AMI EDDIG A KARAKTERREL TÖRTÉNT
______________________________________________________
JK: Dorian Morgfrogh (Kráni fejvadász)
Esemény: Bemesélés
Helyszín: El Sobira emírség
Idő: Pyarron szerinti 3691, esős évszak
______________________________________________________
(Off: Chorax te most a kráni Anath Akhan-ban vagy? )
A parancsod szerint fel kell vedd a kapcsolatot Jussuff Mahradi-val aki látni kíván mikor megérkezel Sobirába. A klánfőnök azt mondta van egy „Sétakert” nevű filozófiai és teológiai iskola ami mint fedőszerv üzemel itt, és annak a vezetője ez a Jusuff aki a klán itteni feje. Nem mintha tömegével jönnének Sobirába, -főleg ebbe az iskolába- a tanulnivágyó ifjak, a helyiek közül csak a hülyék nem tudják mi a Sétakert, bár egy két klántársad úgy tájékoztatott, hogy valóban van tényleges ranagolita filozófiai és teológiai képzés, érdeklődők számára, ez nem valami rossz vicc, Jussuf magas rangú Ranagol-pap, aki a Fekete Határ túloldalán nevelkedett és láthatólag a klán fedésén túlmenően valóban betölt itt valamiféle „kultúrmissziót”. Bár ahogy végignézel az itt lakó népeken nem igazán tudod eldönteni kinek: annak a népes gorviki rabszolgavadász csapatnak aki veled együtt jött be a kapun, a helyi emberszemétnek akik azért menekültek ide mert máshol nem tűri meg őket a homok? Még szóba jöhet a prostituáltak és stricik és a csapszékek népes serege, kiegészülve a helyi nyomorultakkal, akik az emír fűszárítóiban robotolnak, teljesen bekábítva. Valóban figyelemreméltó ember lehet aki a Sétakertbe „tanulni” jön. Gyakorlatilag csak a klántagok jelentkeznek be ezzel a szöveggel, neked is ezt ajánlották.
Életedben nem láttál még olyan mocskos főutcát mint Sobiráé. Azért ez röhej. Az emír gazdagabb mint az erioni herceg, de láthatólag a közutak állapota nem különösebben izgatja. Ahogy a hiányos kövezetű utcán a kátyukat kerülgeted, meglátod a Sétakert hatalmas tujafákkal körbeültetett telkét: csodálatosan gondozott zöld kert, sövénylabirintussal az előtérben ami mögött fekete márvány panteonos épület, homlokzatán a kosfejjel: a Sétakert tulajdonképpen egy Ranagol szentély templomkertje.
Kerítés nincs, de nincs az a pénz amiért próbára tennéd mi történne ha át akarnál furakodni két tuja között. Már ha „tuják” azok egyáltalán…
A sövénylabirintus bejárata előtt darócruhás dzsad gyerek ül a porban. Őr vagy fegyveres nincs mellette.
(Dorian Morgfrogh)
//Off: Nem. A karakter a messeni fejvadászklán tagja. Több helyen említik ezt a klánt, de elég ellentmondásosan; van ahol hatalmas befolyással rendelkező kétszázezer tagot számláló klánnak, de van ahol gyenge képességű Szabad rendnek. Az igazság valahol középúton lehet...Amúgy nem 3691 van?//
*Miközben a „Sétakert” felé baktatok amennyire tudom megfigyelem a város elrendezését, megsaccolom, hogy merre lehet a legkönnyebben és a leggyorsabban elhagyni ezt a porfészket; magyarán menekülő útvonalakat állítok fel a paranoiás elmémben. Amennyire lehet kerülöm a tömeget, mégjobban az esetleges érintkezést a helyiekkel. Valamit hallottam már Gorvikról, bizonyosan nem véletlenül gyűlölik ezt a füstös képű népséget.
A „Sétakert” kinézete viszont meglep. Nem számítottam ilyen sok zöldellő növényre, méginkább nem számítottam egy Kosfejjel díszített épületre. Elég nyíltan vállalják a hovatartozásukat, kíváncsi lennék, hogy vajon mennyi tévelygő bálványimádó dzsad áskálódik ellenük. Azért körbejárom, hogy mekkora kiterjedésű, van e más bejárat, kijárat.
A főbejárathoz visszaérve nem sokat teketóriázok. Az utcagyerekkel nem nagyon foglalkozok, egyszerűen ellépek mellette és megindulok a fekete márvány épület felé. Bizonyosan összefutok valakivel, aki megtudja mondani, hogy merre találom Jussuff Mahradi-t.*
Nos a telek, amin a létesítmény van, egy állított téglalap rajzú. Körülbelül olyan 2000 négyzetméteres alapterületü lehet. Ebből a sövénylabirintus elfoglalja a terület teljes első harmadát, kitölti teljesen a telek egyik széltől a másikig. Azt nem tudod megmondani hogy a sövénylabirintus mögött már egyből a szentély bejárata van-e vagy van-e valami a sövénylabirintus és az épülett között mert nem látod.
A sövénylabirintus ugyanis olyan másfél ember magas, úri kastélyok előkertjeiben szokott efféle hóbort lenni, ahol az udvaroncok és a dámák szoktak titkos szerelmi légyottokat bonyolítani.
Nos, ha valamiben abban biztos vagy, hogy a messeni klán nem a romantika kedvéért telepítette ide ezt a sövényt, háttérben a Kosfejes szentélyével.
Mikor közelebb mész, az utcagyerek felemeli a fejét és rád bámul.
Mindkét szemét fehér hályog borítja, fejét kopaszra borotválták, a homlokát valami nonfiguratív tetoválás díszíti.
Nem szól, nem moccan, csak téged figyel, mintha valóban látnának azok a hályog fedte szemek.
(Dorian Morgfrogh)
< A fene, jó magas ez a sövény, bizonyosan elég kacifántos lehet az útvonala, muszáj szóba elegyedni ezzel a kölyökkel...Elég fura kinézete van, na de láttam már furábbakat is... >
*Összeszedem a dzsad nyelvtudásomat és megszólítom a kölyköt:*
- Hé kölyök, nem tudod, itt van Jussuff Mahradi? Messzi földről jöttem hozzá tanulni...
*Egyenesen a hályogos szemébe nézek.*
Miközben a gyermek világtalan szemeibe nézel lágy érintést érzel a tudatpajzsaidon, a gyerek kezdeményezett tudatkapcsolatot, nem rombolja őket, csak rést keres rajtuk, rajtad áll beengeded-e.
(Dobj Érzékelés próbát +2 -vel!)
(Dorian Morgfrogh)
//Érzékelés próba: 14 (+2), dobás: 1k10 = 8 [8] //
*Eszemben sincs beengedni a tudatomba egy ismeretlen valakit. Sejtem, hogy a kölykön keresztül ellenőrzi valaki a Sétakertbe lépőket, de amíg nem tudom, hogy ki az, addig nem engedhetem egyszerűen a gondolataimhoz.
Azért remélem, hogy olyasvalaki próbálkozik aki a Legnagyobb Úr-hoz hű, ezért egészen halkan – és kráni nyelven – szólok a kölyökhöz:*
- Jussuff Mahradi-hoz jöttem messzi földről tanulni...
A gyerek nem próbálkozik tovább a kapcsolatfelvétellel.
Feláll, int hogy kövesd a sövénylabirintusban.
Megindul előtted, határozott léptekkel veszi a kanyarokat és választ irányt az útkereszteződésekben.
Egy kanyar után a sövényfalban egy lemeztelenített férfit látsz belegabalyodva. Testét át-meg átszövik a tüskés fekete indák, amelyek a bőre alá és a húsába mélyednek. A szerencsétlen testével érintkező kacsok lüktetnek akár az orvosi pióca mikor vért szív.
A növény lassan szürcsölgeti a vért, az áldozat körül a sövény üdébben, zöldebben és harsányabban virít.
Jó ideje itt lehet már, mert jöttödre bágyadtan felemeli a fejét és közös nyelven nyöszörgi:
-Ööö...lj meeeg....
A vak gyerek ügyet sem vet rá.
(Dorian Morgfrogh)
*Követem a kölyköt, amennyire tudom megpróbálom az eszembe vésni az útvonalat, vagy legalábbis valami szisztémát keresek a kanyargó útvonalban.
A haldoklóhoz érve én sem állok meg, de megnézem magamnak a fickót.*
< Úgy tűnik elég veszélyes az út, ha egyedül bandukol az ember...Bizonyosan a rend valamely ellensége lehet ez a fickó...Nagyon remélem, hogy nem ő volt Jussuff... >
*Követem tovább a kölyköt.*
Az útvonalat megjegyezni egy séta után talán még egy jenn-nek se menne, nemhogy neked. Még további három alkalommal látod hogy valamilyen élőlény van belegabalyodva a sövényfalba. Az áldozatokat minden estben lemeztelenítették, sőt egy alkalommal még egy juh is bégetett rád kétségbeesetten. Kizárt hogy maguktól sétáltak bele.
A gyerek átvezet a sövénylabirintuson. A szentély előtt egy tágas park van, kavicsos ösvényekkel, padokkal, árnyas lugasokkal.
Itt-ott férfiak és nők beszélgetnek egymással. Mindegyikük ruháján felismersz valami jellegzetességet, ami a messeni fejvadászklánra utal. Sőt visszagondolva, most érlelődött meg benned a felismerés, a kölyök homloklába a tetoválás vonalaiba rejtve is ott láttad a klán jelét, bár ez elsőnek neked se tűnt fel.
A kölyök int, hogy kövesd tovább.
Átvágtok a kerten és a szentély lépcsőjénél jártok. Felmentek a főbejáratig, ahol egy vérgólem(!) posztol.
A gyerek int, hogy állj meg a lépcső alján és várj.
Mióta elindultatok egyetlen szót sem szólt.
(Dorian Morgfrogh)
*Várható volt, hogy nem sikerül az útvonalat megjegyeznem, de egy próbát megért. Amikor rájövök, hogy túl bonyolult a sövénylabirintus inkább egykedvűen masírozok a kölyök után.
A labirintus utáni tágas parkba lépve megszabadulok a fejemen lévő emame-től és egyszerűen a nyakamba akasztom. Gondolatban összeszámolom, hogy mennyi klántag van a kertben, és bár elég népes a klán, azért figyelek, hátha ismerős arcot látok köztük.
A lépcső alján megállok, amikor a kölyök megállásra int. Még nem láttam közelről vérből gyúrt gólemet, ezért várakozás közben rendesen megbámulom.*
A vérgólem meglehetős visszataszító jelenség. A kreatúra alakja és anyaga határozottan alvadt vérre emlékeztet, rejtély hogy van akkora szilárdsága és ellenállása, hogy a gólem egy ütközetben is helyt álljon akár.
A fiú továbbra sem szól semmit, csak egy pillanatig meredten bámulja a gólemet, majd a feltáruló szentélykapuban ismét hívogat a kezével, hogy kövesd.
A "szentély" mint kiderül nem szentély, hanem tulajdonképpen egy fejvadász ház. Vannak benne többágyas barrakkok, konyha, közös étkező, -és valóban van Ranagol kápolna is- fegyverterem, stb. Nem sokban különbözik attól a messeni fejvadász hától ahol kiképeztek és ahol eddig nevelkedtél, csak a helységek elrendezése más, és ez kisebb előörs mint a messeni.
Összeségében olyan maximum harminc fősre becsülöd az aktív itt élő -és kráni- ügynökök számát, plusz a kiszolgáló személyzet, néhány rabszolga, cseléd. Talán hatvan-hetven fős kommuna.
Nem tudtad hogy a klánnak Sobirában van helyőrsége, -bár a város közismert kránpártisága miatt, ez annyira nem lep meg, az Al Bahra Kharemre nektek is szükségetek van- az viszont feltűnik hogy itt nincs utánpótlás kiképzés. Nem látsz sehol gyerekeket, novíciusokat -a kísérődet leszámítva- láthatólag a helyőrség célja pusztán a messeni hatalmi jelenlét fenntartása -valószínű a Fű miatt- és nem annyira a tagtoborzás.
A gyerek végül megáll egy tölgyfaajtó előtt ami mögül hegedűszó hallatszik ki. Az ajtóra bök és magadra hagy.
*Egész szép kis kolónia van itt, erre nem számítottam. De kicsit örülök is neki, így legalább nem leszek teljesen magamra hagyva.
Követem a kölyköt az ajtóig, majd amikor egyedül maradok végignézek magamon. Kicsit megigazítom a ruháimat, hogy ne úgy nézzek ki mintegy ágrólszakadt amikor a klánom helyi vezetője elé járulok.
Három erőteljes kopogás után várok egy-két röpke pillanatot, majd ha engedélyt kapok - vagy ha nincs válasz - lenyomom a kilincset és kinyitom az ajtót.*
Az ajtó hangtalanul feltárul. Egy utazóruhába öltözött ferde metszésű szemű nő nyit ajtót,süt róla hogy nem dzsad.
Hidegen végigmér,majd int a fejével hogy lépj be.
Egy erős napsütéstől átjárt dolgozószobába jutsz, A falak mentén könyvespocok, térképtartó állványok, alkimista munkapad, egy szép glóbusz, tekercstartók sorakoznak.
Puha szőnyegbe süpped a lábad.
Egy nyúlánk, magas férfi áll az ablaknál a napsütésben és hegedül. Vállig érő fekete haja eltakarja az arcát bár a muzsikán érződik, hogy nagyon koncentrál.
A nő -valószínűleg testőr- becsukja mögötted az ajtót és egy állvány előtti székre ül.
Semmi motozás vagy fegyver elvétel, az alatt az idő alatt míg ide bejöttél nagyon erősen megvizsgáltak láthatatlan szemek.
A nő nem foglalkozik tovább veled, valamiféle meditatív transzba merül.
A férfi az ablaknál tovább játszik.
*Szótlanul biccentek az ajtónyitó nőnek, majd belépek a szobába. Nem nagyon vagyok hozzászokva az efféle tudománnyal telezsúfolt szobákhoz, ezért kicsit kényelmetlenül érzem magam. Koszos is vagyok az út porától, így végképp nem illek ebbe a szobába.
Mindenesetre nem akarom megzavarni a zenészt, így türelmesen várom, hogy rám is szánjon némi időt a hegedűs. Addig is hallgatom a zenét.*
A zenét nem ismered, nem igazán vagy otthon az efféle művészetekben, de a klánfőnök szépen játszik azt meg kell hagyni. Jussuff Mahradi, hirtelen hagyja abba a muzsikát, bántó befejezetlenségben tartva az utolsó akkordokat, és feléd fordul.
-Ön Szereti az zenét Dorian? -kérdi szórakozottan, köszönés helyett- Véleményem szerint semmi nincs ami igazán ki tudná fejezni a lélek emelkedettségét. -A Kosfejes úrnak mutatott áldozatokat leszámítva persze... És nem utolsó sorban megtisztítja az elmét.
-Na jöjjön, beszédem van önnel!
-Üljön le! -mutat egy karosszékre az asztala előtt.
Jussuf is leül, (vagy legalábbis te ezen a néven ismered).
-Szivart? -nyitja ki előtted, egy jófajta dohányosdoboz tetejét miközben ő is rágyújt.
Nem használ tűzszerszámot, csak szétnyitja a tenyerét, amin egy kis lángnyelv megjelenik. A lángot tartó kézfej torz, nem emberi kéz. Zöld hüllőpikkelyek borítják, ujjai reszelt karmokban végződnek.
Arca furcsak keverék:nem olyan sötét a bőre mint a dzsadoké, és a vonásai is másak, élesebbek, noha valóban hordoz magán dzsad emberre jellemző jegyeket.
Erős a gyanúd hogy gorviki-dzsad házasság fattyúgyermeke és még valami egészen másé...a bal szeme nem emberi szem, írisz nélküli vérvörös, és függőleges pupillájú hüllőszem.
Kíváncsian vizslat a tekintetével.
(Dorian Morgfrogh)
*Amikor abbahagyja a zenélést mélyen meghajolok, mintegy köszöntésképpen. Egészen addig nem is emelkedek fel, amíg meg nem szólít a klánom itteni feje.
Kicsit furcsállom ugyan, hogy nem is köszönt, de végülis rangban jócskán felettem álló klántagról van szó, aki élet-halál ura a maga területén.
Kérdésére egy torokköszörülés után válaszolok:*
- Én nem nagyon ismerem a zenét, de bizonyosan a kiemelkedettség jele, miként azt ön is mondta Fra Mahradi...
*Leülök amikor hellyel kínál, de a szivart visszautasítom:*
- Köszönöm, de nem élek eme szenvedéllyel...Parancsoljon velem Comtur, azért érkeztem, hogy a klán érdekeit szolgáljam az ön parancsai szerint...
*Amennyire lehet kerülöm a tekintetét, de ha beszél hozzám, akkor természetesen figyelek rá.*
A comtur elégedetten bólint. (A társalgás kráni nyelven folyik.)
-Tudom, én kértem a messeni hűbérurunktól, Jorinas nagyúrtól a kommunna megerősítését. Önön kívűl, még vagy egy tucat ügynök és magitor érkezik hamarosan erősítént a Birodalomból. Hogy miért, azt majd idővel megtudja. Ha intelligens, remélem ki tudja következtetni az okát, de a maga szemszögéből most nem ez a legfontosabb. Most az első és mindenek felett álló feladata a helyi viszonyok és a dzsad kultúra megismerése lesz.
Azt akarom hogy ismerje meg Sobira emírségét, az utcákat, a tereket, a helyi viszonyokat, térképezze fel magának a menekülési útvonalakat, az épületeket, ismerje meg a helyi viszonyokat. És ami ennél is fontosabb, váljon maga is egy átlagos dzsad emberré, legyen olyan mint ők, éljen és érezzen úgymint ők, de még a szaga is legyen olyan mint ezeké a férgeké. Még jó ideig itt fog szolgálatot teljesíteni a parancsnokságom alatt, és olyan ügynökkel aki idegen testként ékelődik be a műveleti területen, egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Süt magáról hogy kráni, a Pyarroni Titkosszolgálat emberei azonnal leveszik az aurájáról és a külsejéről hogy ellenség.
Látom nem ejtették a fejére és öltözködésében igyekszik hasonulni, de ahhoz a munkához amivel meg akarom bízni ez őrült kevés lesz. Félre ne értsen, tisztában vagyok a képzése jellegével, -biztos vagyok benne hogy a messeni kiképzője kitűnő munkát végzett, de ez itt az Ibara, és itt alakalmazkodnia kell a helyi körülményekhez. Tovább képezzük magát, hogy alkalmas legyen az itteni szolgálat teljesítésre, ebben a kérdésben saját hatáskörben döntök.
- Úgyhogy az alkimista laborból szépen vételez magához testfestéket,...-paróka nem kell, ahogy látom, de a maszkmesterünk majd megmondja. Vannak rá szakembereink, -egykori szélhásmosok és csepürágók- akik hagyományos eszközökkel is tökéletes dzsadot varázsolnak magából, még az arcvonásait is el tudják torzítani a megefeleő anyagok használatával. Apropó ezt idővel magának is meg kell tanulnia. Ne aggódjon a legjobb minőségű anyagokkal dolgozunk, amihez mágiát használunk, tehát olyan nem fordul elő, hogy leesik az áll-orra...-mosolyodik el a comtur.
-Vannak még egyéb módszereink is, de a mindennapos használatra azok túl drágák és különlegesek, hogyegyszerű fedő mimikri megteremtéséhez használjuk.
-Itt nemcsak egyszerű végrehajó lesz Dorian, hanem fedett ügynök, ezért kicsit palléroznia kell az elméjét hogy ennek a követelménynek megfeleljen.
-Tény hogy Sobirában mindenki tudja mi ez a hely, de azt nem hogy ez itt a messeni klán bázisa, úgyhogy amint elég képzett rá, hogy új dzsad személyazonossággal éljen, elhagyja a főhadiszállás területét, később lehet Sobirát is, ha messen érdekei úgy kívánják. Minél több klántag van kint terepen ez a központ annál védettebb, úgyhogy ne sokáig melengesse itt a barrakok ágyait. Nekünk az az érdekünk hogy kint legyen az utcán és ott védjen minket, ott legyen a szemünk és fülünk, ha kell fegyverünk. Ne itt bent. De erről majd később, ha eljött az ideje.
-Első körben azzal is elégedett lennék, ha itt Sobirában tudnánk magának keresni valamilyen személyazonosságot...lehetne frissen más emírségből betelepült kereskedő, vagy efféle...
A nyelvismerettel hogy áll Dorian? Folyékonyan beszéli a dzsadot?
-Azért lenne jó ha itt tanulna meg dzsadként élni, mert Sobira jó kapcsolatot ápol Kránnal, ha itt hibázik és lebukik, itt még különösebb következményei nincsenek, ha a civilek előtt szerepet téveszt.
(Dorian Morgfrogh)
*Bólogatva hallgatom a comtur szavait.
Úgy tűnik, nem véletlenül került comtur-i posztra Fra Mahradi, határozott személyiségnek tűnik, aki pontosan tudja, hogy mit miért csinál és csináltat az embereivel.*
- Nos, nem kimondottan beépülésre képeztek ki, de majd igyekezni fogok, hogy megfeleljek a feladatra...Sajnos gyengén beszélem a helyiek nyelvét, így bőven akadnak hiányosságaim, de úgy-ahogy megértetem magam. Némileg tisztában vagyok a dzsadok szokásaival és hagyományaival is, azonban sok mindent kell még tanulnom, hogy tökéletesen végre tudjam hajtani a feladatomat...Az álca és maszkkészítéshez viszont egészen jól értek, ha megvan a megfelelő alapanyag, akkor magam is fel tudom tenni, ezzel nem lesz gond...Mi legyen az első teendőm Comtur? Álcázva ismerkedjek a várossal, derítsem fel magamnak, vagy inkább amit lehet itt sajátítsak el? Gondolom rengeteg információval rendelkeznek a városról, meg az itt élőkről...
*Mondandóm végét kicsit elharapom, talán nem kellett volna túl sokat beszélnem; inkább meg kellet volna várnom, hogy a comtur adjon utasítást. Na most már mindegy, remélem nem veszi rossznéven.*
- Értem.Nos, első lépésként nyissa meg előttem az elméjét. Nem a hálószobatitkai érdekelnek, de tudnom kell pontosan miféle képzést kapott, hogy a további teendőit megtervezzem.
-A másik dolog...-a fiókjába nyúl és feléd nyújt egy apró fehér színű tárgyat.
Egy matt pecsétgyűrű az, amit csontból faragtak.
-Ez lesz mindenhová a kulcsa és az azonosítója, az életénél is jobban vigyázzon rá.
-Roppant hasznos eszköz, minden klántagnak, aki a parancsnokságom alatt áll van egy ilyen. Ezek a gyűrűk szimpatikus viszonyban állnak egymással, ha klántag van a közelében tévedhetetlenül azonosítani tudja majd. Tudja szeretném ha az embereim nem vágnák át egymás torkát ha a terepen összeakadnak, csak azért mert nem ismerik fel egymást. A gyűrű szimpatikus vérmágián alapul,az erejét a véréből nyeri, ha a mágia fenntartásához energiára van szüksége. Nem túl kellemes, de elenyésző ár az előnyökért cserébe: segítségével azonnal telepatikus kapcsolatba tud lépni velem, az összes klántaggal-akikkel már beszélt vagy akik a gyűrű hatósugarában vannak, és nem utolsósorban a gyűrű viselése kell ahhoz is hogy a főhadiszállásra be- illetve kivezető menekülési útvonalakon elhelyezett mágikus csapdák ne aktiválódjanak. Gondolom a kinti sövényt látta már...eszébe ne jusson a gyűrű nélkül átmenni rajta. Hagyományos lar-dori vagy dorani mágikus módszerekkel lenyomozhatatlan, azoknak a nagyfejűeknek gőzük sincs a vérmágiáról, ez a gyűrű nem olyan mágikus sugárzást bocsájt ki amit ők is érzékelni tudnak. Viszont vigyázzon, mert képzett Ranagol-pap azonnal felfigyel az ékszerre. Ha elfognák, inkább nyelje le, de semmiképpen nem kerülhet a gyűrű az ellenség kezébe.
Volt olyan klántagunk aki a hasfalába varrata. Miután felvette és a gyűrű mintát vett a véréből, szimpatikus viszonyban fog állni az ékszerrel, ha maga meghal, a gyűrűje is hasznavehetetlen lesz. Ha egyszer felhúzta, többé nem tudja levenni, csak az ujjával együtt. Olyan egy év elteltével, a gyűrű apránként belenő a húsába jés az újjcsontjába, míg teljesen a részévé nem válik és el nem tűnik a szövetben.
Utána már egész életében a Családunk része lesz-mint ahogy most is-és nem kel az elvesztése miatt aggódnia.
A főhadiszállás területén az ajtókat nem kulcs, hanem a gyűrű nyitja.Nem állítok őröket, bármilyen ajtón bemehet amit a gyűrűje kinyit. Ha olyan részleghez ér, ahová a rangja miatt nincs jogosultsága belépni, a gyűrűje úgysem fogja nyitni az ajtót. Akiknek már az ujjukba nőtt az ékszer azok egy csepp vérrel azonosítják magukat. Nyílván az árnyékszékre és egyéb lényegtelenebb helyekre nem rakattam fel ezt a védelmet, de az irattárba, a fegyverterembe és néhány stratégiai helyre igen. Miután még új itt és nem tudja mi merre van, nem fogom rossz néven venni ha véletlen olyan szobával próbálkozik, amihez nincs jogosults
ága, de maga mellé adom kisérőnek és kalauznak Matheus-t a templomszolgánkat, amíg itt van. Ő az a gyerek akivel bejött. Születésétől fogva néma, úgyhogy csak Szellemnyelven érintkezhetnek.
*Miközben beszél a comtur, a kezembe veszem a csontszínű gyűrűt és alaposan megnézem magamnak. Kettős érzelmeim vannak vele kapcsolatban; egyrészt magas fokú profizmusról árulkodik, másrészt nem kedvelem az efféle kötéseket, amiken keresztül akár dróton rángathatnak. De muszáj megbíznom a comturban, így felhúzom a bal kezem gyűrűs ujjára az ékszert.
Megnézem, hogy hogyan mutat az ujjamon, majd bólintok a comturnak:*
- Rendben comtur, az elmém nyitva áll...
*Rövid meditációval szabad bejárást engedek //pszi: tudatnyitás diszciplína// , majd várom hogy az idegen akarat matasson az elmémben. Tudom, nem valami kellemes érzés. Próbálom olyan irányba terelni a gondolataimat amik a kiképzésem eseményeire utalnak.*
A tudatnyitás diszciplinával kinyílik a szemed az asztrál és mentálvilág tájképére is. Először a komturt pillantod meg aki egy fekete grániterőd tetején trónol, tőled mérhetetlen távolságban, aurája nyomasztó fekete lánggal ég, betöltve a látóteret. Feketés lila csőszerű csatorna nyúlik a fejétől az ég felé aminek a teteje eltűnik ott valahol, ahol az istenek szférái kezdődnek. Mást is látsz. A komtur távolról sem ember. Aurája nem tojásdad emberi aura, hanem fekete angyalszárnyak övezte hullámzó lebernyeg,amely egy rozsdavörös behemót humanoid alakot ölel körül, és amelynek
mélyéről KETTEN néznek rád. Két arc örvénylik egymáson át meg átsuhanva: a komtur valamikori emberi önmaga és azé az égő tekintetű Ranagol küldötté, akivel a komtur megkötötte a szeráfi paktumot. Miután nem vagy túl képzett vallási dolgokban ennél
többet nem tudsz megállapítani, de abban biztos vagy hogy eddigi életed során azok közül akiket így láttál a komtur hatalma a legnyomasztóbb és a legfenyegetőbb.
Hirtelen nem tudod hogy elborzadj, vagy csodáld.
Az angyalszárnyak egyik tolla hirtelen csáppá nyálik és tűhegyes szigony hatol az elmédbe akár a sebészkés. Átpörget néhány lényegtelen apróságot a gyerekkorodról és elidőzik a messeni évek között, más valóban nem érdekelte. Még mielőtt távozna, érdeklődve átlapozza a Kránról tárolt legújabb utazási emlékeidet, aztán visszahúzódik.
<Rendben, Dorian, a parancs a következő, figyeljen mert nem fogom kétszer elmondani:
-Minden áldott nap este hattól kilencig, jelentkezik Dzsalá-nál az irattárosnál, aki dzsad nyelvre oktatja majd. Ha hat hónap után nem fejleszti anyanyelvi szintre a dzsadot, visszaküldöm a Birodalomba.
-A nap többi részében helyismeretet szerez Sobirában, arra járkál, beszélget akivel akar. Pletykákat, információkat gyűjt nekem a helyi csapszékekből, szerájokból. Elcseveg a helyi kurvákkal, utazókkal, bármilyen részlet fontos lehet akkor is ha maga nincs annak tudatában. Nem kell hogy értelmezze a látottakat halottakat, akármilyen ostobaságot, lényegtelen dolgot lát vagy hall. A nap végén szellemnyelven elém tárja az aznap szerzett emlékeit és én majd szelektálok, hogy a klánnak mi a fontos és az
érdekes. Csak így fedezhetem fel a klán ellen szervezkedés jeleit. Így tesz jelentést, a többiekkel együtt. Ezentúl csak szellemnyelven érintkezik velem, a gyűrűvel, bárhol, bármikmor elérhet és én is magát. Ha nagy bajba kerül amiből nem tud kimászni küldjön
képet és pár szóban ismertesse a helyzetet, de erre csak akkor vetemedjen ha mágiával kerül szembe, ami ellen védtelen. Ha módomban áll, korlátozott védelemet tudok adni, a
helyzettől függően. Minden más esetben elvárom hogy messenihez méltóan állja a sarat, és küzdjön mint egy kiemelkedett. Nem vagyok a pesztonkája, aki mindig ott van ha nyakára teszik a kést, ne éljen vissza a klán védelmével.
****
Mikor a gyűrűt az ujjadra húzod, szinte mohón magátol tekeredik rá, és éles fájdalmat érzel (10 Fp), biztos hogy vérzel, de egy csepp se buggyan ki a gyűrű pereme alatt. A gyűrű lüktet az ujjadon akár egy rátekeredett orvosi pióca, aki szívja magát kövérre a véreddel.
Hirtelen sok-sok tudat jelenlét látod az asztrál és mentálsíkon a te aurád körül forogni, akár a szappanbuborékok, körülötted keringenek, és mindegyikkel lágy, vérvörös pókháló köt hozzá, akármelyiket megérintheted, ha akarod. Férfiak, nők...félig emberek: a messeni klán tagjai.
Néhányukból kósza üdvözlő üzenet szál és simitja meg az aurád, de csak mellékesen, hogy tudomásul vették a jelenlétedet, mások csak egy elégedett érzést küldve feléd nyugtázzák, hogy új klántag lépett a kötelékbe. Nincsenek ellenséges hangok, a messeni kaptár újabb katonával bővült, és ezt tudomásul vették.
És valami más is észreveszel a fejed körül lágyan foszforeszkáló világító bogárként döngicsélni: mágikus kémszemek. Mágikus kémszemek,amelyeket a főhadiszállás területén helyeztek el és amelyekbe belekukkantva értesülhetsz róla mi van éppen a klán udvarán, az étkezőben, a barakokban, a klánépület folyosóin, vagy a sövénylabirintusban. Ha megtámadnák a klánt lehetetlen hogy ne tudj róla.
<Elmehet Dorian, ha kérdése van tegye fel Matheusnak, mondjuk előszőr egyen-igyon valamit, és rendezkedjen be, válasszon egy szabad szobát. A kötelező jelentéstétel ideje minden nap napkeltekor, nem kell udvariaskodnia, se uramoznia, csak elkezdi
felém sugározni a begyűjtött emlékeket és a mondanivalóját szabatosan, lényegretörően, a többi az én dolgom. Üdv a családban, és ne kelljen csalódnom önben.>
*Valóban nem tudom hirtelen, hogy elborzadjak vagy csodáljam a comturt. Azthiszem inkább az utóbbi.
Világéletemben felnéztem az olyan emberekre – és más fajzatokra – akik valós, kézzel fogható hatalommal bírtak. És a Comtur valódi hatalommal rendelkezik, nem is kicsivel.
Mindenesetre én is megpróbálkozok egy olyasmi köszöntésfélével, mint amilyet néhány klántag küldött felém. De nem sokat vacakolok vele, elvégre most nem érek rá ilyesmire. Szellemnyelven válaszolok a Comturnak:*
< Igyekezni fogok uram, hogy megfeleljek az elvárásoknak! Hajnalban jelentkezem, miként azt meghagyta... >
*Ezzel felállok és egy kurta biccentéssel elköszönök a klánom itteni vezérétől és magára hagyom – persze csak akkor ha nem ad más utasítást.
Amint kilépek az ajtón, szellemnyelven keresem Matheust. Remélem, hogy valahol a közelben van. Ha megvan, akkor a következő üzenetet sugárzom felé:*
< Üdvözletem kicsi Matheus! Dorian vagyok, kérlek mutasd meg nekem, merre találok magamnak szállást, ételt, italt. Az is érdekelne, hogy merre találom az irattáros Dzsalá-t, továbbá az alkimista labort, ahol felszerelést vételezhetek...Meg mesélhetnél, arról, hogy miként mennek a dolgok errefelé! Ki birtokolja a hatalmat ebben a városban, kik a nagyobb befolyással rendelkező személyek, vannak e céhes tömörülések, nekik mekkora befolyásuk van, stb, stb... >
<Rendben.> -jön Matheus válasza-,aki nem is mozdult el az ajtó elől, mert téged várt.
<Akkor menjünk az étkezőbe.>
Az étkező berendezése egszerű ízlést követ: sötét, masszív diófa bútorok, széles, hosszú asztalok, padokkal, közösségi étkezés számára. Az asztalnál az a nő ül, aki a komturnál volt mikor beengedett, sonkát eszik kenyérrel, amihez bort iszik.
<Szervusz Matheus> -köszönti a nő a fiút- <Látom te is be lettél mutatva az új fiúnak.>
-Mi még viszont nem ismerjük egymást. -szólal meg és biccent feléd a nő, két falat között.
-Jacomina vagyok, Messenből. -Jól sejtem hogy földik vagyunk? Vagy nem ott születtél?
(Dorian Morgfrogh)
*Követem a fiút az étkezőbe. Ott aztán szétnézek, hogy merre lehet ennivalót vételezni.
A nő szellemnyelvű köszöntése kicsit meglep; egy biccentés után én is köszöntöm:*
- Jól sejti, valóban Messenből jövök! Doriannak hívnak...Mondja Jacomina, ez a szellembeszéd pontosan hogyan működik? Mindenki érzékeli amikor közölni akarok valamit, vagy csak a közelben lévők, egyáltalán van valami korlát? Azért érdekelne, mert az előbb én is ”hallottam” amikor köszöntötte Matheust...
Jacomina elmosolyodik, majd bólint:
-A cascadis helyett van. Godolom a hagyományos kráni fejvadászosztag összetétele nem ismeretlen az ön számára. Jussuf szerint az egységek hatékonyabbak lennének ha nem lenne szükség cascadisra, hanem a sequatorok és a merdianok közvetlen kapcsolatban állának egymással, és viszont. Ez a komtur hogy úgy mondjam saját fejlesztése, de eddig fényesen bevált.
-A gyűrűk automatikusan telepatikus kapcsolatot biztosítanak egymással, ha nem vagyunk messzebb egymástól húsz lépésnél, úgy társaloghatunk együtt akárhányan mintha valóban beszélnénk.
Pszi energiát sem kell bele fektetnie. Megspórolj a nekünk a szellemi energiát akció közben. Egy egyszerű gondolat paranccsal kizárhatja magát a közös beszélgetésből ha akarja, a társalgásban résztvevők abból nem tudnak kizárni senkit, csak ha maga akarja. Ha ilyenkor is két tudat közti beszélgetésre vágyik, megteheti, de ahhoz pszi energiát kell áldozzon és kapcsolatot kell kezdeményezzen. És nem mellesleg aki tudatnyitással néz minket észreveszi a társalgást ha viseli a gyűrűt, noha nem hallja azt.
-Ha 20 lépésnél messzebb van akkor viszont kapcsolatot kell kezdeményezzen.
(Dorian Morgfrogh)
- Értem, értem...Hasznos kis holmi, nem is értem, hogy miért nem vezetik be mindenhol, még akár odahaza is...Zavarja, ha csatlakozom az asztalához? Nem szeretek egyedül enni...
*Közben ismét szétnézek, hogy merre találok ételt, vagy van e valamiféle szolga, vagy konyhás a közelben akitől lehetne valami harapnivalót kérni.*
A háznak van saját személyzete; vacsorafőzéssel, takarítással meg más effélékkel nyílván nem a sequatorok és a mediatorok foglalkoznak.
Egy "arctalan" szolgálót utasítasz hogy enni szeretnél.
Megtudod, hogy főtt étel, -ebéd és vacsora- minden nap délben és este hatkor van.
Egyenlőre kolbászt, szalonnát, fehér kenyeret, friss gyümölcsöt és bort adnak.
Jacomina megvárja míg eszel és közben tovább magyaráz:
-Azért itt is megvannak a hagyományos szereposztások: sequator és meridian továbbra is van. Szerintem holnap a frissen érkezettekből, illetve a régiekből téged is beosztanak egy egységbe.
-Örülök hogy megismerhettelek Dorian, mennem kell.
Matheus leül az asztalhoz és megkérdi.
<Hogy érted hogy mondjam el hogy mennek itt a dolgok? Mire vagy kíváncsi?>
(Dorian Morgfrogh)
*Biccentek a nőnek amikor magamra hagy – ennyit a közös étkezésről. Enni kezdek; kicsit viccesnek találom, hogy akár teli szájjal is lehet beszélgetni Matheussal.*
< Mire vagyok kíváncsi? Olyan dolgokra amik segíthetnek a túlélésben...Például, hogy ki, vagy kik birtokolják a hatalmat ebben a városban, kik a nagyobb befolyással rendelkező személyek, vannak e céhes tömörülések, nekik mekkora befolyásuk van? A klánnak vannak e embereik ezekben a céhekben? Milyen nagyságú a városi őrség, közöttük vannak e embereink? Mennyire képzettek? Vannak e ellenséges szekták a városban, vagy mindenki a dzsadok korcs istenségeit imádja? Vannak a klánnak védett házai a városban amit menedéknek lehet használni? Mit érdemes megnézni a városban, van valami közös szórakozása a helyieknek, aréna, vagy játékbarlang?...Csomó kérdésem van még, de ha ezekre válaszolsz, az már nagy segítség lenne nekem...>
Matheus homlokráncolva válaszol.
<Bocsásson meg uram, de én ezekről nem tudok túl sokat. Egyszerű templomszolga vagyok és a komtúr inasa. Néhány dologra amit kérdezett természetesen tudom a választ, de azt hiszem jobban jár ha az én -e téren hiányos- ismereteim helyett a klán irattárában böngész.
Az írnok pontosan rögzít minden egyes jelentést amit a fejvadászok leadnak, témakörök szerint csoportosítva őket. Lehallgatások, megfigyelések, összesített jelentések, térképek a városról a csatornarendszerről, leírások mindenféle rendű rangú emberről, áruforgalom, üzleti ügyek, könyvelési tételek, számlakönyvek, effélék. El lehet ott tölteni napokat is. És a levéltáros -Dzsala-nak hívják- biztosan tud segíteni önnek ha valami nem világos, mivel ő és a segédei körmöli ezeket az iratokat. Ő pontosan tisztában van ezekkel a dolgokkal amiket kérdezett.>
(Dorian Morgfrogh)
*Evés közben bólogatok a kölyök szavait hallgatva. Hogy is gondolhattam, hogy egy egyszerű szolga tud ilyen belső dolgokról pontos információkat adni...*
< Rendben van fiú, ha befejeztem az evést kérlek vezess az irattároshoz. Úgyis tanulnom kell tőle a helyiek nyelvét...Vagyis előbb inkább egy szabad szálláshelyre vezess, ahol lepakolhatom az eddig cipelt felszerelésemet. Vannak külön alvócellák, vagy több ágyas szobákban alszanak a klán tagjai? >
*Igyekszem minél hamarabb befejezni az étkezést. Utána felkelek az asztaltól és intek a fiúnak, hogy indulhatunk. Próbálom megjegyezni az útvonalat, hogy minél jobban kiismerhessem magam az új állomáshelyemen.*
<Bentlakás céljára több lakószoba van kialakítva. Eredetileg egy közös barak volt, de a klán hatékonyabb ha a tagoknak van egy kis személyes terük ami az övék, és ahol elrendezhetik a dolgaikat. Akkora zsúfoltság meg itt sose volt, hogy a tagokanak a szobákon osztozni kelljen, bár vészhelyzetben előfordulhat ilyesmi, de akkor kisebb gondja is nagyobb lesz a hálótársánál. Melyikbe is vigyem...
-Tetőtéri szoba megfelel? Ott most nem lakik senki. Meg jó is lenne ha ott is lenne egy vadász akin keresztűl kell menni a behatolónak, ha ott próbálkoznának. Bár erre eddig inkább a csatornák felől volt példa.>
Megérkeztek az irattár ajtajához.
<Dugja a gyűrűje lapját a mélyedésbe. Jelez Dzsalalnak, hogy ki van az ajtó előtt. Addig intézkedem a szobájáról. Van csomagja amit elvihetek?>
(Dorian Morgfrogh)
*Leoldom a hátizsákomat a hátamról, majd rövid gondolkodás után a jatagánt az övemről. A tőrt magamnál tartom, bár nem nagyon számítok támadásra senkitől.*
< Megfelel a tetőtéri szoba. Nem sok felszerelésem van, de ezt a hátizsákot és a kardot kérlek helyezd el a szobámban. Ha itt végeztem akkor megkereslek... >
*Megvárom ha válaszol, majd az ajtó elé lépek. Bele kell nyomni a mélyedésbe a gyűrűt...Tetszik a megoldás, bár aki a hasfalába varratta a gyűrűjét annak igencsak meggyűlhetett a baja az ilyenfajta ajtókkal.
Nem sokat teketóriázok, hanem a megfelelő helyre nyomom a kezemen lévő gyűrűt. Várok egy-két pillanatig, majd ha nincs válasz odabentről akkor kinyitom az ajtót – vagy legalábbis gyengéden megnyomom.*
Az ajtó halk kattanással kitárul, ahogy a gyűrűt a nyílásba teszed.
A klán irattárában vagy, az első emeleten, egy jól szellőző és napfényes szobában. A levegőben dohszagnak nyoma sincs, próbálják az iratok állagát megóvni.
A minden tekintetben könyvtárra emlékeztető helységeben hosszú asztalok mentén fiatal írnokok körmölnek.
Az irattáros Dzsala, egy fehér bőrű, látüveges férfi, akinek deréktól lefelé hiányzik mind a két lába. Övtől lefelé Dzsala egy kerekes székben folytatódik, amihez írótáblát és kalamáristartót rögzítettek, a székbe láthatólag bele van ágyazva, mert nem látod a lábcsonkját.
A szék halk mechanikus surlódással gurul eléd, -mintha lendkerekek hajtanák- noha Dzsala a kisujját se mozdítja hogy lendületet vigyen a mozgásba, az irattáros félig olyan akár egy eleven kahrei játékszer, a széket több helyen rúnák borítják.
-Ááá, az új tagunk. Üdvözlöm, Dzsala vagyok, az irattáros. A komtúr már tájékoztatott hogy dzsad nyelvleckékre szorul. Akkor a megadott időben itt várom. Mit tehetek önért?
(Dorian Morgfrogh)
*Meghajtom a fejemet a tolószékes férfi felé. Tudom, hogy fontos munkát végez, amit illik tisztelni. Összeszedem a hiányos dzsad nyelvtudásomat és úgy szólítom meg:*
- Üdvözlöm notator Dzsala! Tudom, még nem érkezett el az idő a tanulásra, de szeretnék egy-két információt megtudni a városról és az itteniekről...Persze csak ha nem rabolom túlságosan az idejét...
/Off: Egyébként milyen napszak van? Sokára lesz este hat?//