Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Aprólékos gonddal tisztogatod a fejezõbárdot, a rozsdafoltok tökéletesen lejöttek a homokkal, a fényezés a lenolajjal már szórakozás, azonbanhosszú volt a nap, mire befejezed, elálmosodsz. Elfújod a mécsest, és várakozással telve fekszel le aludni. Az ágy kissé kemény, de kényelmes.

[Navaratna]

(Jadrána)

Elnyúlik az ágyon, megsimítja a lepedõt, elégedetten kiereszti a levegõt és lehunyja szemeit. Reméli, nyugodt álma lesz, ha már jövendõbeli munkájanem is.
Reggel megmosakodna, bevetné ágyát, végezné dolgát a kocmsárosnál ha kell és várja mesterét a megbeszélt helyen.

[Abdul Al Sahred]

Reggel miután a reggeli és az azt követõ tennivalók megvoltak, a kis temetõhöz indulsz, a mestered már ott van. Közelebb érve a mester kissé fáradtnak tûnik.

-Ma elmarad a hegyibeszéd. Tudom eleve furcsának tartod, hogy nem csak gyakorlatból áll hóhérnak lenni, az elõzõ mestered bizonyára ezt nem tartotta fontosnak, azt meg õ tudta csak, hogy dolgozta fel belül a munkáját. Most viszont vár ránk valami, ami megromlik, úgyhogy gyerünk a mûhelybe.

Kíváncsi vagy mi lehet az, ami megromlik egy délelõtt alatt, a mûhely ajtajában azonban édeskés, de roppant kellemetlen rothadó szag csapja meg orrod. Amint szemed megszokja a félhomályt, egy fémasztalon akad meg a szemed, aminek pereme meg lefolyója van, de nem ez miatt akadt meg a szemed, hanem a már erõsen oszlásnak indult holttest miatt, ami rajta hever.

-Remélem nem érzékeny a gyomrod, de ha igen, az se baj, ott az a vödör, ha hánynod kell azt célozd meg, idõvel majd megszokod. Õ itt zombi bácsi. Vagyishogy volt. Azon ritka emberek egyike, aki kétszer halt meg hehehe. Láttál már élõhalottat? Nem mintha most látnál, õ már nem az, mégse lehet eltemetni, majd elégetjük, de elõtte tanulni fogsz rajta. Fejezni, kezet és lábat levágni. Nos, mit szólsz?

[Navaratna]

(Jadrána)

A szag alapján dög ugrik be neki s nem is sokat téved. Emberi tetemet így még nem látott de érdeklõdve figyel. Száját kicsit kinyitja, hogy azon vegyen levegõt és ne az orrán.
-Zombi? Az nem mese?-adta tanúbizonyságát, hogy õ eddig azt hitte, hogy ezzel csak gyerekeket szoktak ijesztgetni. De tisztes távolságot tart a hullától.
-Megmozdulhat?-nézi a tetemet és ezt kissé bizonytalan hangon kérdezte.-Egyáltalán, hogy szállhat szembe egy halott teste a halál törvényével és nem döglik meg szép tisztességesen?
Na igen, a mágia ezen formáiról még semmit nem hallott...
-És mért nem lehet eltemetni? Kimászna?!
Majd elhallgat, rájött, kicsit sok kérdést tett fel, megköszörülte torkát, haját zavartan választotta ketté, s feje két oldalán két kis konytba tekerte.
-Jó, mester. Vágunk.

[Abdul Al Sahred]

-Bizony hogy nem mese. Ráadásul nem csak zombik léteznek, sok más sokkal hatalmasabb élõhalott fajta van, szerintem alig fél tucat fajta létezhet, ami nem található meg itt a nekropoliszban. Ezért a fogadótól túlságosan soha ne távolodj el egyedül, majd ha elég felkészült leszel, magammal viszlek a beszerzõkörútra, te fogod levadászni az alanyt a gyakorlásaidhoz, és sokra lesz szükség, egy hullát csak egyszer fejezhetsz le, hehe. De egyébként nincs már mitõl tartanod, ez most nem fog felkelni, és amíg nem visszük távolabb a fogadótól, addig biztos nem. Ha már használhatatlan lesz, el fogjuk égetni, az biztos módszer, hogy többé ne jöjjön vissza. Ami a miérteket illeti, számtalan oka lehet annak, ha vlaki nem tud békében nyugodni halála után. Az egyik, ami a mi szemszögünkbõl fontos, az a kínhalál. Soha, semmilyen körülmények között nem kínozhatsz halálra senki, késõbbi pályafutásod során. Olyan kínzásokat sem szabad senkin elvégezned, amibe késõbb belehal. Tehát kimarad a kerékbetörés, karóbahúzás, és még egy csomó más módszer. Darton szemében visszatetszõ, hogy ha már valakit a színe elé küldesz, azt nem gyorsan, következetesen teszed. Ha az a sorsa, hogy szenvedjen, akkor majd Õ arra fogja ítélni a bûnöst miután a színe elé került. Ha ezt betartod, miattad soha, senki nem fog visszatérni a halálból. Az megint más lapra tartozik, hogy akit halálra itélnek, annak a lelkét jó eséllyel terhelik olyan hatalmas és ocsmány bûnök, melyek miatt a halála után sem tud nyugodni. Gonosz varázslat is elõidézheti, hogy élõhalott legyen mind az áldozat, mind a varázsló, ha majd meghal, és még számtalan dolog elõidézheti, ami nem a mi dolgunk. Most pedig munkára fel.

A mester leakaszt két bõrkötényt egy fogasról, egyiket neked nyújtja:

-Nos nem a legtisztább foglalkozás a miénk, de ha hentes voltál, akkor semmi újat nem fogsz ilyen téren tapasztalni. Csuklyát most még nem húzol fel, anélkül is elég nehéz lesz az elsõ pár alkalom, de idõvel meg kell szoknod, hogy azon keresztül nézve is pontosan csapjál, ha hivatásos leszel, ez kötelezõ, és a ruházkodásnak is szigorú szabályai vannak kivégzéskor, de ezt majd máskor, most koncentráljunk a fejezésre. Ott az a tönk, segíts oda húzni a dögöt.

Miután odahúztátok, a mester a hulla fejét úgy igazítja, hogy nyaka a tönk közepén legyen, kezeit pedig úgy, hogy átölelje a tönköt, és így köti meg azokat. Lassan csinálja, hogy követni tudd a mozdulatokat. Utána hosszasan magyarázza a nyak felépítését, amirõl volt már valami fogalmad, de ilyen mélyrehatóan nem ismerted. Bõrkesztyût húztok, majd mestered megfogja a kezed, és végighúzza a hulla tarkóján, benyomva ujjaid a csigolyák közé, pontosan hét van. Ujjaid a legutolsó nyakcsigolya alá viszi, elmondása szerint itt célszerû vágni, mivel ez a csigolya még láthatóan türemkedik ki, a többi fölött izom van, ott csak vaktában lehetne csapni.

-A lényeg, hogy két csigolya közé csapjál. Sok hóhér erre egyáltalán nem törekszik, ezért van az, hogy a szakavatott mesterek is csak második, vagy harmadik csapásra tudják levágni az áldozat fejét, ami nagyban megnöveli a szenvedését. Persze ha valami hájas disznót kell lefejezned, jó eséllyel neked is ennyi kell majd, de egyébként lehetséges ezzel a módszerrel egybõl levágni a fejet. A szerszám sem utolsó tényezõ. A bárd, amid most van, nem a legjobb. Idõvel, ha majd hírnevet szerzel, követelheted munkaadóidtól, hogy a legjobb szerszámot biztosítsák neked.
De most térjünk rá a fejezésre. Megmutatom milyen testhelyzetet kell felvenned.

Mögédáll, onnan mintha átkarolna, õ is megfogja a kezedben levõ bárdot, beállítja. Térdeit kissé behajlítja és a térdhajlatodba nyomja egy pillanatra, míg eléggé behajolnak, hogy lazán, de biztosan állj lábaidon.

-Így már jó lessz, de állj enyhe terpeszbe, a bárd nehéz szerszám, hosszú a nyele, és nincs ellesúly rajta, ha nem akarsz orra bukni, biztosan kell álnod a lábaidon, így jó lesz. *ellép mögüled, alaposan megnézi, hogy jó e a testhelyzet* kissé hajolj meg, na most már jó. MIelõtt felemeled a bárdot, alaposan nézd meg az elitélt nyakát, zárd ki tudatodból mindazt, ami felõle jön, akár könyörgés, akár átkozódás, ne hagyd hogy kizökkentsen, csak a nyakára koncentrálj, meglátod majd ha élesben megy a dolog, minden egyes apró részletre fel fogsz figyelni, amik alapján el tudod dönteni, hogy hová fogsz célozni. Mikor ez megvan, magasba emeled a bárdot, kissé talán hátrább is mint aminél úgy éreznéd hogy egyensúlyban van, és mielõtt elkezdene hátrarántani a súlya, akkor lassan elkezded húzni. Mikor átbillent a holtponton, erõteljesen, tiszta izomból csapsz, hozzáadva az erõd a bárd önsúlyához, és a lendülethez, amit addog kapott. Na lássuk, hogy csinálod.

[Navaratna]

(Jadrána)

Egyelõre bele se mer gondolni, hány féle élõhalott van. Megborzong picit. Minden íntelemre nagyot bólint, majd a végén ernnyit mond:
-Értettem, mester. Nincs kínzás halálba.
Mikor a kötény felkerült, kicsit elõbukkant belõle a hentesinas, mert úgy lapogatta a hullát, mint egy marhát, amit vágásra hoztak Tapogatja a nyakat, hol kell, még magának is hátranyúlt, megleli-e a saját nyakán azt a pontot. Majd felveszi a kért és igazított testhelyzetet, szemeit a halott nyakára szegezte. S aztán megpróbálta véghezvinni a kért mûveletet. Közben a hentesmester fejét képzelte a hulla helyére.

[Abdul Al Sahred]

Nem sikerül pont oda ahová tervezted az ütést, de persze nem is gondoltad, hogy ilyen egyszerû lenne. A bárd ugyan a kívánt helyen köt ki, de az egyik csigolyáról csúszik be oda, szóval a vágásod nem sértette meg komolyan a gerincet. Számítottál erre, mégis kissé elkeseredsz, de mestered nem hagyja kommentár nélkül:

-Ez jó volt, be kell vallanom, sokkal rosszabbra számítottam elsõ alkalomnál. Látom hogy bánt a dolog, és azt is tudom, hogy bármit mondok, az nem segít, de ez így jó, mert így jobban fogsz igyekezni. Úgy saccolom, hogy még minimum két csapás kell a fej leválasztásához, egyébként maga a mozdulatsor, a lendület kihasználása nagyon jó volt. Persze gyakorolnod kell majd még, de van rá tehetséged, Darton nem bánt veled szûkkezûen. Na lássuk azokat a csapásokat.

[Navaratna]

(Jadrána)

Berzenkedve nézte a rossz csapás helyét. Majd mély levegõt vet, sóhajtott és megint beállt a kívánt pózba, érezve a bárd súlypontját, hogy újra lecsapjon. ha kell többször is. Ugyan úgy fixírozta a kérdéses nyakrészt.

[Abdul Al Sahred]

Másodszorra már nem annyira nehéz a célzás, bár rá kell jönnöd, fejezésnél egy ekkora bárddal sokkal nehezebb ugyanoda csapni, mint favágáskor a jóval kisebb fejszével. A nehézséget az okozza, hogy egészen hátra kell engedned a bárdot a lendületvételhez. Persze érzed a technika elõnyét hihetetlen nagy erõt tudsz belevinni a csapásba, csak így nehezebb célozni. Mindazonáltal másodszorra az elõzõ vágásodhoz már egész közel sikerült csapnod, igaz most is a csigolya segítette be a résbe a bárdot, de legalább nem mentél annyival mellé, hogy csontba álljon a lapja. Harmadszorra siker koronázza erõfeszítéseid, és bár nem gondoltad hogy ennyi körültekintést igényel egy külsõ szemlélõként egyszerûnek tûnõ fejezés, most hogy tapasztaltad, már látod a benne rejlõ kifinomult technikát, látod hogy milyen irányban kell egyensúlyoznod, hová függeszd a tekinteted csapás közbe, meg kell szoknod, hogy a mozdulataid a tekinteteddel figyelt területre irányítsák a bárdot. Már látod, hogy ez rengeteg gyakorlásba fog kerülni.

-Látom már kezded érezni, hogy mirõl is szól a dolog, átérezni a tökéletes csapás utáni vágyat.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Van még levágandó fej?-néz a mesterre várakozón. Kezdett belejönni a dologba. Eltervezte, ma nyakakat fog ebéd elõtt/után tapogatni, hogy hol az a csigolya.

[Abdul Al Sahred]

-Nincs, de egyenlõre nem is kell, a sok apró mozzanatnak, amit most tapasztaltál, meg kell érnie benned, idõ kell, hogy a mozaik darabjai a helyükre csússzanak. Biztos vagyok benne, hogy a következõ alkalomig sokat fogsz töprengeni a legmegfelelõbb mozdulatokon, sokszor fogod az emberi tarkót magad elé képzelni, és ez jó, erre van szükség. Legközelebb már akkor tudni fogod hová kell csapnod, amint megpillantod a tarkóját. Addig persze gyakorolni fogsz, de nem húsvér alanyon, hanem bábún. Majd segítesz elkészíteni, és akkor gyakorolhatsz, a nyaka az cserélhetõ lesz. Ez a dög egyenlõre itt marad, mivel délután megmutatom hogyan vágd le a kezét a tolvajnak. Most menj, ebédelj, pihenj egyet, koradélután itt találkozunk.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Úgy lesz, mester.
Leteszi szépen a bárdot, de elõbb letörli róla a mocskot, leveszi a köpenyt, kezet most és siet a fogadóba. Hisz dolga is van! érkeztekor kiszúrja a fogadóst és kíváncsian nyúl a tarkója felé, ahol is az a csigolya van...

[Abdul Al Sahred]

A fogadós éppen háttal áll neked, de annyira a fejezési lecke hatása alatt vagy még, hogy eszedbe sem jut, talán nem kéne meglepetésszerûen nyúlkálni. Ahogy érintést érez a tarkóján, korát meghazudtoló gyorsasággal kapja el a kezed miközben fordul egyet, és kicsavarja a kezed ugyanazzal a mozdulattal, arra kényszerítve, hogy a pultra hajolj. Mindezt zokszó nélkül viseled, és már érzed is, hogy enyhül a szorítás, a kocsmáros arcán nagyon vegyes érzelmek tükrözõdnek:

-Te gyerek! Ne játsz a testi épségeddel, örülj, hogy nem ütni akartam, csak lefogni. Húh, ha tudnád hogy rámijesztettél. Na mindegy, a fõ hogy épségben megúsztad, nem fáj túlzottan a karod? Gyere tapogasd meg a nyakam, de ugye mostál kezet amióta a dögöt fejeztétek.

[Navaratna]

(Jadrána)

Meglepetten tanúja a megperdülésnek, csavarásnak, de a pulton arcalva döcögni kezd, azaz nevet kicsit.
-Nem fáj uram. Másokat is megtapogathatok? Mindenki nyakát-nézi azokat, akik az asztaloknál ülnek.
-Mostam.
S ha kap rá engedélyt, akkor akinek csak lehet megtapogatja a nyakát. Akinek könnyen kitapogatható az a pont, ahol jó fejezni, meg is jegyzi:
-Nyakazásra való, príma.
Akinek nehezebb, nem aggódik.
-Akasztásra még jó-mormogja. Amikor kielégítette kíváncsiságát, eszik, s megy mosogatni

[Abdul Al Sahred]

Nem mond semmit arra, hogy másokon is kipróbálhatode, de nem is kell, ahogy végignézel a társaságon, eléggé egyértelmûen le tudod olvasni az arcokról, hogy ki az aki esetleg belemenne. Három emberrõl gondolod teljes bizonyossággal, hogy nem csinálna gondot, akikben nem vagy biztos, azoknál inkább nem próbálkozol, mára elég egy verés gyanús helyzet. Az ebéd ma is fonom volt,de kezded azt hinni, hogy ezek állnadóan erõs kajákat fõznek, na nem mintha hosszú ideje lennél itt, de még nem volt nap, hogy ne lett volna hús, ami azért szokatlan, de végül jól jön, kell az erõ a fejezõbárdhoz. Miután elvégezted a feladatod, elmész a mûhelybe, de a mester még nem érkezett meg. Legalább van idõd körülnézni.