(Egren cwa Trimelion)
*A tópart csendes, nyugodt. Rajtad kívül nem kereste más a hûsítõ vizét ebben az órában.
Bárhogy is próbálkozol sem kezeddel, sem lábaddal nem tudod megtörni a vízfelszínt.
Tény és való, hogy a vízesés iszonyatos robbajjal zúdul bele a kis tóba, s hallani át e dübörgésen nem nagyon lehet semmit sem. A saját hangodat alig hallod... inkább valami reszelõs mellékdübörgésnek tetszik.
Rohanni kezdesz a domb felé, hogy minél messzebb legyél a dübörgéstõl - a domb tetején pedig a látvány  megállásra ösztönöz.
Egy hatalmas fa árnyékában pár csupasz nyakú igen ronda és nagytermetû madárféle egy hullát marcangol... ez a hulla igen ismerõs számodra... percek telnek el bámulással mire rájössz, hogy az a test valamikor a tied volt....*
			




 ...mögöttem áll valaki...>
 ...mögöttem áll valaki...>  //és felszállt a lelke a testbõl...akkor most szálljon vissza!!...>
 //és felszállt a lelke a testbõl...akkor most szálljon vissza!!...> 


 és mivel Ryuu válla van hozzá a legközelebb, így a felsõruhájára maszatolja a látványból fogant fantáziaképet. Mindeközben hálát ad azért, hogy ilyen sok végtagja van. Hárommal kapaszkodik, kettõvel fogja az üvegcséjét és még mindig marad, amivel dolgozhatna. A pegazus keltette "légörvényekkel" meg nem is igazán törõdik. A mûvészetekért az útközben elmaradást is szívesen kockéztatja.*
  és mivel Ryuu válla van hozzá a legközelebb, így a felsõruhájára maszatolja a látványból fogant fantáziaképet. Mindeközben hálát ad azért, hogy ilyen sok végtagja van. Hárommal kapaszkodik, kettõvel fogja az üvegcséjét és még mindig marad, amivel dolgozhatna. A pegazus keltette "légörvényekkel" meg nem is igazán törõdik. A mûvészetekért az útközben elmaradást is szívesen kockéztatja.*

