Név: Nestor Selvirn
Kor: 21
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Tűzvarázsló
Talro Vilnis, a büszke és öntelt tűzmágus igényt tartott Gelina kezére – ki egy Ordani kereskedő lánya volt – s meg is kapta. Nem volt olyan, mit ne ért volna el az életben. A Tűzvarázslók között ismert, s elismert volt, gyönyörű szigetbirtokára csupán azok léphettek, kiknek megengedte, s első gyermeke fiú lett – Havar Vilnis, ki folytathatta a családi hagyományt, s remélhetőleg később a Fény Útjára lép majd. Mivel Talro elegendő támogatást élvezett a tanácsban, nem hitte, hogy ezt bármi is megakadályozhatja.
Tévedett.
Havar kezdetben engedelmes tanítvány volt, ám megtetszett neki egy lány, s gyakran szökött meg otthonról, hogy láthassa.
Az Éledő Főnix nevű fogadóba surranva figyelte, ahogy a lány énekel a vendégeknek. A tulajdonos büszkesége volt ő: Selana; lévén gyönyörű hanggal rendelkezett.
Amikor vége volt az előadásnak Havar megvárta az alkalmas pillanatot, mikor senki sem figyelt, Selira szobájába lépett, s beszédbe elegyedett vele.
Az ismerettség hamar szerelemmé fejlődött, s a két ifjú boldog volt.
Két jóbarátja is akadt abban a fogadóban Hagarnak, két inasfiú, kik vidám kedélyükkel és a lovagokról mesélt legendáikkal igazán szimpatikusak lettek az ifjú Hagar számára. A két fiú vágya az volt, hogy apródnak állhassanak egy lovag mellé, s dicső tettéről meséljenek ország-világnak. Hogy elmondhassák, ők bíz ily dicső lovagot szolgáltak, s segítették naggyá válni.
Hagar élvezettel hallgatta ezeket a lovag tetteket, s maga is átérezte, mi is a becsület, milyen jó az emberekért élni, hogy őket szolgálja tetteivel.
Hagar sok időt töltött anyjával is, ki jó szívéről, s éles elméjéről volt híres. Egy-két fortélyát is megtanította a kereskedelemről fiának
Talro későn vette észre, hogy fia mással is foglalkozik, nem csak a hagyományok megismerésével.
A kiképzés már majdnem teljes volt. Nem engedhette meg, hogy bármi is fia, s a tanulás közé álljon.
Aznap éjjel a fogadó leégett, benne a tulajjal, s jónéhány vendéggel.
Amikor Hagar a füstölgő romoknál nem találta szerelmét, térdre borult, s zokogni kezdett. Amikor pedig barátai távolságtartóan viselkedtek vele szemben, s nem törődtek vele, értetlenül nézte, mint válik semmivé élete. Szomorúnak és elhagyatottnak érezte magát.
De apja nagy elégedettségére folytatta a tanulmányait. Búskomorságát pedig úgy könyvelte el, hogy komolyabb lett.
Egy alkalommal egy nőt megtámadtak Ordan utcáin, s a városőrség elég távol volt. Hagar felemelte jobbját, hogy izzó tűzaurát varázsoljon a nőre, megvédve így őt, de apja elkapta a kezét, s rákiáltott: - Nem! – Hagar döbbenten nézett apjára, ki szigorú tekintettel, fejét csóválva jegyezte meg: - Ezek a tudatlanok nem érdemlik meg, hogy rájuk fecséreld értékes adományod.
Hagar rá akart üvölteni apjára, hogy térjen észhez, hogy mily becstelen dolog ez, vagy arcul csapni, de nem tett semmit. Az apja továbbra is fogta a kezét, s nem engedte szorításából.
Hagar könnyes szemmel nézte, ahogy a nő meghal, s a támadó vigyorogva távozik. Még biccentett is Talro felé, aki elégedett mosollyal nyugtázta mindezt.
(A háttérben informátoraként szolgált a fickó, s a nő Talro egy sötét titkáról szerzett tudomást).
Hagar továbbra is engedelmes volt apjával szemben, bár gyűlölte azért, amit tett.
A kiképzés lassan véget ért, s Hagar tűzvarázsló lett.
Egy hosszú útra kellett indulnia, hogy bizonyítson: a nagyvilágban is megállja-e a helyét.
Az indulás előtti éjjel, mikor már összepakolt az útra, Hagar kiment a csillagok alá, hogy kissé kiszellőztesse a fejét, s rálelt a csendben sírdogáló anyjára.
Mikor Hagar megkérdezte, mi a baja, Gelina kifakadt. Elmondta, hogy mit tett az apja. Hogyan égette fel a fogadót, miként fenyegette meg a két fiút, hogy a családjuk csak hamu és emlék marad, ha nem kerülik Hagar társaságát.
Ekkor váratlanul megjelent Talro, s keményen lesújtott öklével Gelinára.
Hagarban ekkor hatalmas méretűre nőtt a gyűlölet. Szemében Talro már csak egy becstelen gazember volt. Egy aljas gyilkos.
Talro a fekvő Gelinára üvöltött: - Ne álltasd a fiam a hazugságaiddal, te céda!
- Na majd elapasztom én a szavad!
Tőrt rántott, majd hirtelen megállt, s értetlenül meredt a mellkasából kiálló pengére. Hagar izzó tekintettel meredt az apjára, ki iránt nem érzett sajnálatot, csak szánalmat, s megvetést.
Gelina is látta ezt a tekintetet, s suttogva, hitetlenkedve mondta: - Elérte a célját.
- Olyanná lettél, amilyen ő volt!
Ekkor Hagar nagyon megijedt, s vadul rázta fejét: - Nem! Soha sem leszek olyan, mint ő!
Hagar ekkor megváltoztatta a nevét, álruhát öltött, s az apja pénzét elvéve sietve elhagyta Ordant. Egy karavánon rejtőzött el, ami Erionba tartott.
Mottó: - Mi célja a hatalomnak, ha nem szolgálhatjuk vele az erényt?
Kezdőhelyszín: Erion-Fogadónegyed
Jellem: Becsületes, megfontolt, törődő, rendíthetetlen.
Kinézet: Mélybarna szemek, szőkésbarna, hosszú haj, vékony testalkatú és átlagos magasságú. Szálkás izomzat.
Ruházat: Barna bőrnadrág és cipő, fehér ing, barna mellény, kesztyű és egy csuklyás, szintén barna köpeny. Az övre rögzítve egy hosszúkard a jobbján, egy tőr a balján foglal helyet. Egy útibatyun kívül nem látható nála más felszerelés.