Nyugodtan cirkál tekintete a holmikon, hogy aztán visszatérjen Marcusra.
-Nem vagyok az anyád. Engem nem zavar hogy mi hol van-ránt vállat. Ezt komolyan így is gondolta. A férfi biztos nincs hozzászokva a szobabeli társasághoz s a maga kényelmét szem előtt tartva minden oda pottyant, ahova épp kézre esett


-De azt a kardot ne hagyd úgy állni mert berozsdál-mutat a trutyira.
A szag kérdésre félrebillenti fejét.
-Akár van akár nem, engem az sem zavar. Nem kell mentegetőznöd, én törtem be ide kéretlenül.
Lekíséri ebédelni, de ő maga már evett, így legfeljebb csak nézi, ahogy a férfi eszik. Ha van kedve a másiknak beszélni, benne van, de nem erőltet semmit. Egy kérdése viszont akad:
-Miből készült a vérted? Igen könnyen emelgetted, nem lehet vasból...