Erion falain kívűl

[Kalmárfejedelem]

(Off: Togar! Azért legközelebb a kialakult helyzetre is reagálhatnál pár szóban!

például így:

'"Lindalen mellé állok, teljes testtel nekifeszülök a rúdnak és remélve, hogy Ahham is besegít megpróbálom elhajlítani azt."

Vagy bánom is én hogy, de ne csak számadatok cseréjéből álljon már egy reag! Kösz.)

[Sessaryen]

(Ahham)

*Lindalen élénkülését és a goblin tivornyát látva én is felállok a sarokból, ahol eddig bosszús képpel üldögéltem. Megropogtatom izmaimat, és szép lassan nyugodtan a bemelegítésükhöz látok. Harcos mesterem szerint a felkészülés fél siker. Hát azon ne múljon.

Mire mindenki lerészegedik, én is készen állok. A rezesbandát viszont szívesen megverném. Lehet hogy a goblinoknak tetszik a zenéjük, nekem viszont csak a fejem fájdul meg tőlük...

Amikor Lindalen és Brognar a rácshoz lép én is odaugrom. Pihent de bemelegített izmaim dagadoznak, alig várják, hogy munkára fogjam őket. Megragadva két rácsot megfeszítem az izmaim, és próbálom kifeszíteni valamelyiket, vagy mindkettőt. Ahogy jön...*

// Fp: + 7. Erőpróbák: 3,3,6,8,3 a 20-ra.//

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham és Brognar
Esemény: Szökésben


Hárman együtt meghajlítjátok a rudat, a fa recsegve törik és most már elég nagy rés van ahhoz, hogy átférjetek rajta.

Lindalen suttogni kezd:

-A fegyveredet a fönök fia nyúlta le, Brognar. Nem örülök neki hogy nem idulunk azonnal, de a hazafelé úton is szükségünk van valmailyen fegyverre. Nektek olyan lomha a mozgásotok, hogy felvernétek mindenkit, de én tudok csendesen lopakodni. Erről nem nyitok vitát, kész öngyilkosság lenne veletek a faluban bóklászni. Örülök ha a faluból kijutok veletek. Várjatok itt egy negyed órát, ez a maximum amit erre szánhatunk. Ha addig nem jönnék menjetek magatoktól vissza a faluba és mondjátok hogy meghaltam.
Majd lopakodva eloson a legközelebbi ház felé.

-Ti induljatok meg a falu vége felé, ott találkozunk!

***
Negyed óra múlva valóban visszatér.
A fegyvereioteket hozza.

-Sajnálom de mást nem tudtam visszaszerezni, csak a fegyvert. A többi ferlszerelést, páncéélt, már túlságosan szédhordták, vagy felvették. Ha tovább maradok, a menekülésünket kockáztatom.
Lindalen maga egy kis egykezes buzogányt és egy vadászíjpuskát visz.

-Induljunk, tudok egy biztonságosabb utat haza felé. Ti hogy estetek fogságba? Csak nem az Álomvirág mezőn át akartatok kelni?

***

Lindalen négy-öt óra erőltetett menet után állít csak meg pihenni egy szűk barlangban.

-Pihennünk kell, nagy kerülővel megyünk, haza, hogy ne hozzam a nyakamra a goblinokat.
-Egyébként köszönöm, hogy utánam jöttetek, egyedül nem tudtam volna a rácsokat szétfeszíteni, és ez a felderítőutam lett volna az utolsó.
-Ne bándd azt a követ Ahham. Születésnapom volt és apám tudja, hogy szenvedélyes ásványgyűjtő vagyok, ezért küldte. Inkább kö nélkül élve, mint halva nem igaz?
-Holnap dél felé eéérhetjük a falut, de most pihenjünk.

[Ralog Gebbro]

Szegénynegyed
(Purg Lamar)

*Reggel ébredés után felöltözök a már megszokott és piszkos koldus ruhámba. Magamhoz veszem a kis tarisznyámat, a vállamra akasztom, felfogom a hánsípom és kipihent fejjel kimászom az utcára rejtekhelyemről. A csipát kissé megtörlöm szememből, majd kipucolom az orrom (orosz módszerrel). Egy horkantás kíséretében köpök egy "parasztosat", majd szippantok a szegénynegyed "friss" levegőjéből útnak is indulok - amerre a lábam visz.
Célom különösebben nincs, egyenlőre figyelem a környezetet, hogy akad-e valami reggeli betevőre való.*

[Kalmárfejedelem]

JK: Purg Lamar


A Szegénynegyedben a napi betevőt legtöbbször az jelenti, a törvénytisztelő helyiek számára, hogy elindulnak a kereskedőnegyedbe, vagy a Kikötőbe felvenni a munkát ott akinek az alkalmazásában dolgoznak. Így a reggel munkába igyekvő inasok, mosoők, vízhordók, fuvarért idnuló bérkocsisok között ér.
A nyomorúság itt sem szebb mit máshol, de ezek az elveszettek is próbálnak életbenmaradni a maguk módjána.
Kikerülsz néhány nagyobb szeméthalmot és a házak alatt a kiborogatott éjjeliedények tartalmát. A Szegénynegyedben sem a szemétszállítás sem a csatornázás nem működik.
Szurtos képű utcagyerekek igyekeznek a főutak felé, hogy összekloldulják a napi betevőt, no meg persze leadják a részüket a nyomor vámszedőinek.
Utasarkon vékony karikás szemű alak: Patkány az, az az ajzószer és áfium árus. Rossz nyelvek szerint maga is egy likantróp, legalábbis ez a pletyka járja róla.
Idáig érződik a vadkender illata amit szív.
Biccent és meg is szólít mikor elhaladsz melette.

-Különlegesen tiszta anyagom van Lamar....-orrán száján dől a füst és rádvillantja pudvás fogait...veszel?

[Sessaryen]

(Ahham)

*Szívem szerint itt azonnal megfojtanám a két részeg őrt, de nem akarok Lindalen menekülési tervébe bekavarni. Így inkább hagyom őket.*

< Kadal nézett le rátok fattyak! Most megúsztátok.>

*A felszerelésemből a kalapácsom az egyetlen amit nagyon hiányolnék, és a Harcos övem ami igazán fájó veszteség. Milyen hülye módja a fogságba esésnek! Alvás közben! Biztos nem erről fogok mesélni a harcosok klubjában a tűz mellett...

Amikor Lindalen visszatér, megnyugszom kicsit. Legalább fegyverem van. Brognarra sandítok: neki a fegyvere még többet jelent mint nekem. Remélem nem most fog harci lázat kapni. Csúnya lenne.

Lindalen kérdésére felhúzom a nemlétező szemöldökömet.*

- Arra a bűzlő káposztaföldre gondolsz? Hát virágnak nem mondanám őket. *Közben azért szaporán talpalok Lindalen mellett.*
- Igazán nincs mit, elvégre mi lennénk a mentőbrigád. - bököm oldalba a Tooma papot.*

- Nem Lindalen! - ingatom a fejem. - Atyád rám bízott egy feladatot, és én nem teljesítettem azt. Ezzel a becsületemet vesztettem el. Az pedig rosszabb a halálnál is.

[Togar]

Miközben várakozunk Lindalenre imádkozom Tooma-hoz hogy vigyázzon rá, majd mikor visszatér épségben a fegyverremmel köszönetet mondok neki, majd Lindalennek is.
-Köszönöm a többi cucc nem érdekel a legfontosabb megvan.
Majd követem öket az menekülö uton. Majd mikor Ahham oldalbabök felnézek.
-Ja elvileg mi lettünk volna a felmentösereg. Azon akartunk átmenni mert nem tudtuk mi az, de még szerencse hogy elfogtak mert ha átkelünk rajta akkor a büdös életbe nem találkozunk.Találkoztunk valami ogréval is remélem most nem arra kerülünk igy egy szál fegyverrel.Mekkora kerülöt teszünk?.

[Ichigo]

Amir Hakem

-Értem, köszönöm, kisasszony, de még egyenlőre csak szétnéznék, és áldoznék ha lehet. Később esetleg igénybevenném, szolgáltatásait.

*Majd ha a nő elmegy, elindulok a szentély felé, és ráteszek 2 ezüstöt. Nemsok, de a küldetésért ennyit áldozok csak fel. Miután végeztem, elindulok szétnézni a szentélybe, remélve hogy megtalálom Darnellt.*

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham és Brognar
Esemény: Szökésben


-Nos Brognar, a nagyján már túl vagyunk. Ha nem haraguasztok én aludnék egy sort, mert sokat jöttünk, és holnap még áll előttünk egy hasonló út.

-Jaj, Ahham, a fenébe is, az csak egy kő volt, feloldozlak a fogadalmad alól, nem tartok rá igényt, hogy egy goblin faluba egy szál magad menj visszakövetelni jussiomat! Vagy tán esztelen öngyilkosságot vár el tőled a becsület?

-Akárhogy is, enngem eléggé megviselt a fogság, öt napja nem ettem rendesen és ki vagyok nyúlva. Én most alszom. megtennétek, hogy utolsónak hagytok az őrségben? Köszönöm.
Egy szűk -egybejáratos kb 10 m alapterületű kis barlangban vagytok, amit a víz mart ki. Lindalen leheveredik egy mohos sziklára, az oldaléra fordul és alszik is.
***
Aki 2. -nak van őrségben:

Az negyedik óra végén csaholást, lépteket és ...igen, kutyaugatást hallotok a tárnák mélyéről, ami egyre erősödik, és amibe goblin vartyogás is keveredik. A nyomotokra bukkantak.

[Kalmárfejedelem]

JK:Amir Hakem
Esemény: Küldetésben (Korbácsos Darnell bukása)


(Off: Ellana papnői nem egyszerü öröm lányok. 1 arany a minimum amit áldozni szoktak.)

-Nos természetesen. Nézelődhetsz a szentélyteremben kedvedre. -mondja a lány mosolyogva.

Aztán magadra hagy, de nem megy ki a szentélyteremből. Elkezdi megtöltögetni az illatmécseseket, majd leül kezében egy könnyvel az egyik keveretre és olvasni kezd egy tenyérnyi könyvet.

A függönyfolyosó libben, szúrós szemű pikkás őr villantja rád a tekintetét, majd a papnőre néz:

- Bocsásson meg Lien nővér, de valami gondja akadt? Segíthetek valamiben?
- Nem, nem, nincs semmi baj Zak, térj vissza a helyedre nyugodtan. -mondja a lány kedvesen felpillantva a könyvből.

Zak bólint és visszatér a folyosóra a föggöny mögé. Mikor felibben látod hogy egy folyosó van mögötte, amiból szobák nyílnak jobbra is balra is, és puha lila szőnyeg borítja a padlót. Aztán az őr eltűnik a függöny mögött.

****
A lány olvasás közben dudoorászik egy kicsit.

A szentély kör alaprajzú és négy folyosó nyílik belőle a négy égtáj szerint. Minden folyosót egy sötétlila függöny takar el a kívácsinskodó szemek elől. Valahonnan mélyről a puha függünyökön túlról, kéjes szeretkezés hangjait véled kihallani.
Öt perc telik el így.

[Sessaryen]

(Ahham)

*Amikor Lindalen lehajtja a fejét és elalszik, Brognarra nézek.*

- Talán hagyjuk ki az őrségből. Elvégre mégiscsak nő, és többet volt a ketrecben mint mi. - dörmögöm.
- A múltkor én őrködtem elsőnek, most te fogsz. Kelts fel, ha rám kerül a sor.

*Ha Brognar beleeggyezik, akkor már alszom is. Amikor felkelt, kidörgölöm az álmot a szememből, nagyot nyújtózok, és figyelem, hogy alszik el Brognar. Lindalenre is ránézek, nyugodt e az álma.*

< Kadal adjon neked erőt, s mindjájunknak>

< Hmm, felment a szavam alól... ha ilyen egyszerű lenne. De nem az. Viszont egy szál kalapáccsal és gatyában biztos nem fogok egy egész goblin falut lerohanni. Ahhoz legalább Brognar és Hokwarg is kell... >

*A kutyaugatásra felkapom a fejem a merengésből. Tétovázás nélkül sietek az alvókhoz. Brognar egy gyors rázást, Lindalen valamivel finomabb ébresztést kap.
Mivel a hang messzire száll a barlangokban, jelzem nekik, hogy csendesen.
Remélem a kutyaugatásra ők is kapcsolnak, és nem kell helyzetjelentést adnom...*

[Togar]

-Rendben vállalom az első örséget-válaszolom. Mikor elaludtak imádkozom Toomához, megköszönöm a segítségét, hogy ismét kihúzott a bajból. Eztután figyelek.Mikor letelik az időm felrázom Ahhamot, majd én is lefekszem aludni, épp kezdenék álmodni mikor felráznak. Mikor meghallom a hangokat kérdően rájuk nézek.
Most mit csináljunk? Le tudjuk őket rázni valahogy?

[Sessaryen]

(Ahham)

*Lindalenre nézek, bár attól félek előre tudom a válaszát. Így inkább a közvetlen környezetünket nézem meg figyelmesen, tudunk e esetleg rajtaütést tenni az üldözőkön váratlanul.

- Nos, Lindalen? Fussunk, vagy üssünk? - suttogom a lány felé.*

[Ralog Gebbro]

Szegénynegyed
(Purg Lamar)

*Utam a zsúfoltabb utcákba vezet. A látvány, a környezet megszokott. Ha majd újra telítődök mindezen szennyel előveszem pánsípom és átkerülök másik világba - de még nem most. Egyenlőre hagyom, hogy sodorjon a tömeg.
A sarkon álló alak láttán végigfut a gondolat a fejemben, hogy de hamar kint áll már, vagy éppen én keltem túl későn. Patkány megszólítására közelebb lépek hozzá, szavamat halkra fogom.*
- Mennyi egy adag?

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham és Brognar
Esemény: Szökésben

Lindalen kidörzsöli az álmot a szeméből.

-A hastinjaik ellen futni? A magam részéről nem is vagyok olyan gyors, sem futásban olyan kitartő mint ezek a dögök. Arről nem beszélve, ha nyílt terepen többen is ránkvetik magukat, akkor könnyűszerrel szétszedenk. Nektek nincs most páncélotok, sérülékenyebbek vagyunk.

-A barlang bejárata szűk és jól védhető. Szerintem várjuk be míg közelebb óvakodnak és itt harcoljunk velük. A hastinok szagot fogtak úgyis ide jönnek. Itt valamelyes védve vagyunk a parittyásaik elől. Itt nem tudnak ránk kényükre lövöldözni.

-Gondolom nem tettek le arról hogy rabszolgák legyünk, de nem hinném hogy csak ezért visszafogják masgukat, ha mást nem a húsunkért levadásznak.