Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Cadoras]

(Feras)

A Nekropolisz falait látva egy pillanatra még felötlik bennem, hogy vissza kéne forduljak, de aztán eszembe jut a társam, s elszántan lépkedek a kapu irányába. Az őrt /ha a helyén posztol épp/ köszöntöm, s megkérdezem tőle, merre van olyan hely a nekropoliszban, ahol egy magamfajta kardforgató megszállhatott.
A fogadóhoz érve szemügyre veszem azt. Különös módon talán jobban vonz a hely, mint azok a puccos fogadók, melyet Erionban látni. Valamiféle hideg tekintélyt áraszt magából, amit egyenlőre nem tudok hova tenni.
Belépek az ajtón, s szemügyre veszem a vendégeket. Ha valaki rámpillant, biccentek felé (ill. feléjük), majd a pulthoz lépek.
- Jó napot. Egy sört kérnék, s egy kis útbaigazítást.
- Meg tudná mondani, hogy járt e a fogadóban egy fekete hajú, sápadt alak, aki csuklyás köpenyt viselt? Valószínüleg szürke színben jár, s szállás után kutat itt.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Úgy tűnik, hogy az eddigi csak bevezető volt, mintha az orrod előtt rendezték volna be a színpadot az előadást megelőzően. Ugyanis feltűnik egy szereplő, egy domboldal mögül rohan elő. A köd teljesen kitisztul a völgyben, körülötte viszont megmarad, talán a színpadot határolják, de valahogy mégsem tudsz rá úgy gondolni. Ha valaki ezt mondaná, hogy a ködön túl még mérföldekre ellátni, elhinnéd, annyira válóságos az, ami körülvesz. A menekülő alak, most már azt is látod, hogy nő, közelebb ér. Erdőjárónak tűnik a ruházata alapján, vállán furcsa íjj van átvetve, ám mikor jobban megfigyelnéd, más részlet vonja el figyelmed, egy hatalmas testű kutya. Talán az üldözi a lányt? Nem, a kutya beéri, és mellette fut, együtt menekülnek valmi elől, szemmel láthatóan egy hozzád közel eső facsoport a céljuk. Most már az arcát is ki tudod venni, légies, törékeny vonásai vannak, a füle hosszúkás, és csúcsos, világosbarna haját szorosan összefogva viseli. Az arckifejezése alapján az életükért futnak, vagy talán egy a halálnál is borzalmasabb sors elől.

[Abdul Al Sahred]

Feras:

A kapuőr azt mondja, elég vakmerőnek és őrültnek tűnsz ahoz, hogy a szakadár Dartoniták beengedjenek a kocsmájukba, de mást nem mond, beenged. Hideg borzongás jár át, míg megteszed az utat a fogadóig. Azt beszélik az emberek, hogy ezek a kapukhoz közeli sírok ártalmatlanok, mégis fagyos fenyegetés árad mindenhonnan. Csak most döbbensz rá néhány dologra. Eddig úgy gondoltad, hogy bárkivel harcolnál, ha úgy hozza a szükség, de eddig mindíg élőlény ellen harcoltál. Az eddigi ellenfeleid ereiben meleg vér lüktetett, élő húsba zárva. A bajtársad is pont olyan húsvér ember mint te, még akkor is, ha sok tekintetben különbözik a közönséges emberektől. Nem tudod szörnyként kezelni, a barát jut eszedbe, ha rá gondolsz. A Fogadóba érve sok felé kell biccentened, mert leplezetlenül méregetnek a bentiek. Nagy tapasztalatod van már ilyen téren az emberekkel, ezek a tekintetek egyáltalán nem ellenségesek, egyszerű érdeklődésről van szó. A kocsmáros középkorú ember, és a legtöbb vendéghez hasonlóan varkocsba van fogva a haja. Eddig minden tekintetben különbözik a hely a többi kocsmától, így van ez a kiszolgálással is, a kocsmáros nem fordul a hordóhoz, hogy kiszolgáljon, helyette érdeklődni kezd:

-Lassítsunk egy kicsit fiam. Mit is mondtál, hogy hívnak?

[Cadoras]

/Feras/

A sírok felől áradó fenyegetés idegen számomra. <Vajon mit tartogat számomra ez a misztikus hely?>
A fogadóba érve egy társaság felé csupán egyszer biccentek, ráérősen, mindegyik felé. A fogadóshoz érve köszöntöttem, s feltettem kérdésem, de nem számítottam arra, hogy ezt feleli.
- Elnézést, megszoktam, hogy nem kell bemutatkoznom. - nyújtok kezet a fogadósnak
A nevem Feras. Gladiátor vagyok a helyi arénából, s a bajtársam keresem.

[Abdul Al Sahred]

Feras:

A kocsmáros most mér csak végig tüzetesebben:

-Nem kétlem, hogy testileg alkalmas vagy a feladatra. A bajtársad keresed, azt viszont nyilván nem tudod, hogy a bajt is a társ mellett. Biztos sok mindent hallottál már a temetőnegyedről, a történetek egy részétől talán kirázott a hideg, talán nem. Egy biztos, a valóságot nem közelítik meg. Őrültség tudatlanul nekivágni a kutatásnak. *Közben caspol, és eléd tesz egy korsó sört, különleges füstös utóíze van, ahogy belekortyolsz* Biztos a sörünkről is hallottad a mendemondákat, az íze alapján döntsd el te magad, hogy igazak-e. Nem is tudom mit csináljunk veled. Ha csak azt mondanám, hogy jobb neked a falakon kívül, nem hallgatnál a jó szóra, ezt világosan látom a szemedben. Igen, itt járt a barátod, és ő sem hallgatott ránk, egyre azt hajtogatta, hogy csak itt lehet biztonságban. Mivel azt mondod, hogy a bajtársad, biztosan tudod, hogy ő nem ember, és a közönséges emberek szörnyetegként tekintenek rá. Azonban azt is tudnod kell, hogy mióta kitette a lábát azon az ajtón *a bejárat felé bök*, mostanra valóban szörnyeteggé válhatott, méghozzá nagyon veszélyes élőhalottá. Pontosan mit vársz tőlünk? Mire számítottál, mikor elhatároztad, hogy ide jössz?

[Cadoras]

/Feras/

Figyelmesen végighallgatom a csapos mondandóját, egy-két szón elgondolkodva.
<Élőhalott? Hogy lehet valaki egyszerre élő is, meg halott is? Szörnyeteg? Mire is számítottam volna? Ők is ugyanúgy félnek az ismeretlentől, mint bárki más.>
A nővérem sokat mesélt, hogy milyen is ez a kinti világ, de megtapasztalni még nem volt alkalmam. A történetei valahogy hiányosak voltak, s most kezdem csak sejteni, hogy miért hagyta ki a történeteiből ezt a helyet.
- Ami azt illeti, csak arra voltam kiváncsi, hogy hol van. Köszönöm az információt.
Nem várok el tőletek semmit, ez csupán az én ügyem. Viszont ő nem csak egyszerű bajtárs volt, hanem barát is. Valóban nem fogok meghátrálni a feladattól, jól látod. Remélem túlzol, s csak az átok miatt látod szörnyetegnek, amit magán visel.
Körülnézek a fogadóban, hogy megtudjam, ki hogy vélekedik a beszélgetésről. Talán leolvashatok valamit a reakciójukból, vagy a tekintetükből, ami segíthet.
Leteszek a pultra három rézérmét, s keresek magamnak egy szabad helyet, ahol nyugodtan átgondolhatom, mitévő is legyek.

[Abdul Al Sahred]

Feras:

-Rosszul értelmezted, amit mondtam. Nem vérivó mivolta miatt szörnyeteg, hanem amivé azóta válhatott itt a sírhantok között. Valószínűnek tartom, hogy zombikról és vámpírokról hallottál már. Esetleg gyerekkorodban a mesékben? nem gondoltad hogy léteznek, igaz? Vagy ha mégis, azt hiszed ezzel vége is a listának. Tudnod kell, hogy itt a falakon belül valóságos kis állatkertet találsz az élőhalottakból, szerintem nem sok olyan élőhalott faj létezik, amit itt nem találsz meg. A barátod vérivó, de mégis élőlény, sok tekintetben ugyanolyan mint te, vagy én. Sokan nem azonban nem így gondolják. Mindettől függetlenül, az az egy tény, hogy haláluk után sokkal nagyobb esélyel térnek vissza kísérteni a halandó világba, ráadásul a vériváshoz kapcsolódó misztikus képességük predesztinálja azt is, hogy nagy hatalmú élőholtakká válnak. Erre céloztam, hogy ha már nem él, akkor reméljük egyből Darton színe elé került.

Az emberek elejében figyelik a reakciód, de mikor azt látják, hogy hajthatatlan vagy és percek kérdése, hogy kirohanj az éjszakába, elvesztik érdeklődésük. Mintha lemondanának rólad. A kocsmáros hangja hoz vissza a valóságba:

-A sör egyébként nem ennyi. Ha maradnál, akkor ráérnél a fizetéssel, de mivel indulni készülsz, és mivel élve már nem fogunk látni, kénytelen vagyok most rögtön megfizettetni. 50 réz lesz.

Közben egy régi repedezett, füsttől megsötétült fatáblára mutat a háta mögé a falra. Bele van faragva prózai egyszerűséggel, hogy sör: 50 pálinka:40.

[Cadoras]

(Feras)

Éreklődve hallgatom a mondandóját. <Vámpír? Mégis miről beszél itt nekem?>
Meghökkenek, hogy egy sör ennyire drága, de kifizetem a félbetört ezüstöt.
Elnézést, nem vettem észre a táblát, s csak kocsmában jártam eddig. <Biztos a vendégek hiánya miatt kerül ilyen sokba.>
Egy pillanatra elgondolkodom - Ha ilyen lények bolyonganak erre, a városőrök miért nem tesznek semmit?

[Abdul Al Sahred]

Feras:

Fejcsóválva teszi el a pénzt:

-Ej te keményfejű, a magadfajták miatt van itt mindig utánpótlás élőhalottakból. A barátod se tudtuk lebeszélni, hát kövesd akkor őt a síron túlra is. Legalább felkészültél valamilyen szinten? Tudod hová jöttél?

Elég fura arckifejezéssel néz rád, hirtelen beugrik kinél láttál ilyet utoljára. Még kezdő gladiátor voltál, de ez már a kezdeti nehézségek után volt. A kiképző nézte így az egyik újoncot, akit később is sokat emlegettetek, teljesen hiányzott belőle az érzék és tehetség a fegyverforgatáshoz. Neki próbált a kiképző magyarázni, de annyira alap szinthez kellett volna visszanyúlnia, hogy miután hosszasan nézte, csak legyintett egyet, és feladta, lemondott a ügyefogyottról. Úgy rémlik a sok csúfnév mellett Kevinnek hívták valójában.

[Mataro Rashan]

Tekintetem páztázza a sírboltokat. <Ilyet nem sűrűn látni.> Némelyiket elolvasom, amelyiknek a külseje érdekesnek tűnik.
<Eléggé lehangoló hely ez. Hosszú utat tettem meg, és itt lenne az ideje megpihenni.>
Kiszemeltem magamnak egy fogadót, amibe rögtön be is lépek. Betérvén a fogadóba a söntéspulthoz lépek, és rácsapok a pultra.
- Egy Pyarroni Édeset kérek! Meg, majd egy szobát, és megszeretnék fürdeni!
E közben néha hátranézegetek, hogy hol van üres hely, majd fizetek és megtoldom 5 rézzel.

[Abdul Al Sahred]

Mataro Rashan

A fogadó belülről is rendhagyó látványt nyújt (mielőtt belptél, feltűnt, hogy régi sírkövekkel van kikövezve a kis ösvény a fogadóig, és az ablakpárkányok is sírkövekből vannak), különféle kivégzési, és büntető eszközökből ácsolták az asztalokat és padokat. A fogadó vendégei között egyetlen hagyományos értelemben vett kocsmatölteléket sem látsz, sötét ruházata van az embereknek, és varkocsba van fogva a hajuk, többségük nyakában köröket és szárnyakat mintázó szimbólum lóg a nyakában. Mikor a pultra csapsz, a középkorú, ámde igencsak megtermett, jó erőben lévő kocsmáros, anélkül, hogy abbahagyná a poharak törölgetését, amivel épp foglalatoskodott belépésedkor, ennyit szól:

-Felénk ez nem szokás öcsém. Már rég túl vagyok azon a fokon, hogy most megsértődjek a tiszteletlenséged miatt, és amiért a kocsmárost nem veszed embereszámba, így ezt nem rovom fel neked. Meg aztán nem is tudhatod, hogy voltaképpen elsősorban nem kocsmáros vagyok. Na de látom szomjas vagy. Egy sörkülönlegességgel szolgálhatok, ha azt gyengének találnád, van finom pálinkánk, amibe cápahúst áztatunk. A sör 50, a pálinka 40 réz. Ha fürödni szeretnél, szobát kell kivenned, 15 réz egy éjszakára.

Körbenézel, néhány tekintetben rosszallást látsz, persze mindenféle fenyegetés nélkül, aminek igencsak örülsz.

[Mataro Rashan]

/KM/

- Elnézését kérem a tiszteletlen viselkedésemért! Nem vagyok idevalósi, és nem ismerem a helyi szokásokat! Hát én inkább valami erősebbre vágyom, így a pálinkából kérnék és kivennék egy szobát ma éjszakára!- mondom az állítólagos kocsmárosnak és fizetek.
<Nem is kocsmáros? Vajon mi lehet a valódi foglalkozása? Majd holnap megpróbálok egy kicsit beszélgetni vele, hátha szerzek némi információt róla, meg a környékről!>
Megpróbálok leülni egy nyugisabb zugba, és szép lassan eliszogatni a pálinkámat, majd felmegyek a szobámba, amit kivettem. Ledobom a cucaimat és lefürdök, majd bezárom az ajtót és, ha találok reteszt, azt is rátolom. Utánna elmegyek aludni, majd másnap lemegyek, hogy megreggelizzek.

[Arnoil]

(Franco con Zagarrio)

Megérkezvén e hatalmas városba pár a Garrone család által fizetett informátor felkeresése után félreérthetetlen jelek mutatkoznak, hogy a félőrült Garrone bizony a Nekropolisz falai közé vette útját. Nem tagadom izgatottan lépek _az_ útra, a feladat adott de a szakmai kiváncsiság is vonz a legendák és a még nem porladó tetemeik felé.

Kantáron vezetem a lovam, s úgy lépkedek az abbitacél kapuszárnyak felé. Kíváncsian megkocogtatom a még sosem tapasztalt fémet, próbálgatom tőröm markolatgombjával, ezüstdénárral, s rézpénzzel is. Megvárom amíg a kapuőr ideér, s kérdésem neki szegezem.

- Mondd mit kell tudnom e helyről? Midőn a kapuőr elmondta mondókáját, elmosolyodva újból kérdezek. - Elmondtad hát a mesét, tudsz olyat is amit ne tudnék? Teszem fel költői kérdésem, s folytatom meg sem várva válaszát. - Járt itt egy tagja népemnek, ilyen kendőt viselt - Mutatom a Garrone család kendőjét. - és bent kívánta ügyeit intézni.
Elkezdek bal kezemben egy ezüstérmét táncoltatni, ujjaim alatt és között táncol, pörög az érme. - Mondd mit tudsz róla, s eldöntöm ér-e nekem az csengő tallért.

[Abdul Al Sahred]

Franco con Zagarrio

A kapuőr rezignáltan végigmér, amikor a negyedről kérdezed, az őrültség jeleit keresi tekintetedben, amiért tudatlanul haladsz át a kapukon, aztán csak vállat von, mikor pimaszsággal fizeted meg segítőkészségét. Az ezüst láttán nem sokat mond:

-Sok pénz ez vándor, de ha utad befelé visz, ajánlhatnál akár csengő aranyakat is, én ugyan nem folyok bele a falon túli történésekbe, a lelkem többet ér számomra. Most már arra sem volnék kíváncsi, hol él a néped. Bizonyára ezerszer hallottad már, hogy innen sokkal ritkábban jönnek ki, mint amilyen gyakran bemennek az emberek. Kivétel nélkül nem csak hiszi, de tudja mind, hogy vele majd másképp történik. Akad akinek igaza van, de ritka mint a fehér holló.

Közben kinyitja a kaput, várja, hogy szavainak hatására tégy belátásod szerint

[Abdul Al Sahred]

Mataro Rashan

-Semmi gond fiam, nem sértődtem meg, és hát a nagyvilágban sok helyen ez a szokás, hogy így szólítják meg a kocsmárost, elnézem tudatlanságod.*közben ahogy tölti a pálinkát, véletlenül kiömlik pár csepp a pultra. Egy fogpiszkálóval tüzet vesz az egyik gyertyáról, és meggyujtja a kis tócsát, ahelyett hogy feltörölné, az ital azonnal kékes lángra kap* Mi itt szinte mind Darton evilági szolgái vagyunk, ezt jobb ha tudod. Urunk szélesebb látókörű szolgáival van dolgod, hogy pontosabbak legyünk. Ha valami kérdésed van, bárkihez fordulhatsz, persze nem biztos hogy épp beszélgetős kedvében találod azt, akit elsőként szemelsz ki.

Leülsz meginni a pálinkát, amiben fogvájón egy kis húsdarab ázik.