Egyetemváros - A Park ...

[Selmo]

...

A Parkvárosként is emlegetett erdõsség, avagy liget, a legõsibb a városban … Már az ideérkezõ, alapító honatyákat is megérintette a hely különös varázsa ... Érintetlen akarták meghagyni, de az ideérkezõ embertömeg, a város igazi lakói megkövetelték, hogy gondos mesteremberek, a megújuló igényék hatására átformálják … A Ligetben számtalan kacskaringós ösvényt, kisebb, rejtett tereket alakítottak ki … Padokat faragtak és kovácsoltak ... S a Dorlan - könnyének elnevezett vízesést elvezetve, peridanból szökõkutakat, szobrokat emeltek …

...

Egy avarral sûrûn beszórt, széles sétányon igyekeztek elõre … Kényelmesen elfértek egymás mellett, és útjukat sem keresztezte senki … Kétoldalt napsütötte fasor nyúlt feléjük, az árnyékban kacifántos vasalatú padok bújtak meg, galambok üldögéltek rajtuk … Szerelmes turbékolásuk elnyomta a szél halk neszét … Errefelé karcsú szobrok emelkedtek, a lugasokban gesztenye és jegenyefák álldogáltak, fehér szín szökõkutak szórták a levegõbe a szikrázó vízpermetet … És ott elõl valóban egy torony magasodott, nyúlt az ég felé … Büszkén ragyogott a napfényben, mintha õ maga ontaná bõkezûen az éltetõ sugarakat … Széles, gránitkövezetû tér ölelte körül, amely kihalt volt, eltekintve a galambok hadától, meg attól a három árva alaktól, akik szinte elvesztek, felolvadtak ürességében … De mégis, nagyon is jelen voltak … Éppenséggel mintha õket várták volna …

Részlet Tyl - Neran ild Teander keze munkájából …

Pyarron, a Dar - Nytal szirtfok …

P.sz. 3700

...



Az Öreg Szikla



Az Öreg Szikla

....

Álljon eme tekercsben egynéhány szó Pyarron egyik legősibb geológiai képződményéről, amit a néphagyomány szerint maguk az istenek is kedveltek, és kedvüket lelték benne. A látvány, és a majd négyszáz ynevi láb hosszú majd kétszáz láb széles fennsík magáért beszél. Az egyneletes felszínt csak itt ott tarkítja egy két ingószikla, és néhol apróbb mélyedések. Valamint több fa is nő csodás módon a sziklás, és homokos talajból, bonyolult és mégis csodálatos formák kavalkádját létrehozva. A tudók szerint Noir játékot hirdetett, amelyben Arel, Darton és Krad versenyzett. A fogadás lényege abból állt, hogy ki tud nagyobb hasznot hozni az országnak. A díj pedig Új-Pyarron isteni védnökségének joga volt. Darton, a Hallgatag úr azt ajánlotta fel, hogy a város nagyhírű halottai segíteni fognak, ha szükség lesz rá, és akár a halálból is visszajönnek. Arel a ígérete szerint a város lakói mindig híven, és bátran védik majd az országukat. Erre Krad egyszerűen megformálta ezt a sziklát, amely árnyékot ad a réten lévőknek, élményt a szépetkeresőknek, forrást a szomjuhozónak, gyümölcsöt az éhesnek. Ezzel ő nyerte el Új-Pyarron védelmezőjének címét....

Részlet: Treison Rane-Krad felentje-Gesta Deum című művéből

[Lorin O Krell]

(Lorin)

Lovát kantárszáron vezetve felveszi a lépést az ifjú hölggyel.
-Hőstetteket? <<Nem szeretek hazudni...de az nem nem hazugság ha kiszínezem kicsit .>>

-Nos hát arról hogy szoknyapecér volnék-e...lássuk csak első kalandom egy amazonnal esett meg még nagyon régen. Kimenekítettem egy égő fogadóból ahol már csaknem megfulladt a füsttől erre mit csinált a kedves? Pofán vágott... mert hogy milyen faragatlan is vagyok.
Hőstettekkel nem hiszem hogy, tudok neked szolgálni... sajnos se nem harcoltam sárkányokkal se nem láttam démonokat. Persze küzdöttem már igaz vagy igaznak vélt ügyekért. Főként a Kitaszított teremtményeivel szemben. De abban semmi hősi nem volt egy két vágásnyomot leszámítva feledtem mindet.

-Ez... ez... gyönyörű!-kerekednek el szemei ahogy beérnek a parkba.- És nem csak ez-súgja a lánynak.
Kicsit beljebb hatol a parkba majd mélyet szippent a levegőből.
l<<milyen friss!>>

Gyorsan felméri a terepet majd megállapítja hogy...
-Az Areliták mindig tudják hogy kell igazán jól választani! Tudod mit szeretek még igazán? A szelet! Gyere!-mondja majd -ha a hölgy is beleegyezik felsegíti a lovára és maga is felpattan /a lány mögé/ majd átkarolja a lányt és kicsit előrehajol:
- Lindas lo crivan!-mondja lovának//Vágtass akár a szél!// Közben jól átkarolja a lányt hogy még csak véletlenül se eshessen le.
Kicsit ívesen indul meg a tisztás felé amerre a lány mutatott közben hátracsapja kalapját, hagyja hogy a szél a hajába kapjon.

-Még nem is tudom a neved. -súgja a lánynak miközben a tisztás felé vágtatnak-Elárulod? Biztos olyan gyönyörű mint a gazdája.-teszi hozzá halkan.

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell
Helyszín: Pyarron
Időpont: napközép
_______________________________________________________________

-Igaz nem hősi tett, de lagalább igaz.-Amikor megtudja, hogy az amazon megütött csókot ad az arcodra.
Amikor a vágásokról beszélsz majdhogynem elalél, és nagy szemekkel néz rád.
Amikor megdícséred lányosan kuncog egy kicsit.
A lány szabadkozik:- Én mág sosem ültem lovon.Felsegítesz?
Amikor felsegítetted, ő maga húzza szorosabbra ölelő karodat, és megjegyzi:-Úgy félek, nem akarok leesni.

-A nevem? Elfelejtettem volna? Bocsáss meg, de olyan mintha már ezer éve ismernénk egymást. A nevem Scavela Caddigan.

//Meg szabad kérdezni, hogy a ló utasítása elf-e vagy saját kreáció? Nagyon hangzatos, és azt találgatom honnan van. Légyszi írd meg mert fúrja az oldalam.//

[Lorin O Krell]

(Lorin)

-Ne aggódj nem fogsz. Bízz bennem-súgja a lánynak miután vágtára sarkallta lovát.
-Semmi baj.Nos akkor nem tévedtem. Valóban szép neved van. Scavella...-ízlelgeti a szót- jelentése is van?

Miután a tisztásra értek leszáll majd lesegíti Scavellát. Gyorsan leszerszámozza lovát majd szabadjára ereszti a réten <<úgysem hagy itt...>>

<<Valóban mintha erősebben érezném itt istenem befolyását.>>
-Megbocsátasz egy percre?el kell intéznem valamit a fentiekkel...mosolyog bocsánatkérően miközben elengedi a lány kezét.Előkotor egy pokrócot majd leteríti a földre.
-Várj meg itt egy perc és jövök...
<<A fene egye meg hogy nem néztem be előbb valami kofához... >>

Előkotor a táskájából egy nagydarab füstölt hús darabot majd tóhoz siet és belemeríti kezét.
-"Amit a föld és a víz adott...." kezd bele az ístenének szóló imába. Mikor a megfelelő részhez ér a sólyma elé veti a húst amit áldozati ajándéknak szán.
Alig egy perccel később miután befejezte a rituálét visszaindul Scavellához.

-Nos itt is volnék. Nem vagy éhes?-kérdezi majd meg sem várva a választ belekezd egy egyszerű varázslatba.//élelemteremtés-7MP//.Türelmesen várja a hatást. Közben leül a lány mellé.

//yllar nyelvű utasítás de saját szerzemény-ből van//

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell
Helyszín: Pyarron
Időpont: napközép
_______________________________________________________________


-Jelentéséről sajnos nem tudok, édesanyám viselte ezt a nevet, de ő sajnos meghalt, nagyon rég amikor születtem.
Amíg te imádkoztál, és áldozatot mutattál be a lány virágokat szedett a parkban.Vadvirágokat amikenk a nevét javarészt ismered.Szép csokrot állított belőlük össze. A teremtett élelem itt javarészt gyümölcsökből állt(körte, alma, szilva), mind finomak, és érettek voltak, és a terjülj-terülj asztalkámról vidám női kacajjal ékesíttt csicsergés közepette el kezdtek fogyni az égi ajándékok. A lány közben mesélt életéről, arról, hogy apjával milyen nehezen éltek meg, mennyire rögös úton járt be az életutat amivel felküzdötte magát egy szegény suszter lányából az egyetem irodalom tanszékének segédtanárává.

Mikor befejeztétek a rögtönzött pikniket megkérdezi: -Hogyan tovább? Mit terveztél ezen kívül, te neves Arelita? Miben segíthetek még neked?

[Lorin O Krell]

(Lorin)

-Édesapád büszke lehet rád. Az egyetemen tanítani nem kis dolog.

-Ebben hasonlítunk. Az én apám még egész kis koromban tűnt el a a határon. Anyámmal éldegéltünk egy szegényes kis faluban. de egy nap minden megváltozott arra járt egy Arel követői közül. Magával vitt és embert faragott belőllem...majd az életét áldozta értem. Hála neki érte.-kicsit szomorkás arccal néz maga elé ahogy a múlt emlékei ismét felszínre törnek.
<<Ami volt azon már úgysem változtathatok...>>
- Remélem mindnyájuknak jó helyük van odafenn.-mosolyodik el ismét.

-Hogy miben segíthetnél? Nos...-kezdi sokat mondóan- <<lenne egy két ötletem... >>. A lány kezét kezdi lágyan simogatni majd a szemébe néz.
-Ha esetleg ráérsz és kedved is van hozzá akkor körbevezethetnél a városban, tudod még sosem jártam itt és az ilyen kőrengetegekben nem igazán ismerem ki magam. A nekem való hely olyan mint ez .-tárja szét karját ahogy a parkra mutat.- Persze magamat csapnám be ha azt vallanám hogy nincs szükség az ilyen városokra.Útközben talán sikerül azt is eldöntenem hogy hol száljak meg.

-Akkor segítesz?

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell
Helyszín: Pyarron
Időpont: napközép
_______________________________________________________________

A kézedet ő is megsimogatja, de nem megy tovább.

-Sajnos már nem sok időm maradt a mai kimenőmből, de nagyon szívesen elviszlek egy fogadóba ami talán megfelel neked. Már javasoltam a részeg sárkányt, és egyre valószínűbbnek tartom, hogy odavaló leszel.
Feláll, és leporolja magát, majd hozzádfordul, és lanyha csókot ad az ajkadra.

[Lorin O Krell]

(Lorin)

Átkarolja és visszacsókol.<<Remélem ez nem az utólsó...>>

-Rendben, nagyon szépen megköszönöm ha elkisérsz .De hogy, ne tartson olyan sokáíg az út mehetnénk a lovamal.
-Lona!-kiáltja majd füttyent egyet.
-Sőt van egy még jobb ötletem. Megmutatod merre van a fogadó aztán én viszlek el ahová csak kéred. Mit szólsz?

Közben felszedi a pokrócot és gondosan össze hajtogatja.Egy almát azért még zsebre vág majd ha a hölgy is belegyezik felsegíti a lovára.
-Ilenal!-kiált hangosan ahogy kitartja a jobb karját. Várja hogy sólyma visszaérkezzen.

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell
Helyszín: Pyarron
Időpont: napközép után
_______________________________________________________________

A madár visszatér, szinte egy időben a virgonc lóval.
-Szerintem elég ha a "Sárkányig" elviszel. Onnan még van egy-két elintéznivalóm. Aztán sajnos legközebb csak holnap után lesz szabadidőm. Ilyen a dolgos élet. Tudod nekem súlyosan meg kell dolgoznom azért a kevéske fizetéssemért.
Indulj vissza a Kapuk Tere felé, ha még emlékszel az útra.Most leelenörzöm mit tanultál eddig.

Amikor odaértek a Részeg Sárkányhoz némi segítségel leszáll a lórol, és búcsúzóul csókot nyom az arcodra.

-A sarkon befordulva megtalálod a hátsó udvart ahol bekötheted a lovadat.-fűzi hozzá távozóban.

// A következő reagot a Részeg Sárkányba kérem. //

[Lorin O Krell]

(Lorin)


<<Remélem ez nem olyan fogadó mint amiben a legutóbb voltam.Nem akarom máris megbántani ezt a kedves teremtést. >>
-Megértem. Nem lehet mindenki olyan világcsavargó mint én.-vigyorodik el.- Ha esetleg tudok valamiben segíteni szólj nyugodtan, persze nem értek az irodalomhoz de nehéz könyveket tudok cipelni ...
-Köszönöm a kalauzolást Scavella, nálad jobb és bájosabb vezetővel még nem találkoztam.


<<Hajaj a munkáról nekem is furcsa elképzeléseim vannak. Egy biztos lassan találnom kell magamnak is hiszen a folytonos utazgatások elemésztik minden vagyonom- ami lássuk be alapvetően is csekélyke.>>

Miután a lány már majdnem otthagyta utána megy és a kezénél fogva gyengéden közelebb húzza magához majd miközben a szemébe mélyed lágyan megkérdezi:
-Ugye...ugye látlak még?

[Lorin O Krell]

(Lorin)

Kivezeti istállóból a lovát és azon vagy a mellet megy tovább attól függően a többiek, hogy mennek.
<<ajaj a végén ebből az lesz hogy Siro és Serlinan egymásnak esnek...>>
-Egymás után két párbaj! Nem mintha baj lenne . Milyen hely ez az Öreg Szikla amit említettél? Lehet hogy nekik nem de nekem biztos elnyerné a tetszésem.-mondja Serlaninnak.
Útközben a kardját vizsgálgatja és a tőreit.

<<A párbaj előtt majd el kell még intéznem egy aprócska óvintézkedést>>

[Vyan Anapol]

-HA a varázsló tanoncok nem bántanak engem akkor én sem fogom őket bántani. Úgy hallottam ők nemesebb szívűek annál mint sem gyerekes csínyekre pazarolják a varázserejüket.

*Elköszön az öreg fogadóstól és egyáltalán nem sietve a maga lassú tempójában halad a többiek után. Azért még a fogadóstól kér az napra némi élelmet és vizet. Amit egy kis vászonaba becsomagolva visz a hóna alatt .*

<Ekkora pofátlanságot kihívni egy másik embert párbajozni amikor annak már van egy. Még egy ilyen elftől is. Na mind 1 dologra. Koncentrálnod kell Siro a párbajra.>

*Csodálkozva bámulon a házakat és a stílus jegyeit az épületeknek.*

<Ez még élőben még csodálatosabb mint a könyvekben.>

*Közben felzárkózom a khál mögé.*

-Mond csak Kirak lennél a tanúm a párbaj során. Mindösszesen hivatalosan annyit kell tenned hogy kihirtedet az eredményt. Ami vagy valamelyikőnk győzelmével vagy döntetlennel zárul.

*Lorinnak*

-Mindenesetre örülök hogy megismerhettelek téged Lorin és jó volt veled beszélgetni.

*Ezt teljesen elkomorult hangnemben és komolyan mondja.*

[Garmacor]

először kérdőn nézek Serlinanra
- Uraim ha már Serlinan íjjászatban akar versengeni akkor javaslom először az íjjászpárbajra kerítsünk sort ott nincs nagy veszélye a sérülésnek viszont Lorint komolyan hátráltatná az íjjászatban egy esetleges elcsúszott csapás.
amikor látom, hogy Lorin a lováért megy utánaszólok
- Lorin a lovadat ne hozd hozzám túl közel mert megvadul
útközben csendben sétálok a többiekkel amikor Siro odajön
- Siro természetesen megtisztelsz vele, de először tisztázzátok a párbaj szabályait. Mi jelenti a győzelmet eltérő kultúráink miatt ebből félreértések lehetnek.

[Lorin O Krell]

(Lorin)

- Köszönöm a tanácsaid Kirak de sajnos nem fogom betartani őket. A lovam nem közönséges ló! Ő egy Yllinori mén.-simítja meg sörényét.- Magad is láthatod szinte érti az emberi szót, nem fog megijednmi tőlled sem.
-A párbajokat illetően pedig először Siro-val párbajozom mivel neki igértem először. Ha pedig összeszedek egy két karcolást... hát egyefene enyi előnye lehet Serlinannak.

Ki Siro-hoz fordul.:
-Barátom ezt legalább úgy mondtad mintha a temetésemre készülnél. Remélem nem gondolod így.

Közben kantáron vezeti a lovát mivel a khálnak sincs lova és nem akar fölé magasodni. Figyeli az utakat amerre elmennek és titkon ismerős arcokat keres.

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin, Ki Siro, Kirak
Helyszín: Pyarron
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

A parknak ez a része, Rindan jóslatával ellentétben majdhogynem üres volt.
Az Öreg Szikla ahová az elf vezettett fel benneteket. Valóban egy kiemelkedően nagy, és feltűnően szép kilátást biztosító hely. Majdhogynem dombnyi magas sziklalapú képződmény, fensíkkal a tetején, amit valószínűleg a szél, és az időjárás csiszolt ilyenre. A kaptatót Lorin lova is alig bírta. Néhol igen igen erősen kelllett figyelnije az arelitának, és egy két helyen meg is csúsztatok. A tetőre felérve a gyönyörű látvány megbabonázott mindannyiótokat, a kilátást alig zavarta valami, és a síkságon jó messzire el lehetett látni, egyedül a Tűtorony zavart meg benneteket a teljes panoráma élvezésében.

Az elf itt megszólalt:

-Nos úgyérzem ez lesz a megfelelő hely.
Ezzel leengedi eddig összefogott aranyszín haját, és hagyja szállni a fensíkon uralkodó lágy szélben.
-Itt harcolhattok, nem zavar majd senki.

-Lorin, ha akarod kezdhetitek is a gyakorló párbajt. Én addig felállítom a célt, és sok szerencsét kívánok mindkettőtöknek.