<center>Az Antiss</center>
Az Antiss, más néven Tükörvilág, ahogyan a pórok emlegetik, egészen õsi dimenzió. Egyidõs a Teremtés azon mozzanatával, amikor az istenek mentális és asztrális képességekkel ruházták fel a teremtményeket, hogy határt szabja¬nak a démonok befolyásának. A szándékok és az érzelmek pedig igen fontos szerepet játszottak a teremtmények és az égiek viszonyában: amit nappal nem tudtak kifejezni, éjszaka formálódott meg képzeletükben. Lelkük, amivel az istenek ajándékozták meg õket, sokkal közelebb került a teremtõjükhöz, sokkal közvetlenebben nyilvánult meg, mint az Elsõ Törvények által irányított anyagi valóságban. Megszülettek az álmok, amelyekben a teremtmények megtehették mindazt, amit az anyagi világban soha. S mivel az álmok is a teremtmények lelki valójából fakadtak, magukban hordozták az Isteni Lényeget, energiát. Ez pedig hatalmas erõ! Az istenek között csupán egy akadt, aki ezt felismerte: Noir. Õ szõtte-fonta egybe a meg nem valósított vágyakat, sosem látott képeket és a valóság meg nem tapasztalt igazságát egy idegen, mégis ismerõs világban. Hiszen a teremtmények önmagukat látták álmaikban: talán éppen azt, amit az ember formájában az istenek valójában alkotni akartak...
Noir értelmet és helyet biztosított ezeknek a vágyaknak - s néha rettenetes látomásoknak is -, s létrehozta az Antisst. A fentiekbõl kiviláglik az, hogy az Álomsík valójában energiaszövevény, mint minden egyéb sík. Tartalmát, magát az energiát az alvók álomképeibõl, álmaiból nyeri. Ezért van az, hogy a pórok hiedelmeivel ellentétben csak az van jelen az Antissen, aki álmot is lát - nem csupán alszik. Az álmok elképzelt, a valós világ természetébõl származó "vidékei" adják az Álomsík vázát, energiahálózatát. Ezt a vázat népesíti be, színezi ki az Antissen létezõ teremtmények sokasága. Aki - bárhogyan is az Álomsík csodás tájait járja, saját álmainak szövedékét láthatja viszont. Máshogyan és más formában, mint mikor azt megálmodta, de voltaképpen ugyanúgy.
A Papi Szék azonban nem csupán ezeket fogadja fenntartásokkal, hanem azt is, hogy az Antissen nincs befolyása minden pyarroni istennek. Noir hatalmának közvetlenül alárendelt dimenzió ez, mint ahogy a Lyndigass a Háromfejû birodalma. Törvényei - hasonlóan az Asztrálvilág már ismert Kiegyensúlyozottságához - az istenasszony szeszélyének rendeltettek alá: állandóan változó, ezerarcú világ alapkövei. Az álmok és álmodók változatos sokasága, az Antisslakók természete változtatja meg pillanatról pillanatra. Ezért gyönyörû, kívánatos és örökké új világ ez - sokszor valóságos gyógyír a lelki bajokra. Aki túl mélyen és gyakran belefeledkezik, nehezen vagy egyáltalán nem tud szabadulni tõle. Ottragad, lelkének energiái örökre az Álomsíkba szövõdnek és elhagyja az anyagi világ börtönét. A siralomvölgy helyett új otthonra lel, ahol az lehet, ami mindig is lenni akart.
Az álom képes arra, hogy alakítani tudja az Antiss képét. Hiszen belõle szövõdik és alakul újjá minden éjjel a halandók szívében. Aki képes arra, hogy szándékkal az Álomsíkon tartózkodjon, képes akaratával is formálni azt. Isteni adomány tehát az a kevesekkel született képesség, hogy a szerencsés az Antisst járhassa minden éjjel, amikor csak kedve tartja. A lélek áfiuma ez, de túlzott fogyasztását meg sínyli a test is: ha rápillantunk egy Noir papra, nem a szellemi hatalmat látjuk meg elõször, hanem az esendõ, vézna testet, a vékony kart és a fáradt, ráncos arcot. Az ilyesfajta hatalomnak bizony ára van - s nem élhet vele senki túl soká.
Noir azonban megóvja szolgáit legyenek bár azok a köznép szava szerint "papok" vagy egyebek. Háborítatlanságot ajándékozhat az álomvilág veszélyeivel szemben. Cserébe nem kíván mást, csak jelenlétet: álmokat és vágyakat, amelyek segítségével tovább élhet az Álomsík világa.
Az álmok a lélek legközvetlenebb, legõszintébb megnyilvánulásai, Noir papjai szerint egyenesen õk mozgatják a világot, hisz mindenki egész élete során álmainak beteljesítésén fáradozik. Az álmok feletti befolyás ezért erõsen meghatározza az anyagi létet. Innen származik mindazok hatalma, akik tevékenyen részt vehetnek az álmok ellenõrzésében. Az álmok jelentik a való világ és az Antiss közötti misztikus kapcsot ezen a mezsgyén haladnak Noir és Morgena papjai is. Ebbõl táplálkozik erejük, álomsíkbeli befolyásuk, csakúgy mint az álmok létezésén kívül a misztikus mágia, az álomvarázslatok létrehozásának képessége. Mindezek miatt a mágiával befolyásolt álmok magára a teremtményre, annak lelkére hatnak.
Noir papjai sokkalta komolyabban veszik az Álomsíkon betöltött szerepüket, mint Morgena beavatottjai. Éppen ezért jobban is ismerik az Álomvilágot, sokkal inkább tisztában vannak törvényszerûségeivel. Morgena hívei viszonylag új jövevények a síkon, még csupán próbálgatják a hatalmukat. Tény, hogy õk is ismernek néhány varázslatot, ám repertoárjuk korántsem annyira teljes, mint Noir híveié. Noir papjai ismerhetnek olyan teremtményeket, helyeket is, melyek immáron önállóan tevékenykednek az Antissen, és saját hatalmuk, mágiájuk is van. Alkalomadtán ezeket a varázslatokat is meg lehet tanulni, ám Noir papjain kívül ez csak nagyon keveseknek sikerült eleddig.
Fontos leszögezni, hogy míg mindannyian álmodunk valamilyen for¬mában, mindazok száma, akik tevékenyen is részt tudnak venni az Alomsík alakításában, az elõbbi számhoz képest elhanyagolható. Ynev legtöbb településén nincsenek ilyen személyek, a nagyvárosokban is legfeljebb 2-10 fõ körül lehet a számuk. Legtöbbjük magányos szerzet, egyedül próbálja megoldani a problémáit, akad olyan is, akit a világ dolgai már egyáltalán nem érdekelnek.
Az Álomsík lehet legalább annyira veszélyes vidék, mint Ifin legfélreesõbb sikátorai. Eddig is tudtuk, hogy az anyagitól eltérõ dimenziókban más törvények uralkodnak, és ezeket a törvényeket más hatalmasságok az emberekétõl különbözõ érdekei szabják meg. Az Antiss mindezekre bõségesen szolgál példával.
Nem csak Noir evilági szolgái kóborolnak az álmok kies vagy elborzasztó vidékein, hanem hatalmuk alatt és fölött álló létezõk is, amiknek természetét igen nehéz megérteni.
Ezek a következõk: a Lélekõrök, Közbeavatkozók, Antissjárók, Jelenlévõk és az Álomsík bestiái.
A Lélekõrök (nem összetévesztendõk Tharr legfõbb papjával, a Császári Lélekõrrel!) azok a Noir papok, akik a lelki tökéletesség egy magasabb fokára jutottak, s hátralévõ létük jelentõs részét immáron az Antissen töltik. Õk keresik fel azokat a kiválasztottakat, akiket az udzs-szemmel megjelölt az istennõ, õk avatják be õket Noir misztériumaiba, õk lesznek támogatóik az Antissen és az anyagi világban. Jobbára csupán titokzatos pártfogók, az anyagi síkon csakis álmok formájában tûnnek fel. Igazi valójukban akkor mutatkoznak meg a tanítványok elõtt, amikor azok már képesek lesznek átlépni az Álomsíkra. Látomások, sugallatok útján ébresztik rá az ifjakat, miként képesek használni az Antissjárás képzetséget, melynek csírái már születésüktõl fogva megvannak bennük.
Õk mutatják meg a kiválasztottaknak a Bálványt, õk magyarázzák el fontosságát, szerepét a "növendékeknek". Ugyanakkor õk felügyelik, tisztítják az Alomsíkot.
A Közbeavatkozók azok a Noirpapok, akik már tevõlegesen képesek alakítani, befolyásolni az Antisst, de még nem váltak Lélekõrré. Gyakran járják az Alomsík vidékeit, jellemüktõl, természetüktõl függõ cselekedetekkel változtatva meg azt. Léteznek ugyan olyan teremtmények is, akik az isteni jel, a félig lehunyt udzs-szem nélkül is rendelkeznek azzal a képességgel, hogy az Antissen hatalmat nyerjenek, ám meglehetõsen kevesen vannak.
Akadnak a Közbeavatkozók között olyanok is (a Bálványtagadók), akik soha nem lesznek Lélekõrökké, mivel ez meg sem fordul a fejükben. Nem vágynak lelkük megtisztulására, önös érdekeiknek megfelelõen cselekszenek az Álomsíkon. Általában nem Lélekõrök segítették õket az Antissre, hanem más Bálványtagadók, s maguk is hasonló módszerekkel gyarapítják tanítványaik számát.
Az Alomsíkon tudásuk alapján csoportokba sorolhatjuk azokat, akik tudatosan képesek az Antisst járni. Két csoportjukat kell megkülönböztetni: a "szakrális" és "világi" csoportokat.
A szakrális csoportok mindegyike valamilyen szempontból érdekes a papi vonatkozásai miatt. Mint már láttuk, Noir hívein belül két különálló csoportot különböztetünk meg: a Befogadottakat és a Bálványtagadókat. A Befogadottak elfogadják az Antiss törvényeit, míg a Bálványtagadók semmibe veszik azokat. Morgena papjai nem ismerik a törvényeket ilyen formában, következésképpen nem is fogadhatják el. Az azonban rájuk is igaz, hogy az itt megszerzett hatalmat, varázserõt szentnek tartják, hogy csakis a legvégsõ esetben gyilkolnak az Antissen, s hogy segítik növendékeiket is az Antissen való boldogulásban.
A "világi" csoportba többen tartozhatnak. Hatalmuk azonban meg sem közelítheti az elõbb említettekét.
Elsõk között azokat kell megemlíteni, akik rendelkeznek az Antissjárás nevû képzettséggel. Õk akár még befolyásolhatják is az Álomsíkot. Képzettségük mértékétõl függõen cselekedhetnek, egészen ritkán még az Antiss energiáit is képesek lehetnek irányítani.
Antissjáróknak azokat nevezzük, akik képesek ugyan felkerülni az Álomsíkra, ám uralmuk nincs felette. A rácsodálkozó , bámész szerepén soha nem juthatnak túl. Talán mondani sem , kell, hogy õket fenyegeti a legtöbb veszély.
Az Álomsík bestiái mindazon szerzetek összefoglaló neve, melyek az Antissen születtek, akiket ide kötnek az álmok, legyenek akár felhõtlen szunyókálások, akár lázálmok szülöttei. Természetesen közöttük is akadnak erõsek és gyengék, olyanok, amelyek komoly befolyással rendelkeznek az Álomsík egy vidéke felett, és olyanok is, kik csak öntudatlanul lebegnek Noir birodalmában. Jelentõs részük nem rendelkezik olyan hatalommal, mely a sík folytonosan változó (a külsõ rétegektõl, az álmodóktól, befelé áramló) energiáit felhasználja és átalakítsa, ám õk is veszélyt jelenthetnek az óvatlan utazóra.
A Jelenlévõk nélkül az Álmok úrnõje nem hozhatta volna létre e csodás dimenziót. Õk; mindazok a halandók, akik éjjel nem csupán mély álomba merülnek, hanem álmot is látnak. Az õ képzeletük, vágyaik és érzelmeik nélkül nem létezhetnének az Antiss vidékei, a valóságtól idegen, mégis valahogy csak ahhoz hasonlítható képei, képzõdményei, amelyek életteret nyújtanak a Tükörvilág lakóinak. Álomképeik révén bekapcsolódnak az Álomsík életébe, de annak csupán a felszínén. Jelen vannak, majd álmuk végeztével ismét eltûnnek innen. Táplálóknak is hívják õket, és a legkiszolgáltatottabbak mind az Antissen létezõk közül. Mégis õk vannak a legnagyobb biztonságban annak veszedelmeitõl. Nélkülük elpusztulna ez a világ. Az esetek többségében az Antiss külsõ rétegeiben jelennek meg, itt fenyegeti õket a legkevesebb veszély, nem kell a belsõ részek önhatalmúan burjánzó, helyenként korlátok közé szorított tartományaiba behatolniuk. Megfelelõ tudás nélkül igen veszedelmes lehet, ha ide tévednének. Azok, akik ártani akarnak nekik, elsõsorban ezért hozzák õket a belsõ vidékekre, s ez magyarázza azt is, hogy az álmodók jelentõs részének - lévén csak a peremvidékeken tartózkodnak - nem esik komoly baja, ha elalszik.
Az Antiss pedig ezért az egyik legõsibb sík. Noir az álomvilág megalkotásával részesült a Teremtésben. Ugyanakkor az Antiss nem Noir saját síkja, csupán a neki közvetlenül alárendelt Végtelen Tér. Azt a síkot, ahová hitük szerint maga mellé veszi a szerepüket betöltött Lélekõröket, Sahynnasnak nevezik.
Az Antissen - lévén nem anyagi sík - egészen másképp mûködnek mindazon energiák, amelyek a kalandozók nagy részének mindennapjait meghatározzák. Noir papjain kívül csupán az itt lakók képesek elegendõ energiát meríteni a varázslataikhoz, más varázslatok egyszerûen nem jöhetnek létre. Vannak persze más módszerei is a Tükörsík formázásának, ám ezek már egyáltalán nem mágikus praktikák - az Antiss valójából fakadnak.
Zárásul ejtsünk szót arról a két istennõrõl, akik befolyással bírnak a Tükörvilágban.
<center>Noir
/aki megteremtette az Antisst, és teljes hatalommal bír felette/ </center>
A pyarroni misztérium szerint az "álmok, a gyarlóság, a csalás, a játékok" és neki köszönhetõ az Antiss, az Álomsík léte is.
Bárhogy legyen is, a késõbbi jövevény a pyarroni mitológia tanúsága szerint beilleszkedett az istencsaládba, s megtalálta helyét Kyel gyermekei között - a panteon többi tagja elfogadta a féltestvért.
A hagyományos pyarroni Teremtésmítosz és Noir "saját" teremtéstörténete lényegében megegyezik ez lehet az elsõdleges magyarázat arra, hogyan is szövõdhetett egybe ilyen alaposan a kettõ. A másik lényeges támpontul néhány más pyarroni halhatatlan mítosza szolgálhat. Nevezetesen Dartonról van szó, aki a legendák szerint testvérévé fogadta Noirt. Alakjuk szorosan összefonódik - olyannyira, hogy a vallástörténészek az õ teremtményeiknek tulajdonítják az Alvilág urait is. Õket a misztériumok tanúsága Darton és Noir halva született ikreinek nevezi, akik csonkaságuk miatt nem kaptak helyet a panteonban (néhány utalás azt sugallja, hogy magának Dartonnak az akaratából), így a Shandinra szorultak. Születésük óta uralkodnak ott, apjuk parancsai szerint gyötörve vagy jutalmazva a halott lelkeket; valószínû, hogy a halott ikerpárban a Shandin Döntnökeit kell látnunk.
Az istennõ az Antiss megformálása idején megnyilatkozott a teremtmények elõtt. Beléjük plántálta az álmok utáni vágyát és megígérte nekik, hogy mind az anyagi, mind az álomvilágban szemmel kíséri útjukat. Egyik pillantását ezért az egyik, másikat a másik világra vetette. Ekkor már a gonosz istenek megfosztattak a teremtmények fölötti egyeduralomtól - hiszen létezett már az Asztrál- és a Mentálsík. Nem nyugodtak bele vereségükbe és tovább fenekedtek a többi Új Isten ellen. Noir hívei szerint akkoriban egyedül az Álmok Úrnõje rendelkezett olyan hatalommal, hogy ebben megakadályozza õket, hisz mindkét világon volt befolyása. Óvta a gonoszoktól az álmokat, és az anyagi világban is védelmükre kelt. Hogy e hatalmát elsöpörjék, a gonosz istenek démonokat küldtek ellene az álomvilágban, akikkel Noir meg is vívta élet-halálharcát, de válaszút elé kellett állnia: valamelyik világ feletti hatalmát fel kellett adnia a gyõzelemért. Ekkor az istennõ úgy döntött, hogy a világi befolyást áldozza fel - és csak az Álomsík energiáira támaszkodva viszi dûlõre harcát. A démonok megfosztották egyik szemétõl - az anyagi világra nyílótól -, de veszítettek. Az Álmok Úrnõje örökre az Antisshez láncolta õket, hogy megszabadítsa tõlük az anyagi világot. A mítosz szerint ezekbõl a valaha volt démonokból lettek az Álomsík mai gonosz bestiái, akik bebörtönzésük miatt érzett bosszújukból pusztítják és szipolyozzák az álmodó teremtmények lelkét. Noir mégsem tudta feladni az összes befolyását az anyagi világban: korlátozottan bár, de továbbra is beavatkozott történéseibe. Egyetlen megmaradt szemét félig lehunyva tartja azóta is, hogy - igaz, megcsappant hatalommal, de . "szemmel tarthassa" mindkét dimenziót. Ezért van az, hogy Noir nem vállal túl nagy szerepet azóta sem Ynev világi torzsalkodásaiban. Félig lehunyt udzs-szemével szemmel tartja azt, de igazi hatalma az Antissen rekedt. Követõit is ezzel kíséri nyomon életük során. Ezt a jelet viseli születésétõl fogva magán mindazon halandó, aki méltó arra, hogy istennõjét az Alomsíkon szolgálja.
<center>Morgena
/aki csak használja az Álomvilágot/</center>
A jövõ eseményeit ha nem is nyitott könyvként olvassa, de többkevesebb sikerrel kibogozza kusza szálaikat. Pártfogolja, segíti a csillagfejtõket, jövendõmondókat és jósokat. Befolyással van az álmok világára is. Az Antissen megmutatkozó hatalmát és befolyását talán csak a pyarronita Noiréhoz lehet hasonlítani. Híveit álmokkal segíti, s szörnyû lidércnyomásokat, nyomasztó sugallatokat küld ellenfeleire.
Nem véletlenül hívják Árnyékúrnõnek. Hatalmát bármikor kiterjesztheti a homályos, árnyas zugokra, ott van minden pincegádorban, a napfényes nyár fái alatt, a komor gondolatok mögött.
Pártfogolja a mûvészeket. Énekmondók, versfaragók, építészek védelmezõje, ám mind közül az árnyjátékosok állnak legközelebb a szívéhez. Hatalommal bír a lélek nyavalyái felett, gyógyít és rontást hoz, kinek-kinek érdemei szerint.
Az ezredévekig tartó bujkálás és erõgyûjtés (elsõsorban a különbözõ boszorkányszektáknak köszönhetõen) hozzájárult ahhoz, hogy manapság már pártfogolhassa a méregkeverõket, az intrikusokat és a sötétben settenkedõket is. Úgy tartják, homályt bocsát az õt imádó tolvajokra és gyilkosokra, hogy észre ne vegyék õket, vagy felhõket küld a holdak elé, ha azok túlontúl fényesek, s õ festi meg vérrel a kelõ és nyugvó napot.
Ezért kell annak pihennie éjszaka, s lábadoznia, míg ismét erõre kap.
A kyrek mitológiája szerint isteni síkján, a Soldunnon, mit Árnytengernek is neveznek; épített magának egy roppant palotát a homályvizek felett kerengõ sötétségbõl. Ott várakozik, onnan figyeli alattvalói lépéseit. Az õsi regék szerint egyszer eljön majd az idõ, amikor menekülnie kell saját síkjáról, s egyedül az Álmok Síkján talál majd nyugodalmat, ott húzhatja meg magát a veszedelem elõl. Mert az Árnytenger felett folyamatos villámok cikáznak majd, nappali fénybe vonva a végtelen tereket, a démonok akarata szerint.
Még az Ötödkorban teremtette az istennõ azokat a Hírnököket, akik különbözõ síkokon járva hirdetik az õ akaratát. Igazából nagy hasznukat abban az idõben látta, amikor kénytelen-kelletlen háttérbe szorult. Nagy részükkel teljesen megszakadt a kapcsolata, s elõfordulhat, hogy ezek a lények már régen nem azt csinálják, amiért annak idején megteremtette õket. Általában komor, csuklyás alakban bukkannak fel az Asztrál-, a Mentál- vagy az Álomsíkon. A legtöbbjük férfi, ám akadnak közöttük nõk is. Szinte minden esetben fegyveresek. A férfiak hosszú vagy másfélkezes kardot és tõrt, a nõk inkább vékony áldozótõrt tartanak maguknál.
/felhasznált könyvek: Papok, Paplovagok kézikönyve 1-2 rész./