//Cynthar előtörténete
A születés:
Súlyos hófelhőket toborzott a jeges északkeleti szél az egész Lakhassyn fölé, mikor megszületett 3675 telén. Nem fogalmazhatnék úgy, hogy akkor látta meg a napvilágot, mivel késő éjjel hozta világra édesanyja, egy kis tanyán a város mellett, egy roskatag istállóban bujdosva a saját vérei elől. Az, hogy erre miért is kényszerült vagy vetemedett, igen fenséges nevének ellenére -merthogy a nagybecsű Tyssalyr ház famor leánya volt- csak egy botlásával tudnám magyarázni, amit a névtelen átutazó, művészféle... szerelme okozott neki és a kis Cynthar lett az eredménye...
A botlás:
A hagyomány és a kyr vér tisztasága mindennél fontosabb volt a nagyszülők számára, kik egy tengernagy feleségének szánták -Cynthar anyját- Ethellét, neki pedig; mint azt ifjúsága és tüze követelte, a szerelme volt a legfontosabb. Inkább megszökött, mintsem hagyta volna, hogy a magzatot kivágják méhéből a kuruzslók, s ezért kitagadta őt a Tyssalyr család... Ethelle, egy kisebb vagyont vitt magával szökésekor a Tyssalyr házból, mivel szépen meg is voltak néhány évig egy navor család rejtekében. Négy éves volt Cynthar, mikor kilétüket fenyegető, baljós híreket kapott az anyja a családja felől. Hogy fia életét óvja; egy kis pakkal, otthagyta a lakhassyni árvaházban egy nevelő felügyeletében... Úrhölgyi előéletével, nem sokáig bírta a navor életet szegény Ethelle, kinek a szíve szakadt meg gyermeke apja -a jött-ment bárd- után, akinek se híre se hamva sincs azóta sem. Az árvaházi búcsú után, saját kezű véget vetett gyenge életének... Morgena vigyázza lelkét... Örök rejtély maradt Cynthar származása...
A sycarr iskola:
A lakhassyni árvaházban, keményfejű, virgonc gyerek voltam... Nyolc éves koromban, egy szökésem alkalmával, néhány nagyobb utcagyerekkel kerültem összetűzésbe egy koszos sikátorban, de amikor alaposabban akarták a bajom ellátni, akkor hirtelen történt valami. Egy megelevenedő árnyék zavarta el az utcakölyköket... Megláthatott bennem valamit Hai-mey mester, az öreg kyrvérű sycarr, -ki volt az az árnyék- vagy csak kyr vérem miatt-e nem tudom, de ahelyett, hogy visszavitt volna az árvaházba, növendékének fogadott és elvitt Shulurba. Lázas mohósággal vettem a leckéket, örömöt és életcélt találva a tantárgyaimban. Két növendéktársammal együtt voltunk Hai-mey keze alatt, az Ikrek szervezetét erősítve tanultuk az orvtámadás művészeteit. A jobb eredmény érdekében, sokszor vetélkedtünk és rivalizáltunk eleinte, de az évek múlásával nagyon összekovácsolódtunk egymással és mesterünkkel. Mindhármunknak más volt az erőssége és gyengéje, együtt pedig tökéletesen kiegészítettük egymást. Yara; kinek az álca és színészet volt az erőssége, egy tiadlani származású leány, míg Zakhadis; ki tőrdobásban remekelt fölöttünk, egy aszisz fiú volt. Az én erősségem a közelharcban rejlett. A tradicionális fegyverünk mellett a hosszú penge forgatására is sok időt szenteltem, és emellett a szervezet tanításán túl, a mester megtanította nekem az alkarvédő hárításokat. A megszokott reggeli és esti meditatív elmélyülés, mindennapos szokásommá vállt ez idő közben.
Az orgyilkos vizsga:
A harmadik éles bevetésen egy kikötőből érkező szállítmányra kellett lecsapni, amit a Vérnyelők klánjának címeztek. Hai-mey szokásához híven, egy közeli bérház szobájában elmélyülve; csupán sötét marionett alakjában vezetett minket. Hatan kísérték a kocsit Shulur utcáin keresztül a város szíve felé mikor az alkonyat beálltával lecsaptunk a rakományra. Nem akartunk foglyokat ejteni és tanúkat hagyni;"A rakomány megszerzése mellett, minden egyéb másodlagos" -állott a parancsban. A marionett rögtön levette a Tharr papot és a kuruzslót, aztán váratlanul szertefoszlott a sötétben. Zakhadis egy dobótőre végzett a kocsissal, három Vérnyelővel vívtunk élet-halál harcot... Elmém összes erejét bevetve rohamoztam meg az ellenséget. Talán a hekkáknak, vagy a szerencsének köszönhetően, azonnal végeztem az ugató Vérnyelővel. Felszabadult helyzetemben, pillanatnyi időm sem maradt a döntésre, mit Yara védelmében cselekedtem tovább; sikerült meglepni az Ő támadóját. Míg lagossom orvul tört a hiéna szívébe, addig a kocsi túloldalán meghalt Zakhadis... A visítva ránk rontó harmadikkal semmit sem tudtam kezdeni: minden erőmet a védekezésre fordítva is kaptam vágásokat az elnyúló küzdelem során. Sérülése ellenére, Yara pugossa vetett véget a csatának. Zakhadis testét feltettük a kocsira és a megbeszélt kapualjba szállítottuk a rakományt. Túlnyomó részt üvegcséket, főzeteket, növényeket tartalmazott a szállítmány, amit a klán birtokába juttattunk majdnem hiánytalanul, mert Yara csak egy-két üvegcsét rakott el emlékbe. Legszívesebben kitörölném emlékemből azt az átkozott éjszakát...
Kiderült, hogy Hai-mey-t váratlanul megzavarták a meditációban és későn érkezett a helyszínre. A történtek után felhagyott a tanítással és nem láttuk többé. A szállítmány értékét tekintve, nagy figyelmet érdemeltünk a klán életében. Lábadozásunk után, a legkisebb katonai rendfokozattal tüntettek ki minket -ami persze mit sem számít a klán rendszerében. Ami viszont számít, hogy megkaptuk azt a bizonyos fémgyűrűt a fegyvereinkre, minek viselete kiemel minket a növendékek közül és teljes klántagoknak tekinthetők lettünk. Yarát -adottságai lévén- a keleti határhoz vezényelték, én pedig a rendházban maradtam a klán szolgálatában...
Személyiség
A 185 magas, átlagos testalkatú, szürke szemű, szürke rövid hajú kyr származék életfelfogását a rend-halál jellemzi. Élete és kultúrája lévén, akadnak előítéletei a hosszú életűekkel szemben. Tartózkodó viselkedését, higgadt -hidegvér- jellemzi és nehéz kihozni sodrából. Az Árnyékúrnőhöz intézi a fohászait, és a maga módján, betartja a vallás hagyományait. Egy hekka figyelmét élvezi, ki sugallatokkal segíti a karakter útját, de ő nincs egészen tudatában a dolognak, csak sejtelmei lehetnek, hogy mi történhet a látomások alkalmával, amik néha meg is szokták csalni. A karakternek nincsenek különösebb szokásai, de nyáresteken szeret a tengerparton elmélyülni, meditálni a holdak és a város fényében. A mágiahasználókért nem rajong, de a kellő tiszteletet megadja nekik.
