Rodrigo Tarsi: Pontosan húsz éve születtem Abasziszban Tirim városától nem messze apám lótenyésztő farmján. A ház egy folyóparton feküdt, körülötte a hatalmas karámok zárta legelőkön, és istállókban volt a nagy gonddal és odafigyeléssel tenyésztett, kicsinek jóindulattal sem nevezhető ménes. Apám belföldön és a határokon túl is méltán híres volt erről az állományról, ennek köszönhetően messzeföldről csakúgy jöttek hozzá vásárlók, mint belföldről. A farmot még dédnagyapja alapította, aki még annak idején katonai szolgálatai fejében kapta, azóta minden őse csak gyarapította hírnevét. Emberei nagyon szerették, mert nagyon emberséges volt velük és sokszor hívta meg az asztalához őket. Úgy tartotta, hogy aki neki dolgozik annak mindig, van helye ott. Hozzám és két évvel idősebb bátyámhoz tanítót hozatott mikor nyolc éves lettem. Megtanított minket írni, olvasni, számolni és még néhány tudomány alapjaira. Ezen felül mikor nagyobbak lettünk a fegyverforgatás alapfogásait is elsajátítottuk. Már-már pótapámként szerettem. Tizenöt voltam, mikor visszament az Ifinben élő családjához, akiket addig csak havonta egyszer egy hétre látogatott. Ezután apám vette kezébe az ügyet és megpróbált minket a farm ügyeire tanítani. A bátyámat érdekelte a dolog, de hamar rá kellett jönnie hogy engem a legkevésbé sem. Sokkal inkább a haverok, a lányok, a bulik. Sokat lógtunk a közeli városban, és mivel nem voltunk túl jó gyerekek, sokszor meggyűlt a bajunk a városőrséggel, amit mindig apámnak kellett lerendezni. Hiába nem érdekeltek mélyebben a farm ügyei és hiába voltam egy kicsit balhés mindig kihúzott a bajból, mert a munkámat viszont maradéktalanul elláttam és nem is rosszul. Mert a munkából azért ki kellett vennem a részem. A csikósok főnöke lettem, már csak azért is, mert ekkor már jó lovas voltam. A bátyám is jó lovas volt de sajnos tizennyolc évesen súlyos lovasbalesetet szenvedett. A bal lába teljesen lebénult lóra nem ülhetett többé. Valamivel több, mint két éve, azon a bizonyos napon is a farm egy távolabbi legelőjén volt dolgom néhány csikóssal együtt. Jó néhány lovat kellett a házhoz hajtani, mert épp egy kereskedő volt nálunk. A házhoz közeledve egyre rosszabb érzésem támadt. Baljós csend volt. Még nem értük el a domb tetejét, amely mögött a ház volt, mikor megláttam a füstöt. Nem kéményből felszálló békés füst volt, hanem annál csúnyább. Társaimat és a ménest hátrahagyva vágtattam a házhoz. Apámat karddal a kezében, a tornácon találtam meg. Három nyílvessző állt ki a melléből, de így sem adhatta olcsón az életét, mert három ismeretlen hulla feküdt mellette. Anyámat a konyhában találtam meg vérbe fagyva, vele volt a szakácsnő és a két kuktalány szintén holtan. A közben megérkező legények a ház többi részét nézték át. Az emeleti szobákban megtaláltuk apám inasát, és a szobalányt. Bennük sem volt már élet. A konyha egyik sarkában meglett a bátyám is. A feje véres volt egy nagy sebtől, de élt csak eszméletlen volt. Azonnal orvosért küldtem. Míg rá vártunk apám dolgozószobájában rátaláltunk a kereskedőre is. Ő sem járt jobban. Feldúlt, és kifosztott szekere a két halott segéddel a hátsó udvaron állt. Szerencse a szerencsétlenségben hogy az orvos megnyugtatott a bátyám hamarosan felépül nem esett komolyabb baja. Ennek ellenére össze voltam törve, de tudtam, hogy most erősnek kell lennem, mert minden az én nyakamba szakadt. Még aznap este felravataloztunk mindenkit a házi kápolnában. Addigra a bátyám is magához tért, és elmondott mindent. A támadók úgy tizenöten lehettek. Hárman azonnal a szekérnek estek a többi a ház felé vette az irányt. Apánk a lármára kinézett a dolgozószoba ablakán és karddal a kezében kirohant. Mire lelőtték harmat közülük levágott. Ő a földszinti szobája ablakából látta a történteket, és ahogy tudott a konyhába sietett hogy riassza az ott lévőket, de csak pár másodperccel előbb ért oda a rablóknál. Egyszerűen félrelökték. Elesett és beverte a fejét valahova amitől azonnal elájult. Ez volt a szerencséje, mert így őt is halottnak hiték. Később magához tért és idegen hangokat hallott ezért nem mozdult nehogy elárulja magát. Hallotta a beszélgetések foszlányait, és jól ki tudott venni néhány nevet. A vezérét az alvezérét és még ötöt vagy hatot valamint egy hely nevét, amiről mintha már halott volna. Nem sokkal később újra elájult, és már csak az ágyban ébredt. A másnapi temetés után egy héttel elmondtam neki a tervem, amihez csatlakozott néhány csikós. Huler Baladros akinek a húga volt az egyik kuktalány Jofin Pacula, akinek a szakácsnő volt az édesanyja és Bazen Flockhardt, aki az egy hónap múlva esedékes esküvőjét tervezgette a szobalánnyal. Már teljesen felépült nem volt miért várni. Elé álltam, és bejelentettem, hogy megkeresem szüleink gyilkosát, és megbosszulom halálukat. Elég sok értéket elvittek, de azok nem érdekeltek. Elsőre rábólintott a dologra. Két nap alatt felkészültünk és elintéztünk minden szükségeset. Abban állapodtunk meg, hogy a farmot a bátyám viszi majd tovább a részemet pedig úgy használja fel ahogy jónak látja. A csikós barátaim is velem akartak tartani, de megkértem maradjanak, mert a bátyámnak szüksége lehet rájuk, én helyettük is bosszút fogok állni. bátyám révén volt egy név - Arrak Sofilar - és egy hely neve - Gepgel. Ez utóbbiról fogalmam sincs hol lehet. Ifinbe veszem hát az irányt, a tanítómhoz, akinél már számtalanszor jártam, mióta visszaköltözött. a családja nagyon kedves jóravaló népség a két fia közül a nagyobbik egyidős velem, és ugyanolyan csibész, mint én.
Jellem: Vidám alaptermészetű, szereti a bulit, a nyüzsgést. Hamar ismerkedik, és képes pillanatok alatt társaságot gyűjteni maga köré, amely társaságok életigenlő természete, humora, és azon tulajdonsága miatt, hogy nem tud jóformán nemet mondani hamar meg is szeretik. Jóindulata miatt - amely abban nyilvánul meg, hogy a barátjának képes lenne utolsó petákját, nadrágját, bármilyét odaadni, ha szüksége van rá - sokszor kihasználták már, de ennek ellenére nem rendült meg a bizalma az emberekben. A nők türelméért, nyugalmáért szeretik. Azt mondják mellette minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Nyugalma az van, ez tény. Nagyon nehéz kihozni a sodrából. Volt már aki azt mondta, addig nem nyugszik, míg fel nem bosszantja. A legnehezebb dolgokat is igyekszik mosolyogva átvészelni, ennek okán szinte állandóan vigyorog, mosolyog. Ez már szinte védjegyévé vált. Nagy kedvencei a lovak amikhez nagyon ért is, de ez természetes. Gyengéje a szerencsejáték, főleg azok, amikhez némi ész is kell, de nem válogat. Képes bármilyen képtelenségre fogadni. Szívből gyűlöli a céltalan, vagy emberi butaságból eredő gonoszságot, a korlátoltságot, hatalmas igazságérzete van. Legnagyobb félelme a magasság. Akkora tériszonya van, hogy jószerével még egy székre sem mer felállni segítség nélkül, ha nem muszáj. Vallással nem foglalkozik, van saját hite ami elég érdekes, és kissé bonyolult, sokan furán néznek rá, ha előadja. A mágiával sem törődik, simán elfogadja a létét.
Kinézet: 180 magas 75-80 kiló körüli izmos, de nem kigyúrt alkat. Kissé váll alá érő hosszú barna haja van, amit általában színes homlokpánttal fog le, ritkán lófarokban hordja. Ruházata hófehérre cserzett puha, vékony szarvasbőr ing, hasonló, csak barna és őzbőr mellény, ugyanilyen nadrág széles fekete bivalybőr övvel - rajta erszény és néhány egyéb fontos apróságot rejteni tudó kicsiny szütyő, és tőrének tokja -, szattyánbőr bokacsizma. A hátán keresztben két kardhüvelyben tartja rövidkardjait.