Vengének
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délelőtt
*Könnyen találsz gallyakat, száraz ágat... sokáig ügyeskedsz mire sikerül tüzet gyújtanod, hisz valamennyire nedves még minden, nem száradt fel teljesen a harmat. Kitartásod meghozza gyümölcsét, láng lobban, s ahogy pakolgatod rá a szárazabb ágakat annyira nem is füdtöl, és szépen éled... Közelebb kuporogva átfagyott lábad és kezeid is megmelengeted, s mikor már csak a parázs izzik végre nyársra húzod a halat, és türelmetlenül forgatod, hogy süljön már minél hamarabb.
A kis mókus mindeközben téged figyel, majd elcsatangol... felrohan a legközelebbi fa törzsén, és már nem is látod...
Még nem sült át a hal, de nekiesel, hisz farkas éhes vagy... A másodiknak csipegeted az utolját mikor újra előbukkan a kis mókus, szájában egy méretes makkal, és melletted ő is rágcsálni kezd.
Reggelidet befejezve szomjadat oltani a folyóhoz bandukolsz, s annak tiszta vízével öblíted étked. Ahogy a távolba nézel láthatod, hogy a folyó egy tóba torkollik...*