Jadrána:
-Én magam is pap vagyok, Darton papja, és ügyének lovagja egyben. Amit az ő ajándékából nem áll módonban csoda formájában létrehozni, arra nincs is szükségem. De ha esetleg mégis, gyógyításról akkor sem lehet szó, azzal elárulnám Dartont. Másik isten segítségét hívnám ahhoz, hogy elkerüljem a halált, azaz becsapjam Dartont. Nem, ezt nem tehetem. Amíg életre vagyok hívatott, addig Darton óvón fogja fölém borítani tenyerét, és megóv minden végzetes csapástól. Az Elátkozott Vidéken őnélküle elvesztem volna, az elmém és a lelkem épségét is ő óvta meg, majd elmesélem. Jó tanulást.
Valdisszal kint vagytok az udvarban, az elmaradhatatlan pálcája már kezében van. Kérésedre, hogy Marcus nevét tanuljátok, elmosolyodik:
-Persze hogy tanulhatjuk. Sőt, a neve több szempontból is tökéletes lesz, egyrészt érdeklődést tanúsítasz iránta, hogy leírjad, másfelől vannak benne új betűk, de olyanok is, amiket már ismersz. Így kapcsolódik az ismert ösvény az újhoz, ha visszanézel, az biztonságérzetet ad, azt már ismered. Na de nem fárasztalak filozofálással, vágjunk bele.
Azzal türelmesen magyarázni kezdi, hogy melyik betűt hogy kell kerekíteni, ha valamelyiket bonyolultabb, akkor fogja a kezed, amelyben a pálca van, és úgy vezeti, hogy érezd a mozdulatot:
-Annyit tudnod kell, hogy amiket most tanulunk, azok a nagy betűk, az íráshoz hozzátartoznak a kis betűk is, de eezzel most ne törődj, és ne zavarodj össze, csak azért mondom, hogy tudd, ha már a nagy betűkkel mind megismerkedtél, és eleget gyakoroltad az írásukat és az olvasásukat, akkor a kisbetűket is meg fogod tanulni. De most folytassuk a gyakorlást.