Erion utcáin

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Úgy érzem ezt a lehetöséget Sors elleni vétek lenne kihagyni, így elindulok a tölem telhetö legnagyobb óvatosággal hogy levadászam az örszemet. Amint olyan távolságra érek hogy a lándzsámmal biztosan elérem(dobás) akkor megkisértem a szerencsémet.


//bukok a csalira mint az éhes csuka //

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Kriak és Egren
Esemény: Küldetésben (Mindent vissza!)
Helyszín: A Parkerdő
Idő:24.00. körűl
____________________________________________________________________________


//Egren//
Egren nem valami gyakorlott lopakodó. Egy ideig még csak megy is a settenkedés, de a ház és a sövénykerítés között, ami mögé Egren most behúzódott jó hat-nyolclépésnyi távolság van.
Az őrszem iszúrja, hogy valami zsizseg a bokorban. És a rutinos zsiványt nem ejtették a feje lágyára. Sarkon fordul, feltépi a bejárati ajtót és berohan.

//Kriak//
Arra érkezel vissza, hogy Egren alakját látod a ház közvetlen közelében a sövénykerítés tövében! Azt is észreveszed Egren miért kísérelte meg a bejebb hatolást. Az őrszem lenn van a bejárat előtt és nyílvesszőket szedeget a földről. Azonban hrtelen Egren felé kapja a feját. Kiszúrta a rejtőzködő harcost. Azonnal abbahagyja amit csinál, felétpi a bejárati ajtót és berohan.
***
Az ellopott Bátorság Lobogója vidáman lengedezik a zászlótartóban, Egren feje fölött jó három-négy méternyi magasságban.

//Aktuális Ép és Fp állapotot tüntessétek fel a következő hozzászólásban, zárójelben. Kösz.//

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*Nem válaszolok a kalmárnak, hanem a ketrec felé fordulok. Kellő távolságban megállok és letérdeplek, mjad a sarkaimra ülök. Pár pillanatig csak nézem a tigrist, majd emrelinül kezdek hozzá beszélni halkan, nyugodt hangon.*
- Én nem bántalak téged, de sajnos meg sem bírlak menteni. Ha bármivel is próbálkoznék, akkor mindkettőnket halálra ítélném. Csak egy kicsit itt akartam lenni veled, beszélni hozzád... és... Bocsánatot kérni az ő nevükben is gyalázatos tetteik miatt. Én borzadok tőllük, de ígérem legyőzöm érzésemet és bosszút állok minden cselekedetükért.
Bocsáss meg nekem amiért nem próbállak meg kiszabadítani, és bocsásson meg nekem a Földanya is vétségemért!

//Kis széttagolás - megvárom a "cicus" és a kalmár reakcióját, folytatás utána. Köszi.//

[Garmacor]

//off Ép:14 Fp:8
A legendező zászlót látva rohanni kezdek felé, most már nem törődök a zajjal majd lassítás nélkül a lehető leggyorsabban igyekszem elérni a zászlót elvileg (elvileg simán felugorva is elérem) majd a zászlóval a kezemben rohanni kezdek Egren felé
- futás a dögök felé nem akarom megvárni a bennt lakókat

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Kriak és Egren
Esemény: Küldetésben (Mindent vissza!)
Helyszín: A Parkerdő
Idő:24.00. körűl
____________________________________________________________________________

//Kriak//

Felugrasz, elkapod az öntöttvas zászlótartó csövét, a talpaidat pedig megveted a falon. Muszáj vagy belekapadzkodni a zászlótartóba a súlypontváltoztatáshoz, de a gyenge csavarokkal rögzített üreges rúd ezt már nem bírja el és kiszakad. Lehuppansz a földre, de nem veszíted el az egyensúlyod. Viszont ott van a kezedben a Bátorság Lobogója! Egy gyönyörű égszínkék selyemszőttes, amibe Predoc címerét hímezték. A lobogó lágyan foszforeszkál az éjszakai fényben. Megvan amiért jöttetek!

//Mindketten//

Az ajtó kivágődik és...martalócok helyett legalább két vashegyű nyílpuskalövedék vágódik ki rajta, centikre vétve csak el a két harcost.
Beláttok az épület folyosójára:
Négy nehézíjpuskás van a folyosón. Kettő áll, kettő előttük féltérden. A féltérdesek már kilőtték a muníciót most az állók céloznak rátok, addig természetsen a féltérdesek bőszen töltenek, hogy a tűz folyamatos legyen. Nem hinnétek hogy erre az összecsapásra van még erőtök...

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Yarradic Pagan
Esemény: Nézelődés
Helyszín: Állatvásár
Idő: délután
____________________________________________________________________________


A kalmár lebigyesztett szájjal figyel, de mikor látja, hogy tényleg csak az állathoz akarsz kicsit beszélni, ott is hagy.

Őszinte szavaid -fohászod- meghallgatásra talált, a karodba égett szent szimbólum felfénylik egy pillanatra, egy kis mana távozik az elmédből (4Mp) és érzed hogy egy tudatkapocs jön létre közted és az állat között! Meglátod az állat idegesn vibráló, pattogó és remegő narancsszín auráját, amiből égővörös szikrák pattognak.

A hótigris abbahagyja az ide oda járkálást, és érzelmek egész sora árasztja el a tudatodat. A lény rendelkezik mentális csírával van valamilyen állati intelligenciája de ez olyan szinten összeffort az asztráltesttével, hogy gyakorlatilag az állatot inkább az ösztönei vezérlik. (Int: 6 Asztrál: 8 )
Nem mondhatnád, hogy az állat "beszél" inkább csak érzelmeket érzel.

Félelem, düh, harag.

A szavaidra:

Kíváncsiság...-az állat közelebb megy és puha orra megérinti a karodat, ahogy megszaglász.

A nyugtató szavakra leül és bámulni kezd...

***
Nagy batárszekér érkezik. Nyolc markos férfi pattan le róla, hosszú farudalat tolnak át a ketrec oldlán rögzített vaskarikán, a férfiak felkapják a kerecet, akár a gyaloghintót és a batárra helyezik. A varázs szertefoszlott, csak az idegesen ide-oda járkáló tigirs alakját látod, mielőtt a potnyvát lehjtják, hogy ne ordítsa végig az utat és valamennyire nyugtuk legyen tőle. A batárszekér elindul.

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

//Ép:12;Fp:10//

Mikor az ajtó kivágódik és meglátom az acélvasalásos nyílvesszöket nem túl kellemes emlékek kiséretében vetem magam jobbra. (A lándzsa a testemmel párhuzamossan áll, a fegyvertartó vállamon átgördülve majd a pajzs peremét használva támaszként a gördülés utáni felálláshoz) Igyekszem kikerülni az ajtónyílás fenyegetéséböl//van hozzá földharcom 3. fokon nem tudom mi kellhet még hozzá//, ha sikerül akkor görnyedt testtartásban és cikk-cakkban futok a drága fejetlen lovagunk irányába. Mikor elérem az erdö szélét, és ha addig nem elözött meg visszanézek hogy mi van Kriakkal. Amikor utolér követem öt a tölem telhetö legnagyobb igyekezettel. Ha komolyabban megsérül akkor támogatom, ha nem képes menekülni akkor megyek és próbálom visszariasztani támadóinkat.

[Garmacor]

amint meglátom a nyílpuskákat kilépek a lővonalból, majd takarásban maradva az erdő felé rohanok majd már az erdőben Egren után megyek. Ha megsérül vagy bajba kerül akkor felé fordulok egyből. Amint elérem a lándzsát tartó kezét megfogom és támogtava, hogy meg tudja őrizni az egyensúlyát rohanunk tovább kifelé a ligetből. A már ismert úton a legyőzött szörnyek irányába.

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Kriak és Egren
Esemény: Küldetésben (Mindent vissza!)
Helyszín: A Parkerdő
Idő: 01.00. körűl
____________________________________________________________________________

Még néhány lövedék elzúg a fejetek felett.
És fegyvercsörgés, láncingek neszezése hallatszik.

-Menjünk utánuk? -kérdi egy hang.
-Hagyd a fenébe Poul! - a lidércek majd elintézik vagy ha ők nem, majd Arenda fertelmes kis játékszerei szétszedik őket.

***
Nagyon meg vagytok sebesülve lassabban halad a járás-futás.
A Parkerdő bejáratánál kimerülten lelassítotok.
A tolvajok rájöhettek, hogy nem sikerült fűbeharapni a Parkerdőben, mert futó lábak zaját és kiáltozást hallotok a sikátorokból és környező utcákból. Mostmár fáklyások is feltűnnek, gyakorlatilag nyílt hajtóvadászat folyik ellenetek és a negyedből még nem jutottatok ki csak az erdőből...Imekó nem engedi el olyan könnyen a lopott Lobogóját...

-Ott vannak!
-Karl! Te kerülj a másik oldalról, Niel te menj a főútra; kerítsük be őket! Nem juthatnak ki a negyedből élve; nem vihetik el azt a zászlót!

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*A kapcsolat létrejöttekor magam is meglepődöm - nem számítottam ilyenre, nem volt akaratos - csodaként élem meg az esetet.
A kíváncsiságra közelebb mozdulok, óvatosan nyújtom felé karom - megérintem puha orrát szívem minden szeretetével. Sejtem, hogy többé nem láthatom és ez könnyet csal a szemembe. Tehetetlenségem pedig egyben dühíti lelkemet - és ez az igazságtalanság, gyalázat amit itt művelnek...
A batár érkezése megszakít mindent - az utosó foszlányokkal csak egy csordult - "Küzdj magadért, az életedért!" - futja tőllem suttogva, majd üveges, könnyes szemmel nézem ahogy felrakják ketrecestől a batárra, letakarják és elmennek vele. Még sokáig nézek utána ökölbeszorított kezekkel.
Megkeményednek vonásaim, majd meglágyulnak. Felállok helyemről, és mire teljesen kiegyenesedem boldogságtól csillogó szemekkel nézek szét - a kalmárt keresem...*
<Ideje hozzálátni a munkához...>

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Yarradic Pagan
Esemény: Nézelődés
Helyszín: Állatvásár
Idő: délután
____________________________________________________________________________


//Off: Azt ne mondd Yvett, hogy a dagadt kalmárt akarod magadévá tenni áldozatként!!! //

A kalmár testes alakját a lókupeceknél látod meg. Éppen egy karcsú ilanori ménnnek nézegeti a fogát.

-Ez ilanori ménesből van? -fitymállja a kupecnek az árut. -Ugyan már...nincsen ebben semmi tűz...jónak jó ló, de ez nem ilanori fajta...
-Micsoda? -tátja el a száját a kupec- tán csak nem azt mondja kelmed hogy hazudok?-tátja el a száját a dzsad kufár- Galradzsa égesse ki méndkét szemem t'és úr ha ez itt nem eredeti ilanori ló!
-No jó, jó, de két arany az sok. -Egyet adok érte.
-Jaj uram! Egy arany??? Ki akar fosztani? Hát a vak is láthassa, hogy másfélnél nem ér kevesebbet!
-Jól van már, de akkor a lószerszámot is viszem ami rajta van!
-Legyen! -csap a kufár a kalmár tenyerébe, és a kövér kalmár int az inasának:
-Vigyed fiú haza!

Aztán tovább nézelődik.

[Yvett de Crei]

//Off: miről is van szó? //


(Yarradic Pagan)

*Amint meglátom a kalmárt sietős léptekkel felé veszem az irányt.*
<Kicsit hájas, kicsit puhány, kicsit... bleeeee... de nem érdekel, azt kapja amit megérdemel. A Földanya örülni fog neki, majd Ő is ejátszadozik vele...>
- Héé! Hé... Jóuram várjon meg! - *szinte szaladok feléje, majd a nyakába ugrok és elkezdem csókokkal beborítani az arcát boldogságtól sugárzó arccal.* - Én köszönni nagyon lehetőség, beszéd cicussal. Maga engem boldoggá tenni! Én hálám nem tudni hogyan viszonozni!

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Yarradic Pagan
Esemény: Vadászat
Helyszín: Állatvásár
Idő: délután
____________________________________________________________________________


-Mi, hogy?...Hogy mondja kérem? -mondja a kalmár aki vörös fejjel zavartan próbálja lefejtegetni a karjaid a nyakából.

-Na de kérem! Nyílt utcán vagyunk! -mondja hápogva a kalmár, majd zavartan elhallgat, mert nem tudja mit mondjon, köpjön vagy nyeljen, valószínűleg ilyesmi nem esett meg vele az élete utóbbi harminc évében.

-Mit...mit óhjajt asszonyom? -nyögi ki nagy nehezen. Zavartan vakargatva kopaszodó fejét.

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*Elengedem a nyakát, de a kezét szorongatom - hálásan.*
- Én... Én lenni boldog, én szeretném köszönni, hogy maga engedett cicus beszélni. Tudja a tigris a cicus. És én beszélni vele, mert maga engedte. Maga jó lélek, csodálatos!
Én Pagan lenni. És én szeretni valamivel viszonozni kedvessége. - *az egyik kezemmel fogom a kezét, míg a másikkal a tenyerébe simítok, majd egy rövid csókod lehelek bele, aztán elengedem.* - Én nem akarni rosszat magának itt, bocsásson meg. Én csak örülni kedvességnek. És én nem szeretek önzőség, én is szeretnék hasonló bolgogságot adni, csak nem tudni hogyan. Kérem engedje meg nekem, hadd tegyem a viszonzást meg. - *kedvesen, ártatlan bolgogsággal szinte könyörgök neki*
<Vajon mikor ölelte utoljára asszony? Ugyan veszi-e a lapot?... Egy önként kínálkozó lehetőség, hogy a kecske megnyalhassa a sót. Ha ez nem jön be fondorkodunk tovább...>

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

JK: Yarradic Pagan
Esemény: Vadászat
Helyszín: Állatvásár
Idő: délután
____________________________________________________________________________


A kalmár nem volt már fiatal. Pár röpke pillanatra elfogta valami láz, amit talán régi fiatalévaiben érezhetett, mikor még akart valamit a női nemtől, és azok is akartak valamit tőle, mikor még haja feketén csillogtt, termete sudár, vállai erőtől duzzadóak voltak. Mikor még megért egy-két "ajtócsapkodás". De az régen volt...sok-sok tapasztalás, nyélbe ütött üzlet és megélt alakoskodás, színlelés után a kalmárnak mér nem voltak illúziói a saját vonzerejét illetően. Felébredt benne egy büszkeségét melengető érzés, hogy talán a személyes varázsa fogott meg, de a kalmár józan ember volt, hamar magára talált, és el is mondja igaznak vélt véleményét:

- Nézze kislány...-mondja atayian- zsivány húzás volt, elismerem, de ma nem én leszek a kuncsaftja...tudom hogy látszik rajtam a jómód, de én Ellana-szentélyben szoktam intézni ezeket az ügyeket. És már voltam ott a múlt héten... De értékelem a leleményességét, el kell ismerjem, ön a legravaszabb kerítő akivel eddig találkoztam Erion utcáin. -mondja a kalmár a pénzeszacskójába nyúl és előkotor egy ezüstöt. -Fogja. Menjen és ebédeljen meg. A vendégem. És próbálkozzék a kikötői kocsmákban. Bízton állíthatom ott osztatlan sikere lesz. És nem is kell ilyen messziről indítani a dolgot. Ég áldja.