HM: Kalmárfejedelem JK: Barlon Ergwont Esemény: A nap hőse Helyszín: Az utca Időpont: délután ________________________________________________________________________
A terved kivitelezésével egyetlen probléma van sem vödör víz, sem szökőkút sem köztéri kút nincs a közvetlen közelben. Száraz ruhával kell hát megkíséreld a mentőakciót. Vagy hárman négyen kiáltják utánad, hogy melyik a fiatalasszony lakása, és az anya azt is hogy hol a gyerekszoba.
A földszintről és az elsőről még mindíg jönnek ki az emberek egyesek egymást, a kicsinyesebbek és az önzőbbek a saját értékeiket mentve.
Földszint: A füst torokkaparó, de még lehet látni. Ide-oda toporgó polgárok a folyosón, akik nem tudják, hogy hirtelen mit vigyenek ki az égő házból.
-Vendolin drágám, akkor maga hozza a nagymama niarei porcelán étkészletét, én pedig a festményeket. -A szivargyűjteményem!!!!....az értékes dzsad szivargyűjteményem nem éghet el!!! ....
Szerencsére azért hallasz önzetlen emberi megnyilvánulásokat is a vészben:
- Gyere Anders, hozd a gyerekeket, segítek! Ne hozz semmit, majd nálam ellesztek addig, míg ennek vége! - Olven bácsi jöjjön kapaszkodjon a nyakamba, el kell mennünk innen, most!
A földszinti rész a torokkaparó és könnyeztető füsttől eltekintve teljesen jól járható és a látótávolsággal sincs baj. Az egyik nyitott konyhaajtóban meglátsz egy bádogkanna vizet, az másra nem is elég minthogy gyorsan belelögyböld a köpenyed, amibe a csecsemőt szeretnéd csomagolni. Esetleg még az arcod elé tett kendőt benedvesítheted de ennyi....sietned kell.
Az első emelet:
Na itt kezdődnek a gondok. A hőmérséklet kényelmetlenül meleg, ködszerű füst üli meg a folyosót, ami kifejezetten fojtó. Néhány kósza és füsttől fuldokló esztelen kódorog még itt aki a lakásából ki akarja még hozni az elrejtett dugipénzt, egy személyes emléket, vagy itt ragadt házikedvencet. Egy fiatal férfi jön köhögve, ölében egy dús szőrü fehér macskával, aki tágra nyílt szemmel körmeit a megmentője karjába mélyesztve bújik hozzá. Futtábban odaszól neked: -Hova megy ember??? Nincs már itt senki sem. A másidik lángokban áll. Aki addig nem tudott onnét kijutni annak vége. -Ha van esze kijön velem!
A másodikra vezető lépcsófejjáró végén már érezhető a meleg. A tüdőd szúródik és kicsit szédülsz a nyelt füssttől. //3 Fp-t veszítesz.// Viszont a lángok moraján és az égő fa recsegésén át valóban megüti a füled egy csecsemős sírása. Nagy levegőt veszel és felrobogsz a recsegő lépcsőn.
A második emelet folyosója néptelen. Lángok emésztik a padlót az ajtókat és kkezdték a mennyezetet. A tűz még nincs a csúcspontján, de fájdalmasan felforrósodik a ruhád és forró a levegő. A szemöldököd és a hajad itt-ott megperzselődik egy-egy forróbb légáramlatnál. //5 Fp- vesztesz.//
Gyorsnak kell lenned, mert nem tudod meddig bírod a hőséget és a lángokat. Nem is tátod a szád, hanem inadszakadtából rohansz az utolsó lakás ajtaja felé. Az ajtót berúgod, és -hiába húzódsz félre- ledönt a lábadról egy a léghuzaztra kifelé csapó tűzkígyó, a perzselő levegő pedig égeti a húsod. //2 Ép 4Fp veszteség// Mindegy...mostmár nincs értelme visszafordulnod.
Mielőtt belépnél a keresett lakásba szinte visszatántorít a pokoli hőség, önkéntelenül az arcod elé kapod a kezed. A lakás lángokban áll, és alig kapsz levegőt. Egy pillantással felméred a terepet. Közben megállapítod, hogy a tűzfészek a konyhából indult, valószínű a tűzhely...de hogy hogyan azt nem tudod...többre nem jut időd mert ebben a pillanatban beomlik a konyha és a nagyszoba palfonja ahol te is állsz. Izző födémdarbok puffanva találják el a vállad és a hátad. (1Ép 2 Fp veszteség) A orkodat égeti a levegő. De a lakás távolabbi részében ahol a gyerekszoba van, csak a füst és a forró levegő amikkel meg kell küzdjél...a csecsemőnek talán még van esélye...és neked is...késlekedés nélkül rohansz a gyerekszobába, füledben dobol a vér az égett sebeket nem is érzed már, annyira feszíti az ereidet az adrenalin. Visszaemlékezve halvány fogalmad sincs hogy nézett ki a gyerekszoba, te csak a rácsos kiságyat láttad a stressztől, meg a babát akinek keze-lába jár és kétségbeesetten sír. Felkapod és a vizes köpenybe bugyolálod. Az ablakon nem tudsz menekülni mert a másodikon vagy és nagyon keskeny a párkány, a gyereket pedig fogni kell.
Nincs más hátra mint egy teljes sprint a tüzön át. Rettenetesen össze fogsz égni, de nincs más esély. Megtalálod a fürdetéshez használt babakádat. Harmadáig van vízzel. Nem lesz tökéletes védelmed, de több mint a semmi. Benedvesíted az arcod és egyszerűen magadra borítod a kád tartalmát. Másra nincs idő.
Nekilódulsz.
A nedves ruha éppen abban a legkritikusabb pillanatban kímélt meg a tűzhaláltól, mikor kellett. Sogron kígyói -mit kígyói, Sogron maga bömbölve emésztette a lakást amiben szaladtál. Behunytad a szemed, hogy a lángok ne égesék ki. A nedves ruha pillanatok alatt gőzölve száradt.
Lehet hogy mégse volt jó ötlet....mintha máglyán égetnének...ekkora fájdalmat életedben nem éltél még át...oké...megpróbáltad...és elbuktál....legyen már vége!!! //5 Ép-t és 10 Fpt veszítesz//
Nem tudod mikor olvadt le rólad a ruhád,....nem tudod...hogy botorkáltál le az első, majd a földszintre...egy benti tükörben láttál egy alakot, hóna alatt egy síró csomaggal, akinek a fejére volt égve a haja és vöröses-bordóra sülve a bőre...te voltál!??? Beszélni már nem tudsz mire kitámolyogsz a földszintre és valakik kezébe nyomod a csomagot...a forró levegő felperzselte a hangszálaid.
Itt következik el a pillanat amikor a szervezeted -az adrenalin elmúltával- már nem bírja fenntartani a létfunkcióidat, a szíved megáll és összeesel... De legalább igazi lovagként állsz majd Darton elé... //Off:...és Barlon Ergwontnál valóban meghal egy időre...//
**** Nem tudod kik hablatyolják azt, hogy a halál után van élet, mert bízton állíthatod semmi nincs! Te csak feketeséget láttál...vagy nem emlékszel többre...csak a tűzre...lehet épp az volt a szerencséd, hogy nem láttad meg Darton arcát... Mikor kinyitod a szemed, biztosan tudod hogy nem haltál meg...az első amit megérzel, az a hideg oltárkő, és Sogron isten vörös-arany alakja amint téged bámul...a tűzkobra rubin szeme úgy néz rád mint akinek a szájából húzták ki a vacsoráját.
-Magához tért atyám. -mondja egy női hang.
Kopasz lángvörös csuhás Sogorn-pap hajol föléd.
-Áldassék Sogron neve! Bekapott, megrágott, de nem nyelt le...-mosolyog a pap. A kopasz és ősz szemöldökű atya megáld téged.
- Jól van fiam. Az a szerencséje hogy átkozottul erős és még fiatal...és hallatlanul bátor, estleg vakmerő. Maga igazán megérdemelte a segítséget. -Köszönöm, amit Stina gyermekéért tett...a hitközségünk tagjai rögtön ide hozták...és egy emberként kérték, hogy mentsem meg magát...szerencsére Sogron értékeli az önfeladó önzetlenséget. Nem kellet a beleegyezése a gyógyításhoz. Stina és a gyermeke jól vannak. Az Ispotályban lábadoznak. Fel tud ülni? kérdi a pap.
Teljesen meztelen vagy. ...és kopasz. A hajad elégett. De a bőröd olyan szép rózsaszín, akár a csecsemő feneke! Egyenletesen szuszogsz, és semmi fájdalmad sincs. Semmit nem láttál eddig még a helységből, mert a hátadon fekszel, most tértél magadhoz. Csak a Sogron szobrot és a pap arcát láttad. Még csak most fogod fel, hogy mi történt. Valóban halott voltál egy ideig...teljesen. Barlon meg van rendülve...fogalmazzunk úgy nem feltámasztottak, hanem utolsó pillanatban kaptál papi Gyógyításvarázst. Valóban halott volt, ezt az élményt soha nem fogja elfelejteni.
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
//Off: Kriaknak és Egrennek a Csillagba megy reag.//
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
Elöször egy új rövidkardot akarok venni, majd nézek magamnak egy új keményített börvértet is. Miután ezeket a holmikat megvettem, elmegyek a Kiskereskedök utcájába és beadom valahova élezni a régi kardom, jó lessz az még alapon. Ha megcsinálják rögtön akkor megvárom ha nem akkor kifizetem az árát és megkérdezem hogy mikorra lessz kész. A következö lépésem a szabókhoz vezet hisz már megrendeltem, és kifizettem egy rend ruhát. <Lehet hogy nem ártana még két rendet varratnom ha ez így megy tovább a napi egy ruhával sem jövök ki. > A ruhám felpróbálom és csak akkor viszem el ha jó, de itt nem várok mást a legjobbon kívül // //Ha elégedett vagyok rendelek még kettöt de más szabásban, színben. Ezek után ha nem beszéltem meg semmit Kriakkal//gondolom ment tanulni a könyvtárába// akkor visszatérek a fogadóba. //Sztem így is elbaszom a du., és a pénzem nagy részét//
* A szemeit meresztgeti, s hitetlenkedve fekszik az oltáron, majd megpróbál feltápászkodni ülő helyzetbe. Körbepillant a teremben, majd a sogronitára emeli tekintetét. Ha hangszálai rendben vannak lassan, monotonon belekezd rövid mondandójába:*
- Örülök, hogy a csecsemő épségben megúszta! Valamint köszönöm, hogy megmentette az életem atyám! Mellesleg hol vagyok? *Néz körül ismét a termen, majd kopasz fejbőrét megvakarja jobbjával, mit sem törődve azzal, hogy pucéran üldögél az oltár kövén.*
<… Basszus! Ezt nem azért úsztam meg, mert a szerencse mellém állt! Láttam az alagutat, s a végében tátongó fényt! Lepörgött előttem mit sem érő életem! Barl! Légy résen! Egyszer élsz, s becsüld meg azt! Lezárult életed egy igen jelentős fejezete! Talán felnőttem?! Vagy csak megijedtem a végzettől?! Az nem lehet! Úgy tűnik a halál után is van valami! Lényem tovább él az örök körforgásban! Ne féld Barl a halált! Egyszer úgy is eljő érted! Ne keresd, de ne féltsd tyúkszaros életed!…>
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Joe Lyon 2007.07.22. 9:34-kor.
HM: Kalmárfejedelem JK: Barlon Ergwont Esemény: A nap hőse Helyszín: Sogron temploma Időpont: délután ________________________________________________________________________
-Soron templomában. - jött rá egy csengő női hang válaszként.
A pap mellett egy tűzvörös hajú lány állt mosolyogva, szintén lángvörös ruhában, de rajta pikkelyvért volt és lángnyelv alakú tőrkard az oldalán.
-Fúú...hát nem gondoltam volna mikor behoztam ide az összeégett testét, hogy ilyen csinos...-modja a lány és egyik szemöldökét felhúzva félmosollyal mustrálja Barlon minden porcikáját. -Még szerencse hogy Sogron ily kegyes és visszaadta önt nekünk. -mosolyog fehér fogakkal a lány....-Micsoda veszteség lett volna egy ilyen tűzben edzett férfi...
A pap most kapcsol és a homlokára csap:
-Jaj, bocsásson meg uram, a rituálé alatt tetljesen kiment a fejemből hogy meztelen!...Hess, innét Sheena....jaj, Sogron szent nevére ne tátsd már itt a szád te lány...zavarbahozod az urat. -és a pap gyorsan rádterít egy hirtelenjében elővarázsolt vörös palástot.
-De hát már letakartad apám...-mosolyog Sheena. -Különben is szüksége lesz átmeneti ruhára, míg újat kap tőlünk, mert midenen odabennt égett. Ha adsz neki egy neofita köntöst, kimehetünk a szabóhóoz méretet venni..
-Jaj lányom nincs valami dolgod most? -húzza össze a szemöldökét a pap.
-Kérlek hagyj magunkra egy percere! -mondja a pap csipetnyi indulatos éllel a hangjában.
-Rögtön apám, amint az idegen megmondja a nevét...-kacagja szemtelenül Shenna szeretném tudni, mert mikor behoztam ide a ház tüzeinek kioltása után nem adtam volna egy lyukas petékot sem az életéért. ...Nem terem ilyen bátor férfi minden bokorban, aki bemegy egy gyerekért és kihozza Sogron karjaiból, sőt meg is hal érte...ritka kincs az ilyen lovag, irígylem a feleségét uram...-mondja Sheena kicsit szomorkás mosollyal.
-Sheena...-forgatja a szemeit dühüsen az apa.
-Jól van már...-mondja mentegetőzve a lány....-én csak a nevét kérdeztem na.
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
* Az északi először fel sem fogja „mi történik” vele. A lány hírtelen felbukkanása először meglepi, majd miután rájön, hogy teljes valójában üldögél a hölgy „társaságában” fülig belevörösödik a helyzetbe. A „megmentő” lepel jól jön, s zavartan mosolyodik el.*
- Khhmm.. Köszönöm atyám! * pislant a sogronitára, majd szép óvatosan „átvezeti” tekintetét a gyönyörűségre. Jól szemügyre veszi, végigméri, szép lassan minden porcikáját. Csodálkozva hallgatja, hogy a lány hozta ide, s tudja, hogy nélküle most nem pisloghatna itt, mint a levelibéka.*
- Köszönök mindent hölgyem, Sheena! * Mind e közben elbűvölten kutatja a lány átható tekintetét. Pár pillanatnyi „kihagyás” után enyhén fejét is meg kell ráznia, hogy „visszatérjen a valóságba”, majd elmosolyodik a lány kijelentésén.*
- A nevem Barlon Ergwont, Erigowból! Talán úgy fogalmazhatnám meg röviden, hogy kezdő kalandozó lennék, NŐTLEN, kinek majd leesik jelenleg az álla, hogy egy ilyen szépséges hölgy felajánlja segítségét az új holmik beszerzésében! * Elejt egy félmosolyt, majd az öregre pillant.*
<… Apuka! Remélem nem bántad már meg, hogy „visszahoztál”!? Itt ücsörgök, s a füled hallatára udvarlok a lányodnak! Nagyon szép ez a nő, s van benne valami „tűzrőlpattant” érdekesség! …>
- Megköszönném és megtisztelve érezném magam, ha segítenél beszerezni az új holmikat! *Pillant ismét a lányra.*
HM: Kalmárfejedelem JK: Barlon Ergwont Esemény: A nap hőse Helyszín: Sogron temploma Időpont: délután ________________________________________________________________________
-Szívesen. -mondja a lány és kimegy a szentélyből, csipőjét kicsit fimoman és elegánsan riszálva. -valóban kecses mozgásű nő.
-Kérem nézze el Sheenának a természetét, ő a Tűz Táplálóinak tűzvarázslója, fiatal és még szertelen. De az valóban kivívta a tiszteletünket, hogy kis híján életét adta Stina gyermekéért. Szeretnénk viszonozni a nagylelkű bátorságát, kérem; ebédeljen velünk, nem az egész gyülekezet lesz ott, csak a megmentett gyermek és családja én és a lányom. De Sheenának igaza volt, mindene elégett...a pénze is....mi tagadás szépen áldozott a Tűzkobrának. Vegye fel ezt a neofita-ruhát. Ez még nem szentségtörés, mert ilyet bárki hordhat Ordanban, a nem felszentelt tanítványok öltözete. Most addig jó lesz, míg Sheenável fel nem keresik valamelyik szabóságot...
-Akkor menjenek, szerezzen magához illőbb ruhát és utána várom önt itt egy ebédre. -mondja a pap. -Óóó...de modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam: -Erwin Teithi vagyok a lányomat pedig Sheena Teithi-t pedig már ismeri.
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
Megvárom báttyámat hogy megérkezzen, majd elé állok, hogy szeretnék vele pár szót váltani ha van rá ideje. Amikor úgy dönt hogy szán rám pár másodpercet: -Jusuf. Tudom hogy nem fűlik a fogad ehez a pátyolgatáshoz, és nem is várom el töled hogy tovább pesztrálj. Nem méltó hozzád és nem segíti megfelelöképp az én fejlödésemet sem. Tennék egy ajánlatot. Bújkál bennem valami amihez nekem még kevés a hatalmam, de Te biztos hogy elég erös vagy és elbírnál vele. Utálom ezt mondani de így van. Magamtól elköltözök és többet nem kérek töled semmit, így Apánk haragját sem kell félned. Tudom hogy kidobhatnál vagy a temetöbe jutathattál volna már rég, de nem tetted. Ezért ....kérlek <bah még a szó íze is rossz..> hogy gyűrd le a kórt ami emészt és Én azon nyomban indulok. Ha nem teszi meg akkor nem, akkor is költözök.
A bátyádat ebéd közben kapod el, akiből dől az elfogyasztott afrodiziákum és serkentőszerek szaga. Régóta használja már őket, állítólag segítenek neki a koncentrálásban.
Előszőr szkeptikusan elhúzza a száját és lenyeli a falatot.
-Hagyjuk ezt a fos dumát Abu, ismerlek már nem veszem be...mid van? Szifilisz? Kankó? Herpesz? Hova dugtad a pöcsöd öcsém? -vigyorog kárörvendőn- mert hülye vagy...te minden egy rézgarasos szukába beleverd a farkad, aztán most itt rinyálsz, hogy viszket.
-Vakarjad csak öcsisajt! Meg jegeljed! -Ehh...mid szedtél össze? - majd Juszuf bűvigéket mormol, hogy azonosíthassa a betegségeid. Egy perc múlva kiköpi a falatot a szájából és akkora pofont csördít a pofádra, hogy berepülsz az alakimista labor asztalára. (Nem is nézted ki a girhes Juszufból hogy ekkorát tud ütni.)
-TE HÜLYE FASZ! MÉG JÓ HOGY ELTAKARODSZ INNÉT A BÚS BÜDÖS PICSÁBA!!! -HOL AZ APÁM FASZÁBAN SZEDTED EZT ÖSSZE TE KIS HÜLYEGYEREK!? TE NORMÁLIS VAGY???? TUDOD MIT CSINÁL VELÜNK A SZERÁJ HA AZ EMBEREK FÜLÉBE JUT HOGY LEPRÁT HOZTÁL BE TE HÜLYE KRETÉN!??? -HÜLYE! -HÜLYE! -HÜLYE! -ordítja a képedbe vicsorogva, és egy kis nyál freccsen az arcodra. Juszuf minden egyes "hülye" -nél megpróbál felpofozni.
-Elevenen megnyúznak mindekttőnket te balfék!!!! Még jó hogy a Szeráj ezen részén itt nincsenek betegségjező rúnák!!! Nem tudtad igaz? Egy gramm mérget egy náthát nem tudsz a szeráj főépületébe behozni, hogy ne tudjanak róla! Óriási szerencséd, hogy Aziz nem ellenőrzött le! Már a hastinok csócsálnának!
Idegesen a reszkető szájába gyömöszöl egy szál sodrott dohányt, és akkorákat szív belőle, hogy csak úgy horpad a feje! Hosszan ereszti ki a marihuána füstjét, hogy lenyugodjon.
-Jól van Abu! Miután nem szeretném hogy NEKEM bántódásom essék a te baromállat viselkedéset miatt; hatástalanítom a kórokozót. Csak azért teszem meg, mert kifele semmi sem garantálja, hogy nem tűnik e fel egy méregkeverőnek, vagy betegségmágusnak, hogy mi a pálya veled. -Jó esélyem van nekem is elkapni a betegséget ugye tudod?
-Takarítsd le az alakimista asztalt és vetkőzz meztelenre!
Miután végeztél, Juszuf mágikus rajzolatokkal fest tele, amibe manát áramoltat és füstölőket gyújt körülötted. A varázslat hosszú és gondos előkészítést igényel. Egy összekötözött élőállatot (egy csirkét) helyez a mellkasodra, akibe áramoltatni fogja a te betegséged. Aztán elkezd kántálni. Egyik festett szimbólum manatartalma kiürül és a testedbe áramlik, aztán sorba az összes többi. A rituálé végeztével Juszuf az élő csirkét a tűzbe dobja, amire foszfor és kén vegyületét hajítja. A kis szobát elborítja a kénbűz, de legalább már nem vagy fertőzött. Juszuf kidobálja a holmid a szoba közepére:
-Elegem van belőled. És a faszságaidból. Takarodj innen a picsába. Te egyszerűen túl hülye vagy ahhoz, hogy ebben a városban életben maradj és nem akarom, hogy magaddal rántsál te agyatlan féreg!
-Én most elmegyek piálni. Mire visszajövök ne találjalak itt! -mondja a bátyád és kimegy a szobából.
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
(Abu) //Hiába no a testvéri szeretet mire nem teszi képessé az embert //
Tűröm a szitkokat a pofonokat, mert muszály. Ehez még tényleg kevés vagyok, viszont érlelödik bennem a gondolat, hogy mielöbb bele kéne lendülnöm a dolgok közepébe mert még egyszer ezt még töle sem tűröm el. Amint kilép összeszedem a cuccom, amit viseltem a csatornában egy bottal vagy más tárgyal a tűzbe dobom(a lényeg hogy kézzel ne érjek hozzá), majd az eszközt egy kis vigyor kíséretében szépen visszarakom oda ahonan elvettem. A kapunál stázsálóknak illöen köszönök, kerülöm a feltűnést. Utam a Három Tallérba vezet.
//Köszi a mesét, de még úgyis jövök vissza , Almeir akkor megyek szerény hajlékodba //
*A segítségére felállok.* - Nem lenni elveszett, csak idegen világ. Értheseee... érhetet... érhetlen... Rosseb ebbe a nyelvbe, csomó lesz mindjárt a nyelvemen... Pagan nem ért itteni népet, de boldogul, mert muszáj túlélésnek *A felismerésére kicsit elkerekedik szemem, majd kissé elutasító arcot vágva válaszolok és kissé keményebben, mint ahogy szeretném* - Nem szégyen nekem ott harc, csak fáj mit művelni, mire kényszeríteni engem. Fáj bántani természet gyermekét és nem látni mi jó benne másnak. *Aztán enyhülnek a vonásaim, és végül büszkén nézek a kalmárra.* - Igen, én lenni emrelin. Ma szabadulni onnan.
Emrelinül mondva
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
* Az északi óvatosan lekecmereg az oltárról, majd gyorsa belebújik a felajánlott ruhaneműbe. Viszont előtte jól szemügyre veszi saját magát. Megnézi, hogy minden porcikája egyben van-e, valamint keres egy tükröt, s képét is megvizslatja. Miután konstatálja, hogy teljesen szőrtelen elbúcsúzik az öregtől, megköszönve és elfogadva az ebédre való invitálást. Kilép a lány után az ajtón, s körbepillant. Ha a lány ott „lődörög” valahol. Megszólítja:*
- Hölgyem! Akkor elkísérne? * Bontakozik ki ismét a megszokott mosolya, sajna most a szőrtelen orcáján. A lány elfogadó válasza után elindulnak, de út közben pár kérdést azért intéz a sogronitához. Először teljesen ártatlanokat, majd udvarolgatni is kezd.*
- Mióta éltek itt Sheena? * Ártatlan pofával teszi fel első kérdését..* - Te most ki is vagy igazán? Varázsló? * Érdeklődve néz a lányra* - Hogy lehet egy ilyen szép nő varázsló? * enyhe mosollyal arcán kérdi.* - Egy ilyen csodálatos hölgynek biztos van udvarlója, vagy kedvese? * Csalafinta nézéssel kutatva a nő tekintetét. Mind e közben szép óvatosan a lány útmutatásai alapján elindul a „bevásárló körútra”. *
-Hát ez fantasztikus! -csapja össze a kezét a kalmár. -Miért nem ezzel kezdte asszonyom? -kérdi -Engedje meg hogy bemutatkozzam Svend Jorgen vagyok, a Quiron Liga tagja textil és kelme kereskedő...és szenvedélyes vadász. -teszi hozzá és megemeli a kócsgtollas kalapját. -Jaj bocsássa meg az előbbi modortalanságomat, nem tudtam hogy az Aréna bajnoknőjével állok szemben. Persze hogy nem kell szégyenkeznie! Mi az hogy! Káprázatos csatasorozatot mutatott be az Arénában! Fantasztikus volt!
-A hintóm itt áll a Piac előtt. Meghívhatom ebédre arezidenciámba? Kérem....megtisztelne vele, ritkán fogadok vendéget de ha valaki hát ön rászolgált a megbecsülésre! Nos van kedve velem ebédelni?
"Az anyagi érdek a kis jellemek nagy próbája, de a nemes jellemek számára még csak a legeslegkisebb. Aki megveti a pénzt, még korántsem talpig tisztességes ember."
*A felismerés, hogy mit következtetek viselkedéséből nem látszik meg rajtam, csak egy pici meglepettséget produkálok.* - Ezt komoly mondani nekem? Maga látott én harc Aréna? *Bemutatkozására jobb kezemet melkasomhoz csapom, és egy picit meghajolok.* - Nevem lenni Yarradic Pagan, Emradából. Maga neki tényleg tetszik harc mi ott folyik? Ohh... Talán ebéd köszönni, közben megérteni e világ mindenét... De ebéd most azonnal? Lenni várni míg csillag vissza menni öltözni, másik tiszta ruhába mit most venni?
//Off: Kb. mennyi idő van még az esti megbeszélésig? (a kari saccolásában)//
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.