/ Barlon Ergvont /
* A tiszt szavain felhördül az északiban valami. Tekintetével ölni tudna, de jó modorát nem veszíti el egy pillanatra sem. Lassan leveszi fejfedőjét az asztallapról, majd nyugodt hangnemben válaszol az aktakukacnak:*
- Uram! Úgy látom nem valami segítőkész! *Elereszt egy fancsali mosolyt.* Tudom, ismerem mi a hivatalos procedúra. Bár bíztam józanságában és emberismeretében, valamint abban, hogy elég önnek az a passzus amit, az imént áttekintett velem kapcsolatosan. Hát, ha nem hát nem elég! Azt hittem egy oldalon küzdünk Erion „tisztaságáért”, a bűnözők semlegesítésén! Lehet, hogy tévedek, de szerintem az egy hét „átfutási” idő alatt lehet, hogy a keresett személy is felszívódik, mint a kámfor. Na, de ha ön ragaszkodik a hivatalos, eljáráshoz, mit általában olyanokkal szoktak végigcsináltatni, kiket el akarnak „zárni” a bizalmas információktól, ám legyen. Megkapja holnapra a kérvényt! * Közben felkel a helyéről, s épp távozni készül, mikor is egy pillanatra visszanéz a tiszt szemeit kutatva. * Megkapja a hőn óhajtott kérvényét Gonzales hadnagy! Ugye jól emlékszem becses nevére? *Elereszt ismét egy félmosolyt.* Nem fenyegetés képen, de remélem nem ön miatt csúszik ki az a vadállat a kezeim közül, mert a főnöke nem biztos, hogy díjazni fogja a szíves közreműködését, ha a Kereskedelmi Szövetség tudomására hozza az ön szívéjes segítségét! Na, de hát ezt ön biztos jobban tudja!? Én csak segíteni akarom Eriont, nekem ez csak egy munka, amiért megfizetnek, de ön az állásával játszik, ha szerény gondolataim nem csalnak!? Na, de legyen! Bízzon abban, hogy a jegyzőkönyvek nélkül is elkapom azt a sorozatgyilkost, mert több, mint valószínű, hogy ha mégsem sikerülne a főnökei kezébe jut a jelentésem, amiben kifogok térni az ön elzárkózására a gyors segítség nyújtástól. További jó munkát Gonzales hadnagy úr! * A nevet kissé gunyorosan ejti ki az északi, majd távozni készül. Fél füllel azért a hadnagy esetleges válaszára várva.*