- Azt kérded hogyan kezdődött? Most már semmi sem számít, így hát elmesélhetem neked, ha éppenséggel tudni akarod.
- Mint arra már magad is rájöttél, nem Gyon Dal Vinidius az igazi nevem, és még csak nem is nemesnek születtem. A kék vér adta előjog, hogy mások keserves munkájának gyümölcsét én arassam le, nekem nem adatott meg.
_____A becsületes nevem, - mert hát a név nem viseli gazdája tetteinek következményeit, Viniel Eloriol. 3677-ben, Arel negyedik havában láttam meg a napvilágot, Yllinorban, egy a Ru-Shennontól nem messze fekvő várbirtokon. Szüleim Peregrum Dal Vinidius báró földjeit túrták egész nyomorult életükben, míg Arel kegyelméből egy jobb világ be nem fogadta őket. Mire 10 éves lettem már én is megtanultam mit jelent az egész napos kemény munka, és mit jelent a beletörődés, a kilátástalanság.
_____A fordulópontot az jelentette meglehetősen szürkére sikerült életemben, mikor is a várúr 89 tavaszán látogatást tett nálunk. Máig undorral gondolok arra, ahogy szüleim hajbókolva kínálják fel neki az ünnepekre félretett bort és apám kevéske dohányát. Nem sokat köntörfalazott, elmesélte, hogy a báróúr unokája a várba költözik megrendült egészségi állapota miatt, én pedig személyes szolgája leszek, mert talán a vele egykorúakkal könnyebben szót ért. Az én feladatom lesz, hogy teljesítsem minden kívánságát. Az elkövetkezendő három évben így is cselekedtem.
_____Bár a gazdám sokszor elviselhetetlen volt, és szabadidőm így sem jutott sokkal több, mint addig, mégis ez volt eddigi életem legszebb szakasza. Megtanítottak az alapvető etikettre, egész gyorsan meg tanultam írni, olvasni, sőt néhányszor még lovagolhattam is! Emellett büszkeséggel töltött el, hogy támogathatom szüleimet azzal a kevés pénzzel is, amit a munkámért kaptam. Akkora szabadságot még sosem éreztem azelőtt. Sajnos azonban a dolgok kezdtek ismét rosszra fordulni. A gazdám rosszabbul lett, szobájába még engem is alig engedett be. Néhány hét alatt csont és bőr lett, sokszor zagyvaságokat beszélt és remegett, mint a nyárfalevél. Tisztában voltam vele, hogy ha elszólítja az Úr, akkor újra állatként kell majd a földeken dolgoznom, és ettől mindennél jobban féltem.
_____A félelem vezetett azon a sötét éjszakán is, amikor gazdám több hétig tartó szenvedés után végül is jobb létre szenderült. Remegő kézzel vonszoltam le az éj leple alatt az istállóba. Nagy nehezen felszerszámoztam egy lovat, és a közeli mocsárban rejtettem el a sápadt holtestet. Amikor újra a toronyszobában voltam pappírra vetettem néhány sort, amiben a gazda nevében leírtam, hogy nem akarok hátralévő életemben, legyen az mégoly kevés is, ebben a szobában raboskodni, így hát elmegyek, s csak szolgálómat viszem magammal. A saját holmim között alig volt, amit magammal akartam vinni, a gazdáé között azonban annál több. Összecsomagoltam néhány ruháját, ékszereit, pecsétgyűrűjét, nemesi kardját és vértezetét, majd egy váltás ló kíséretében ellovagoltam. Még hosszú órák múlva is émelyegtem, remegtem egész testemben, de tudtam, hogy jól döntöttem. Gyon Dal Vinidius néven határtalan lehetőségeim voltak, és ami ennél is fontosabb volt, végre igazán szabad voltam.
_____Néhány hónap alatt sikerült elhagynom Yllinort, ezzel magam mögött hagyva a múltamat. A magammal vitt pénzt és ékszereket azonban hamar elherdáltam. Kis idő múlva majdhogynem nincstelen lettem ismét. Ezen állapotomban nem sokat adhattam a rablóbandának, ami Tanrir erdejében utamat állta. Rövid idő alatt sikerült meggyőznöm őket, hogy fogadjanak maguk közé. A következő években jó néhány rablásban résztvettem, közben folyamatosan fejlesztettem a vívótudományom és meg tanultam egész tűrhetően tőrt dobni. Azt azonban le kell szögeznem, még ez a keserves időszak sem tudott rávenni arra, hogy ölésre vetemedjek. Egy éjszaka, miután úgy éreztem mindent megtanultam, amit csak lehetett, megrakodtam a lovamat annyi arannyal, amennyivel csak tudtam, és ellovagoltam az éj leple alatt.
_____A következő évben gondtalanul vándoroltam Enysmonban, majd Syburrban. Elegáns fogadókban szálltam, mindig a legdrágább ételeket és italokat fogyasztottam. Élveztem az életet, és élveztem a nőket. Ez utóbbihoz a nemesi pecsétgyűrűn kívül kétségtelenül az is hozzásegített, hogy az istenek jókedvükben lehettek, amikor engem megalkottak, mert a környezetem szerint igencsak szép külsővel vagyok megáldva.
_____Egy mulatság alkalmával ismertem meg Tret Simnumot, akivel lassan jó barátok lettünk. Ő tanított meg, hogy hogyan fedezzem igencsak költséges életvitelem kiadásait. Mivel idősebb volt nálam rövid idő után a bátyámként tekintettem rá. Az első időkben még csak zenéléssel, kártyával kerestünk egy kis pénzt, aztán egyre bővítettük a repertoárunkat. Sok üzletet, előkelő házat megszabadítottunk a fölösleges aranytól. Olykor én csábítottam el a gazdag hölgyeket, máskor Tret altatta el őket varázslatos zenéjével. Négy év alatt bejártuk a környező országokat, sokat láttam és sokat tanultam. Életem részévé vált a zene, és néha a menekülés is.
_____Huszonkettedik születésnapom környékén esett meg velem először az, hogy igazán szerelmes voltam. Szerelmem tárgya egy gazdag kereskedő csodálatosan szép lánya volt. Alig két hét udvarlás után elnyertem a szívét, és néhány hónap múlva már a házasságot fontolgattuk. Bár nekem nem igen volt ekkor pénzem, mivel mióta megismertem Salinát, felhagytam a lopással, de Salina apja, akivel őszintén megkedveltük egymást készségesen fizette az egész ceremóniát.
_____A kiszámíthatatlan sors azonban újra közbe avatkozott. Az esküvő előtti mulatságon találkoztam Salina majd’ összes rokonával, ám egyikük azonnal rájött, hogy nem az vagyok, akinek mondom magam. Félrehívtam, próbáltam könyörögni neki, megvesztegetni, fenyegetni, de nem engedett. Kétségkívül le akart leplezni. Végül is egy dal segítségével állítottam magam mellé, de mivel ez csak időlegesen segített, ki kellett valamit találnom. Tret, akivel még mindig nagyon jóban voltunk azt mondta, hogy végleg el kell az illetőt hallgattatni. Én erről hallani sem akartam. Egy dolog lopni azoktól, akiknek nem számít, de ölni egészen más. Kilátástalan helyzetemben egy dolgot tehettem, leittam magam. Másnap földbegyökerezett a lábam, mikor meghallottam a hírt. Ascyra Ambart, az engem leleplezni készülő férfit megölték, de a gyilkost sikerült elfogniuk. Bár nála jobb barát soha nem lesz senki az életemben, nem voltam képes elmenni Tret akasztására. Valami legbelül javíthatatlanul elromlott. Tudtam, hogy már semmi nem lesz olyan, mint volt. Salina apja másnap szó szerint kidobott a házukból. Az igazságot nem sejthette, elég volt neki annyi, hogy féltestvérét az az ember ölte meg, aki kétségkívül az én barátom. A legfájdalmasabb az volt, ahogy Salina nézett rám, amikor kivezettek. Szomorúság, kétely, bizonytalanság és harag volt a tekintetében. Könnyes szemmel lovagoltam el a Városállamok felé, hogy ismét új életet kezdjek.
Név: Viniel Eloriol (Gyon Dal Vinidius álnéven)
Kor: 24
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: bárd
Kinézet: Magas, kifejezetten jóképű. Vállig érő, szorosan hátrafogott sötétbarna haj és gesztenyebarna szem, vékony körszakáll. Szeret előkelő kelmékben pompázni, persze nem a túlcifrázott buggyos fajtából, de öltözete is előkelőséget sugároz. Rövidkardja és fuvolája mindenhova elkísérik.
Jellemrajz: Nyíltságot, jókedvet sugároz magából. Szereti habzsolni az élvezeteket, a mérték fogalma számára nem ismert. Minél elérhetetlenebb egy hölgy annál nagyobb örömmel veti bele magát az elcsábításába, az elutasítást nem viseli túl jól, és nem is szokta meg. A felszín alatt gyakran szorong, a szolgasortól való félelme utálatba csapott át idővel, megveti a szegényeket, amiért beletörődnek a sorsukba, ugyanakkor megveti a nemességet, akik közé tartozni vágyott egész életében, amiért nekik minden megadatott alanyi jogon. Nem erőszakos, de hogy fenntartsa életvitelét bármire képes.
Kezdő helyszín: Sempyer