés hullámainak elvonulta után tudatosul benned, és igazán jólesik. Tenyerét a homlokodra teszi, kissé megkönnyebbül:

-Úgy tűnik mégsem. Már megijedtem, hogy a sebed gyulladt be, és attól. Minden esetre az ebédtől új erőre fogsz kapni, utána ha kicsit emésztettél, mehetünk Haggarhoz, már vár minket. Kissé furcsa, hogy azt monda veled együtt engem is vár, de elmegyünk. Most viszont láss neki.

Jóízűen falatozol a fahéjjas almaszószból és kacsasültből, de közben azon gondolkodsz, hogy vajon miért akarja a mester, hogy mindketten ott legyetek. Mégis haragudna amiért szorosabbra fűztétek a kezdeti szimpátiát?

[Navaratna]

(Jadrána)

Megszólításakor mély levegőt vesz, kerekedett szemmel vár, fejében választ keres mi van ha felteszi ugyan azt a kérdést, amit álmában...
-Még nem tudom...Ööö, mért vagyok vörös?-élesedik ki feje. Válasza első fele a házassági ajánlatra ment volna de rájött, nem azt kérdezték tőle .Gyorsan renoválni kezdett:
-Mert álmodtam valamit és még nagyon a hatása alatt voltam s azt hittem ugyan az lesz most mint akkor-vallja be őszintén hisz neki az a legegyenesebb út.
Kifújja magát hogy elült a "vész", enni kezd:
-Lehet eljutott hozzá hogy ismerkedünk. Lehet erről akar beszélni. Ma reggel azaz hajnalban gyóntam is a kocsmáros atyának.
<Még sem tetszene neki az amit teszek? Vagy elmondja a feltételeit? > Megáll szájában az étel, szomorúan kinéz az ablakon. Elhamarkodott dolog lenne tippet adni arra mi vár rájuk, de Jadrána próbál felkészülni a nemtetszésre.
-Mesélt rólad egy keveset a kocsmáros atya. Érdekel a folytatás, de már tőled. Majd. Ha a mesteremmel beszéltünk, talán lesz alkalmunk rá...

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Biztosan valami szörnyűségeset álmodtál, hiszen még ébredés után is a hatása alatt voltál. Azt hiszem ez normális, eddig nem találkoztál szemtől szembe élőhalottakkal, majd megszokod. Ők a szomszédaink, és ugyebár a rokonokat meg a szomszédokat nem válogathatja meg az ember
Hogy ellenére lenne Haggarnak az ismerkedésünk? Az ki van zárva, nem hiszem. Na de úgyis kiderül, amint beszéltünk vele. Utána mesélek neked, eddig sem titkolóztam, viszont én is szeretnék rólad többet megtudni. Látom befejezted, szólj ha indulhatunk.

Felsegít az ágyból, mikor felültél, puszit nyom az arcodra:

-Most csak ide, félő, hogy estig sem érnénk Haggarhoz, ha belefeledkeznénk

A folyosón és a lépcsőkön Marcus segít menni, majd az első emeletre érve az egyik szobához mentek, ott bekopog és már nyitja is az ajtót. A szoba pont olyan, mint amilyenben a vendégek laknak, csak itt még egy hatalmas szekrény van, melynek ajtaja nyitva áll, benne egyforma hosszúra vágott kötél kötegek lógnak, a felső polcon kis ládák és valamilyen fekete szövetből készült ruhák vannak szépen összehajtva. A mester félig ülő helyzetben fekszik ágyában, bal keze a nyakába akasztott háromszög kendőben lóg, a válla szemmel láthatóan be van dagadva. Hanem amikor megszólal, megrémülsz, nehezen veszi a levegőt, úgy beszél, mintha a halálán lenne. Marcus hirtelen a szájához kapja kezét, valószínűleg megrökönyödésében:

-Gyertek közelebb...már vártalak benneteket gyermekeim. Úgy érzem nem maradok már sokáig...*hangja hirtelen a megszokottba csap át, ugyanolyan erős, mint amikor először beszéltetek, csak most nevetésben tör ki* ...az ágyban. Hiszen a kezem javul. *Ekkor Marcus elveszi tenyerét szája elől, és látod hogy vigyorog. Csak azért takarta el száját, hogy ne leplezze le a mester tréfáját, ő nyilván hallhatta őt beszélni a sérülése után is, és rájöhetett mire ment most ki a játék* Na gyere Jadrána, ülj le *mutat a székekre*, te is Marcus. Lányom, nem kell úgy megszeppenni, csak tréfáltam, jól vagyok, nincs semmi komoly bajom . No majd megnyugszol. Igyál egy kis teát *az asztalra bök, azon egy kancsó meg csészék vannak*, közben meséld el mi történt a visszaúton veletek, és hogy van a sérülésed.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Ami azt illeti, rólad álmodtam nem hullákról-dünnyögi a lány de már kecmereg is fel hogy mehessenek.
Mikor meghallja a mestere halódó hangját elsápad. Végigvillan az eszén, ha most meghal, ki tanítja őt?! Már majdnem rosszul lenne, amikor felnevet a másik. Kifújja a levegőt és nyúl a teáért.
-A visszaúton foszló halottak állták utunkat. Elfelejtettem félni és egy kard termett a kezemben amivel hadakoztam. Az egyik megmart és nagyon véreztem. Egy idős nő kötözte be-mutat ép kezével a sérült helyre.
-Sokáig rémálmodtam aztán magamhoz tértem de gyenge voltam. Azóta hol kocsmáros atya hol Marcus hoz ennem. De már tudok járkálni.
Majd mély levegőt vesz:
-És közben megtetszett nekem Marcus, csókolóztunk is nem egyszer és meghívott találkára is-hadarja végig egyvégtében, vörösödő arccal de le nem véve szemét mesteréről.
-Nem, még nem háltunk együtt mert sérült voltam. De szerintem ha ép lettem volna se még...De gyónni már voltam. Ha el akar küldeni, mondja meg. De nem felejtettem el hogy mért jöttem elsősorban Nekropoliszba.
S befogja, álla megfeszül, várva a választ.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Míg teázol és meséled a mesternek mi történt hazaúton, kissé megnyugszol, és a halálbaigyekvők teljes nyugalmával vágsz mondandódba, mielőtt a mester hozná fel, lesz ami lesz. Anélkül hogy elfordítanád tekinteted a mesterről, de észreveszed a szemed sarkából, hogy Marcus arca vörösre gyúl szavaid hallatán, ilyen nyílt beszédre nem számított, főleg nem úgy, hogy azt ő is hallja. A mester komoly arccal hallgat, majd mikor végére értél mondandódnak:

-Eszem ágában sincs elküldeni, ellenkezőleg, azért hívtalak mindkettőtöket, hogy elmondjam, semmi kifogásom nincs, te nem a tulajdonom, hanem a tanítványom vagy. Nem rég óta ismerlek, de ahogy a feladatokhoz hozzáállsz, abból ítélve teljesen biztos vagyok, hogy nem fog a tanulásod rovására menni, eddig mindent beleadtál, látom hogy téged van értelme tanítani. Azt meg hogy eddig és eztán mit csináltok és mit nem az ajtó mögött, senkire nem tartozik, rám sem, csak rátok. Kissé furcsállom, hogy azt hitted elküldelek, de lassan rá fogsz jönni mik a különbségek Darton vallásának két ága között, az ortodoxok lehet hogy tényleg elküldenének. Te itt a magad ura vagy, nem rabszolga, ezt ne felejtsd el. Nekem is csak mester-tanítvány viszonylatban tartozol engedelmességgel, figyelemmel, odaadással. Azt viszont örömmel tapasztalom, hogy bár nem sokkal, de már bőbeszédűbb lettél, fog ez még javulni . Most pihenni szeretnék.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Köszönöm, uram-hunyja le szemeit. Hogy ezt most a mestrerének szánta vagy Dartonnak, jó kérdés Marcusra pillant.
-Mért piros az arcod?
Hallva hogy mestere elfáradt, feláll lassan.
-Minél hamarabb gyógyuljon meg!
Aztán kint a folyosón Marcushoz fordul:
-Le kell mennem a kocsmároshoz. Tanító kell nekem. Lekisérsz? Úgy éreztem, őszintének kell lennem a mesteremmel. Ugye nem bánt ez téged?-kutatta a férfi vonásait. Majd megszimatolta magát.
-Marcus, mért nem mondtad hogy büdös vagyok amiért napokig nem fürödtem?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Piros lenne az arcom? Észre se vettem.

Mondja Marcus,miután elköszöntök Haggartól.

-A kocsmároshoz? persze hogy lekísérlek, biztosan tud valakit, aki írni olvasni tanít majd. Az meg hogy őszinte vagy a mesterrel, egyáltalán nem bánt, hisz úgy a helyes, azt azonban hallottad, hogy mi az ami rá tartozik szerinte, és mi az ami nem. Szerencsére őt sem zavarja hogy ismerkedünk, úgyhogy remélem eljössz majd holdfogyatkozást nézni.

Miközben beszél, átkarol, hogy rátámaszkodhass, de egészen közel húz magához, megpuszil az arcodon, majd lejjebb a nyakadon, még odahajolva mélyen beszívja a levegőt, kifújja, és mint aki illatos virágot szagolt, mondja:

-Egyáltalán nem vagy büdös, elszagolnálak egész nap

[Navaratna]

(Jadrána)

-Értem és tudom-hagyja helyben a kire mi tartozik témát.
-Elmegyek-erősíti meg korábbi szavát.
A lány nincs ugyan úgy meggyőződve arról, hogy ő nem büdös de a nyakpuszitól lezáródik a szeme és kapaszkodó kezével jobban megszorítja Marcust.
-Nem zavar, szagolj csak...
S mikor Marcus arca újra közel van az ő arcához, megcsókolja. Hevesre sikeredik. Háta mögött mestere beleegyezésével, és a megnyugtató gyónással nem tart semmitől.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

A heves csók még sokáig tartana, ha nem hallanátok a felettetek levő emeletről ajtó csukódásának hangját, valószínűleg erre tart valaki. Ahogy abbahagyjátok és Marcusra nézel, lobogó vágyat látsz tekintetében, de nem úgy mint ahogy eddig más férfiaknál, ott úgy érezted piros almának néznek, amibe bele szeretnének harapni. Ezúttal mély vízű kristálytiszta tó vagy, Marcus pedig boldogan vetné le magát a mélybe egy szikláról, és mosolyal az arcán fulladna bele édes halált halva. Kissé furcsállod hogy egy egész jelenetet társítasz egyetlen pillantáshoz, de hogy nagyon találó, az biztos. Azon kapod magad, hogy az a tó nem is annyira nyugodt, inkább vihar korbácsolja és villámok cikáznak felette, kellemes borzongás fut végig rajtad, de lassan felébredsz a kellemes bódulatból, és rájössz, hogy ez most nem a megfelelő hely és idő, Marcus is kezd magához térni, amikor egy türelmetlen hang szólal meg mögöttetek:

-Egész héten itt kell várnom hogy arrébb álljatok, vagy esetleg még ma lejutok?

Ahogy odanézel, látod, hogy a púpos az, akit már első nap kiszúrtál, noha nemigen beszéltél még vele. Ezúttal hatalmas ládát egyensúlyoz a púpján, a látvány akár vicces is lehetne, ha nem sütne türelmetlenség hangjából, úgy tűnik nem tollal van megrakva a láda, a fickó erősen izzad, lábai enyhén remegnek.

[Navaratna]

(Jadrána)

Hízeleg neki a rajongás. Megfordul a fejében, mi van ha ez lánykérésbe torkoll?
<Mi lenne, igent mondanék!>
De egyelőre ez nem valószínű s ha a keze nem lenen sérült, ki tudja hol tartanának már...
-Marcus nem segítesz neki? Lebaktatok magam is a földszintre-nézi a teherrel küszködő púpost.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Marcus teljesen magabiztosan válaszol a púposnak, a szarkazmus világában teljesen otthon van:

- Hát persze hogy segítek neki *de szavait a púpos felé fordulva intézi, nem tudod eldönteni, neked, vagy neki* és bocsáss meg kedves Valdis, amiért elálltuk utadat.

Azzal Marcus odalép a púposhoz, fél kézzel lekapja fogantyújánál fogva a ládát, a ládát tartó kezét csípőre teszi, mintha csak könnyú szatyor lenne a kezében, másikkal Valdis púpjára támaszkodik, mintha csak kocsmapultot támasztana. Erre Valdisis és Marcus is nevetésben törnek ki. Marcus szólal meg először, immár biztos hogy neked intézi szavait:

- Ne aggódj, akkor esett ennek *fejével a púpos felé int* nehezére levinni a szennyesét *a másik megint röhögni kezd*, mikor nekem meginni egy korsó sört D: Az a lábrezegtetés első osztályú alakítás volt, be kell vallanom. Ami a veritéket illeti, hát ennek mindíg izzad a homloka, biztos a szennyes lelkiismeret teszi .

Marcus leteszi a ládát, és mielőtt a púpos megakadályozhtná, kinyitja:

-Hohó! Mi ez a piros alsó nadrág fehér pöttyökkel?

Ezúttal rájössz, hogy Marcus csak tréfál, a púpos visszacsukja a ládát, és könnyedén felkapja púpjára, nevetve int búcsút:

-Hát akkor további szép napot gyerekek

Noha nehéz megitélni a korát, Marcustól maximum ha tíz évvel idősebb.